Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-23 / 18. szám
\ 2 "KÉPÚJSÁG 1985. január 23. Az NSZK-ban 120 ezer minkalielyet jelentenek a szavjet megrendelések Kohl fogadta Alekszej Antonovot A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság gazdasági kapcsolatai összességükben pozitívan alakulnak és a mostani tárgyalások is jó eredményekkel végződtek — jelentette ki kedden Bonnban egybehangzóan Alekszej Antonov szovjet miniszterelnök-helyettes és Martin Bangemann nyugatnémet gazdasági miniszter a szovjet—nyugatnémet gazdasági vegyes bizottság 13., kétnapos ülésszakát követő közös sajtóértekezleten. Antonov és Bangemann kifejezésre juttatta a két kormánynak azt a szándékát, hogy a jövőben tovább kell fejleszteni a gazdasági kapcsolatokat. Az ülésszak eredményét összefoglaló közös közleményben a két fél elsősorban a gépgyártás területén való együttműködést minősítette ígéretesnek. A közlemény szerint jók a kilátások az együttműködésre a vegyipar területén is. A szovjet miniszterelnökhelyettes azonban nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a kapcsolatok továbbfejlesztésére csakis békés körülmények között kerülhet sor. A nemzeközi helyzet jelenleg változatlanul bonyolult és a két ország viszonyában is vannak feszültséget okozó tényezők, amelyeket meg kell szüntetni — mondta a szovjet politikus. Mint a nyugatnémet televízióállomások rámutattak, az NSZK-ban mintegy 120 ezer munkahelyet biztosítanak a már érvényben lévő szovjet megrendelések. A szovjet—nyugatnémet gazdasági vegyes bizottság legközelebbi ülését Moszkvában tartja 1985 végén vagy 1986 elején. A Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettesét kedden délután fogadta Helmut Kohl kancellár és Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter is. A Salvador! hazafiak készek a tárgyalásra Jaruzelski Gdanskban Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, a kormány elnöke kedden látogatást tett a gdanski Lenin hajógyárban, A miniszterelnök közvetlen beszélgetést folytatott a dolgozókkal, majd találkozott az üzemi aktívával. Jaruzelski látogatását Jerzy Urban kormányszóvivő keddi sajtóértekezletén egyebek között a hajógyári politikai légkör javulásával magyarázta. A látogatáshoz a közvetlen alkalmat a LEMP Politikai Bizottságának ülése nyújtotta. Jaruzelskin kívül számos párt- és állami vezető is látogatást tett kedden Gdansk, Sopot és Gdynia, a három egybenőtt ipari város hajógyáraiban és sok más nagyüzemében. Hétfőn ugyanis a politikai bizottság Gdanskban kezdte meg szokásos heti ülését. Az üzemlátogatásokra, a dolgozókkal való beszélgetésekre a PB-tagokat a kormány képviselői is elkísérték. Kudarccal végződött a sal- vadori hadsereg tisztogató akciója az ország északkeleti részén — közölte hétfőn a Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front (FMLN) rádiója, a „Radio Vencere- mos”. A hadsereg 10 nappal ezelőtt több mint 4 ezer katona bevetésével hadműveletet indított Morazan és San Miguel tartományban. A har cokban a kormányerők 124 főnyi veszteséget szenvedtek halottakban és sebesültek ben. A gerillák vesztesége egy halott és négy sebesült — köztük egy parancsnok — volt. A hazafiak Morazan tartományban felrobbantották a Torola folyón átívelő, stratégiai fontosságú hidat, s ezzel elzárták a tartomány északi részét — ahol a leghevesebb harcok dúltak — az ország belsejétől. Ugyanakkor a hazaiak ismételten felszólították Jósé Napoleon Duarte salvadori államfőt, hogy folytassa a tavaly októberben megkezdett tárgyalásokat. Ruben Zamora, a Forradalmi Demokratikus Front (FDR) és az FMLN Politikai-Diplomáciai Bizottságának tagja a nicaraguai „Barricada” nevű újságnak adott nyilatkozatában elmondta, hogy az FMLN-FDR már eljuttatta az államfőnek az újabb találkozó színhelyére és időpontjára vonatkozó javaslatát. A kormány és a hazafiak képviselői legutóbbi tárgyalásuk során abban állapodtak meg, hogy január végén ismét találkoznak. A kormányon lévő kereszténydemokrata párt és a törvényhozásban többséget élvező szélsőjobboldal most csak azzal törődik, hogy a márciusi választásokon megerősítse pozícióját. A szélső- jobboldali pártok mereven elutasítanak bármiféle kapcsolatot a hazafiakkal, s az eddigi tárgyalások miatt árulással vádolják az elnököt. A hadsereg vezetői — bár hűségükről biztosították Jósé Napoleon Duartét — az államfő tudomására hozták, hogy ők csak egyfajta megállapodást tudnak elképzelni, azt, hogy a hazafiak feltétel nélkül leteszik a fegyvert. PANORÁMA BUDAPEST Miarjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese és Jósé Ramón Fernández Alvarez, a bizottság társelnökei vezetésével az előzetesen egyeztetett napirend alapján a magyar—kubai gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság kedden megkezdte munkáját. * Kediden vettek végső búcsút a Mező Imre úti temető díszravatalozójában Gosz- tonyi Jánostól, az MSZMP Központi Bizottságának volt tagjától, a Magyarok Világ- szövetségének főtitkárától, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének tagjától. A gyászszertartáson az MSZMP Központi Bizottsága és a BNF Országos Tanácsa nevében Horn Gyula, az MSZMP KB osztályvezetője, Szüts Pál, az MVSZ főtitkár- helyettese pedig az elhunyt barátai, munkatársai és családja nevében mondott gyász- beszédet. GosZtonyt Jánost Celldömölkön helyezik végső nyugalomra. TOKIÓ Négy év óta először szovjet—japán kormányközi kereskedelmi tárgyalások kezdődték kedden Tokióban. Mindkét részről a külügy-, illetve a külkereskedelmi minisztérium illetékesei ültek tárgyalóasztalhoz. PEKING A kedden nyilvánosságra hozott kínai statisztikai adatok megerősítették, hogy Kína 1984-ben rekordforgalmú külkereskedőimet bonyolított le: 49,97 milliárd dollár értéket, ami 22,7 százalékos növekedés 1983-hoz képest. Az import először lépte át a húszmilliárd dollárt, s rögtön 5,53 miiliárddal. Az 1984- es export 24,44 milliárd dollárt tett ki. BAGDAD Keddre virradó éjszaka az iraki légierő gépei újabb két „jelentős tengeri célpontot” támadtak meg és találtak el a Perzsa (Arab)-öbölben, az iráni Harg-sziget közelében. Az iraki televízióban felolvasott közlemény szerint az elmúlt huszonnégy órában ez volt a harmadik iraki támadás olajszállító hajók ellen a térségben. Reagan elnök eskütétele Washingtont az elnöki beiktatás programjának megváltoztatására kényszerítette a váratlanul szokatlan hidegre fordult időjárás. Am úgy tűnik, nemcsak a hirtelen beköszöntött zord klíma, hanem Reagan beszéde is némileg lehütötte a kedélyeket. Érthető okokból. Az elnök ugyanis ismét a megszokott vádaskodással állt elő, a Szovjetuniót felelőssé téve a fegyverkezési versenyért. Ugyanakkor határozottan síkraszállt ' az űrfegyverkezést programért. Azokért a tervekért, amelyek még a genfi külügyminiszteri találkozó előtt és azóta is a szovjet vezetők éles bírálatát váltották ki. Az amerikai sajtó visszafogottnak és mérsékelt hangvételűnek minősítette a beiktatási beszédet. Valójában azonban Reagan mintha figyelmen kívül hagyta volna, hogy küszöbön állnak a szovjet—amerikai tárgyalások. Aligha közömbös az eszmecserék kimenetelére, hogy milyen légkörben ülnek majd tárgyalóasztalhoz a küldöttségek. Reagan első négy esztendeje baljós helyzetet teremtett: Moszkva és Washington kapcsolataiban óriási visszaesés következett be, megkezdődött Európában a tömegpusztító fegyverek telepítése, s veszedelmes fegyverkezési hajsza körvonalai bontakoztak ki. A párbeszéd fonalát csak a múlt év szeptemberében, Gromiko New York-i látogatása idején vette föl a két nagyhatalom. Január 7-én és 8-án pedig genfben 15 órát tárgyalt a szovjet és az amerikai külügyminiszter. Reagan beszédében szólt ugyan a fegyverzetkorlátozásról: „... Azt keressük, hogyan lehet egy napon minden nukleáris fegyvert eltüntetni a föld színéről” — mindez azonban nélkülözte a konkrétumokat. S ami még szembetűnőbb: az elnök újólag védelmébe vette a „csillagháborús” tervek megvalósítását. Moszkva jó néhányszor tudomására hozta Washingtonnak: hajlandó az érdemi tárgyalásokra, de csakis olyan körülmények között, ha a másik fél szándékai is őszinték. Nos, a Genfben elhatározott eszmecserék kimenetele szempontjából Reagan beszéde nem jogosít föl derűlátásra. A fegyverkezési program változatlan folytatásának hangsúlyozása joggal kelt gyanakvásf Márpedig — mint az Washington nyugat-európai szövetségesei vezető államférfiainak megnyilatkozásából is kiderült — Keleten és Nyugaton egyaránt megnyugvással és nagy várakozások jegyében fogadták a szovjet—amerikai tárgyalások hírét. Ronald Reagan beiktatási beszéde nem igazolta ezt az óvatos derűlátást. Majd elválik, hogy az elnök szándékai miként jutnak kifejezésre a tárgyalások megkezdése után. GYAPAY DÉNES Sandinisták és indiánok „Előfeltételeket nem támasztunk, de nem is fogadunk el”. Ez a managuai álláspont adta volna meg a január 19-re kitűzött tárgyalások alaphangját is. Csakhogy a nicaraguai kormány és az ellene lázadó Misura- sata indián szövetség képviselői közötti találkozó az indiánokra nehezedő amerikai nyomás miatt elmaradt. A nicaraguai kormány célja rövid távon az, hogy véget vessen a harcoknak az ország északi vidékén, helyreállítsa a közrendet, megfossza utánpótlásától az ellenforradalmi bandákat, és megossza ellenségei erejét. Távlatilag meg akarja nyerni a forradalomnak az indiánokat, s integrálni őket a gazdaságba. A Misurasata azt követeli, hogy az őslakók amnesztiát élvezve visszatérhessenek földjeikre, ott önkormányzatot hozhassanak létre, folytathassák hagyományos életmódjukat és gazdasági segítséget kapjanak a kormánytól. A Misurasata a Nicaragua északnyugati részén élő 80 000 miszkito, és mintegy 8—10 ezer szumo és rama indiánok egyik fegyveres szervezete. Az indiánföld mélyen benyúlj k Hondurasba is; a terület egy részét 1958-ban még Somoza diktátor engedte át a szomszédos országnak. A fo- lyókból élő, a vizek mentén időnként elvándorló őslakosság számára a határ a múltban nem jelentett akadályt. A gondok a forradalom győzelme után kezdődtek, s akkor éleződtek kií, amikor megindult az ellenforradalom támadása. A sandinista kormány elkövette azt a hibát, hogy az ország más vidékeitől lakosságában, múltjában, életmódjában és kultúrájában gyökeresen különböző vidéken automatikusan alkalmazta a másutt bevált módszereket. A helyi irányítás gyakran túlbuzgó emberek kezébe került, akik minden téren azonnali változtatást követeltek olyan elvek nevében, amelyeket az indiánok meg sem érthettek. Ezeket a vezetőket utóbb Managuában „kis diktátoroknak” bélyegezték meg, de addigra már az indiánok bizalmatlanokká váltak a forradalommal szemben, megkezdték átvándorlásukat Hondurasba, s utat nyitottak a somozista ellenforradalmároknak. A kormány a bizalmatlanságra gyanakvással válaszolt; s 1982-ben megkezdődött az indiánok erőszakos áttelepítése a veszélyeztetett határ- területről. Mintegy nyolcezer embert költöztettek át a hegyvidék belsejébe, hátrahagyott településeiket lerombolták, hogy a somozisták se menedéket, se élelmet ne találjanak. Tízezer indián átmenekült Hondurasba, ahol táborokban, segélyekből élnek. A táborokban állandó ellenforradalmi toborzás folyik. Az indiánok nevében két fegyveres szervezet alakult: Először 1982-ben a Misurasata, majd a Miszkito Gerilla. Együttesen mintegy ötezer embert szólíthatnak harcba a határ két oldalán. A Miszkito Gerilla vezetője Steadman Fagoth Müller, aki vérszomjas kijelentéseivel nemrég kínos helyzetbe hozta vendéglátóit, úgyhogy az Egyesült Államokba kellett távoznia. A Misurasatát Brooklyn Rivera irányítja, aki végül is elhatározta magát a tárgyalásokra. A managuai - kormány ugyanis időközben átgondolta a helyzetet, s felismerte, hogy az indiánok törekvései nem mondanak ellent a forradalom céljainak. Amíg azonban a gondot becsületesen meg nem oldják, az indiánok szembenállása az el- lenforadalmat szolgálja. Miután az átértékelés megtörtént, Managua ismét magához ragadta a kezdeményezést. Engedélyezték az indiánok visszatelepülését, 1983 végén amnesztiát hirdettek, és hazatérésre szólítottak fel mindenkit, aki leteszi a fegyvert. A kormány bevonta az indiánok képviselőit a fejlesztési tervekbe, az országos szintű intézkedéseket külön megvizsgálják abból a szempontból, hogy miként alkalmazhatók az 1. számú különleges övezetben (Zelaya tartomány északi részén). Daniel Ortega — azóta az ország elnöke — tavaly a helyszínre látogatott, és több kedvezményt jelentett be. Ígéretet tett a területi autonómia megteremtésére, földosztást rendelt el, s a kormány nevében eltörölte az indiánoknak a Somoza-rend- szerben és azóta felhalmozott bankadósságait. Végül felszólította Brooklyn Riverát a tárgyalásokra. Ezzel elismerte, hogy Rive- rának joga van az indiánok képviseletére, de egyben különbséget is tett közte és az ellenforradalmárok közt: Brooklyn Rivera annak köszönhette a meghívást, hogy a Misurasata nem csatlakozott a CIA által létrehozott somozista szövetséghez. Az első tárgyalási forduló december elején volt Bogotában. Előzőleg Brooklyn Rivera Nicaraguában járt, s ennek eredményeként a kormány meghirdette tárgyalási alapját, egy tízpontos tervet. Ebben az indián önkormányzatról, a kulturális, vallási és nyelvi örökség ápolásáról; saját vezetők választásáról és lakóterületük fejlesztéséről van szó. Az első lépés a tűzszünet meghirdetése lenne, amelyet a hazatérés követne. A tavaly megválasztott parlament első, januárban meghozandó törvényeinek egyike rendezné az autonómia kérdését, s ehhez szükségesek a jelenleg külföldön élő indiánok képviselőinek javaslatai is. Mindeme kérdésekben közeledés volt tapasztalható a bogotai A nicaraguai kormány 1983 decemberében mintegy tizennégyezer, politikai bűncselekmények miatt elítélt miszkito indiánt részesített közkegyelemben. Archív képünkön: az elítéltek egy csoportja a kormány amnesztiarendeletét hallgatja. (Telefotó) tárgyalásokon, s ott állapodtak meg a megbeszélések januári folytatásában. Washingtonban azonban világosan látják, hogy mekkora csapás lenne az ellen- forradalmi törekvésekre nézve a megegyezés. Ennek megakadályozására Brooklyn Rivera lejáratására, elszigetelésére, sőt, elpusztítására is hajlandók. Nicaraguában tett látogatása után Brooklyn Rivera hiába akarta ismertetni útja eredményeit a Hon- durasban élő menekültek közt. Az amerikai nagykövetség először a lebeszéléshez folyamodott, majd, amikor így nem ért célt, kiutasíttat- ta őt az országból. A miszkito indiánok másik vezetője, Steadman Fagoth Müller árulással vádolta meg, s olyan tárgyalási feltételekre akarta rávenni, amelyek Managua számára eleve elfogadhatatlanok. így például azt szabta meg, hogy a létrehozandó autonóm területre ne léphessenek be a sandinista néphadsereg egységei. Ilyen ígéretet egyetlen szuverén kormány sem tehet. Brooklyn Rivera ellen sikertelen merényletet kíséreltek meg, s igyekeznek megosztani, új szervezetekbe áttoborozni a Misurasata tagjait, akikkel Brooklyn Rivera egyre nehezebben veheti fel a közvetlen kapcsolatot. Mindeddig joggal idézhető az a megállapítás, hogy „az indiánok tudják, miért fogtak fegyvert, de azt nem tudják, mire megy ki a játék”. Ha erre is sikerül ráébreszteni őket, a nicaraguai forradalom fontos csatát nyer meg. Takács Zoltán Ridea szavak
