Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-19 / 15. szám
1985. január 19. "KÉPÚJSÁG 7 A mezőőr nem csősz Az óvodáskor jól megtanult játéka jutott eszembe, amikor Lovag Györgyöt, a bonyhádi Pannónia termelőszövetkezet mezőőrét felkerestem. Valahogy így: — Lopom, lopom a szőlőt, elaludt az öreg csőisz ... Lovag György se nem csősz, se nem öreg. Középkorú, magas, jóváilú és kifejezetten jó kedélyű ember, A mezőőini zöld egyenruha, a zöld kalap, oldalán a derékszíjra csatolt tőr, nyakában a távcső és hátán a sörétes fegyver teszi teljessé a képet. Vagy talán mégsem teljessé, ment Ali és Basa, a két német juhász segítőtárs és egyben a szenvedélyt jelentő hobbi, hiányzik mellőle. — Ha ki bal lag velem a tanyára, ami ia Szecskában van, közelebbi ismeretséget is köthet velük — mondja Lovag Gyöngy és vidám mosollyal kerget a kutyákkal szembeni félelmem legfeneketlenebb mélységeibe. Látja rajtam a felhőtlen boldogság kékes-zöldes jegyeit, így siet is megnyugtatni. — Jól nevelt kutya mindkettő. Apa és fia. Kiképzett munkakutyák, melyekkel magam foglalkoztam sokat és alaposan. — Ezek szerint egyben hivatása is a szenvedélye? — Bizonyos értelemben igen, mivel ezüstkoszorús mesterkiképző vagyok, a szolgálati kutyák okításával foglalkozom hobbiként. Nemzetközi bírói minősítésem is van. — Ha már kutyákkal kezdtük a beszélgetést, említette, hogy Kriszti nevű kutyája tíz éven át az ország legjobb munkakutyái közé tartozott. •j- Sok szép eredményt értünk el a versenyeken, a tanyán temettük el, még egy síremléke is van. De eszembe jut az első mondata, meg a gyerekjáték szövege. Az emberek nagy része nincs tisztában ezekkel a fogalmakkal. A csősz idénymunkára szerződtetett, egy bizonyos feladatot felvállaló ember. őrzi a termést, legyen az dinnye, szőlő vagy éppen krumpli. Mi mezőőrök fegyveres szolgálatot teljesítünk, ez az állandó munkánk, a hivatásunk. Ez jelenti a mindennapjainkat reggeltől es- igKedélyesen beszélgetve ballagunk a hidegtől csikorgó habfehér havon a tanya felé. A háztetők fehér sapkáin itt-ott a korom, hagyott fekete pernyéjével nyomot, a téli szünidőt élvező gyerekek szánkót húznak a havon. Pirosak, jókedvűek és kedvesen irigy pillantást küldenek felénk, ami gondolom az egyenruhának és puskának szól leginkább. Rövid úton ismeretséget kötök a havas anyafölddel és míg a kabátomat porolom, ki is érünk Lovagék tanyájára. Érces basszus hangon érkezik az idegent fogadó köszöntés. — Üdvözliik a kutyáim. Ez a Basa, a iparikat Alinak hívják. Kettőjük közül az egyik, úgy is mondhatnám, tsz-tag, hiszen hivatalos segédem a munkában. Beljebb kerülünk a kellemesen meleg tanyára. Puska a sarakba, kalap a fogasra kerül, s, hogy ne legyen árva, mellé a jelvényes zöld kabát is. Alig kabátolunk le, máris érkezik a feleség jóvoltából a forró kávé. — Hogyan lett mezőőr? — kérdezem a házigazdát. — Hosszú évekig a brikett- gyárban dolgoztam Nugymá- nyokon, de már régein törtem a fejem azon, hogy egyszer mezőőr leszek. Mindig szerettem a természetet, és 1980-ban jelentkeztem a nyugdíjba vonuló Link János bácsi helyére. Fölvettek. Április elsején kezdtem, ami nem áprilisi tréfa volt tőlem, mert innen szeretnék nyugdíjba is menni, de addig még van tizenkét évem. Egy hónapiig „bejáratás” alatt voltam, mert a régi mezőőr ismertetett a területtel, a munkával. — Mekkora a területe? — A Grábódtól Paradicsom-pusztáig terjedő több mint kétezer hektár jelenti a felségterületemet télen, nyáron. Kötetlen a munkaidőnk, de ezt csak az csinálja, akinek nem a karóra a mindene, hanem a természet, a szabad levegő. Egészséges életmód a miénk. Jó időben motorral járok — van egy kis Simsonom, amin naponta átlagban hetven-nyolcvan kilométert is elcsettegek. A téli hóban meg öröm a járás, ropog, fénylik és tiszta mint a patyolat. — Miből áll, miből tevődik össze a mezőőr munkája? — Ha már tél van, hát elmondom — karácsony előtt a fenyőkre figyelünk oda, de a halastavak ilyenkor is fontosak. Léket vágunk, figyeljük az orvhalászokait, a vadásztársaságtól dúvadirtási engedélyt kaptunk, a szalmakazlakat is a helyén marasztaljuk ... Szóval adódik munka télen is. A mezőgazdasági őrszolgálati naplót is eseményszerűen kell mindig és folyamatosan vezetni. — Nézzünk bele. Mi volt az utolsó beírás? — A börzsönyi dögkútnál nyitva találtam áz ajtókat és a búzatáblában szemetet rakott le valaki. Ezek apró gondok, általában nincs baj az emberekkel. Sok olyan volt már, akit mégis elcsíptünk, „igaza van” mondják sokan és elszégyell'ik magukat. Diifferendiáltan kell intézkedni, egy zsák szalmáért nem jelentjük föl mi sem az embereket, csak szálunk. Két éve alakult egy vagyonvédelmi önkéntes csoport a tsz tagjaiból, ők is sokat segítenek nekünk. — A kötetlen munkaidő éjszakákat is elvisz néha? — Hát hogyne, a zsivány is csak éjjel szeret igazán dolgozni. Tudom mit akar most kérdezni: — Félék-e néha ?! Igaz?! Nem félek, mert ha velem van a kutyám, a legjobb puskával sem lennék olyan biztonságban. De csak parancsra támad! — Érdekes sztorija akadt-e már? — Sok érdekesség van ezen a területen. Egyik nyári éjszaka, úgy két éve, a halastó mellett őrködtünk. Egy nagyhangú, italos társaság nekilátott fürdőzni. Hagytuk, hadd hűljenek le egy kicsit, aztán igazoltatUk őket. Ez a társaság lopta el a ladomá- nyi templomból az oltárképet. Fönnakadtak a rutinigazoltatásunkon, így kerültek rendőrkézre. — Nem valami népszerű ez a szakma az emberek szemében. — Javarészt nem tudják azt sem az emberek, hogy nekünk kötelességünk a gyanúsnak tűnő csomagokat, autókat ellenőrizni. Nem kíváncsiság ez, hanem feladat. Akinek nincs Vaj a fején, nem is ódzkodik ellene. Természetvédelmi és vadvédelmi féladataink is vannak. — Tengeti cen decemberben volt továbbképzésük. Ott vűlt? — Természetesen. Nagyon sok hasznosat adtaik, a szolgálati szabályzatot is felelevenítettük, tapasztalatot, ötletet cseréltünk. Talán a fegyverhasználatról kellett volna többet megtudni még. — A maga puskája nem sóval van megtöltve? — Sörét van abban, nekem elhiheti. Nézze a kutyákat! Látja, már türelmetlenek. Tudják, hogy hamarosan megyünk a határba. Míg a gazda, és a szerencsésebb kutya, amelyik ma elkíséri a mezőőrt, felkészül, addig behúzódok az ajtó mögé, és a mosolygó háziasz- szony háta mögül lesem az egyenletes léptekkel „hónak indult” Lovag Györgyöt és a boldogságtól virgoncán vi- háncoló német juhászkutyát. Biztos távolból ropogtatom talpam alatt a havat és egyre csak az jár a fejemben: — .......egészséges foglalkoz ás, nem kell hozzá óra,... javarészt megértnek az emberek ...” SZABÓ SÁNDOR Fotó: Czakó Sándor Nem nőtt a kapacitás, kevés az alkatrész Szerény növekedés — nagy teendők Mit várunk a mezőgazdaságtól?. A megyei "fP1 ,ellt?6.r‘--------------— zesi bizottság a PM Ellenőrzési Főigazgatóságával együtt nézett utána, hogy az új gazdálkodási formák hogyan hatottak a lakossági szolgáltatásra. A nézőpont természetesen az volt, hogy ezek a változások mennyiben és mi módon esnek egybe a szolgáltatásokat igénybe vevők, vagyis a mi érdekeinkkel. Mint állami ellenőrző szervezet, ezzel összefüggésben azt is megnézték, hogyan válnak valóra a központi döntés céljai. Nyilvánvaló, hogy a szolgáltatások alakulása, az árak, a gyorsaság, az ud- udvarias ügyintézés jelentős hatással van a lakosság közérzetére. Mégpedig a lakosság egészének a közérzetére, ugyanis 1980-tól a gépkocsiállomány a megyében mintegy hétezerrel nőtt, 1983-ban hetvenezer tévé- előfizető volt, rádióból pedig száz háztartásban több, mint százötven van. Hűtő- szekrény, mosógép az ország átlagának megfelelően szinte minden háztartásban van. És akkor még nem szóltunk a porszívókról, centrifugákról és a kisgépekről, kávédarálókról, miegyébről. A központosított szervezetek nem tudtak rugalmasan alkalmazkodni az igényekhez, ezért kormányzati intézkedésre 1982-től széles körű lehetőség nyílt az új szervezeti működési formák létrehozására. A vizsgálat ezek közül a gépjármű és az elektromos javítást tekintette át. A tanácsi ipar területén a Gelka megszűnését követően a helyi tanácsok öt, az AFIT szekszárdi és dombóvári egységéből két kisvállalatot alapítottak, ezek mindegyike kérte fogyasztási szolgáltató kisvállalatként való működését. Az átállás zökkenőit a lakosság nem érezte meg. Ma már világosan megállapítható, hogy ezenkívül — a szövetkezeti szektort is beleszámítva — nem következett be kapacitásbővülés. Vagyis a korábbinál nem jött létre nagyobb mennyiségi teljesítményre képes javítási lehetőség. Célja volt a központi intézkedésnek az is, hogy új kisszövetkezetek jöjjenek létre, nálunk ilyen egy van, az is egy nagyból vált ki, kapacitásbővülést nem hozott. Ugyanakkor egyértelmű, hogy a szolgáltatások iránti igény megnőtt, ezt támasztja alá az a tény is, hogy a lakosság üzemeltette gépkocsik nagy része hét évesnél idősebb, tehát egyre inkább javításra szorul. Sok gondot ®koz.az--------—------------ katreszellat ás. E miatt gyakran kell a garanciális készüléket kicserélni, a beszerzés sem lett egyszerűbb, ugyanis előfordul, hogy az árubeszerzőnek Pécsre kell utazni, ahol leigazolják, hogy nincs alkatrész. utána utazhat Budapestre, ha ott viszont van. A kihelyezett körzeti raktár létrehozása nem hozott jelentős változást. Nemcsak a javítási idő nő meg, hanem esetenként pazarlást is okoz a hiány, mert apró hiba miatt is részegységeket kell cserélni. Általában javult a szolgáltatások színvonala, igyekeztek rövidíteni a javítások átfutási ideiét. A profilbővítések, az új tevékenységek bevezetése, a gyorsszolgálat, a hét végi ügyelet bevezetése. az. ellenőrzések növelése, és a további elképzelések is ezt jelzik. A gépjárműjavításban lehetővé tették a dombóvári kisvállalatnál, hogy az ügyfelek a folyamatot figyelemmel kísérjék. A felelősségérzetet növelik azzal, hogy az, ügyfél a számlával együtt kártyát kap a javító nevével. írásos reklamáció kevés van, de visz- szafizetések arra utalnak, hogy szóbeli, azért akad, a többletszámlázások esetenként ezres nagyságrendűek. Az elektromos javításban az átalánydíjas szerződés- megszűnése miatt megnőtt a panaszok száma. Az átszervezések leglátványosabb eredménye kétségkívül a vállalati, szövetkezeti jövedelmezőség ugrásszerű javulása volt. Ebben a szabályozó rendszer előnyös változása mellett a költségek kedvezőbb alakulása és a teljesítmények javulása egyaránt közrejátszott. A vállalatok a kialakított szervezetet megfelelőnek tartják, változtatást nem terveznek. Az elektromos javító kisvállalatoknál ugyanakkor igen kedvezőtlen a fizikai és nem fizikai dolgozók aránya. A jövedelmezőséggel együtt nőtt a dolgozók keresete is, az új formákkal tehát elégedettek. Érdekes viszont, hogy a leányvállalattá alakult kisszövetkezetek létrehozását, illetve az átalány- díjas elszámolási rendszer bevezetését általában az „anyaszövetkezt” szorgalmazta, nem pedig az ott dolgozók. Az átalánydíjas egységek — általában a személyi szolgáltatásban működnek — ma is veszteségesek, bár azok nagysága csökkenő. Ugyanakkor az üzemeltető mégis vállalja, következésképpen nagyobb jövedelmet lehet feltételezni, mint amennyi a papírokon szerepel. Központi intézkedést ja- ------------------ vasolt a megyei népi ellenőrzési bizottság az alkatrészellátás javítására. A javasolt megyei intézkedések az elmondottakból következnek. Ezek közül érdemes kiemelni — mert lakossági igény van rá — az átalánvdíjas szerződések megújítását, figyelembe véve az adott készülék korát, műszaki állapotát. A változások jegyében kezdődött az idei esztendő. Ezek a változások persze a korábbi eredményekre alapozódhatnak, hiszen a kedvező irányba mutatnak. Hat esztendő után most irányozza elő először a népgazdasági terv a belföldi felhasználás szerény mértékű növelését, amiből az is következik, hogy megállhat a beruházások és a reálbérek csökkenésének folyamata. E terv teljesülésének feltétele a külgazdasági egyensúly további javítása és a termelés hatékonyságának növelése. E célok nem új keletűek, évek óta újra és újra megfogalmazzuk őket, ám ismételt hangsúlyozásuk mégis elmaradhatatlan, mert a gazdasági növekedés csak belőlük táplálkozhat. A népgazdasági terv a nemzeti jövedelem 2,3—2,8 százalékos emelkedéssel számol, ami nem sokkal nagyobb, mint 1984-ben volt. Teljesítése mégis lényegesen nagyobb feladatot jelent, hiszen például a mezőgazdaságban mérséklődik a fejlődés üteme. Igazodás a piachoz A mezőgazdaság bruttó nemzeti termelése 1984-ben a tervezettet egy százalékkal, az előző évit 4,4 százalékkal haladta meg. Az idei esztendőre egyszázalékos növekedést irányoz elő a terv. A csökkenés érthető, magyarázható az elmúlt évek kiegyensúlyozatlan időjárásával. Az idei szerényebb, egyszázalékos növekedés is nagy feladat elé állítja a mező- gazdaságban dolgozókat. E növekedésnek ugyanis nagyrészt a növénytermelés eredményeire kell támaszkodnia, hiszen a népgazdasági terv az állattenyésztés szintentar- tásával számol, s a kiegészítő tevékenység fejlődési üteme sem éri el a korábban megszokottat. Az állattenyésztés termékei ugyanis nehezen és alacsony áron értékesíthetők a világpiacon. A kiegészítő tevékenységben már két esztendeje megfigyelhető a fejlődési ütem mérséklődései s bővülését az idén is számos tényező együttes hatása határozza meg. Ilyenek egyebek között a piaci igények alakulása, az egyes termékek jövedelmezőségének változása, az iparban és az építőiparban a kisszervezetek tevékenységének és számának növekedése, a fejlesztési források nagysága. Előtérben a növénytermesztők A mezőgazdaságban tehát a növénytermesztők felé fordul a figyelem, nekik 2 százalékkal kell növelniök a termelést. Nincsenek könnyű helyzetben, mert alapvető termelési szerkezetváltozással nem számolhatnak, így az elmúlt évi, kedvező eredményeket kell túlszárnyalniuk. Az ágazatot régóta meghatározza a gabonatermelés, hiszen gabonaféléket, 2,9 millió hektáron, a szántóterület 62 százalékán termelnek. A tavalyi, 15 millió tonnás gabonatermelési tervet túlteljesítették, s az idén legalább az ismétlés kellene. Az igaz, hogy a búza- és kukoricafajták termőképessége, a termelés anyagi-műszaki ellátottsága megalapozza a tervet, ám az időjárás még mindig közbeszólhat. A legutóbbi időben példa erre az 1983-as esztendő, de a szántó-vető ember mindig is tudta, hogy kiszolgáltatott az időjárásnak. Persze azt a gyakorlati tapasztalatot is ismerik, hogy egyidőben minden növényre aligha jöhet kedvezőtlen időjárás. Ha nem sikerül a kalászos gabona, jobban fizethet a kukorica, és megfordítva, támaszkodhatnak a napraforgó, a repce, a cukorrépa termelési eredményeire. Gyors információ Csak növénytermelésből egyetlen gazdaság sem tud megélni, s az állattenyésztés tervezett szintentartása is átgondolt, összetett feladatot jelent. Ez mindenekelőtt a termelési arányokra vonatkozik. Ismeretes, hogy a sertéshús ára csökkent a világpiacon, a legfrisebb tapasztalatok szerint viszont a baromfi iránt élénkül a kereslet, s az árak is emelkednek. E változások a termelési szerkezet módosítására figyelmeztetnek. A baromfi javára történő eltolódás közvetett haszonnal is jár. A baromfi ugyanis kevesebb takarmányt fogyaszt ahhoa, hogy egy kilogrammal gyarapodjon a súlya, mint a sertés, tehát az abrakfogyasztás mérséklődése a gabonaexport növekedésével is együtt járhat. Nem könnyű persze az arányokon egyik napról a másikra változtatni. De nem is lehetetlen kívánalom ez, hiszen a baromfihíz- lalás mélypontján számos gazdaság döntött az ólak bezárása mellett. A sertés és a baromfi példája jól érzékelteti, hogy a tervek teljesülésének egyik feltétele a gyors helyzetfelismerés, az alkalmazkodás, ehhez pedig nélkülözhetetlenül szükség van a naprakész információkra. Ezt várják a gazdaságok vezetői, kiváltképpen most, amikor önállóságuk erősödött, döntési szabadságuk növekedett. Tájékozódásuk és tájékoztatásuk nemcsak az ő érdekük, hanem az országé is. V. Farkas József Indulás előtti pillanat, amikor vállra kerül a puska és Basa már nagyon türelmetlen.
