Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-19 / 15. szám

6 KÉPÚJSÁG 1985. január 19.

Múltunkból

I

— A lakásépítés problémakörét szeretném a megyei tanács osztályvezetőjével körüljárni.

— Vállalkozom erre a megtisztelő feladatra. A magánerős lakásépítés megyénkben mindig is meghatározó volt, azonban az állami lakásépítés jövőbeni csökkenése folytán, a központi szervek határozataival és irányelveivel összhangban jelentősége tovább fokozódik. A magánerős lakásépítés véleményem szerint alapvetően két formára osztható, úgymint szervezett lakásépítés és mint „sajátház”-építés.

— Konkrétabban ...

— A szervezett magánlakásépítés alatt értem a társasházi építési forma keretében az OTP saját beruházásában és a lakásépítő szövetkezetek által megvalósított lakásépítést, utóbbiból azonban csak azt, melyet állami vagy szövetkezeti szektorba tartozó szervezet bonyolít, tervez és kivitelez. Sajátház-építésnek alapvetően azt tartom, ahol az építtető — legyen ez hagyományos családi ház, korszerű csoportos családi ház, vagy társasház — kezdettől végig benne van a megvalósításban: úgy mint az építtetői igény megfogalmazásában, a telek megszervezésében, a terv kialakításában és elfogadásában, az anyagbeszerzésben, a kivitelezés megszervezésében és végzésében.

I

— Milyenek a sajátházépítés lehetőségei?

— Amíg az állami lakásépítés, de különösen a társas, csoportos lakásépítés részaránya a városokban és a fejlődő nagyközségekben 1961 óta fokozatosan emelke. dett, addig a családiház-épí- tés jelentősen csökken és az V. ötéves terv végén 40 szá- za'ékos részarányt képviselt. A telepszerű társasházi lakásépítés területbiztosítása és szükséges mérvű közművesítése csak a városokban és egyes nagyközségekben volt lehetséges. I— I—

I

— Most, 1985 elején ho-' gyan tudja ezt a törekvést értékelni?

— A szövetkezeti lakásépítésben megtorpanás látszik, ami döntően a kedvezményezett hitelezés megszüntetésvei magyarázható. Több településen családiházépítés céljára fel kell parcellázni a fenntartott területet, mivel érdeklődés egyáltalán nem mutatkozott. Egyes helyeken (ahol családiházas telek is van) teljesen elköz- művesített területen gondot okoz az építtetők összehozása. Ugyanakkor ez az építési mód és forma a városokban és fejlődő nagyközségekben a jövőben is kívánatos a gazdaságos területfelhasználás és közművesítés miatt. Ezért a lakásépítő szövetkezetek szervezésében, segítésében,,-az e formában történő építés további előnyeinek feltárásában (anyagbeszerzés, munkáltatói támogatás stb.) tovább kell lépni. A városokban továbbra sem lehet számítani a családiházépítési igények teljes kielégítésére, ezért ennék ellensúlyozására nagyobb lehetőséget kell biztosítani a város- környéki községekben. Szorgalmazni kell továbbra is a többlettelkek elidegenítését, a foghíjtelkek beépítését, a tömbbelsők felhasználását, aminek lehetőségével és eszközeivel a helyi tanácsok ez ideig nem éltek kellően. A családiház-építés iránti érdeklődést jelentősen befolyásolja a telekárak alakulása, ami az utóbbi években rendkívül dinamikusan

emelkedett: főleg ott, ahol mezőgazdasági földterületek műveléséből való kivonása vált szükségessé. A másik tényező a közművesítési költségek növekedése. Ezért általában a telkek csak villany- és vízvezetékkel ellátottak, az út-, járda- és csatornaépítés később a lakossági saját erő bevonásával valósul meg.

I

— A családiház-tervezés gyakorlatáról ml a véleménye?

— A sajátház-építés tervezési munkáit — a többszintes társasházak kivételével — általában magántervezők és 1983-tól gazdasági munkaközösségek végzik. A szövetkezeti lakásépítésben kedvelt, korszerű csoportos csa- ládiház-tervezést a tervező vállalatok csak végső esetben vállalják, ha számukra kifizetődőbb munka nem kínálkozik. A megbízó szempontjából sem kedvező a vállalattal, vagy szövetkezettel terveztetni hiszen a tervezési díj többszörösére rúg. Ugyanakkor a csoportházak ajánlott tervgyűjteménye a legutóbbi időig rendkívül szűkös volt. A megyében a csoportos családi házak döntően egyedi tervek alapján épültek fel. Bár ezeket csak az „A” osztályba sorolt magántervezők készíthetik, mégis nagyon sok problémát vet fel az épületek környezetbe törtépő helyes beillesztése, a városképi-tájképi adottságok, kívánalmak kellő figyelembevétele. A legáltalánosabb a sorházak elterjedése, mivel az OTP-hi- telkonstrukció ezeket „társas- házként” fogadja el, nem úgy a láncházakat és átriumházakat, melyek így nem is valósulnak meg. Szekszárdon a város feletti dombon kedvező beépítésűnek minősül a teraszház-együttes, amely messzemenően figyelembe veszi a terep adta lehetőségeket, illetve kötöttségeket. Funkcionálisan a csoportos családiház-tervek jónak minősíthetők. Ez abból fakad, hogy általában képzettebb tervezők készítik a terveket, a kétszintes megoldás eleve a nappali tartózkodás és háló funkciók térbeli szétválasztását biztosítja és méret- beni korlátozottság (traktus, szélesség, szintszám stb.) eleve racionális megoldásokra kényszerítő. Az egyedi tervekben is megfigyelhető fejlődési tendencia, mely a sablonos, kötött megoldásoktól a legváltozatosabb, nyitottabb alaprajzú igényesebb megoldások irányába hat. Ez általában az étkező-nappali térkapcsolat kedvező kialakításában (összenyitható- ság, közös légtér; némi szintkülönbséggel, vagy kandalló közbeiktatásával stb.) a földszint és emeleti szint igényes kapcsolatában (a belső térben szabadon vezetett változatos lépcsőmegoldások, nappali magasított

légtérrel és galériaszinttel stb.) nyilvánul meg.

— £s nincsen gond?

— Gyakori robléma, hogy nem készülnek megfelelő részletességű kiviteli tervek és épületgépész tervek. Ez a kivitelezés során számos műszaki problémát vet fel, amit ötletszerűen, rögtönzött módon oldanak meg és rányomja bélyegét a kivitel minőségére, az épület esztétikai megjelenésére is. Jellemzőek az eltérő erkély- és loggiakorlátok, nyílászáró megoldások, homlokzati felületképzések, színezések stb.

I

— Az elmúlt években sokat beszéltünk a típustervekről.

— Valóban. 1982-ben az ajánlott tervek alkalmazása meghaladta az 50 százalékos részarányt, ami tovább lenne fokozható, ha a választék jobban igazodna a némileg differenciált községi, városi életvitel igényeihez, a nagyobb szobaalapterületekkel (elsősorban a nappali vonatkozásában), a több és nagyobb mellékhelyiséggel (barkácsműhely, mosókonyha stb.). Az adaptáló tervezők ezért sokszor az adaptálás elfogadható mértékét túllépő változtatásokat eszközölnek, mint a fesztávok növelése, az alagsorban — annak kiemelkedésével — la- kásfunkciók kialakítása (előszoba, konyha stb.). Az is elgondolkoztató, hogy a korszerűbb, változatosabb ajánlott tervek ellenében a leggyakrabban a hagyományos felfogású, sematikusabb terveket alkalmazzák.

I

— Ha valaki a saját elképzelését tervezteti meg, van erre mód a kivitelezésben?

— Az egyedi tervek színvonala rendkívül változó: az „A” kategóriás tervezők munkái általában kielégítik a korszerű lakástervezés követelményeit, sőt a tervező vállalati gyakorlattal rendelkező építészek igen változatos és igényes új formai és funkcionális megoldásokra törekszenek; a „B” kategóriás tervezők tervei viszont már rendkívül sok kívánnivalót hagynak, ami arra enged következtetni, hogy az üzemmérnök-képzésben a lakástervezés szerepe nem lehet jelentős. Mindkét kategóriában vannak az általánostól számottevően eltérő esetek, következésképpen célszerű lenne a magántervezési jogosultságot tervezési gyakorlathoz és valamilyen előzetes zsűrizéshez kötni. A magántervezők jelentős része nem fordít kellő munkát az építtetők meggyőzésére, az előre felvázolt és legtöbbször nem is az adott család körülményeivel összhangban levő igények átformálására, csupán gépiesen „lerajzolja” a fizető megbízó által kért házat. Fokozottan mutatkozik ez bővítéseknél, tetőtér-beépítéseknél, ahol általában a régi lakásrész funkcionális rendezése, javítása elmarad.

I

— Bohli elvtárs! Eddig sok szép, és újat teremtő gondolat hangzott el. Szeretném véleményét kérni a várható feladatokról.

— A negatívumok általában jellemezhetőek: a lakás

különböző funkcióinak keveredése (nappali, háló), felfelé törekvés az alagsor teljes kiemelésével, amivel a családi ház egyik legértékesebb előnye, a természettel, a kerttel való kapcsolata megszakad, területpazarlás, túlméretezett, kihasználatlan „lakóelőterekkel”, hálószobákkal, gyakran alulméretezett főzőfülkék, kamrák, fürdőszobák, előszobák, a lakószobák tájolástól, funkciótól független utcára szervezése, a homlokzat öncélú, esetleges díszítése, az épület már kialakult környezetbe történő harmonikus beillesztésének, a telek- és terepadottságok kellő figyelembevételének hiánya.

— Ezután már a kivitelezési gondokra tudok kérdezni.

— Kivitelezés szempontjából megoldottnak tekinthető az építőipari szervezetek részéről korszerű technológiával az OTP vagy a lakás- szövetkezetek megbízásában megvalósuló többszintes tár- sasház-építés. A nem „szervezett” módon megvalósuló sajátház-építés — legyen az szövetkezeti, társas, vagy családiház-építés — szinte kizárólagos kivitelezési módja az úgynevezett házilagos kivitelezés. A házilagos kivitelezés jogszabályi, hatósági és finanszírozási oldalról nagyrészt szabályozott,

azonban a szervezés és a megvalósítás oldaláról számos probléma jelentkezik. A felelős műszaki vezetés általában formális, az építtetők nem is igénylik igazán, csak aláírását adja a használatba vételi engedélykérelemhez. Ügy vélik, ezen is pénzt takarítanak meg. Ennek, valamint a tervezői művezetés hiányának egyenes következménye, hogy sok módosítással, rögtönzéssel, részletképzésben az amúgy is elnagyolt tervtől eltérően készülnek el a házak. A kivitelezési munkát rokonok, munkatársak, de többnyire a főállású munkaidőn kívül alkalmi munkát vállaló „fusizó” brigádok és szakemberek végzik. Utóbbiak esetében jellemző, hogy csak egy-egy részfeladatra vállalkoznak, (falazás, vakolás, szigetelés stb.) az elvégzett munkára garancia nem érvényesíthető, a kapcsolódó munkarészekre nem fordítanak figyelmet, fő törekvésük, hogy az elvállalt munkát' lehetőleg még aznap kifizessék. Az elmúlt években a kisiparosok körében is egyre inkább az a gyakorlat alakult ki, hogy nem vállalkoznak kulcsrakész kivitelezésre, csak egyes részfeladatokat vállalnak. Ez kisebb gonddal jár, és adózás szempontjából is kevésbé követhető nyomon. Az építőanyagok, szerkezetek beszerzése, a szállítás, rakodás megszervezése, a segédmunka biztosítása gyakorlatilag a kivitelezés teljes szervezése, bonyolítása az építtetők feladata. Mivel az építtetők nagyobb része ezen a területen járatlan, egy-egy épület rengeteg energiaráfordítással, tévedések, ráfizetések, módosulások árán valósul meg.

I

— Bohli elvtárs, köszönöm a beszélgetést!

PÁLKOVACSJENŐ

„Fel hát a zászlóval, csendüljön meg a mi ajkunkon is a dal, s induljunk meg szeretettel és összetartással a mi harcainkba, s írjuk fel zászlónkra lángoló betűkkel, hogy: „miénk lesz a jövő!!”

(Részlet az 1909. május 1-i ünnepi beszédből, amelyet Takács János II. tartott a Magyarországi Könyv- nyomdászok és Betűöntők Szakegylete szekszárdi csoportjának jegyzője a szakegyleti díszközgyűlésen.)

•

Ritka az olyan eset, hogy egy szakszervezeti alapszervezet taggyűlési jegyzőkönyvei összekötve megmaradnak évtizedeken át az utókor számára. Tolna megyében egyetlen ilyen esetről tudunk. A szekszárdi nyomdászok szakegylete, szakszervezete 1904. február 14-én tartott gyűlésének jegyzőkönyve az első, s 1949. január 17-én volt az a gyűlés, aminek jegyzőkönyvét még bekötötték. Bőrkötéses jegyzőkönyvkötet. Megérte a második magyar proletárdiktatúrát és a tőke kisajátítását. Joggal mondhatjuk el: egy kis munkáskollektíva tőke elleni harcát mutatja be a győzelemig. *

1904—1949 négy és fél évtized. Ennek a korszaknak nyomdászemlékét mutatjuk be a fennmaradt jegyzőkönyvek segítségével. A mai cikkünkben a XX. század első évtizedének fontosabb eseményeire emlékezünk.

•

1904. FEBRUÄR 14. Évi

rendes közgyűlés. Mint rendesen, minden év elején a szakegylet vezetőségválasztást tartott. Sápszky János korelnök vezette le a gyűlést. Elnök Koretzky János, a jegyző Bartunek Béla. Alel- nök: Farda Vince, pénztárnok Rácz Pál lett.

Arról döntöttek ezt követőem, hogy a Népszavát előfizetik, majd a helyi viszonyokról az elnök a következőket mondotta:

„Elnök örömmel jelenti, hogy Szekszárdon a tanoncz- skálát is minden nyomda betartja; így a Molnár nyomdában 8 szedő van, tanuló 1 sincs, Báter nyomdában 5 szedő, 1 tanuló, Árva nyomdában 1 szedő, 1 tanuló. Az utóbbi nyomda ugyan hozzá méltó személyzetével mindig igyekszik a szaktársakat és az árszabályt kijátszani ’mi az ott dolgozó (legényegyleti jámbor tag) megközelíthetetlensége folytán ideig-óráig sikerülhet is”.

1904. DECEMBER 4-ÉN

'a taggyűlés úgy határoz, hogy a nyomdászszanatórium és a helyi nőegylet szegényei támogatására színi előadást tartanak. Bizottságot alakítanak a műsor előkészítésére.

1905. FEBRUAR 6-AN arról határoznak, hogy a szakegylet saját könyvtárat hoz létre, anyagi támogatást kérnek ehhez a központi szakegységtől. Júniusiban már ar- nól számolnak be, hogy meg is vásárolták a könyveket, de nincs a könyvtárnak helyisége.

1905. szeptember 3-án Kálmán Sándor indítványozta: (,állítson fel a szakegylet saját kebelében rajz, metsző és az általános nyomdászati ismereteket magában foglaló szaktanfolyamot”. A javaslatot elfogadták, a szervezést külön bizottságra bízták. Koretzky javasolta, hogy az országos szakegylet fennállásának 10. évfordulóját ünnepi üléssel köszöntsék.

1905. SZEPTEMBER 10. Ünnepi ülés. Kálmán Sándor tartott beszédet. Idézzük a jegyzőkönyvet:

„Kálmán szaktárs szép szavakban emlékezik meg a szakegyesület eddigi ered- ménvdús munkálkodásáról, kellőképp méltatja a nap jelentőségét, s beszéde befejező részében buzdítja, lelkesíti a szaktársakat a tömörülésre, összetartásra, s a békés, komoly együttműködésre. Szavait éljenzéssel fogadta az ülés.”.

1906. FEBRUAR 9-ÉN a

nyomdászszakszervezet alapszabálytervezetét vitatta meg

a tagság. Gyürey K. budapesti küldött ismertette a tervezetett s azt élénk helyeslés közepette elfogadták

1906. JÜLIUS 16. Rendkívüli gyászközgyűlés. Az elhunyt Lauer nyomdászt gyászolták. Emlékét jegyzőkönyvileg örökítették meg. A A gyászbeszéd elmondásával Müller Mátyás nyomdászt bízták meg.

1906. JÜLIUS 20. A napirend : kongresszusi küldött választása a budapesti kongresszusra. Kauffmann Mátyást kiáltották ki küldöttnek.

1906. SZEPTEMBER 2-ÄN

tartott ülésen meghatározták a kongresszusi küldött feladatát: „utasíttassék a kiküldött, hogy lehetőleg hasson oda, miszerint Szekszárdon a 24 koronás minimum állíttassák fel. — Elfogadtatik.”.

1906. SZEPTEMBER 16. Rendkívüli ülés. Két fontos kérdésben határoznak. Idézzük;

„Raduly szaktárs indokoltál támogatva indítványozza: mondja ki a szakegyleti ülés, hogy a vasár- és ünnepnapokon szokásos nyomdába való bejárástól és ott tartózkodástól a szaktársakat eltiltja. Indítványa több pro és kontra hozzászólás után elfogadtatik.

Űjváry szaktárs indítványozza, hogy alakíttassák meg a helyi szervező bizottság, tnelynek kötelessége lesz a szaktársnők szervezése is. — Elfogadtatik.”.

A nyomdászok, miközben szakszervezeti tagok voltak, egyúttal a Szociáldemokrata Párthoz is tartoztak. Ezzel függött össze Tóth Pál kezdeményezése: „... tétessék kötelezővé minden szaktársra nézve a pártadó fizetése. Az ülés olyan értelemben határoz, hogy nem kötelezi ugyan erre a szaktársakat!, de elvárja tőlük, hogy ez irányban is tegyék meg kötelességüket.”.

1906. OKTOBER 28. Ez az

első alkalom, amikor a férfiak mellett nyomdásznők is megjelentek a gyűlésen (3 fő). /

1907. FEBRUÁR 8. Ismertetik a nyomdásztanulók kérését, hogy a könyvtárat ők is használhassák. A gyűlésen elhangzott olyan javaslat, hogy a fiatalok csak a szakkönyveket kölcsönözhessék ki. Végül minden könyv olvasását engedélyezték.

1907. ÁPRILIS 7. A taggyűlés magáévá teszi a gyomai és a békéscsabai nyomdászok kezdeményezését, hogy szüntessék meg a tagságnak I., illetve II. osztályba sorolását (tízévi tagdíj- fizetés után lehetett valakit az I. osztályba sorolni). A taggyűlésen Tóth Pál mondotta :

„A munkásság elszántan küzd kezdettől fogva az osztályuralom, az osztályparlament ellen, nem tartom tehát helyénvalónak, ha mi szaktársak külön osztályokba soroztatunk és nagyobb igényekkel legyen felruházva az egyik szaktárs, mint a másik, holott az egyesület egyforma kötelességeket ró tagjaira” — a taggyűlés elfogadta az indítványt.

1908. (Közelebbi dátum hiányzik). Arról döntenek, hogy memorandumban drágasági pótlékot követelnek a tőkéstől.

1909. MÁJUS 1. Díszközgyűlés. Kauffmann Mátyás elnöki megnyitójában az ünnepet méltatva ezeket mondotta:

l„Május elseje a munka ünnepe. Nem a külső fény, pompa kölcsönöz neki ünnepi színt, hanem a belső öntudat, mely ilyenkor minden munkás szívében a jobb jövő reményébe vetett bizalmat erősíti meg. Életünk örökös harcban, csalfában telik el. Reggeltől estig munkában görnyedve küzdünk a létért, másrészről pedig elkeseredett harcot folytatunk a mai osztályuralom, a kapitaliszti- kus rendszer ellen, s a munkásság jogai mellett. Küzdelmünk irányítója a szak- szervezet és a párt.”.

Az ünnepi beszédet Takács János II. nyomdász tartotta.

K. Balog János

S jsSSffmf ** j&fiB cg&ffiffl

{J» $ í^jjT^

gSgqgjt&TO RŐ8 tó tfffiwffltó&K **

Bohli Antallal, a megyei tanács osztá ly vezetőjével