Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-17 / 13. szám
1985. január 17. 2 NÉPÚJSÁG Mezőgazdasági termékbolt Tamásiban Tegnap délelőtt új boltt al gazdagodott Tamási Tegnap délelőtt nyitotta meg a Tamási Állami Gazdaság mezőgazdasági és húskészítményeket árusító termékboltját a városban. A gazdaság két éve foglalkozik intenzíven húsáru előállításával. A fornádj központban korszerű kisüzemet hoztak létre, ahal naponta 30 sertés feldolgozását tudják végezni és éves termelési értékük 50 millió forint. Készítenek itt tőkehúst és olyan termékeket is, amelyek a környék húsboltjainak is biztosít megfelelő árukészletet. Kapcsolatban állnak a Köp-Ka Áfész és a Siómenti Áfész üzleteivel, valamint ellátják áruval a városi és városkörnyéki óvodákat, iskolákat, közintézményeket. Termékeik közül állandóan vásárolhatók füstalt és nyers sonkák, valamint angol-, császár-, kenyérszalonnák. Gyártanak darabolt sonkát, csülköt és tarját. Specialitásuk a fomádi húsoshurka és a nyelvkocka-felvágott. Sonkák a készáruraktárban minden mennyiségben PANORÁMA BUDAPEST Magyarországon tartózkodott január 11—16. között Florent Bleux, a Munka Világszövetségének főtitkár- helyettese. Megbeszélést folytatott Gáspár Sándorral, a SZOT és a Szakszervezeti Világszövetség elnökével a nemzetközi szakszervezeti mozgalom időszerű kérdéseiről. * A Palesztin Felszabadítási Szervezet küldöttsége, Malh- mud Aibbasz végrehajtó bizottsági tag vezetésével, január 11—16. között látogatást tett Magyarországon. A delegációval Garai Róbert külügyminiszter-helyettes folytatott megbeszélést. A nalesztin vendégeket fogadja Györke József, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője, Ritoánszki Róbert, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, valamint Sebestyén Nándomé, az Országos Béketanács elnöke. A küldöttség szerdán elutazott Budapestről. MOSZKVA Szerdán Moszkvában eltemették Vasziilij Mihajlovics Sztriganovót, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság első al- elnökét, az OSZSZSZK kulturális miniszterének helyettesét, aki hosszan tartó súlyos betegség után január 14-én hunyt el, 67 éves korában. Vaszilij Sztriganov 1958. februárjában egyik alapítója volt a Szovjet— Magyar Baráti Társaságnak. Temetésén jelen volt Rajnai Sándor, hazánk moszkvai nagykövete, s a nagykövetség több diplomatája. A fekete politika végrehajtói A bolognai főpályaudvaron 1980 augusztusában felrobbantott bomba 85 ember életét követelte és 140 sebesültet szállítottak kórházba. Archív felvételünk a mentési munkálatok megindí tásáról készült. Fekete falfeliratok, a robbantások fekete füstfelhői, fekete gyászruhák jelzik a fekete terrorizmus útját Olaszországban. Az újfasiszta terrornak jelentős számban vannak hívei Itáliában. Ezek Hitler és a „duce” feltámadásáról ábrándoznak, s a fejlett polgári demokrácia kellős közepén válogatás nélkül ölnek. * Az olasz újfasiszta-mozgalom néhány „nagy öregje” külföldön él, főképp Dél- Amerikában. A mozgalom magját állítólag hetvenhatan alkotják, olasz kimutatások szerint kilencen közülük Nagy-Britanniában, öten Spanyolországban, ketten Paraguayban húzódtak meg. Egyik leghirhedtebb vezérük, az immár tizenöt éve Dél-Ame- rikában bújdosó Stefano Delle Chiaie naprakészen, folyamatosan tájékozódik az otthoni politikai élet legapróbb részleteiről, időnként telefon- beszélgetéseket folytat valamelyik hazai informátorával. A paraguayi Asuncionban él háborítatlan nyugalomban Clemente Grazlani, az Ordine Nuovo (új rend) elnevezésű újfasiszta terrorszervezet egyik megalapítója és szellemi vezére. Valószínűnek tartják, hogy e két személyhez kötődik egy olyan olasz- országi csoportnak a tevékenysége, amely eddig úgyszólván büntetlenül vihetett véghez robbantásokat, vérengzéseket. Ennek ismeretében keresik az olasz hatóságok elsősorban a fekete terrorizmus képviselői között a legutóbbi, karácsony előtti vonatrobbantás tetteseit is. A tizenöt halálos áldozattal járó merénylet végrehajtási módja ugyanis nagyon hasonlított a korábbi években elkövetett robbantásokra. (1969-ben Milánóban, a mezőgazdasági bankban történt robbanás, 1974-ben az Italicus Expressen robbant bomba — ugyanabban az alagútban, ahol a legutóbbi merénylet is történt —, s a bolognai pályaudvaron 1980-ban 85 ember életét oltotta ki egy pokolgép.) Jól ismertek a fekete terror Olaszországban működő szervezetei is: leghirhedtebbek az Ordine Nuovo (új rend), az Ordine Nero (fekete rend), a NAR (forradalmi fegyveres sejtek), s a Terza Posizione elnevezésű csoport. A hatóságok tudnak ezek létezéséről, ám, szinte semmit sem tudnak tevékenységük valódi hátteréről, igazi mozgatóiról. Még az egészen más elveket valló és más célpontokra vadászó „Vörös Brigádokról” is összehasonlíthatatlanul többet tud az olasz igazságszolgáltatás, mint az újfasiszta csoportokról. Mi lehet a célja a fekete terroristáknak? Róma egyes „jobb” polgári kerületeiben, ahol a legjobban tenyészik az újfasiszta ideológia, a falaikon fekete failfeláratok hirdetik Hitler dicsőségét. Vannak terroristák, akik arról beszélnek, hogy a tömeg- mészárlás nem más, mint megtisztulást rítus, nem érdekes, hogy hány ember hal meg. „Elég volt a polgári rendszerből, a marxista kollektivizmusból, az amerikai és szovjet imperializmusból” — hirdetik. A harsány megnyilatkozások természetesen csak a felszínt jelentik, amely mögött rendkívül fenyegető politikai szándékok, komoly politikai erők húzódnak meg. Nem véletlen, hogy soha nem tudni, kik is állnak a háttérben, kik a valódi vezérek. Annyi mindenesetre bizonyos: van egyfajta logika, amire a neofasiszta tevékenység épít. Az Olasz Kommunista Párt az utóbbi hetek eseményei nyomán ismét felhívta a figyelmet arra, hogy már korábban is fény derült a fekete terrorizmus és az olasz titkosszolgálatok, árnyékhatalmi szervezetek, sőt az államapparátus bizonyos képviselői közötti kapcsolatokra. Akárki is áll az újfasiszta csoportok mögött, ezeknek a szervezeteknek, személyeknek a kezében a fekete terror a haladó erők elleni politikai harc eszközét jelen,ti. GARZÖ FERENC (Róma) A norvég miniszterelnök életrajza Kaare Willoch, a Norvég Királyság miniszterelnöke 1928. október 3-án született Oslóban. Közgazdász diplomát szerzett 1953-ban az oslói egyetemen. Már egyetemistaként a norvég hajótulajdonosok szövetségében dolgozott, majd — 1954 és 1963 között — a norvég gyáriparosok szövetsége alkalmazta. A kormányfő politikai pályafutását az oslói városi tanács tagjaként kezdte: 1952-től 1959-ig különböző bizottságokban tevékenykedett. 1953-ban a norvég parlament (Storting) póttagja, majd 1955—56-ban teljes jogú tagja lett. 1961-től húsz éven át az egymást követő választásokon ismét bizalmat kapott. 1910-ben a Storting konzervatív csoportjának elnöke lett, s pártjában — a Konzervatív Pártban — 1970—74 között ugyancsak az elnöki tisztet töltötte be. A norvég miniszterelnök közéleti tevékenysége során — a második világháború utáni első, majd a második nem szocialista koalíciós kormányban — kereskedelmi és hajózási miniszterként dolgozott. Miután pártja megnyerte a parlamenti választásokat, 1981. októberében, mint a konzervatív kabinet vezetőjét, miniszter- elnökké nevezték ki. Kaare Willoch 1970 óta választott tagja az Északi Tanácsnak, amelynek 1973-ban soros elnöki tisztét is ellátta. Egy alkalommal — a norvég küldöttség tagjaként — részt vett az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlésén. Mai kommentárunk Brazília — tiszta lappal? örömünnep Rio de Janeiróban: több mint két évtized katonai uralma után polgári politikust választott az elektori testület Brazília elnökévé. (Telefotó) Tancredo de Almeida Neves hetvennégy esztendős jogász személyében új elnököt választott Brazília. Brazília? A fogalmazás így nem pontos: a választás ehhez túlságosan is közvetett volt. Nem a százharmincmillió lakos, kontinensnyi ország tömegei járultak az urnák elé, hanem egy hatszáznyolcvanhat tagú, úgynevezett elektori testület döntött — ezért is tudhatta meg az eredményt alvilág szinte percek alatt. Az eredmény a papírforma diadala volt, de ez az az eset, amikor a papirforma is van olyan érdekes, mintha meglepetés lett volna. Hogy miért? Mert több mint két évtizedes katonai diktatúra után került sor erre a választásra, amelyen két civil indult, és kettőjük közül — amint ez várható is volt —, nem a fegyveres erők pártfogoltja jött be. Annyira nem, hogy Tancredo de Almeida Neves négyszáznyolcvan szavazatot, a hadsereg által támogatott kormánypárt, a Demokratikus Szociális Párt jelöltje, Paulo Maluf ötvenéves, libanoni származású milliomos mindössze száznyolcvanat kapott, huszonhatan tartózkodtak. Neves Brazília egyik veterán politikusa, igazi profi, aki a katonai puccs, az utolsó polgári elnök, Joao Goulart kabinetjében volt már igazságügyminiszter, sőt, miniszterelnök is. Káderlapja bizonyos értelemben teljesen tiszta: a katonai uralom jórészében száműzetésben élt, csak a hetvenes években tért vissza, és csupán az erjedés idején, 1982- ben kapcsolódott be előbb a helyi, majd az országos politikába. Félreértés ne essék: aligha valószínű, hogy Brazilia történetének ebben a sajátos, pillanatában a két jelölt múltja vagy személyisége döntött volna. A lényeg éppen az, hogy minden megfigyelő a hadsereg pártfogolt- jának vereségét jósolta, tekintet nélkül az ő vagy ellenfele személyére. Ez azt jelenti, hogy a közhangulat a végtelenségig megelégelte a húszéves katonai uralmat, és biztos, hogy az eredményhez az argentin junta látványos bukása is hozzájárult. A két nagy dél-amerikai ország mégsem ugyanaz a közeg: Brazíliában egyrészt nem volt olyan nagyságrendű a fegyveres erők terrorja, mint Argentínában, másrészt a brazil hadsereget nem érte Falkland-típusú megrázkódtatás. Mivel az adósság százmilliárd (!) dollár, és átütemezés csak nyugodt körülmények között érhető el, éppúgy, mint a kétszáz (!) százalékos infláció megfékezése, igencsak valószínű, hogy a hadsereg a jövőben sem válik meg teljesen a maga „rendfenntartó szerepétől”, és az első gyanús jelre ismét előjön a laktanyákból. Amennyire papírforma volt az ellenzéki jelölt győzelme, éppúgy papírforma az is, hogy húsz év után az első polgári politikus sem indulhat tiszta lappal: olyan országot vesz át, amelyen nemcsak ott van, de jó ideig még ott is lesz a hadsereg kezenyoma. HARMAT ENDRE
