Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-26 / 21. szám
© "népújság 1985. január 26. Helyreállított mauzóleum Ismét eredeti formájában látható Türkménia északi részén a régi Urgence város egyik egyedülálló építészeti emléke — befejeződött il- Arszlán mauzóleumának helyreállítása. Restaurálták a homlokzat faragott terrakotta díszítését, a kapukat, a sátor alakú kupola egy részéti rendbe hozták a mauzóleum körüli területet. A tudósok a mauzóleum történetének tanulmányozása után arra a következtetésre jutottak, hogy az il-Arszlán az egyik horszmi uralkodó sírja fölött épült. Az ősi Horezm fővárosa, Urgence, az Amu-Darja alsó folyásánál, a karavánutak mentén álló város már időszámításunk első századaiban is létezett. Fénykorát a XI. században érte el, de a XIV. században Timur csapatai eltörölték a föld színéről. Az ősi építőművészet megmaradt emlékeit műemlékké nyilvánították. I g rr r _ rr rr Hosegturo növények Kamcsatkai botanikusok különféle növényeket fedeztek fel a vulkánok és gejzírek tövében feltörő hőforrások úgynevezett „forró serpenyőiben”. Ezekben a mélyedésekben a talaj hőmérséklete plusz 60 Celsius-fok, mégis nagyszerűen megél a páfrány és még vagy hús/ különféle növény. Különösen nagy érdeklődést keltettek azok a vízinövények, amelyek a forró vízesések, gejzírek és termálvízű tavak mentén élnek. it Ház-fa” A holnap építészete Milyen házakban fog élni a holnap embere — ötven vagy száz év múlva, melyek a jövő építészetének irányzatai? Ezekre és más hasonló kérdésekre választ kaphatunk a Szovjetunió Központi Építészeti Elméleti és Történeti Tudományos Kutatóintézetében, ahol építészeti bionikái laboratóriumot hoztak létre. — Ezen a téren a szovjet tudósok egyre szélesebb körű kutatásokat végeznek — mondja Jurij Lebegyev, a laboratórium vezetője. — Az építészetben egyre gyakrabban alkalmazzák az élő természet formáit és szerkezeteit. így például az Osztanki- nói televíziós torony növényi szár, vagy fatörzs mintájára épült. A Krilatszkoje kerékpárpálya, ha felülről nézzük, óriási lepkére hasonlít, amelyik pihenni leszállt a földre, a luzsnyiki Druzsba (Barátság) sportkomplexum pedig rákra emlékeztet... Ám e moszkvai létesítmények tervezői nem az élő természetet másolták ezekben az alkotásokban. Nem annyira a külső hasonlatosság volt a céljuk, inkább az élő természetben elterjedt formatervezői munka” elveit hasznosították. Az építészeti bionika az építőművészet társadalmi, funkcionális, művészi és mérnöki-gazdasági szempontjaival kapcsolatos kérdések megoldásával foglalkozik. „Ház-fa” — így nevezték el modelljüket a laboratórium munkatársai. Ebben az emeletek spirálisan helyezkednek el egymás mellett. A ház jelmondata: napot minden lakásba. Az alsóbb szinten lévő lakás kiugró tetőrészén pihenősarkokat lehet kialakítani sportolás céljára, virágoskertet létesíteni, vagy fát ültetni. Különös érdeklődésre tarthatnak számot a dinamikus és a transzformálható szerkezetek. Ezek létrehozásához szintén a természet megismerésével és tanulmányozásával jutottak el az építészek. Felkeltette az érdeklődésüket például egy egyszerű növény — palástfű, amelynek a levelei képesek kupolaként mesnek, a házgyári épületek ésszerűtlennek, az iskolák pedig kevésbé korszerűeknek tűnnek. Tehát a jövő városában a dinamikus építészeti formák alkalmazása kívánatos. — Képzeljünk el egy ilyen várost — folytatja Jurij Lebegyev. — A múlt csodálatos műemlék épületei közé szép új létesítmények kerültek, amelyek közül sokat „unokáink is látni fognak”, maguk is építészeti műemlékké válnak — ezek közé tartoznak a dinamikus szerkezetek Ezek formája, színe és plasztikussága állandóan változik A moszkvai intézeten kívül jelentős eredményeket érnek el az építészeti bionika terén a leningrádi, az ukrán és a grúz építészek is. összehajlani, majd kiegyenesedni. Ezt a rendszert megteremtették az építészetben is. Az elemeket síkban lehet összeszerkeszteni, majd térbeli kupolává átalakítani, ami alkothatja egy étterem vagy egy cirkusz tetőzetét Egyszerű kivitelük miatt a legnépszerűbb szerkezeteknek az összezárható tetőszer- kezetek bizonyultak, amelyek a hengeres formához közelítenek. Ennek a formának egyik eredetijét a tengerben találjuk — a tengeri uborka. A tudósok véleménye szerint a városi létesítményeket nem kell mindig századokra építeni. Némelyikük gyorsan elavul, az élet túlhaladja őket, néhány év múlva az összkomfortos lakásokat már nem találjuk olyan kényelA Lazarev építész az általa tervezett, földrengésbiztos (csillapító) szerkezettel épülő toronyház modelljével. Mintául a gabonanövények szárának szerkezete szolgált A hidegnél is hidegebb — Miközben Eurpát szinte megbénította a mínusz húsz fok körüli fagy, nehéz volt elképzelni, hogy vannak vidékek, ahol ez a hőmérséklet legfeljebb „hűvösnek” számít. A Szovjetunió északi területein nem ritka a mínusz 40 fok körüli hőmérséklet sem. Ilyen helyen virágoskertről, zöldellő parkról; szökőkutakról álmodozni — nem csekély fantáziáról tanúskodj. Márpedig — az északi szélesség 70. fokához közeli — Norilszk lakói nemcsak álmodoznak: már elkészültek a részletes tervek, s csak a legközelebbi fagymentes időszakra várnak, hogy haladéktalanul hozzálássanak megvalósításukhoz. Az ifjúságról elnevezett parkban 27 különböző növényfajtát telepítenek. A fákat földdel együtt hozzák a tundráról. A virágágyások alatt a föld mélyére „központi fűtést” terveztek: a csöveken vezetett meleg víz biztosítja a föld elviselhető hőmérsékletét, hiszen a fagymentes időszak ezen a vidéken alig 55—60 napig tart. Lényegtelen apróság? Nem éppen. Az ilyen és ehhez hasonló merész vállalkozások nyomán valósulhat meg az itt lakóknak az az óhaja, hogy az észak ne csupán az iparosodott európai területek nyersanyagellátója legyen, hanem olyan övezet, ahol valóban élni lehet. Az ilyen „apróságoknak” is köszönhető, hogy az elmúlt ötven esztendőben megtízszereződött az északi területek állandó lakóinak száma. Azon a vidéken, ahol hajdan az egyetlen település Cser- szkij (Jakut Autonom Terület) volti ma 90 város létesült. Több helyen jelentős ipari létesítmények is vannak. Amire talán mégis a legbüszkébbek az itteniek: a régen teljesen elképzelhetetlen mezőgazdasági termelés. Bár az élelmiszerek legnagyobb részét továbbra is az ország más területeiről szállítják ide, mégis, a nörilszki szovhoz évente több mint hét millió rubel értékű mező- gazdasági termékkel dicsekedhet. A melegházakból egyre több uborka és paradicsom kerül a város lakóinak asztalára. Ahhoz, hogy ezeken a vidékeken az emberek valóban otthon érezzék magukat, különleges technológiával épített, jól felszerelt lakásokra van szükség. E feladat hatalmas terheket ró az államra: egy négyzetméter lakóterület megépítése északon még mindig ötször-hatszor any- nyiba kerül, mint mondjuk Szaratovban vagy Jaroszlavl- ban. Minden többemeletes épületet vasbetonoszlopokra kell emelni, hogy amikor a föld felenged az „örök fagyból” az alapok ne süllyedhessenek meg. Északon minden lakás átlag 20 ezer rubellel többe kerül. Egyebek között ez a megfontolás vezeti a szakembereket, amikor úgy fogalmaznak, hogy nem célszerű az észak lakosságának korlátlan növelése. Ennél a technika optimális kihasználása, és a déli területekénél hatékonyabb munkamegosztás sokkal eredményesebb lehet — állapította meg a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának szibériai tagozata, mely nemrégiben tanulmányozta az északi területek fejlesztésének lehetőségeit. Emellett persze különleges gondot kell fordítani az itt letelepedettek életkörülményeire. A szélsőséges időjárás például különleges megterhelést ró az emberi szervezetre. így az ő orvosi ellátásukra!, rendszeres ellenőrzésükre a szokásosnál is nagyobb figyelmet fordítanak. A feladat nem könnyű, , hiszen nemcsak az állandó lakosokról kell gondoskodni: a Kola és a Csukcs félsziget közötti területen 200 ezerre tehető azoknak a geológusoknak, olajbányászoknak, építőmunkásoknak a száma, akik különböző expedíciók tagjaiként hosszabb-rövidebb kiküldetésben vannak. Munkájukat, csakúgy mint az állandóan itt élőkét, Szovjet- uniószerte nagyra becsülik, tudván, hogy nélkülük aligha élvezhetné az ország a föld mélyén rejlő természeti kincsek áldásait. Ugyanazon hatásfokkal Nagyfeszültségű energia-átvitel Takarmánykészítés magyar technológiával A század kezdete óta fokozatosan emelték a feszültséget azokon a légvezetékeken, melyeken az elektromos energiát nagy távolságokra továbbítják. Azonban a nagy erőművek generátorai is csak néhány kilovolt feszültségű elektromos energiát termelnek. Így a távvezetékek ellátására a váltóáramot feltranszformálják, és úgy továbbítják, majd a felhasználás előtt 360, illetve 220 voltra letranszformálva vezetik be a hálózatba. Egy ideig 70 kilovoltot, vagy 110 kilovol- tot alkalmaztak a távvezetékekhez, majd azt 220, 330, 500, sőt 750 kilovoltra fokozták. De manapság már 1150 kilovoltos távvezetékek is épülnek. A nagy távolságú elektromos energiaátvitelnél alkalmazott feszültség állandó emelése egyrészt arra vezethető vissza, hogy egyre nagyobb energiamennyiséget kell egyre nagyobb távra átvinni, másrészt, egy egyszerű fizikai összefüggés játszik itt szerepet. Az elektromos teljesítmény az áramerősség és a feszültség szorzatával egyenlő. így a feszültség emelésével egyre nagyobb teljesítmény vihető át anélkül, hogy az áramerősséget növelni kellene; erre viszont feltétlenül szükség van, mert az áramerősség növekedésével a vezeték ohmikus ellenállása folytán bekövetkező veszteségek is növekednek. Az energiaátvitel főegyenletéből következik, hogy az energia- mennyiség, melyet egy bizonyos vezeték át tud vinni, az átviteli feszültség négyzetével arányban emelkedik,, vagyis például ugyanazon hatásfokkal 700 kilovolttal nagyjából négyszer annyi energiát lehet továbbítani, mint 345 kilovolttal. A vezetéki veszteség az áramerősség négyzetével arányosan növekszik. Ezért arra törekszenek, hogy az áramerősséget semmi esetre se növeljék, hanem az egyre nagyobb távvezetéki teljesítmények ellenére is még csökkentsék azáltal, hogy a feszültséget emelik. Azzal kezdődött minden, hogy Viktor Krivobokov, a doni Rogovszkij szovhoz igazgatója Magyarországon járt. Az egyik gazdaságban látta, hogyan készül takarmány a darált kukoricából, ipari technológiával; alaposan megismerkedett ennek az előnyeivel. Azóta a magyar eljárás bevezetésének úttörője. Az egy évvel ezelőtt, a kukorica konzerválásával kapcsolatos kísérlet jó eredménnyel végződött — a sertéstenyésztésben az állatok súlygyarapodása megnőtt, emiatt a Rogovszkij szovhoz- ban az idén nyolcszor nagyobb mennyiségű takarmányt készítettek az új technológiával. A Don mentén széles körben terjed a magyar technológia. A Rosztovi terület mezőgazdasági hivatala körlevelet adott ki. amelyben részletesen leírják, nemcsak magát a technológiát, hanem konkrét javaslatokat is adnak a bevezetéséhez, és a gépkezelők anyagi érdekeltségének növeléséhez. A kukorica feldolgozásához pedig magyar gyártmányú darálókat vásárolnak. T apasztalatcsere Jártam a terület egyik gazdaságában. A „Lenin útja” kolhoz a sztyeppe közepén gazdálkodik. Itt kezdettől a szarvasmarha- és sertéstenyésztéssel foglalkoznak, emiatt hatalmas földterületeken termesztenek kukoricát. Jártak ebben a kolhozban az AGROBER Vállalat magyar szakemberei is, tapasztalatokat cserélni. ... A kukoricacsövekkel megrakott billenős teherautók egy nagy árok mellé állnak. Ennek egyik oldalát apróra darált világossárga massza tölti ki, amit egy traktorral döngölnek. A másik oldalon most kezdődik az árok megtöltése. Az őrlőgép monoton zúgását halljuk, amely könnyedén változtatja finom kukoricadarává a csöveket. Ezt a keveréket ebben a formában tárolják az árokban, polietilén fólia alatt. A tápanyag vesztesége a minimumra csökken. Több hús — Ugyanolyan napi súly- gyarapodást szeretnénk elérni az állatoknál, mint a baráti ország állami gazdaságaiban — mondja Ivan Polujan, a kolhoz elnöke. — Az új technológiának köszönhetően lényegesen több húst termelünk. A szovjet és a magyar szakemberek még a kísérlet során több közös módosítást hajtottak végre a kukorica betakarítási folyamatában. Az eredeti eljárás szerint a még zöld csöveket a betakarítás során a földre szórták, nem használták fel. A szovjet SZK—5-ös, Niva-kombáj- nok kiegészítő elemei lehetővé tették ennek a zöld tömegnek az összegyűjtését és fel- használását silózáshoz. Másfél millió tonna kukorica Nyáron a Don menti Rosz- tovban rendeztek országos szemináriumot, amelyen a figyelem középpontjában a korszerű technológiákkal történő takarmányelőkészítés problémái álltak. A szemináriumon részt vettek az Orosz Föderáció autonóm köztársaságainak miniszter- helyettesei, a területi és körzeti mezőgazdasági hivatalok vezetői, a takarmánygyártás gépesítésének szakemberei. A rosztoviak kezdeményezését, akik az elsők között kezdték meg a szakmai együttműködést a magyar szakemberekkel, beszámolójában nagyra értékelte Nyikolaj Poszpelov, az Orosz Föderáció mezőgazdasági miniszterhelyettese. Elmondta, hogy a közeljövőben az Orosz Föderáció gazdaságaiban, a tervek szerint, másfél millió tonna kukoricából készítenek takarmányt a magyar technológia alapján. PJOTR JASCSENKO ■ s Szép vonalvezetésű 500 kilovolt — 500 ezer volt — feszültségű távvezeték, amely a tengerszint feletti 3500 méter magasságban épült a Szovjetunióban
