Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1984-12-12 / 291. szám
2 “KÉPÚJSÁG 1984. december 12. Lengyel kormányprogram az élelmiszeripar fejlesztéséríl % A lengyel kormány elnökségi ülésén 1990-ig szóló fej. lesztési programot fogadott el az élelmiszeripar (valamint a tengergazdálkodás és a talajjavítás) korszerűsítéséről. Ez a program a szejm által korábban elfogadott élelmiszeripari fejlesztési terv konkretizálását jelenti, amely megmutatja az utat a lengyel élelmiszer-önellátás megvalósítása felé. A kormányelnökség úgy határozott, hogy a hétfőn elfogadott programot irányelvként kell alkalmazni az 1986—90- es következő ötéves terv kidolgozásakor. Lengyelországban az élelmiszeripar nem képes annyi terméket előállítani, mint amennyi a lakosság ellátásához szükséges. Sokszor nem tudják feldolgozni a mezőgazdaságban megtermett termékeket, elpocsékolódik a gabona, gyümölcs, az élelmiszeripari gépeket túlságosan elhasználják, kapacitás- hiányok miatt jó minőségű alapanyagból gyenge készterméket állítanak elő. Kilenc élelmiszeripari ágazatban van szükség rendkívül sürgős rekonstrukcióra. A kormányelnökségi ülés előtti napon a mezőgazdasági és élelmiszergazdasági miniszter helyettese, Edward Brzostowski ismertette egy sajtónyilatkozatában a legsúlyosabb gondokat. „Az, hogy a lakosságot úgy-ahogy el tudják látni élelmiszerrel, kizárólag annak köszönhető, hogy az élelmiszeriparban a gépeket kapacitásuk felett használják ki” — mondta a miniszter- helyettes. — „Meghosszabbítják a munkaidőt, viszont lerövidítik a karbantartást és a javítást, rövidebbre fogják a feldolgozás technológiai műveleteit. A cukoriparban például 120 százalékos a kapacitáskihasználás, a sütőiparban 117, a malomiparban 111, a tejiparban 108 százalékos. A gabonafelvásárlás csúcsidőszakaiban nincs hol tárolni és szárítani a gabonát; miközben hatalmas mennyiségű burgonya terem Lengyelországban, a burgonyából készített feldolgozott cikkek a szükségleteknek csak 75 százalékát elégítik ki, a megtermelt almából nem tudnak sűrítményt készíteni, ezért szeszt főznek belőle, nagyon sok romlékony termék megy tönkre, mert nincsen elég hűtőház” — ecseteli a helyzetet a miniszterhelyettes. A korszerűsítésre leginkább megérett iparágak a kormányprogram szerint a tejipar, a gabona-, malom-, sütőipar, a vaj- és margaringyártás, a burgonyafeldolgozás, a cukoripar, dohányipar, a hűtőipar és a zöldség-, gyümölcsfeldolgozás. A miniszterhelyettes szerint 1986—90-ben mintegy 500 milliárd zlotyt kellene az élelmiszeripar korszerűsítésére költeni, vagyis évente 100 milliárdot, ami az ösz- szes népgazdasági beruházásnak 7—8 százaléka lenne. Ma ez az arány csak 4 százalék. Ilyen mérvű beruházás eredményeként jelentősen nőnének a feldolgozó kapacitások: a lisztgyártás- ban 33 százalékkal, a sütőiparban 35, a tejporgyártásban 41, a margarin, és olaj- gyártásban 48, a mirelit Zöldség- és gyümölcsgyártásban 45 százalékkal. A beruházások 7 év alatt térülnének meg — húzta alá Brzostowski, és segítenék elő a mezőgazdasági termelés fokozását, az import csökkentését és a kivitel növelését. Ártanács Ártanácsot hoztak létre Lengyelországban az árakkal kapcsolatos döntések véleményezésére. A testület — mint arról a keddi lapok beszámolnak — hétfőn tartotta alakuló ülését. Az ártanács létrehozását az 1982. februári törvény helyezte kilátásba, amelynek alapján megalakították az Árügyi Minisztériumot. Az ártanács véleményezi a központilag meghatározott típusú árak változtatásáról szóló tervezeteket, javaslatot tehet bizonyos cikkeknek a központi vagy a szabályozott árikategóriához való sorolására, elemzi az árak, költségek, a jövedelmezőség alakulását, a kereslet-kínálat viszonyát, és ezek alapján javaslatot tehet az árak alakítására. PANORAMA BUDAPEST Aczél György, az MSZMP Podlitikiai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására kedden Varsóba utazott. Kíséretében van Radies Katalin, a KB 'tudományos, közoktatási és kulturális osztályának helyettes vezetője, valamint Pataki István, a KB külügyi osztályának munkatársa. A búcsúztatásnál a Ferihegyi repülőtéren jelen volt Jerzy Zielinski, a Lengyel1 Népköztársasáig budapesti nagykövete. MOSZKVA Moszkvában kedden befejeződött a fejlett szocialista társadalom tökéletesítésének és az SZKP ezzel összefüggő munkájának kérdéséről hétfőn megkezdett országos ideológiai tanácskozás. A szekcióülések munkáját Borisz Sztufcaiin, az SZKP KB propagan daasztályáníak vezetője összegezte, majd Mi- hialil Gór bacsó vniak, az SZKP KB PB tagjának, az SZKP KB titkárának zárszavával ért véget a kétnapos tanácskozás. * Magas szintű szovjet—japán pártközi megbeszélések kezdődtek kedden Moszkvában. A szovjet tárgyalóküldöttséget Konisztantyin Gser- nyenko, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács elnökségének elnöke, a japán delegációt Mijamiato Kendzsi, a Japán KP Központi Bizottságának elnöke vezeti. Demokratikus összefogás a felszabadult országrészben Szeged, Délmagyarország című lap, I. évfolyam, 15. száma, vagyis 1944. december 6.: „Felgyújtott házat igen sókat lehetett látni a németek kivonulása után, ellenben lovat vagy tehenet egyáltalán nem. A nép nagy részét is elhajtották. Házról házra járva gyűjtötték össze az SS-legények a lakosságot, és puskatussal hajszolták őket maguk előtt. Korra, nemre nem voltak tekintettel. Még a betegeket sem kímélték. Több parasztot agyonlőttek, mert nem volt hajlandó házát, állatait és terményeit a német vandál ösztönök rendelkezésére bocsátani ... A lakosságnak tehát valóban igazi felszabadulást jelentett az „ellenséges” orosz csapatok bevonulása a „szövetséges” német banditákkal szemben. Szegény magyarok! Hosszú éveken át áltatták őket, hogy az oroszok elcipelik Turkesztánba a magyarokat vagy Szibériába, és most porosz csizmák rugdossák őket a nyugati határok felé, hogy esetleg Berlin előtt megássák az „utolsó” védelmi vonalat. Azok az emberek, akik a németek által még megszállt területről szöknek át szabad magyar területre, az itteni viszonyokat ideálisnak tartják ahhoz képest, amit odaát tapasztaltak.” Milyenek voltak hát az „itteni viszonyok”, vagyis milyen volt az élet a felszabadított területeken negyven esztendővel ezelőtt? Nehéz, de mégis reményekkel teli. Az első demokratikus magyar lapot, amelyet Orosházán nyomtak, és amely éppen 1944. október 15-én, tehát Horthy balul sikerült kiugrási kísérletének, s az azt követő nyilas puccs- nak napján került az olvasók kezébe, Népakaratnak nevezték. A nép lapja akart lenni, a nép akaratát közvetíteni. Éppen ezért arra kérte ölvasóit: „Elvtárs, szólj te is!” „Mostanáig hallgatnod kellett. Ezután bátran megnyilatkozhatsz. Elmondhatod érzéseidet, gondolataidat. Közölheted szándékaidat. Lapunk nem valamely klikk szolgálatában áll, hanem a kollektív munkásság sajtóorgánuma ... Mennél többen gondolkodunk és cselekszünk, annál szebb, nagyobb eredményeket érünk el. Elvtárs, várjuk soraidat!” És a levelek érkeztek. Elsősorban a kommunistáktól, akik a felszabadulás után kezükbe vették a már szabad országrészek sorsának intézését, ők voltak, akik nekiálltak az őszi mezőgazdasági munkáknak, hogy az országnak legyen a következő esztendőben kenyere. Igavonó állatok hiányában — ezeket elhajtották a fasiszták, a traktorok pedig még ritkaságszámba mentek, nehéz küszködés volt minden barázda szántás. De megcsinálták az emberek, különösen azután, hogy megjelent a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front programja, amely leszögezte, hogy „a legrövidebb határidőn belül, a földigénylők közreműködé. sével, széles körű földreformot kell végrehajtani, mely sok százezer földnélkülit és szegényparasztot tesz életképes kisgazdaság tulajdonosává”. És a munkások? Volt, ahol a tulajdonos vezetésével, a legtöbb helyen azonban távollétében kezdték meg a termelést. Megrendelőjük sok helyütt a szovjet katonai parancsnokság volt: a hadtáp, illetőleg felvonulási területté vált országrészekben, a magyar üzemekben javíttatták gépeiket, készíthették el a háborúban nélkülözhetetlen iparcikkeket. Az üzemekben harckocsikat javítottak, és katonai konyhához üstökéit is gyártottak, vagy éppen fehérneműt varrtak a tovább harcoló alakulatok számára. Mindenütt megalakultak az üzemi bizottságok: vagy maguk irányították az üzemet, vagy pedig a tőkéssel együtt vezették a munkát, ahol erre szükség volt, a helyreállítást, újjáépítést, másutt már a termelést. Őriási nehézséget jelentett a közlekedés hiánya: a náci hadsereg mindenütt használhatatlanná tette a vasútvonalakat, s így a különböző városok, falvak csak legközelebbi szomszédjaikkal érintkezhettek, de amúgy sem létezett még központi hatalom. A szovjet parancsnokságok azonban mindenütt segítettek. A 2. Ukrán Front politikai irányelveit hirdető plakátok a magyar nép tudtára adták: azit, hogy a szovjet hadsereg Magyarország területére lépjen, kimondottan hadiszempontok tették szükségessé, s a Vörös Hadsereget nem vezérlik olyan célok, hogy Magyarország területének valamely részét meghódítsa, vagy az ország társadalmi rendjét megváltoztassa. Éppen ezért az állampolgárokat a békés munka folytatására hívta fel, az összes ipari, kereskedelmi, közintézeti és más vállalatok, valamint a hivatalok zavartalan munkájának biztosítására. Mindehhez a szovjet csapatok megadták a tőlük telhető segítséget. Az élet gyorsan visszatért ezeken a területeken. A kommunisták szövetségeseket kerestek, a nemzeti, népi összefogás politikáját igyekeztek megvalósítani mindenütt és mindenben. Az első felszabadult magyar városban, Makón először a kommunisták hozták létre pártjukat, de azután nagy erőfeszítéseiket tettek, hogy más pártok is megalakuljanak. Másodikként a Nemzeti Parasztpárt alakult meg a hagymatermesztéséről híres városban, miután addig „a városvezetésnek és a közélet irányításának minden gondja a Kommunista Pártot terhelte, holott a város köz- problémái olyanok, hogy ezt csak a nép minden rétegének bevonásával lehet megnyugtatóan megoldani.” A Délmagyarország cikke tükrözi a kommunisták politikáját: „A bajon és a hiányon úgy igyekszik segíteni a Kommunista Párt, hogy alkalmi megbeszélésekre hívja meg a város értelmiségének, iparosainak, kereskedőinek és gazdáinak képviselőit”. Rámutat azonban: „Ez csak szükségmegoldás, és termékeny politikai élet csak akkor indulhat meg a városban, és akkor hozhatja mozgásba a demokratikus önkormányzati tevékenységet, hogyha a munkásság pártja mellett más rétegek is felsorakoznak egy demokratikus front vonalán.” Ami az önkormányzati tevékenységet illeti: a köz- igazgatás megindítására általában a legmagasabb rangú helyén maradt közigazgatási tisztviselő kapott megbízást a Vörös Hadsereg városparancsnokától, de azután fokozatosan a nép által megbízott testületek vették kezükbe az ellenőrzést, majd a legtöbb esetben a dolgok intézését is. A Nemzeti Bizottságok a demokratikus pártok képviselőiből állottak, s központi hatalom hiányában — erre december 21-ig, az ideiglenes nemzeti kormány megalakulásáig kellett várni, de még ezután is hónapokig nem volt sok mindenre rendelkezés — s egy irányban, a demokratikus átalakulás érdekében fáradoztak. Volt, ahol falusi direktóriumnak, másutt népi bizottságoknak nevezték őket, később általánossá vált a Nemzeti Bizottság elnevezés és jelleg. Ezek a népi szervek gondoskodtak mindenütt az új élet megindításáról, kísérték figyelemmel a villámgyorsan előrehaladó eseményeket. S amikor december második hetének végén útnak indult 14 teherautó, hogy felkeresse az ország már felszabadult területeit, és összegyűjtse onnan azokat a küldötteket, akik képviselőként megalakítják az ideiglenes nemzetgyűlést, és a népszuverenitás letéteményeseként megteremtik az új magyar államiságot, már mindenütt voltak, akik fogadták őket. így sirekülhe- tett páratlan rövid idő alatt — a kocsik december 14-én indultak útnak és rá egy hétre, 21-én már össze is ült a népparlament! — új államot teremteni a régi helyén. Olyat, amely nem ellensége, hanem barátja a népnek, melyet azóta is szolgál. PINTÉR ISTVÁN Vádak és érvek Kedd esti kommentárunk Chilében ma újabb országos tiltakozó napot rendeztek. Pinochet tábornok diktatúrájának ellenzéke ismét nagyszabású akciókkal ad hangot a követelésnek: haladéktalanul távozzék a junta, állítsák helyre a polgári szabadságjogokat, szüntessék meg a terrort, hogy az országban ismét érvényesüljenek a demokratikus alkotmány előírásai. A kormányzat a korábbiakhoz képest még brutálisabb föllépést helyezett kilátásba. Pinochetéket ugyanis a napokban az ENSZ humanitárius és kulturális bizottsága állította pellengérre, s a rezsimet az emberi jogok durva megsértésével vádolta. Ügy látszik, a szokatlanul kemény hangnemben fogalmazott határozat rendkívül kínosan érintette a juntát. Szükségesnek tartották Santiagóban a világszervezet vádjainak visszautasítását is, sőt a külügyminisztérium szóvivője nehezményezte, hogy az ENSZ „beavatkozik” Chile belügyei- be. Ráadásul Washingtonból is bíráló megjegyzések érték a diktatúrát, az ostromállapot újbóli bevezetése és a sajtószabadság korlátozása miatt. A rosszallás önmagában persze nem sokat számít, annyit azonban jelez, hogy a Fehér Ház számára már meglehetősen szalonképtelen Pinochet rendszere. Bizonyos változtatásokat szeretnének kierőszakolni, mégpedig úgy, hogy az ellenzék jobbszárnyát bevonnák a hatalomba, ha hajlandóak elhatárolni magukat a diktatúra balodali ellenzőitől. Nyilvánvaló, hogy ezzel a húzással jelentős mértékben gyengítenék a hovatovább össznépi elégedetlenség frontját. Éppen ehhez a kérdéshez csatlakozott Luis Corvalánnak, a Chilei Kommunista Párt főtitkárának a hét elején közzétett sajtónyilatkozata. A politikus arra hívta fel a figyelmet, hogy Chilében ma a legfontosabb feladat az ellenzék valamennyi erejének egyesítése. Egyetértést sürgetett annak érdekében, hogy a junta hatalmát, amilyen gyorsan csak lehet, megdöntsék. A Chilei kommunisták e célból készek szövetségre lépni a szocialistákkal és felajánlják együttműködésüket más csoportoknak is. Corvalán kifejtette: a Chilei Kommunista Párt olyan demokratikus kormányért küzd, amely az állampolgárok többségének támogatását élvezi, s felszámolja a fasiszta módszereket, érvényesíti az emberi jogokat az országban. Bizonyos, hogy a kommunista politikus nyilatkozata Chilében széles körű visszhangra talál. Lényegében új elemeket is tartalmaz felhívása, hiszen az illegalitás nehéz körülményei közepette eddig — legalábbis deklaráltan — a kommunisták és a polgári ellenzék közötti együttműködés nem jött létre. Meglehet, már a mai napon, de a jövőben bizonyára újabb lendületet adhat az ellenzék föllépésének ez az egységtörekvés, amely nélkül a junta megdöntése szinte elképzelhetetlen. GYAPAY DENES Az Union Carbide elhárítja a felelősséget Elhárítja magáról a felelősséget a bhopali gázmérgezés- tragédiában vétkes Union Carbide cég. A vállalat elnöke, Warren Anderson (képünkön) újságíróknak kijelentette, hogy cége hajlandó méltányos kártérítésre, de büntetőjogi felelősséget nem hajlandó viselni. (Telefotó) Vb-ülés Tamásiban A tamási Várasd Tanács Végrehajtó Bizottsága tegnap tartotta meg soros ülését, almeiyen a testűiéit tagjai űr. Sárréti Gyula vb-tit- kár két előterjesztését hallgatták és vitatták meg. A végrehajtó bizottság titkára először Az államigazgatási eljárás általános szaibályaáról szálló 1981. évi I. törvény hatáfrydsulásának tapasztalatai a szakigazgatási szervek hatósági tevékenységében címmel tartott beszámolót, azután pedig a végrehajtó bizottság és a tanács 1985. évi m unktater v -tjla v a s lat át. Végül a IV. negyedévi tanácsülés előkészítésével fog- lalUkozott a testület.
