Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-23 / 18. szám
AZ MSZMP TOLNA MEGVEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXV. évfolyam, 18. szám ÁB A: 1,80 Ft 1985. január 23., szerda Mai számunkból VENDÉGLÁTÁS 1985. (3. old.) ZENÉS SZÍNHÁZ LETT A FŐVÁROSI OPERETT (4. old.) FELISMERNI LEHETŐSÉGEINKET (5. old.) AÜTÖ VERSENY A JÉGEN (6. old.) Mi legyen a veszteségesekkel? Ki gondolta volna, hogy egy állami gazdálkodó szervezet temetésénél a magánvállalkozók zokognak majd a legjobban. Amint ugyanis az újságok részletesen megírták, a múlt évben felszámolt Pest megyei Tanácsi Építőipari Vállalat esetében az utolsó pillanatig úgy tűnt: az érvényben lévő csődszabályok szerint a magánvállalkozók húzzák a rövidebbet. A felszámolási rendelet 13. paragrafusa alapján ugyanis a bukott cég vagyonából először teljes egészében ki kell fizetni az adókat és a bankhiteleket, majd a hitelező állami vállalatokat, s csak őket követően reménykedhetnek a magánszemélyek. Ez csupán az egyetlen pontja az érvényben lévő, és az utóbbi időszakban sokat ostorozott csődszabályoknak. Sokak szerint maga a szabályozás is csődben van. Ami például az említett paragrafust illeti, a szakértők egy része amellett voksol, hogy felszámolás esetén se a költségvetésnek, se a bankoknak, se a vállalatoknak, se a magánvállaikozóknek nem szabad a többieknél nagyobb garanciát adni követelésük kiegyenlítéséhez. Mások indokoltnak tartják a kicsik elsőbbségét, mondván, hogy a banknak és az állami szerveknek inkább van rálátása a gazdálkodó tevékenységére, mint a szállító partnernek, vagy a magánvállalkozóknak. Mindenesetre az tény, hogy a Petév magáncégekkel szembeni adósságait — a kormány elnökének döntése alapján — végül is méltányossági alapon kiegyenlítették a költségvetésből, és hogy a később felszámolt Irodagépipari és Finommechanikai Vállalat valameny ■ nyi hitelezőjének egyaránt 60—60 százalékot fizetnek. Ez arra enged következtetni, hogy a gyakorlat nem a jogszabályt, hanem a Magyarországon és másutt is kialakult igazságosabb hagyományt követi. Kár lenne a szót vesztegetni, ha csupán két vállalat ügye lenne a tartós veszteség, vagy a csőd. Csakhogy, tavaly a nem mezőgazdasági ágazatokban 62 százalékkal emelkedett a veszteséges gazdálkodók száma, és ennek csaknem háromszorosa — 173 százalékos — volt a veszteség összegének növekedése. Miután a magyar gazdaságirányítás régóta hangoztatott elve, hogy a tartósan veszteséges és alacsony hatékonysággal működő vállalatokat meg kell szüntetni, fel kell számolni, a csődeljárás szabályai is megérteik az újragondolásra. Gondot okoz például, hogy az érvényben lévő szabályok lehetőséget adnak a vállalatok halódásának elhúzódására, és ezáltal az egész társadalom érdekeit veszélyeztetik. Miről is van szó? Jelenleg a felszámolás elrendelésére — pénzügyminiszteri egyetértéssel — kizárólag az alapító szervnek van joga. Ez, legalábbis az eddigi esetek erre utalnak, csak késlelteti a döntést. A korábbi gyakorlat szerint a hitelezők is indítványozhatták a csődeljárást. Hasonló szisztémát alkalmaznak a fejlett ipari államokban is. Az eljárás lépcsőfokai lehetőséget adnak arra, hogy elkerüljék az azonnali felszámolást, és haladékot adjanak a kátyúba jutott vállalatnak. Az NSZK-beli AEG Telefunken esetében például a hitelezők maguk mondtak le követelésük egy részéről, remélve, hogy ennek révén és a korszerűsítési programok segítségével nagyobb garanciával jutnak a maradék összegekhez. A beavatkozás ezek szerint nem a gazdálkodó szervezet sorsának végső megpecsételése, hanem olyasfajta vészjelző, ami vegetálás és agonizálás helyett felépülésre — új vezetés, új termelési programok, vagy a meglévő eszközök egy részének értékesítése révén —, talpraállításra kényszeríti a gazdálkodót. Átalakuló, új alapokon felépülő gazdaságirányítási rendszerünkkel is jobban harmonizálna egy olyan — felszámolást elkerülő — veszteségrendezési folyamat, amely elsősorban az adósok és hitelezők alkujának tekintenék a vállalat megmentését. Hiszen az ő pénzük is kockán forog. Az más kérdés, hogy társadalmi-gazdasági rendszerünkben továbbra is lesznek olyan vállalatok, amelyek működéséhez, létéhez — ha még I veszteséges is — társadalmi-politikai érdek fűződik. Mi sem természetesebb, minthogy ezekben az esetekben a központi szerveké, az államé legyen a döntés joga. Egyébként pedig minden bizonnyal megelőző vészjelzőként szolgálhatna a hitelezők figyelmeztetése. Már csak azért is, mert leginkább így van esély annak elkerülésére, hogy néhány veszteséges vállalat másokat is adóssá tegyen. MOLNÁR PATRICIA MSZBT-SZMBT találkozó Várkonyi Péter romániai látogatása Vártkomyii Péter külügyminiszter, Stefan Andrei román külügyminiszter meghívására, 1985. január 21—22-én hivatalos, baráti látogatást tett Bukarestben. A magyar külügyminisztert fogadta Nicolae Ceausescu, a Romáin Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság elnöke. A külügyminiszteri tárgyalásökon áttekintették a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit. Tájékoztatták egymást országaik külpolitikái Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára kedden a főváros XIX. kerületébe látogatott. A vendéget a kerületi pártbizottság székházában Fabniczki András első titkár és Fenyvesi Dezső tanácselnök fogadta, s tájékoztatta a több mint 70 ezer lakosú, dinamikusan fejlődő Kispest politikai, gazdasági és társadalmi életéiről. Méhes Lajos ezt követően ellátogatott az 1908-ban alapított, s az elmúlt években felújított és korszerűsített Wekerle-telepre, majd megtekintette a városzrész új központjának építkezését. Itt tevékenységéről. Véleményt cseréltek a magyar—román kapcsolatok alakulásáról, különös tekintettel az 1977. évi debreceni—nagyváradi legfelsőbb szintű találkozó megállapodásainak teljesítésére. Kifejezték szándékukat, hogy erősítik népeik barátságát, fejlesztik és bővítik a két ország kapcsolatait. Keresik a kölcsönös érdekeket kielégítő megoldásokat az élet minden területén. Hinnék kimunkálása érdekében a jövőben is folytatják a két ország veze— 1972-től a VI. ötéves tervidőszak végéig — várhatóan 12 ezer lakás épül fel. Gondoskodnak a lakosság alapellátását szolgáló intézmény- hálózat megújításáról is, amelynek eredményeként jelentősen javul az ellátás és a szolgáltatások színvonala. A SZOT főtitkárának kispesti programja a Gránit Csiszolószerszám- és Kő- edénygyántó Vállalatnál folytatódott: Méhes Lajos megtekintette a csiszol ókorong- gyáregység keverő-, nyersgyártó és készTemunlkáló műhelyeit, és a gyémánt-gyáregység galvánüzemét. Sárkötő párt- és állami képviselői rendszeres találkozóinak gyakorlatát. Hangsúlyt kapott, hogy a két ország sokoldalú együttműködésének fejlesztésében a magyarországi román és a romániai magyar nemzetiséget ösztönző szerep illeti meg. A magyar külügyminiszter romániai tárgyalásai nyílt, őszinte, elvtársi légkörben folytak. Várkonyi Péter magyarországi látogatásra hívta meg román kollégáját, aki a meghívást köszönettel elfogadta. zy Dezső vezérigazgató és HodrusZki Tibor pb-titkár a mintegy 1200 dolgozót foglalkoztató vállalat munkájáról szóló beszámolóban kitért arra, hogy a megkezdett rekonstrukció jó lehetőséget teremt majd a tőkés import helyettesítésével a belföldi szükséglet kielégítésére. Szóltak a gyár korszerűsített belső érdekeltségi rendszeréről, s a dolgozó kollektívák kongresszusi felkészüléséről is. A kara délutáni órákban Méhes Lajos részt vett a gyáregység kommunistáinak a kongresszusi irányelveket tárgyaló és vezetőségválasztó taggyűlésén. M. Lengyel László, az MTI moszkvai tudósítója jeleníti: A moszkvai Budapest-na- pok keretében bensőséges hangulatú találkozóra került sor kedden a moszkvai Barátság Házában a szovjet fővárosba érkezett MSZBT-ak- tivisták és vendéglátóik között. A Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnöksége és tagjai nevében Filipp Jer- mas, az SZMBT főtitkára köszöntötte a magyar vendégeket. Méltatta a rendezvénysorozat jelentőségét, majd az MSZBT és az SZMBT munkáját, amelyet a két nép barátságának további elmélyítése és fejlesztése érdekében végeznek. Az elmúlt évi munkát értékelő beszámoló alapján örömmel közölte, hogy a Szovjet—Magyar Baráti Társaság munkája az utóbbi időben még inkább aktivizálódott, több küldöttséget, barátságvonatot fogadtak, több találkozót szervezték, sok előadásra került sor magyar művészek részvételével, szervezett csoportok ismerkedtek meg Moszkvával és a Szovjetunió nagyvárosaival. Emlékeztetett arra, hogy nemrég aláírták a két társaság közötti együttműködésről szóló ez évi jegyzőkönyvet. A szovjet és magyar résztvevők ajándékokkal, emléktárgyakkal kedveskedtek egymásnak. A magyar vendégek megtekintették a Barátság Házát. Méhes Lajos a XIX. kerületbe látogatott KÖZGÉP, Tamási Kisüzem eredményes tevékenység A KÖZGÉP tamási telepe — az elmúlt évekhez hasonlóan — 1984-iben is eredményes évet zárt. A telep dolgozói 1984-ben is egyaránt termeltek exportra és belföldi piacra. NSZK-exportra 174 darab keverődobot, 74 darab LOS-keretet (úthengerek motartartó bakja) és Tel- tomat keverődobOkhoz 6 ezer darab zúzalékszállító-serle- get gyártottak. A hazai megrendelők közül a Veszprémi Szénbányáknak készítettek 160 különféle bányászati berendezést, a budapesti metróépítkezéshez pedig 70 tonnányi acélszerkezetes tartóoszlopot. Ezenkívül Kdskun- lacházára készítettek egy 150 köbméteres víztornyot is. Az üzemben az idén októberig már lekötött — biztosított —/minden munka. Tel- tornat keverődobból 110—120, LOS-keretből 64 darabot, ezenkívül különböző bányászati berendezéseket is gyártanak. A keverődobok kissé lecsökkent mennyiségét egyéb gyártmányokkal kompenzálják. A tamási telepen a saját rekonstrukcióban elkészített 11 darupályát daruval februárban szerelik fel. Az üzem négy szocialista brigádja a XIII. pártkongresszus, valamint hazánk fel- szabadulásának 40. évfordulója tiszteletére tett vállalásai a mennyiségi mutatók mellett a munka minőségének növelését is célozzák. A sikeres hagyományokra hagyatkozva — tavaly 3. helyezést értek el a társadalmi munkaakoióban — kommunista műszakokat szerveznek a városért. Legyártják az 1. számú Általános Iskola tornatermének összes vasszerkezeti elemét, a gimnázium bővítéséhez darut adnak, 2 darab ajtót készítenek, és a festés- mázolásból is kiveszik részüket. A forgácsolók a tervszerűséget és az anyagtakarékosságot tűzték ki célul. Bevezetik — az 1984-ben próbaképpen már bevált — ön- meózást. Ezenkívül — az előző évek gyakorlatához hasonlóan — tovább éltetik a patronáló kapcsolatokat. Az idén 110—120 darab Teltomat dobot gyártanak Tamásiban
