Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-05 / 3. szám

1985. január 5. Képújság 9 Vízerőmű a sarkvidéken Alig egy esztendővel ezelőtt adta az első áramot a Kolima Vízerőmű, akkor helyezték üzembe az első turbinát. Azóta már a második egység is megkezdte munkáját. Az építkezés kezdetén a felsze­relést három és félezer kilo­méterről szállították ide. Mindössze négy hónapot vett igénybe a Kolimán az első vízerőmű-aggregátor helyé­nek kivájása a gránittömb­ben, és beszerelése a föld­alatti gépterembe, ami lehe­tővé tette az emberek védel­mét a kegyetlen északi fa­gyoktól és szelektől. A Kolima Vízerőmű mel­lett Szinegore város építését kezdték meg. Komfortos la­kásokat, iskolákat, óvodákat, kereskedelmi központot, kór­házat építettek. S ezt köve­tően vették birtokba Koli- mát, amelyre úgy tervezték, öt erőművet fognak építeni. Kolima energiája módot ad arra, hogy hasznosítsák a távoli észak kincseit: a sze­net, az ólmot, a wolframot és más fémeket. Az egész ország segít abban a gyorsütemű építkezésben, amely fölött a komszomolisták vállaltak védnökséget. Az építési te­rületeken 32 nemzetiség kép­viselői dolgoznak. A maguk nemében egyedülálló turbi­nákat a leningrádi fémipari gyárban készítették el.. A Kolima Vízerőmű A jugoszláv irodalom külföldön A Jugoszláv Szerzői Jog­védő Hivatal legújabb biblio­gráfiai közlönye szerint a jugoszláviai írók műveinek 214 fordítása jelent megkül- földön az utóbbi két évben. A lakosság számarányát te­kintetbe véve Jugoszlávia azon országok közé tartozik, amelyeknek irodalmából a legkevesebb jelenik meg külföldön. Albániát kivéve minden európai állam meg­előzi Jugoszláviát e szem­pontból. A műfordítások 65,3 száza­léka Kelet-Európábán, 30,7 százaléka pedig a fejlett tő­kés országokban látott nap­világot. Az el nem kötelezett országok közül kilencben ad­tak ki jugoszláv szépirodal­mat, összesen 27 kötetet, a többi államban pedig 64 mű­fordítás került a könyves­boltokba. A legtöbb jugoszláv köny­vet Csehszlovákiában adták ki, majd sorrendben a Szov­jetunió, Magyarország, az NSZK, Lengyelország, az NDK, Bulgária, Olaszország, Franciaország és Románia következik. Obszervatórium a Kaukázusban Abasztumani csillagai A Kaukázuson-túli terület Adzsár-Imeretini hegyeinek erdős déli lejtőin található a Grúz SZSZK Tudományos Akadémiája Abasztumani asztrofizikai obszervatóriu­ma, az ország egyik legna­gyobb ilyen létesítménye. Abasztumani már a múlt század 90-es éveiben felkel­tette az orosz tudósok figyel­mét, légkörének sajátosságai miatt. Sokan úgy vélték, hogy Abasztumani Európá­ban az egyik legjobb hely, ahonnan csillagászati megfi­gyeléseket lehet végezni, és javasolták, hogy építsenek fel itt egy komoly obszervató­riumot. Oroszország haladó tudósai gyűjteni kezdtek az obszervatórium építésére, ám a megvalósítás elmaradt. 1932-ben a szovjet kormány döntést hozott, az obszerva­tórium felépítésére. Az Abasztumani obszer­vatórium jelenleg az ország egyik vezető tudományos központja. Fél évszázad alatt tucatnyi új épület létesült, ahol különböző nagyságú csillagászati távcsöveket he­lyeztek el, számos új beren­dezést telepítettek, nemzet­közi és országos találkozókat és szimpóziumokat rendez­nek. Az obszervatórium munka­társai a Nap légkörében végbemenő fizikai jelensége­ket tanulmányozzák. Ennek komoly tudományos elméleti és gyakorlati jelentősége van. Megfigyelik a Holdfelszín képződményeinek természe­tét, a nagy bolygók at­moszférájának felépítését, ta­nulmányozzák az asztrofizika és a csillagászat más kérdé­seit. Az Abasztumani obszer­vatóriumban számos új jelen­séget és csillagászati objek­tumot fedeztek fel: új csilla­gokat, üstökösöket, kis boly­gókat, különös típusú csilla­gokat, planetáris ködöket, csillaghalmazokat, stb. Az Abasztumani obszerva­tórium tudósai szorosan együttműködnek a szocialis­ta országok tudományos aka­démiáival, közös kutatásokat folytatnak a csillagfizika és csillagfejlődéstan területén, együtt végzik a mesterséges űrobjektumok megfigyelését. A Grúz SZSZK Tudományos Akadémiája Abasztumani obszervatóriuma Szoszo Csanturia, a fizikai-matematikai tudományok kandidátusa egy nagy látószögű csillagászati látcsővel Vietnam Hanoi- az iparközpont Hanoi ma Vietnam legje­lentősebb ipari központja. A francia uralom idején a vá­rosban csak néhány jelenték­telen kisüzem és kézműves­műhely működött. A felsza­badulás után a párt meghir­dette gazdasági programját, s a szocialista átalakulás idő­szakában Hanoi fejlődésnek indult. Üj gyárak, üzemek épül­tek. Megkezdte működését az 1. számú szerszámgépgyár, amely ma jó kapcsolatokat tart fenn a csepeli szerszám- gépgyárral, megnyílt a Ceu Dong furnérlemez-üzem, a Sao Vang gumigyár, a hanoi szappangyár, a Thang Long dohánygyár, a Tien Bo nyom­daüzem és több kisebb gyár. A város ipari termelése 1960-ban már az ötszöröse volt az öt év. előttinek. Az első ötéves terv újabb lépés volt a főváros ipari fejlődésében. Megteremtették a gépipar alapját, az új üze­meket korszerű gépekkel szerelték fel, a régebbieket korszerűsítették. A mezőgaz­dasági gépgyártás az 1960. évi 413 millió dongról 1965-re már 895 millióra növekedett. A gyári munkások száma 30 ezerről 50 ezerre nőtt. 1975-re az ipari termelés 25 százalékkal emelkedett. Nagyon nagy eredménynek számított ez, hiszen a déli-3 országrész felszabadításáért folyó harcok északon is érez­tették hatásukat. 1983-ban a főváros ipari termelése 10 százalékkal háladta meg az 1979. évit, amely pedig addig rekordesztendőnek számított. Javult a termékek minősége és növekedett az export is. Bulgária Szmoljani matuzsálemek Húsz éve gyűjt és rendsze­rez adatokat a hosszú éltű- ekről dr. Argir Hadzsihrisz- tov, bolgár gerontológus. Ku­tatásait ideális környezetben, a dél-bulgáriai szmoljani kerületben végzi, ahol 100 ezer lakosra 53 százéves kort megélt ember jut. Ezzel az aránnyal Bulgária világelső a matuzsálemeket illetően. A vidék legidősebb lakosa a 120 éves Bina Csepadzsieva asszony. Még kimondani is sok, nemhogy megélni eny- nyi időt! S valljuk be, mind­annyiunkban ott motoszkál a kétely, nincs-e „suskus” a dologban? A kitűnni vágyás, a nagyobb dicsőség kedvéért a tiszteletre méltó matrónák és aggastyánok nem told- ják-e meg néhány esztendő­vel, netán egy évtizeddel az amúgy is tekintélyes koru­kat? Vajon rajtuk kívül ki bizonyíthatja hitelt érdemlő­en születésük időpontját? Nos, tegyük csak félre hi­tetlenkedésünket. A geron­tológia — az öregedés, az öregkor élettanával, fizikai és pszichikai folyamataival foglalkozó tudomány — fej­lődésével egyértelműen meg­határozhatóvá vált az élet­kor. A gerontológusok nem­zetközileg elfogadott és be­vált módszert dolgoztak ki a pontos életkor megállapítá­sára. A matuzsálemek az alapos fiziológiai vizsgálato­kon túl gondosan összeállí­tott kérdőívekre is válaszol­nak. Ezek egyes kérdéscso­portjai a fontos történelmi eseményekre vonatkozó sze­mélyes élményekre irányul­nak. S mindemellett a fel­mutatott anyakönyvi kivona­tok, házasságlevelek valódi­ságáról szakértők döntenek. A tévedés tehát kizárva! Így van ez Bina asszony ese­tében is. Csakugyan 120 esz­tendős. Életkorát nyolc év­vel ezelőtt ellenőrizte egy szovjet, amerikai, NSZK-be- li és japán gerontológusok­ból álló nemzetközi orvosi bizottság. Bina asszony különben egyike 'Hadzsihrisztov leg­jobb pacienseinek. Bár elég sok hosszú életűt ismer, a doktort minden vizsgálat al­kalmával bámulatba ejti a már-már mesebeli öregasz- szony. Kardiogramját élet­erős fiatal nők is megirigyel­hetnék, vérnyomása 120/80, látása normális, szemüveget nem visel. Egyedül a hallá­sa nem tökéletes. A doktort kedvelik a szmoljani hosszú életűek, bi­zalommal vannak iránta, s így kedvére faggathatja őket. Vizsgálódásaiból szá­mos tanulság vonható le. Először is: a hosszú életű- eknek mindössze két száza­léka dolgozott aktív korában értelmiségi pályákon. A töb­biek főleg földet műveltek, pásztorkodtak, s fiatalságu­kat nem éppen jómódban töltötték. Csak a legzordabb télidőben húzódtak be föld­kunyhóikba, egyébként a Ro- dope hegyeit járták. Termé­szetes életmódot folytattak, rendszeresen, de hajszoltság nélkül éltek és élnek ma is. Ahogy a most 106 éves Hriszto Angelov nem csekély iróniával mondta a doktor­nak: „Sosem volt ébresztő­órám és sosem volt főnö­köm”. A humor, az egészsé­ges derű és nevetés külön­ben sem idegen ezektől a hegylakóktól. A hosszú életűek szinte kivétel nélkül mindannyian sokgyerekes családból szár­maznak, s nekik maguknak is sok gyermekük van. Idült betegségekben soha nem szenvedtek, komoly műtéte­ken soha nem estek át. De a matuzsálemek is megerősítik a szabályt: a hosszú életűek között is több a nő, a szmol­jani matuzsálemeknek pél­dául a kétharmada. Tulaj­donképpen egyszerű és ké­zenfekvő a magyarázat. Mindegyikük sokgyerekes anya, s mivel a terhesség és a szülés minden alkalommal a szervezet általános és tel­jes hormonális megújulásá­val jár, nagyobb az esélyük a hosszú életre, mint a férfi­aknak. Hadzsihrisztov szerint a hosszú élet kialakulásában fontos szerepe van az öröklő­désen túl a földrajzi és ég­hajlati viszonyoknak, az uralkodó növény- és állatvi­lágnak, mint a természetes élelmiszerforrások hordozói­nak. Mindenesetre nagy a valószínűsége annak, hogy hosszú életre számíthat, aki­nek a szülei is magas kort értek meg. Még nagyobb az esély abban az esetben, ha a szülők fiatalon, 18—25 éves korukban adtak életet gyer­mekeiknek. A szmoljani ke­rület a Rodope hegység ma­gas csúcsain helyezkedik el. Szmoljan város Bulgária má­sodik legmagasabban fekvő települése. A levegő tiszta, környezetszennyezés nem észlelhető. A vidékre jellem­ző az optimális napsugárzás és a levegő negatív ioni- záltsága, amely elősegíti a tüdő bőséges oxigén-felvéte­lét. Nem mindegy az sem, hogy mivel él az ember. A szmoljani öregek irigylésre méltóan rendszeres életet él­nek, táplálkozásuk sem hagy kívánnivalót. Sok tejet, bur­gonyát, babot és zöldségfé­lét fogyasztanak. Sosem fe­jeznek be napot aludttej nél­kül. S mivel a Rodope hegy­ség a birkatenyésztés hazája, fő húseledelük a birka. De ebből sem esznek sokat, mert nehéz táplálék. Rendszerint hetente egyszer kerül húsétel a% asztalukra. Szárnyast csak ritkán fogyasztanak, sertés­hússal egyáltalán nem élnek. Tojásból hetente két-három teszi változatosabbá a me­nüjüket. Főzéshez növényi olajakat, néha vajat és bir­kafaggyút használnak. Alap­eledelük a Rodope vidéké­nek jellegzetes bojtos koszt­ja. Kedvelik a burgonyából készült felfújtakat, a rizses pirogot, a főtt kukoricát és a vajas rizst. Italuk a tejen és az aludttejen kívül a nyers gyümölcsök — málna, sza­móca, som, áfonya — leve. Alkoholt csak 9 százalékuk iszik, s ők is csak bort. Mint­egy 10 százalékuk rövid ideig mérsékelt dohányos volt. Reggelijüket és vacsoráju­kat korán költik el, ebédjü­ket déli 12 órakor. Egy-egy étkezéskor keveset, de az adott ételekből változatosan fogyasztanak. Kutatásai alapján dr. Ar­gir Hadzsihrisztov úgy vé­li, azoknak a gerontológusok­nak van igazuk, akik az em­beri életkor biológiai határát a 140 évben állapítják meg. Ügy gondolja, hogy öregjei közül nem egy, köztük Bina asszony még jónéhány év­nek nézhet elébe. Százhúsz ország kikötőiben A világ 120 országának ki­kötőiben fordulnak meg a szovjet hajók. Ez a szám a szovjet kereskedelmi flotta megalakulásának hatvanadik évfordulója alkalmából tar­tott sajtókonferencián, Tyi- mofej Guzsenko, a Szovjet­unió tengerhajózási miniszte­rének tájékoztatójában hang­zott el. A szovjet külkeres­kedelmi áruforgalom teljes volumenének mintegy 90 szá­zalékát szállítják tengeri úton. A miniszter szavai szerint a közeljövőben nem várható a szovjet flotta kapacitásá­nak jelentős növekedése. A már ma is rendelkezésre álló összes hajótér (körülbelül 19 millió tonna önsúly) teljes mértékben kielégíti a nép­gazdaság áruszállítási igé­nyeit, rendkívüli esetekben pedig más országok hajóit is kibérelhetik. Minőségileg új hajókkal egészítik ki például az északi flottát. Atommeghajtású jég­törők, és olyan univerzális hajók épülnek, amelyek mé­teres vastagságú jégmezőkön is tudnak haladni; terjed a lichterhajó-rendszer az északi kikötőbe irányuló áruszállí­tásokban. Ez lehetővé teszi, hogy még a legkeményebb években is ellássák minden szükségessel Szibéria és a Távol-Észak fejlődő vidékei­nek lakosságát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents