Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-26 / 21. szám
( TOCNA \ 6 NÉPÚJSÁG 1985. január 26. I — Mondják, aki fiatalokkal foglalkozik, fiatal marad ... — Ennek igazolását tapasztaltam, '.váltam én ,is, azzal .a pontosítással, hogy elsősorban szellemileg marad fiatal az, aki az ifjúsággal állandó kontaktusban van, velük él. Szerencsésnek mondhatom magam, amiért az egyetemi éveim után visz- szákeriiltem Gyünkre, az alma materembe, és a kollégiumban főhivatású nevelő lettem. Mellette nagy óraszámban tanítottam a gimnáziumban. így reggel hattól este tízig a gyerekek között voltam. Ott éreztem a fiatalokhoz való idomulást. I — Gyönk tehát a fiatalságot... — ... jelenti nekem? Ezt akarta kérdezni? ■ — Igen. — Külesden születtem, de iskoláimat Gyönkön végeztem. A diákéveim után mint tanár, sikeres pedagógiai tevékenységet könyvelhetek el Gyönk javára. Ott váltam azzá, ami lettem. Ami érdekelt, azt ott meg tudtam valósítani. Népművelőként — diplomám e szákra dS jogosít — szintén szép eredményeket értem el az ottani fiatalokkal. A filmesztétika, az amatőr filmezés érdekelt, de volt néhány diákom, aki ugyancsak vonzott. Nagyon sok időt áldoztunk ezért. A honismereti munka felé történelem szakosként fordultam. Gyönk ennek kitűnő talaja volt. I — Itt készült tehát a tanári pályára Is? — A (tanítás végigkísért diákéveim alatt. Szívesen segítettem, korrepetáltam osztálytársaimat. Szerettem az ismereteimet átadni. Középiskolás korunkban a kollégiumi csoportot én kérdeztem ki a feladott leckék megtanulása ütán. Ennek ellenére vegyész vagy fizikus pálya vonzott jobban. Hadmérnök lettem volna talán ... A robbanóanyagokkal folytatott kísérletek különös izgalomba hoztak. Egy ilyenre máig is emlékszem. Kormányos Antal tanár úrral egy eső utáni napon nem a régi helyünkön hajtottuk végre új kísérletünket, hanem : „Ne imönnytünk ki, gyérük, próbáljuk ki a magasugró gödörbe” — mondta a szegedi származású tanár úr. Annák rendje, módja szerint elhelyeztem la lombikot, gyújitózsinárt, és óriási detonáció következett. A tornateremben a felemás korlátról leesett egy fiú. Az igazgató kirohant. Amikor meglátta a hatalmas (krátert, tele üvegszilánkkal, azt parancsolta, hogy egy rostával át kell szűrnöm az összes homokot. I — Ez vette kedvét a vegyészeitől? — Nem. Azért ez nem volt olyan komoly dolog. Mindig szerettem olvasni. Szüleim csak annyit mondtak, hogy mivel jó tanuló vagyok, folytatnom kell a tanulást. Debrecenbe kerültem. Ott egy szerencsés évfolyamban teltek az egyetemi évek. Ma is név szerint emlegetnek bennünket. I — Akkor most ön nevezzen meg néhány diákot a volt tanítványai közül. — Erdős József, ő mezőgazdász lldtt, és a Balaton mellett, egy állami gazdaság vezetője. Dauíts János Moszkvában katonai akadémián tanult... Károly látván levéltáros lett... ö az egyik megszállottja volt a honismeretnek, régészetnek. Az ilyen jellegű versenyeket mindig fölénnyel nyerte. | — Büntetett-e? — Űigy érzem, a tűrőképességem elég nagy. Ennek ellenére volt egy diáklány, akivel kétszer istniételltettem évet. Jó képességű gyerek volt, de a pótvizsgára sem készült fel kellően. Azóta Szegeden elvégezte az egészségügyi főiskolát, és egy ugyancsak volt tanítványom vette feleségül. Gyakran kapok tőlük köszönő és köszöntő lapokat. Először azt hittem, csúfolódásnak szánják, de komolyan gondolták, és jó kapcsodat van közöttünk. I — Adott-e pofont? — A „makarenkólból” hármat. Ezekre a találkozókon mindig szeretettel emlékeztetnek az „érintettek”. Ezek azok a fórumok, ahol az ember munkájáról — ami nehezen mérhető — már önzetlenül nyilatkoznak a diákok. A szaktanári munkáról Viszonylag gyakori, de az igazgatóiról különösen kevés az értékelő Információ. I — Ha egy tükörben szembenéz magával, milyen igazgatót lát? Milyen a „diri”? — Nem készültem irányító pályára, (bár már (tizennégy éve csinálom. Olyan forgalomirányító típus vagyak ... Remélem, kollégáim is úgy érzik, hagy hagyom őket dolgozni. (Nem szeretek minden lépést meghatározni. Demokratikus vezetési stílust szeretitek megvalósítani. I — Es az igazgató mögött álló diákokat milyennek látja? — Hasonlítsam össze a gyönlkiéket a szekszárdiakkal? | — Igen. — Aíz akkori diákjaim is szabadon gondolkodó, nyílt beszédű, őszinte, de a kötöttségeket néheZen viselő gyerekek voltak. Más össze- tételűek voltak a gyönkiek. Ez abból az egyszerű tényből is adódott, hogy falusi környezetből jutottak a középiskolába. Bizonyos szempontból hátrányos helyzetből indultak. Ugyanakkor fogékonyak voltak minden szépre, jóra. Az új ismeretekért roppant hálásak voltak. A mai diákok tehetségesebbek, kevesebb hátránnyal, de kevesebb tudásszomjjal is rendelkeznék. Kevésbé érdeklődők, és türelmetlenségük a környezet és a társaik iránt fokozottabb, mint az egykori diákoké. Felkészületlenebbek a fegyelmezett munkára. — Ezt a felkészítést kinek kellene elvégezni? — A tudatos fegyelem kialakítása gondot jelent mindenütt, ezért közös feladata a családnak és az iskolának egyaránt, hagy később a munkahelyi gondot ez ne szaporítsa. A szabadság fogalmán valamiféle .korlátok nélküliséget is értenek. Tudjuk jól, hagy nem erről van szó. A törvényes keretek betartása, az (alkalmazkodás nem .azonos a korlátozottsággal. Sokat beszélünk a nevelői tevékenység gátjairól. Az ismeretek halmaza növekszik a tankönyvekben, túl- terheltekké lesznek a gyerekek. Ez már alapja lehet a fegyelmezetlenségnek, türelmetlenségnek is. Súlyos problémát jelent az is, hogy az értelmes és gyors olvasás, a helyesírás készsége nem fejlődik kellő szintre, de a logikus gondolkodásé sem, annak ellenére, hogy az általános iskola már ilyen irányú tananyaggal dolgozik. A diákok egy része nem tanul meg tanúin!. I — Adjunk most receptet, egy jó tanulási módszert... — A gyerek otthon! készülésének az iskolában kell kezdődni. Itt kell megismerni .a következő órára feladott anyag lényegét. A tanári magyarázat (alapján ezt mondjuk vázlat formájában rögzíteni is kell. Otthon ezzel a vázlattal kel! indítani a tanulást. Amikor így átgondolja az órai eseményeket, akkor kell elővenni a tankönyvet. Ezután egy ismételt végiggondolás és ... No természetesen embere válogatja ia módszeréket, hiszen a kialakításához önismeretre is szükség van. A logikai feldolgozás szisztémáit ki kell alakítani. Ezt úgy szoktam érzékeltetni, minit a karácsonyfa-díszítést. Mi kell hozzá? Egy fenyőfa, ami rendelkezik (törzzsel, ágakkal. Ez adott. Ez a logikai váz. .Erre kell akasztani a díszeket, ami a (tankönyv és egyéb forrás tananyagát jelenti. Annyira díszítem, amennyire időm és energiám engedi, de a fának meg kell lennie. I — A pályaválasztás időszakában vagyunk. Ha választania kellene ismét, meyikre lépne? — Gyanítom, hogy megint ezt választanám, csak kicsit jobban tiltakoznék az ellen, hogy a konkrét pedagógusi munkakörömből kiemeljenek. Nem arról van szó, hogy ezt nem szeretem, hanem úgy érzem, sikeresehb embernek könyvelném el magam szaktanárként. — Az nem siker, hogy a szekszárdi Garay János Gimnázium igazgatója? — A pozíciót nem tartom annak. Jobban szeretem a kortfcrét pedagógus! munkát. I — A gimnázium pályára irányitó intézmény is. — Ez ia munkánk már az első osztályban elkezdődik, amikor kóstölgaitónak kínálunk egy-egy tárgyat. A fakultatív tantárgyválasztás pályairányt is jelent. Matematikát, fizikát az választ, aki műszaki egyetemre vagy főiskolára, esetleg a szaknak megfelelő pedagógiai pályára akar lépni. A magyar- és történelemkedvelők jogi, bölcsészhallgatók lehetnek, vagy szintén pedagógusok. A konkrét pályaválasztásit nehezítik az évente változó szakpárok ia pedagógusképzésben. Ezekről csak a felsőfokú intézmények felvételi tájékoztatójából nagyon későn szerezhetünk tudomást. Az 1985-ös például még nem jelent meg. A pályaválasztást már nagyon korán meg kell kezdeni, hogy legyen célja a gyereknek. I — Önnek milyen céljai vannak? — Az igazgató! munka egyik szépségének tartom az iskola hagyományárnak felkutatását, ápolását. Sikerült az érettségi találkozók szervezését kezünkbe venni. Van egy vendégkönyvünk, amelyben a megjelenítek neveit, lakó- és munkahelyeit jegyezzük. Ennek gyakorlati haszna is van. Ilyen találkozón kerültünk közelebbi kapcsolatba Kovács Győzővel, a Neumann János Számítógép- tudományi Társaság főtitkárával. ö is Itt Végzett. Az iskolákban meginduló számítógépes programokban az ő segítségével lépéselőnyre tettünk szert. Köszönetünket a Borsos Miklós készítette „Garay érem” átadásával fejeztük ki. Két évvel ezelőtt, 1983-ban született ez a hagyományápoló, -teremtő ötlet. Az emlékéremmel a kiemelkedő teljesítményt felmutató diákokat, tanárokat és azokat jutalmazzuk, alkik az iskolánkért sokat tesznek. Az első érmet dr. Nádor Ni- kitits István a Budapesten élő szekszárdi öregdiákok klubjának szervezéséért kapta. A 87 esztendős főorvos, amikor megköszönte a plakettet, arról beszélt itt a diákjainknak, hogy ennek az országnak egy nagyon nagy kincse van. Ez pedig a fiatalság. Ha ezért a hazáért tenni akarnak, akkor a bennük levő tehetséget bontsák ki. E gondolát nevelő hatását a csenden lehetett mérni. Ezt adnám útraValóul saját gyermekeimnek is. A fiam az idén szerez üzemmérnöki diplomát, a lányom pedig ide jelentkezett gimnáziumba. I — Egyik célja tehát a hagyományápolás. Másik? — A munkahelyen olyan légkör, szellem kialakítását szeretném elérni, amikor a tanár .nemcsak azért jön az iskolába, mert 8—9-ig órája van, hanem azért, mert itt találja azokat a kollégákat, akikkel szakmai és egyéb kérdésekben el tud beszélgetni. A diákok se morogva jöjjenek iskolába, hanem örömmel. A szünidőben is találjanak itt maguknak elfoglaltságot. (Mindig úgy lépjenek be, hogy tudják: a Garay Gimnázámban vannak. Abban az intézetben, ahol már nagyon sokan, nagyon sokat kapták és sokat adtak át másoknak. Ha ez sikerül, akkor a mostani beosatásam eredményének tartanám. I — Köszönöm a beszélgetést, és mint volt garays, kívánom, hogy igy legyen. DECSI KISS JÁNOS Múltunkból Tolna megye területén 1944. december 6-án elhallgattak a második Világháború fegyverei. A 3. Ukrán Front csapaltai északra, északnyugatra előretörve elhagyták megyénk területét, majd a december 20-án kezdődött ostrommal szétzúzták a Margit-vanalalt. A megyében megkezdődött a demokratikus újjáépítés. Létrejöttek a helyi — községi — rendfenntartó társadalmi szervezetek („polgárőrségek”, „polgárt rendőrség”, „civil rendőrség” stb.). Esetemként még az üzletek is kinyitottak, s megkezdődött az újjáépítés — mindenekelőtt a közút és vasút helyreállítása (került napirendire. Ez a helyreállítás természetesen nem azonos az 1945— 1948-as újjáépítéssel, ezúttál csak annyi történt, hogy biztosítsa az út- és vasúthálózat az utánpótlási vonalakat. Megkezdődött az ország keleti részéből Tolna megye területére áttelepített, átirányított személyek, sőt intézmények visszafcöltözése is. Néhány iskolában megkezdődött a tanítás. Néhány üzemiben a termelés is megindult, ott, ahol sikerült megmenteni az üzemi berendezéseket, és volt nyersanyag is. .Kezdett visszatérni az élet a megyébe. Az emberek azt hitték, megszűnt a veszély Tolna megyében. Ezt a meggyőződést az sem nagyon zavarta, hogy a német zuhanó- bombázó gépék esetenként néhány bambát ledobtak a településekre. Ezek a bombázások nem okoztak jelentős károkat. Ezt az alig megkezdett kibontakozást zavarta meg megyénkben a németek januári, harmadik ellentámadása. (A januári első ellen- támadásnak célja Dél-Du- nántúl visszavétele; a második ellentámadás a Budapesten rekedt német csapatok felmentése lett volna. Ezek a támadások összeomlottak, nem érintették közvetlenül inegyéniket.) A harmadik ellentámadás január 18—25-e között zajlott le. A német hadvezetés minden korábbinál nagyobb erőt vetett be a Balaton—Székesfehérvár térségéből induló ellentámadásban. Céljuk az volt, hogy kijussanak a Dunaíföldvár—Ounapentele— Adony térségében a Dunához, kettészakítsák a 3. Ukrán Front arcvonalát. Az ellentámadásban részt vett a 4. SS páncélos hadtest, a Wiking 5. SS páncélos hadosztály, a halálfejes 3. SS páncélos hadosztály, a 23. páncélos hadosztály, az 5. hadsereg közvetlen harckocsiosztálya, egy gyalogos (hadosztály, négy önálló gyalogos dandár, valamint egy lovas dandár. Az ellentámadás 35 km-es induló sávjában arc vonalkilométerenként 16—18 harckocsival és rohamlöveggel, több mint 35 löveggel és .aknavetővel rendelkeztek. A tervezett áttörési pontokon ezeknek mintegy a kétszeresével rendelkeztek. A szovjet hadvezetés a németek ilyen erejű ellentámadásával nem számolt. Ügy vélték, hogy az 1944. decemberi, majd pedig a januári első és második ellentámadás kimerítette .a német seregeket. A felderítés sem tudott ölyan adatokat szerezni, amelyek figyelmeztettek volna egy közeli ellentámadás tervéről. A váratlan ellentámadás számottevő, de mégis csak átmeneti sikert hozott a németeknek. Január 20-án a támadás elérte célját, a német Csapátok Dunaföldvár és Adony térségében elérték a Dunát, ketté szakították az arcvanalat. A betörés jobb szárnya — lényegében a Je- nő-vanal mentén —, Tolna megye északi határához közel húzódott, sőt Simontor- nya és Ozora térségében ismét megjelentek a korábban már ki vert seregek. Nehéz helyzetbe került a 3. Ukrán Front a Dunántúlon. Tolbuhin marsall, aki ekkor Pa'kson tartózkodott (a frontparancsnokság székhelye a későbbi rendőrkapitányság épületében volt), a kialakult helyzetet így jellemezte: „Az áttörés déli szárnya nyitott volt, ezért a Balatontól délnyugatra és a Dráva menten védő 57. hadsereget, az 1. bolgár hadsereget és a 12. jugoszláv hadtestet a bekerítés veszélye fenyegette.” (A Tolna megyét felszabadító 4. gárdahadsereg ekkor már Tata— Tatabánya—Komárom, Esztergom—Budapest térségében volt, és a német betörés bal- szárnyán csatározott, megakadályozva, hagy a németek elérhessék Budapestet.) .Aiz esetleges szovjet visz- szavonulást .akadályozta, hogy a paksi téglagyárnál lévő — utánpótlást biztosító pontonhídat a vihar és a jégzajlás elsodorta. A frontpa- rancsnokság is veszélyes helyzetbe (került. „A várost már megközelítettek az ellenség páncélos felderítői. Őszintén szólva, a helyzet igen súlyossá vált.. Noha engedélyt kapott Tolbuhin az egész Dunántúl feladására — ezzel a lehetőséggel mem kívánt élni a frontparancsnoik. Döntésének helyességét a német hadvezetés által elkövetett hiba is igazolta. Ugyanis a németek úgy .vélték, (hogy .a számukra kedvező hadiszerencsét kihasználva, elérhetik Budapestet. Ezért a támadó erők zömét a magyar főváros irányába vetették be. Nem vették észre, hogy déli irányban csak (minimális szovjet erőkkel állnak szemben, és esetleg sikeres bekeritési akciót hajthatták volna végre. így azonban Tolbuhin időt nyert haderejének átcsoportosításához. Jórészt a bolgár—jugoszláv seregekre bízva a Dráva menti védelmi szakaszt, iaz 57. hadsereget, valamint az időközben szervezett 26. hadsereget a Dunaföldvár—Oece—Simontor- nya—Ozora—Siófok terep- szakaszra vezényelte. Ezzel sikerült megbízható védelmi vonalat kiépíteni a német betörés jabbszárnyán. A csapatok átirányításáról M. N. Sarohin, az 57. hadsereg parancsnoka így emlékezett meg: „... a jöbbszámy- ra dobtunk át két lövész hadosztályt és a 32. gépesített dandárt, hogy részt vegyenek a védelemben a Kapos vonalán, nehogy az ellenség csapást mérhessen az 57. hadsereg hátországára Mezőkomárom és Ozora felől. Ugyanakkor Paks, Szek- szárd körzetében bevetettük a hadsereg tartalékát, hogy meggátolják az ellenség előretörését, s Mohács, Batina átkelőhely elfoglalását.” A németek a súlyos harcokban birtokba vett terepszakaszt nem tarthatnák (sokáig. A szovjet védelmi harcok, majd a január 27-én 'indult szovjet ellentámadás felőrölte a német csapatok erejét, emberben és technikában súlyos veszteséget szenvedve, február 16-ára csaknem teljesen a január 18-i kiindulási helyre vetették vissza a fasiszta seregekét. A németek januári harmadik ellentámadása is ösz- szeomllott a Dunántúlon. Megyénkben folytatódhatott az új társadalmi rend kibontakozása. Ezeket a viszonylag békés körülményeket még márciusban rövid időre egy újabb ellentámadás zavarta meg. Erről majd márciusban emlékezünk meg. K. BALOG JÁNOS jw $TzOsi «»& g§? fii^ít^W'S^S í^JH^k Zentai András gimnáziumi igazgatóval
