Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-05 / 3. szám

1985. január 5. /’tolna''' _ A NÉPÚJSÁG Szövetkezeti könyvterjesztők Az MSZMP XII. kongresz- szusának határozata kimond­ja : „Előrehaladásunk első­rangú feltétele, hogy tovább gyarapodjon népünk művelt­sége ... Több gondot kell fordítani az olvasás, a műve­lődési igények felkeltésére és kielégítésére, e területen is serkentve az öntevékeny társadalmi közművelődést.”' E cél érdekében a Fogyasz­tási Szövetkezetek Országos Tanácsának Elnöksége is ajánlást adott ki a szövetke­zeti könyvterjesztés korsze­rűsítési, továbbfejlesztési feladatainak megvalósításá­hoz. Mivel a szövetkezetek köz- művelődési célfeladatok megvalósításán túl, gazdasá­gi tevékenységükkel közvet­ve művelődéspolitikai célo­kat is szolgálnak, nagymér­tékben érdekeltek a könyv­terjesztésben. Jelenleg a me­gye területén 9 szövetkezet működtet könyvesboltot. A megyei könyvforgalmazás helyzetét tekintve országos viszonylatban kedvezőtlen pozíciót foglalunk el. A VI. ötéves terv első három évé­ben (1980—1983) országos át­lagban 43,8 százalékkal nőtt a könyvforgalom, míg me­gyénkben csupán 26 száza­lékkal. Az 1983. évi közel 26 millió forint forgalmat a szö­vetkezetek 23 bolti dolgozói létszámmal és 213 bizomá­nyossal bonyolították le. Az előbbi két fővel, az utóbbi 47 fővel csökkent 1982 óta. A szövetkezetek a terület el­látása érdekében működte­tik a bizományosi hálózatot, örvendetes, hogy a bizomá­nyosi forgalom — a létszám- csökkenés ellenére — dina­mikusan, 15,5 százalékkal nö­vekedett. A szövetkezetek boltjai az értékesítésre szánt könyvek csaknem teljes mennyiségét a Könyvért vállalatnál szer­zik be. A könyvellátás a tapasztalatok szerint az utóbbi időszakban lényege­sen javult. Az újdonságokat az állami egységekkel egy időben tudják kínálni a ve­vőknek. Több egységet felújítottak, vagy új helyiségbe költöztet­tek, kulturált, színvonalas vásárlási körülményeket biz­tosítva a vásárlók számára. (Bátaszék, Tamási, Tolna, Simontomya). A személyi feltételek jók, átlagosan 2,5 fő dolgozik az üzletben. A tavaly megrendezett könyvterjesztési akciók: a mezőgazdasági könyvhónap, az ünnepi könyvhét, az őszi megyei könyvhetek, a mű­szaki és politikai könyvna­pok. A nemzetiségi települé­seken a német nyelvű könyvellátás fontos feladat. Megyénkben egyre több ta­karékszövetkezet is vállal­kozik könyvárusításra (hét egység), azzal a céllal, hogy a legkisebb településen is jelen legyen a könyv. A könyvek folyamatos és jelentős áremelkedése a vá­sárlói kedvet is erősen befo­lyásolja. Könyvárusítási verseny Tamásiban Az őszi megyei könyvhetek alkalmából — immár hagyo­mányosan — könyvárusítási versenyt hirdettek Tamási város és a városkörnyék KISZ-szervezetei és szocia­lista brigádjai számára. A KlSZ-alapszervezetek közül az első helyen végez­tek a tamási Vegyépszer KISZ-esei, másodikak a Pá­va Ruhagyár fiataljai lettek, a harmadik helyezést pedig a városi tanács KlSZ-alap­szervezete szerezte meg. Az első helyezettek közel 20 000, a harmadikak csaknem 10 000 forint értékű könyvet adtak el. A szocialista brigádok kö­zül a legjobb teljesítményt a tamási 23. sz. bútorbolt Ba­rátság munkabrigádja érte eí 3625 forint egy főre eső forgalommal, a második he­lyen a tamási 29. sz. önki- szolgáló bolt Szorgalom szo­cialista brigádja végzett, harmadikok pedig a hőgyé- szi 118. sz. önkiszolgáló bolt Hunyadi szocialista brigád­jának tagjai lettek. A krimi és a forgalom A tamási 23. sz. bútorbolt­ban is könyvek fogadják a vásárlót, a bejárattal szem­ben. Néhány percig figyel- terp az érkező vásárlókat. A könyvekkel valamilyen for­mában mindenki kapcsolatba került. Volt, aki csak ráné­zett, mások elidpztek egy-két percig a könyvek előtt, ismét mások ki is nyitottak egy- egy könyvet, s volt, akinek kérését „előjegyezte” Tóth Istvánná brigádvezető. — Mióta van helye az üz­letben a könyveknek is? — kérdezem. — Két éve, mióta innét a Szabadság utcából új helyére került a könyvesbolt. Általá­ban 20—30 ezer forint értékű Könyvállomány van itt ná­lunk letétben, évente 140 ezer forint körüli könyvfor­galmat bonyolítunk le. — A verseny időszaka mennyiben különbözött egy csendesebb időszak könyv­terjesztésétől? — Amikor verseny van, jobban odafigyelünk a köny­vekre, bár túl sok plusz munkát nem igényelnek, cso­portosítva, jól áttekinthető­en helyeztük el őket a sza­bad polcokon. A könyv kínál­ja önmagát. Vannak törzs­vevőink, s ha éppen úgy ala­kul, házhoz is visszük a könyveket, ha útba esik va­laki hazafelé. — És a beszerzés? — Hetente egyszer me­gyünk fel a könyvesboltba könyvet választani. Ha jön új szállítmány, leszólnak a kolléganők telefonon. Még az újdonságokból is jut. A bri­gád férfi tagjai autóval le­hozzák a könyvcsomagokat. — Milyen könyvek a kere­settek? — Szinte minden műfaj. Ünnepek előtt leginkább az ifjúsági és mesekönyvek. Krimiből kevés fogy, pedig ezek a könyvek általában drágábbak, általuk még in- káb növelhetnénk a forgal­mat. Magnós reklám Amikor beléptem a tamási 29. sz. önkiszolgáló üzlet nem túl nagy helyiségébe, rögtön éreztem, hogy valami itt más ... Hát persze, a halk zene! Az a vendégmaraszta­ló. Kopitár Vincéné brigádve­zető elmondja, hogy a mag­netofont is a könyvterjesztés szolgálatába állították, van­nak kazetták, melyekkel a könyveket reklámozzák, il­letve ismertetnek egy-egy kiadványt, kedvet „kerekít­ve” az olvasáshoz. — Nincsen túl nagy könyv­készletünk — mondja a bri­gád vezetője, de elég gyak­ran cseréljük a könyvesbolt­ból. Időnként felmegyek és válogatok, nem várjuk meg, míg összeállítanak egy-egy csomagot. Fel is frissíthetjük az anyagot, cserélhetünk ugyanabban az értékben. Olyan ez a bolti közösség, mint egy nagy család. Min­den évben benevezünk a könyvterjesztési versenybe, s az elmúlt években az első helyen végeztünk, most meg­előztek minket a „bútoro­sok”. Az ő brigádjuk kisebb létszámú, ez előny volt az egy főre jutó forgalom szem­pontjából. Verseny idején jobban ráhajtunk az ajánlás­ra. — Milyen könyvek a leg­keresettebbek? — Elsősorban a gyermek­könyvek, a klasszikus szép- irodalom, a kötelező olvas­mányok, ez utóbbiakból so­hasem tudunk eleget adni. ráiber kikászálódott a teherautó vezetőfülkéjéből. Nehézkesen a földre ugrott, aztán szétnézett a falu­___széli futballpályán. Derekát nyomogatta. Hosszú v olt az út. Bezzeg régen... Haj jaj! Bécs, München, Mi­lánó! Micsoda nagy szám volt, ő meg Evelyn a trapézon! Huszonöt éve rajta kívül talán még senki sem tudta a két és fél szaltót odafent. Hol van már Evelyn, hol a Bush cirkusz, hol a sokféle szerződés? Ez a fütballpálya van. Langyos még a szél, ahogy a sorban álló nyárfák hullott leveleit átsöpörte a lakókocsi kerekei között, de már így délután felé érezni: elmúlt a nyár, végérvénye­sen. Megint egy nyár. Gráber intett a traktorosnak, lehet kiszállni. A Volga most kanyarodott be a falu felől. Ez azt jelenti, kint van­nak a plakátok. Mégiscsak becsületesek az emberek. Két napja egy százast adott annak a fiatal kölyöknek, aki megígérte, kiragasztja az Orinet cirkusz érkezését. Ez is. Orinet. Hiába írta le annak a tökéletlen nyomdásznak a helyes szöveget, Orient helyett mégis Orinet lett belőle. Mit lehetett csinálni? Indult a szezon, elhozta a plaká­tokat, így rosszul nyomtatva. Mindegy. A traktoros már serénykedett. A nyáron csapódott hoz­zájuk, amikor Bélus megnősült, és egyik napról a má­sikra otthagyta a társulatot. A Bélus — a mosolyával. Este belépett a lakókocsiba: — Na, Gráber tata, én elmegyek. Most. Az asszony parancsa, nincs mit tenni ellene — nevetett a sűrű fekete bajusza alól. Látszott rajta, nem nagyon bánja. Gráber kezet fogott vele. Jó gyerek volt a Bélus. Ami­kor elszegődött, még a csontjai is zörögtek, aztán meg­tanult a késekkel bánni, kutyát idomított, de ha kellett, még a pónikat is lecsütakolta. Szerette a szabad életet, szépen ki kerekedett, és mégis. így van ez. A délutáni sárga fényben mindenki munkához látott. Két óra múlva állt a sátor, kicsapták a két pónit, le­vették a majom ketrecéről a takaródeszkát. — Bierre, kérem! — nyomta meg a szó végét Gráber. — Üljön le jegyeket árulni. A traktoros bólintott. Végül is készen vannak, az egész cirkusz két marék. Hogy ezért még fizetnek az embe­rek ... Gráber az oroszlánhoz ballagott. Megállt a ketrec előtt. — Hogy van? — kérdezte. Az nehézkesen fölállt, a rácshoz lépett, hátát neki vetve lefeküdt. — Meddig húzza még? Benyúlt a rácson, megvakarta a hátát, a füle tövét. Az állatot nem érdekelte, aludt, mint egész nap. Nagyon öreg volt már. Amikor Tripoliban kilenc éve megvette egy osztrák cirkusztól, akkor is öregnek mondták, de nála még tavaly is megcsinált egy-két kunsztot. Egyik este megmakacsolja magát. Nem jött ki a ketrecből. Bélus hiába lökdöste, szólította, hiába mutatott neki nyers húst, csak feküdt. Gráber megnézte, aztán annyit mondott: — Hagyja, Tivoli, kérem — csak a művésznevén szó­lította a társulat tagjait. — Ez már nem akar dolgozni. Azóta csak fekszik, alszik, néha eszik, vagy iszik ke­veset. Hortobágyi Zoltán: Hát igen, ha Evelyn nem beszéli rá, talán meg sem veszi, de akkoriban még jól ment a bolt, a Krokus cir­kusz szerződésében dolgoztak állatszámokkal. De ahogy az a szezon lejárt, mintha minden megváltozott volna. Nem kaptak több szerződést. Evelyn Tripoliban maradt, összeállt a Krokus menedzserével, ö meg hazajött. Hozta az oroszlánt. Néhány hétig ült tétlenül a lakásban, egy- szer-egyszer a telefonhoz nyúlt. Nem sokáig bírta, össze­szedte az Orinetet, megszerezte az engedélyeket, és el­indult az országban. Eladta a házat, a pénzből lakókocsit, teherautót, állatókait, fölszerelést vásárolt. Ennek is így kellett lennie, ö a pómkkal dolgozott, Tivoli-Bélus ku­tyákkal. Odett volt a kígyóasszony, és a majomidomár. Aztán jött a késdobálás, egy lány, akinek a nevére sem emlékszik már, egészen ügyesen dolgozott a kötélen. Min­dig becsülettel megcsinálták a két órát. Télre beállt a kocsikkal, az állatokkal anyja telkére, szélnek eresztette a társulatot. így telték az évek. Csák Tivoli meg az oroszlán tartottak ki mellette. Hát itt van ez a fütballpálya. Mindjárt kezdődik az előadás. Gráber fölfcapaszkodott a lakókocsiba, leült a tükör elé. Rakta föl egymás után a festékeket. Nézte, hogyan fiatalodik az arca. Előbb negyvenöt, aztán negy­ven, majd úgy harmincöt éves férfi nézett vissza rá. Csak a szeme, az nem fiatalodott. Ivott egy kis rumot. Visszarakta az üvegre a kupakot. Gondolt egyet, megint ivott. Hosszabban, lassabban, mint az előbb. Szeme las­san csillogni kezdett. Odakint már sötétedett. Belebújt a kéfc-sárga-lila bohócruhába, orrára illesz­tette a félbe vágott pingponglabdát, állára kötötte a csú­csos süveget. Némi rizspont kent még az arcára. Készen volt. A sátorban megszólalt a zene. Átballagott a manézs bejáratához. Pierre tornászott, Dianá, az új lány a ku­tyákhoz beszélt, két másik férfi a pónikat terelgette. Gráber kilépett a manézsba. Talán húszán ülhettek a nézőtéren. Valaki fölnevetett. Senki sem tapsolt. Gráber nagy lélegzettel kezdte: — Igen tisztelt, nagyérdemű publikum, az Orinet cir­kusz megkezdi vendégszereplését az Önök nagyrabecsült falujában. Kitűnő számokat hoztunk, amelyeknek már az egész világ csodájára járt. Lesz itt számoló majom, póni hátán lovagló kutya, tűzkarikán átugró macska és sok egyéb! öserdei állatainkat holnap reggeltől megtekint­hetik az érdeklődők öt forint lefizetése ellenében! És most kezdődjék a műsor! Először lássuk a mindent tudó pónikat! Gráber föllebbentette a függönyt, és beügettek a pónik. Egy darabig nézte, ahogy a lassian megereszkedő, nemrég még csinos Diana elkezdi a mutatványt, aztán kilépett a fényből. Pierre ott állt a bejárati függöny mögött. — Gráber úr — mondta csöndesen. — Gráber úr! Az oroszlán ... Gráber ránézett a traktorosra. Fekete haján fénylett a vékony lámpafény. — Igen? — kérdezte Gráber. — Annak vége. Kinyiffant. Megmurdelt, kérem. Gráber levette a bohócsapkát. Elhajította. Körmeivel vakarta magáról a festékeket. — Igen? Leszakította magáról a bohócruhát. — Igen? Lerúgta az ormótlan cipőket. — Tehát meghalt — motyogta. — Igen, kérem — felelte a traktoros, de ezt már Grá­ber nem hallotta. — Mi lesz az előadással? Gráber a sötétben a ketrechez botorkált. Az oroszlán ott feküdt a rácsnál. Hiába lökdöste, hiába szólongaitta. Hideg volt a füle, hideg a háta. — Szégyellje magát! — mondta Gráber. — Ezt tenni a társulattal. Beült a teherautóba. Indított. Túráztatta egy kicsit a motort, aztán elindult az éjszakába. Az oroszlán feje minden zökkenőnél nagyot koppant a ketrec vasalásán. Lakástextil és könyv Könyv is kerül — bevásárlókosárba

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents