Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-05 / 3. szám

1985. január 5. NÉPÚJSÁG 3 Iskola kóstolgató Van, de mégsem látható Bábel László harmadikos villamosgépszerelő tanuló ki­sebb korában talán százezer­szer is hallotta, hogy „az áramhoz ne nyúlj!”. Hiába hallotta- és tiltották a kon­nektortól, meg a rádió bel­sejétől, ő is, mint sok millió kisgyerek, örök titoknak tar­totta: hogyan is foghatná meg azt, ami nem látható. És ami nem látható — a gyerek szerint — az nincs is. Gyerekkorában nem, de szerencsére most már tudja, hogy az is van, ami nem lát­ható. „Mert az elektromos áramot lehet kézzel is vizs­gálni, de akkor meglepetést okoz” — mondja a bonyhád- varasdi diák, aki ezzel a mondattal már szakmája rej­telmeit ecseteli számomra. Indukció, mágneses kap­csolat, vasmag és rézdrót, ellenállás meg fázismérő ... A szakma kifejezései. Azt mondja, hogy csak azt ír­jam le: a villamosgépszere­lők villanymotorokkal és transzformátorokkal , foglal­koznak. Ebből a két szóból úgy is érti mindenki, mi a feladatuk. Az indukciót és az ehhez hasonlókat megta­nulta az embefia az általá­nos iskolában. Azt elfelejti, hogy mi már régen elfelej­tettük: mit is tanultunk a valamikori fizika órákon. „Olyan forrón eszik a ká­sát”, hogy megtudom azt is: ebben a szakmában a mate­matika és a fizika a legfon­tosabb tantárgy. Ezt azért is kell „nyomatékkai” leírni, mert ismereteim szerint az „inastársadalomban” a mate­matika és a fizika úgymond „keserves kenyér”. Tanul­ják, tanulják, de nemszere­tem módon. Bábel László pedig bizony­gatja, hogy mitsem ér a szakmai tudás elméleti felké­szülés nélkül. Mondja, hogy kalapácsot reszelni — min­den elsős ezzel kezdi a va­sasszakma tanulását — sok­sok méréssel is lehet. De, egy .villanymotor tekercselé­séhez csak akkor foghat az ember, ha előtte tökéletesen kiszámította: milyen vastag­ságú rézdrót kell és mennyi legyen a tekercsszám. Ha ezt elmulasztja, akkor az a vil­lanymotor mindent fog csi­nálni, csak forogni nem. És mint tudjuk, a villanymotor tengelye azért van, hogy fo­rogjon ... Hát ennyit erről a szak­máról. Bábel László szerint egyszerű a dolog. Neki köny- nyű: már három éve tanulja a szakmát... H. J. — G. K. Szekszárdi Mezőgazdasági Kombinát Párttaggyíílés a borászati alapszervezetben A héten megyénk pártalapszerveze­teiben is megkezdődtek a Központi Bizottság kong­resszusi irányelveit megvi­tató, titkár-, vezetőség- és küldöttválasztó taggyűlések. Az elsők között tartotta tag­gyűlését a Szekszárdi Mező­gazdasági Kombinát borá­szati részlegében dolgozó kommunistákat összefogó pártszervezet. Az eddigihez képest csök­kent létszámmal. Mert nem­csak a gazdaság egészében történt változás azzal, hogy az állami gazdaság mező- gazdasági kombináttá ala­kult. Előzőleg is történtek át­szervezések. Míg korábban egy vertikumot képezett a szőlészet és borászat, tavaly a szőlészet egyes üzemegysé­gei a kerületekhez kerültek, célszerűbbnek látszott — jobban megoldható az irá­nyítás, a munkaerő és a ter- melőeszközök gyakran szük­séges átcsoportosítása, javít­ható a gépek kihasználása —, ha a szőlészet mindenütt a területhez tartozik. A be­számoló taggyűlést még együtt tartotta az „SZBV” szőlészeti-borászati vertikum — alapszervezetének tagsá­ga, utána az „átcsatolt” sző­lészet kommunistái átjelent­keztek az ■ ottani alapszerve­zetekhez. Elkerült innen a titkár is, , maradt két veze­tőségi tag, a korábbi huszon­hétből tizenhárom párttag az aHapszervezetben, amely a borászati üzemekben — Pakstól Bátaszákig — dol­gozó kommunistákat fogja össze. A tizenháromból tizenket- ten jelentek meg a taggyű­lésen, az tehát — mint az elnöklő Récsei János megál­lapította, határozatképes volt. A napirend ismerteté­se és a jegyzőkönyvvezető megválasztása után Kovács Ferenc szervező titkár tar­tott vitaindítót, ismertette a Központi Bizottság irányel­veit. Mint elmondta, az irányelvekkel foglalkoztak pártcsoport-értekezleteken, és van mondanivalója a párttagságnak a kongresszu­si dokumentummal kapcso­latban. A vitában több észrevétel, javaslat hangzott el. Az ál­talános vélemény: a Köz­ponti Bizottság irányelvei mélyrehatóan és sokoldalúan elemzik államunk, társadal­munk fejlődését, a párt te­vékenységét és reálisan je­löli ki feladatainkat, az irányelvekkel a pártszerve­zet tagsága egyetért. Mau­rer Mihályné művezető, szo­cialista brigádvezető többek közt elmondta, nagyon he­lyesek azok a megállapítá­sok és megjelölt tennivalók, amelyeket a társadalom kü­lönböző rétegeivel kapcsolat­ban tartalmaznak az irány­elvek, mint a szövetségi, a nő- és ifjúságpolitika, azon­ban az irányelvekben is és a gyakorlatban is nagyobb figyelmet kellene fordítani a 40—60 éves korosztályokra. Ügy tűnik, ők kissé kiesnek a látókörből, pedig az eddi­gi eredményeinkért folyó küzdelemben oroszlánrészük volt. Többet kellene tenni a szocialista demokrácia fej­lesztéséért. E téren mintha az utóbbi egy-két évben el- kényelmesedtünk volna. Ke­veset beszélünk a kiemelke­dő eredményekről és a hi­bákról egyaránt, sokakban él a „hallgatni arany” fel­fogás. A gazdasági munká­ról szólva elmondta, hogy a jövedelemtermelő képesség fokozása, a gazdaságosság és a minőség javítása korszerű technológiákat követel és ör­vendetes, hogy az irányel­vek szerint is növekednie kell a beruházásokra fordí­tott összegeknek. Módos Ernő, a kombinát gesztorságával működő szőlőtermelő és bo­rászati társaság ügyvezető igazgatója is szólt a mun­kahelyi demokráciáról. — Fejlesztése az irányelvek szerint fontos feladat. Azt kell elérrti, hogy a minden­napos munka részévé vál­jék. Elérni, hogy az embe­reknek, ha észrevételük, ja- vaslatuík van, ne várják meg a fórumókat, hanem azon­nal szóljanak és kapjanak választ, észrevételüket kö­vesse intézkedés. El kell jut­ni odáig, hogy a dolgozó ne csak a maga szűk munka- területét lássa, hanem azon túlmenően az egész egység, ágazat és gazdaság működé­sét, abba beleágyazva jobb munkát tud végezni munka­helyén is. Az irányelveknek a II. fejezet 4. pontjában — amely az ifjúsággal foglal­kozik — talán nem lenne felesleges megfogalmazni az idősebbek példamutató ma­gatartásának, munkájának fontosságát. A szüret idején sök fiatalt, diákot foglalkoz­tatnak és munkájukra, ma­gatartásukra, nevelésükre nagymértékben hat nemcsak ellátásuk, a munkaszervezés, hanem az is, hogy milyen példát látnak az idősebbek­től. Foglalkozott Módos Ernő is a jövedel­mezőséggel, azzal, hogy az ágazat eredményessége a jó munka következménye és így az is, hogy az országos át­lagnál nagyobb arányú bér- fejlesztést sikerült, elérni. Ám vannak még munkaterüle­tek, ahol nincs kimerítve minden tartalék. Az irány­elvek nagyon helyesen, fel­hívja a figyelmet az állami gazdaságok és termelőszö­vetkezetek társulásaira, arra, hogy ezek „továbbra is biz­tosítsák a gazdasági és a szellemi erők célszerűbb konvertálását, a fejlesztési források ésszerű áramlását”. Az ő társulásuk fiatal, 83- ban alakult, de e rövid idő alatt is sikerült hatvanmil­lió forintot összehozni be­ruházásokra, a tároló- és fel- dolgozóka pacit ás jelentős nö­velésére. Kovács Ferenc összefoglal­ta a vitát, majd a taggyű­lés egyhangú szavazással fo­gadta el az előterjesztést és a vitában elhangzottakat. Ezután a jelölő bizottság elnöke, Ács József tette meg a bizottság javaslatát, amely az alapszervezet valamennyi tagjával történt beszélgetés után készült el. Alapos mun­kát végzett a bizottság, min­denki egyetértett javaslatá­val. Titkos szavazással, ellen- szavazat nélkül választották meg az alapszervezet titká­rának Maurer Mihálynét, ve­zetőségi tagnak Kovács Fe­rencet és Kanczler István- nét. Megválasztották a hat küldöttet a hónap második felében tartandó, üzemi kül­döttértekezletre — amelyen majd a pártvezetőség számol be ötéves tevékenységéről, megválasztják a titkárt, a vezetőséget és a városi párt- értekezlet küldötteit. J. J. HÍRRŐL Az 1985. évi első kurta munkahetet ma­gunk mögött tudjuk. Milyen volt ez az el­ső hét, hogyan kezdtük a munkás évet, ezt még nem lehet összegezni, hiszen az ilyen ünnep utáni napok nem teljes értékűek, még ha bármily gondosan is készültünk rá. Éppen ezért most nincsen arra mód, hogy napról napra a hírek-események to­vábbgondolását végezzük el, a krónikás ezért új formát választ e publicisztikai írás összeállítása során. Az emberről lesz az alábbiakban szó, ar­ról, aki szorgalmasan dolgozik, arról, aki hanyag, akinek nincsen tartása, s végül a feladatainkról, a kötelességeinkről és a mindennapi dolgainkról. A tartás Nagyon kedvemre való ember a bere­pülő pilóta. Olvasom szép nyilatkozatát hi­vatásáról, arról a tartásról, amely ennek a huszonhét éves embernek természetes, s anélkül nem is tudja életét elképzelni, hogy ne pontos, családszerető, munkájá­nak élő ember legyen. Büszke a hivatásá­ra, eredményére. S milyen sok ilyen fiatalemberünk van! Nézzük csak például azt a sorozatunkat, amelyben fiatalok vallanak leendő hiva­tásukról, amelyet most kóstolgatnak. És ismerek olyan embereket, akik nem keve­sen vannak, de igencsak arról ismertek, hogy szeretnek dolgozni. Az építőipari vál­lalatnál volt dolgom, az első munkanap, s nem az fogott meg, hogy mindenki ott volt a helyén, ez egyfajta munkafegyelmi kér­dés. Más az, amikor a főművezető azt mondta, hogy szívesen, munkára éhesen jöttek az emberek dolgozni. Hangverseny a szekszárdi Művészetek Házában Mert amint példásan szórakoztunk, töl­töttük családi körben a békés ünnepeket, úgy az ember vágyik abba a közösségbe vissza, amelyik második családja. A tar­tás, az emberi mivoltát meghatározó mun­ka, ennek tisztes elvégzése tehát jellemző ránk. Vannak persze kivételek, talán nem is kevesen. Itt van példának okáért a sok-sok ün­nep alatt bekövetkezett szerencsétlenségek sorozata. Tudom, hogy a megyében közel ötven kisdiákot ért különféle baleset — a csúszós utak miatt is. És az. emberi fe­lelőtlenség okaként is. Például amilyen tisztességes munkát végeztek az utat tisz­tán tartók a megye közútjain, olyan ha­nyagul a háztulajdonosok a városokban, községekben. Nem azért mondom ezeket, mert két közeli ismerősöm gyermekei is szerencsétlenül jártaik. Az egyik elcsúszott a sóval, hamuval, homokkal fel nem szórt járdán, a másik pedig számkázás közben fennakadt egy olyan dróton, amelyik osz­lopból lógott ki — nem szabályosan kö­tötték el a földelésre szolgáló vezetéket... És ott vannak azok a halottak, akiket már nem lehet megkérdezni, miért nem az út­viszonyoknak megfelelően vezették jár­művüket ... Borzalmas haláluk volt, a hó­eke gyűrte maga alá' őket... A feladat Ez a hét volt az értekezletek hete. Most kezdtek tárgyalni arról, hogy az előzete­sen elkészített intézkedési tervekből kire mennyi tennivaló jut. Feladataink bősé­gesen lesznek. A közelmúltban, tehát az ünnepek idején olvashattuk lapunkban a népgazdaság múlt évi értékelését, és az idei tervek vázlatát. Közöltük, hogy az egyénre milyen feladatok várnak — álta­lában. A konkrét tennivalók tehát, hogy a bú­zatermesztési ágazatnak mennyire kell ügyelni majd a vetésre, védeni időtől, egyéb kártevőtől; hogy a szabászatban az asszonyoknak mennyire oda kell majd fi­gyelni, hogy a rendelkezésre adott kelmé­ből a lehető legjobban gazdálkodjanak; Hőgyészröl az év első napjaiban nyolcvan vagon búzát küldtek exportra, uszályokba rakták hogy a húsipari termék minősége tovább javuljon, hogy a zacskós tej ne nyolc és fél' deci legyen, hanem egy liter — a mi fel­adatunk, az ország népéé, megyénk dol­gozóié. Kezdődtek s még tartanak az üzemek­ben, hivatalokban a párttagok, alapszer­vezetek munkáját értékelő gyűlések. Kriti­kus légkör, elemző munka, nagy-nagy fe­lelősségérzet hatja át ezeket a munkaérte­kezleteket. S itt ugyancsak — olvashattuk az elmúlt napokban több írásunkban — a személyre szóló feladatokat is meghatároz­zák, a pártmunkában elsősorban, és a ter­melés területére vonatkozóan. A kötelesség Mindenekelőtt a helytállás a nehezebb körülmények között és az olyan viszonyok közepette a kommunistáknak, a szocialista brigádoknak példát kell mutatniuk. S ez a kötelesség önként vállalt. Hírt adtunk olyan emberekről éppen az ünnepi lapok­ban, akik természetes emberi tulajdonsá­guknak tartják a kötelességérzetet. Konk­rét a kötelessége a vezetőnek, a munkás­nak. Az ember, aki dolgozik, tudja, hogy mögötte áll a család, amelyet el kell tar­tani — a munkával, a tisztességes munká­val keresett pénzből. Az országgyűlésen is a kötelességek, feladatok megerősítését hallhattuk, szint­úgy a megyei pártbizottság összegzéséből. Arról van szó, hogy kötelességünk job­ban dolgozni. Elért vívmányaink nem es­hetnek vissza. Ezt a szintet tartani köte­lességünk. S ennek forrása az emberi ön­tudat, a kötelességérzet, a jól végzett mun­ka, de a mindennapi munka mellett a tisz­tességben való élés ugyancsak követel­mény. Mindenki dolga Ebből következik, hogy a munka mellett az ember tisztességesen akar élni. Munka után pihenésre, hobbira van szükség. Könyvek olvasására — milyen sok jó könyv jelent meg a karácsonyi vásárlások idején! —, színházba... És ez mindjárt eszembe juttatja a megyében folyó kultúr­politikai munkát is. Gondolok itt például a megyei művelődési központra, a kölesdi képtárra, a dombóvári országos hírűvé vált kezdeményezésekre, és a szekszárdi Művészetek Házára ... E tárgyi feltételek persze a további fel­adataink megvalósítását is könnyítik, se­gítik. Ha tehát végigfutjuk a fentiek alapján az ünnepek alatt s után történtek listáját — mert azért volt ám esemény bőven —, az embert állítva a történések középpont­jába, egyben a kedvező politikai légkörre is utalunk. S e tényről szólni is kötelessé­günk. Hazánkban az idén olyan jelentős esemény cselekvő részesei leszünk, mint a párt kongresszusa, ami nemcsak a párt belső ügye. Hazánk felszabadulásának negyvenedik évfordulóját megünnepelni ugyancsak népi, nemzeti ügy... PÁLKOVÁCS JENŐ A szekszárdi termelőszövetkezetben e héten is metszették a szőlőt

Next

/
Thumbnails
Contents