Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-05 / 3. szám
1985. január 5. ) NÉPÚJSÁG 5 Nein szól a zene Tizen Valahány évvel ezelőtt még híre-hamva ---------------------------— sem igen volt hazánkban a diszkónak. A szórakoztatóiparban az élőzene volt az egyeduralkodó. Aztán néhány esztendőn át a diszkó viselte a koronát. De manapság mintha veszített volna fényébőL Érthető is, hiszen annak ellenére, hogy a technika csodálatos dolgokra „képes”, a presszók, éttermek, mulatók intim hangulatát biztosítandó nem veheti fel a versenyt az élőzenével. É s kétségtelen, hogy az emberek jó része szívesebben fogyasztja el kávéját, vagy társaságban a vacsoráját zeneközeiben, mint halk muzsikaszó nélkül. Az is igaz, hogy csöppet sem mindegy, hogy milyen színvonalon muzsikál a zenekar az adott vendéglátóipari egységben, hiszen a közönség joggal várhatja el a színvonalas szórakoztató zenét. No és bevallhatjuk azt is, hogy életünkben szerencsére nem foglalnak el központi helyet a zenés szórakozóhelyek, viszont időnként — s a szabad idő megnövekedésével párhuzamosan talán gyakrabban is — igényeljük a szórakozás e formáját is. Az MSZMP KB 1974. március 19—20-i ülésére „A közművelődés helyzete és fejlesztésének feladatai” címmel megtárgyalt napirendet -több munkabizottság készítette elő. A szórakozás és a közművelődés témáját vizsgáló bizottság így fogalmaz: „ ... a szórakoztatóipar nem veszélyezteti a szocialista kultúrát. A veszélyt a „nemlét” okozza: az, hogy nem rendelkezünk saját társadalmunknak, saját értékrendünknek megfelelő, igényes szórakoztatóiparral. .. Ennek a helyzetnek oka nagy részben az a furcsa, ellentmondásos szemlélet, amely bár hallgatólagosan tudomásul veszi a szórakoztató ipar létét, mint „szükséges rosszat”, szégyenlősen nem hajlandó vállalni a szórakoztatásnak, mint viszonylag önálló, saját tervek és elképzelések szerint kialakítandó területnek fejlesztését, támogatását. Gyakran úgy tűnik, mintha a szórakoztatás mindenestől a művelődéspolitikailag „tűrt” kategóriához tartoznék. A szórakoztató művészetek, a szórakoztatóipar fejlesztését egyértelműen támogatnunk kell.. Bármilyen régen is volt 1974, az említett ülésen megfogalmazottak azóta sem veszítették érvényüket. És mégis, mintha változott volna sok minden... Érdemes körülnézni megyénk szórakozóhelyein: értem ezeken a presz- szókat és éttermeket. Míg az elmúlt esztendőben tizennégy helyen szólt estéről estére élőzene, 1985-re a szám igencsak megcsappant, mintha valamiféle láthatatlan erők elhallgattatták volna a zenekarokat. Elhallgattatták őket, illetve lecsökkentették az együttesek létszámát. Az utóbbival, vagyis a létszámcsökkentéssel kapcsolatban jegyezzük meg, hogy a csonka zenekarok nem zenekarok. Ugyanis ezek egyszerűen képtelenek olyan zenét szolgáltatni, amely kielégíti a megnövekedett igényeket. Mert ugyan milyen produkcióra lehet, képes a két, három, vagy négy tagból áliló népi zenekar? A szakma ismerői és a népi zene kedvelői jól tudják, hogy a népi zenekar legalább hat főből áll. De tulajdonképpen - — csak nagyon halkan------------------------------------------------mondom — lassan kénytelenek leszünk beérni az egy cimbalmos—egy hegedűs játékával, nétán valamiféle vegyes zenekar vegyes produkciójával. Sőt, még talán örülnünk is kell... Legalábbis a szekszárdiaknak, dombóváriaknak, simontornyaiaknak. Mert Tamásiban és Bonyhádon egyetlen helyen sem szól a zene! Pélldát sorolni sok helyről lehetne, ahol ez évtől megszüntették az egység fenntartói a zenét, magyarán felmondtak a zenészeknek. Csak a vendéglátó vállalat muzsikusai közül pillanatnyilag nyolcán vannak állás nélkül. Közülük többen A és B kategóriás zenészek, mégpedig zenész dinasztiák tagjai, egyben hivatásos zenészek. S ebben a hónapban az előzőekhez hasonlóan nekik is kell lakbrét fizetni, ugyanúgy érkezik az áramfogyasztás díja, de a gyerekek napközijét is be kell fizetni. Nem szólva arról a tényről, hogy amennyiben a zenész egy adott hónapra nem tud 21 ledolgozott napot igazolni,- havi kiílenc- száz forint társadalomiztosítási összeget is be kell fizetnie. Persze, nem arról van szó, hogy munkaviszonyuk megszüntetése szabálytalan lenne. Ugyanis a zenészekkel a rendeletek értelmében meghatározott időre köthető a munkaszerződés, ami azt jelenti, hogy a néhány hónapos szerződést nem kötelező megújítani, s a meg nem újítás még- csak nem is szabálytalan. Viszont érdemes elgondolkodni azon, hogy anyagilag megéri-e a szórakozóhelyek fenntartóinak a zenekarok felszámolása? Nem hinném. Még akkor sem, ha netán úgy gondolkodnak, hogy az adott üzlet eddig másodosztályú volt. Zene nélkül átsodródik harmadosztályba, mégpedig szabad áras harmadosztályba. S míg korábban a tíz százalék zenés felár hozott némi többletet, ezután a szabad ár játéka közelít a korábbi bevételhez, nem szólva arról, hogy a zenészeket nem kell többé fizetni. Kanyarodjunk csak vissza az előző témához! Szóljunk még a hivatásos zenészek úgymond kiszolgáltatottságáról! Érdekképviseleti szervük a szakszervezet, azonkívül nemigen van támogatójuk. Létezik még az Országos Szórakoztatózeneii Központ (OSZK), melynek megyei ki- rendeltségei működnek. Csakhogy az OSZK nem elhelyező, hanem közvetítő szerv. Ezek után bátorkodom feltenni a kérdést, hogy vajon manapság érdemes-e a szórakoztató zenész pályát élethivatásnak választani? S pontosan ebből következik, hogy meglehetősen nagy gondok vannak e téren az utánpótlás körül. Ez érthető, mert e pálya több szemoontból is igen rögös. Az elhelyezkedési lehetőségek egyre szűkülnek, egyre kilátástalanabbak. Ezzel szemben a követelmény — joggal — meglehetősen nagv. Tehát szép csöndesen (!) fogvogatnak a zenés szórakozóhelyek. Félő hogy mire felocsúdunk, meg is szűnnek. avagy a maradék alacsonv színvonalon látszó csökkentett létszámú amolyan félzenekarok kulturáltnak aligha mondható zenéiét leszünk kénv+elenek hallgatni. S ha tetszik ha nem. azt a bizonyos tíz százalékot valamiféle értékrendszerbe sem helyezhető zenekarok produkciójáért kell fizetnünk. Upv vplrm. érdemes lenne fontolgatni a dolgot. Akár----- ——------1— az anyagi haszon tekintetében, akár az e rkölcsiében is. Hiszen sokan fizetnek egy-egy étteremben szívesen néhánv forinttal többet a kellemes, színvonalas zene hallgatásáért — a vacsora mellé. Mert végül is lehet, hogy káruk a zenekarok megszüntetéséből nem a fenntartónak származik. Viszont a vendégeknek igen! S ez a kár valamilyen formában visszaüt! V. HORVÁTH MÁRIA Ifurrci, itt a teli Hó, hó, friss hó, angyalváró, gyöngyén hulló gyöngyvirág-, hó-, csupasz bokrok c sipkézője, fák fodros fejkötője, kerítések keszkenője, hegyek-völgyek ünneplője. (Csanádi Imre: ELSŐ HO) (Kapfinger András képriportja.) Szánkó nélkül is öröm a hó Itt szerencsére vigyáznak egymásra Dupla „puff „Nagyüzem” a szekszárdi Gróf Pál utcában, a szánkódombon Én csak a jeget szeretem. Ez b megoldás Variációk „Jó ember” a hóember
