Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1984-12-11 / 290. szám
U NÉPÚJSÁG 1984. december 11. Moziban Pirandello filmszalagon A cím kissé pontatlan, mert atz Ailtaitódall nászágyon című Mm, osaik Pirandello novellájának felhasználásával készült, és a szórakoztatás niagytmesltere, talán forog sírjában, hla megtudja, hogy mi lett eredeti művéből. Mert az Alltaitódal nászágyon című Cilim minden kacagtató jelenete, „ülő” poénja ellenére is csak egy novella feltupírozása kétórás filmmé és az ilyesmi ált alléban nem szolgál az eredeti mű javára. Pepe Alletto báró botladozásai néhol már-már unalmasan hosszúlak, pedig a Qhapüin-<i geg-ek sora elsősoriban a neveltetést hívatott szolgálni, épp úgy, mint a felvonultatott igazi maffiózó, aki — természetesen — a rövidebbet húzza az ügyefo- gyott, elszegényedett báróval szemben. Az aiiaptörtiénet az unalomig ismert. Pepe nem tudja elvenni szép szerelmét, mert koldusszegény és a lány sem túl gazdag. De, minit a mesében, jön a gazdag kérő, aki viszont öreg és csúnya. Adott a lehetőség a gazdagodásra, a lány előiször menjen feleségül Don Diegohoz, majd miiutón megözvegyül, hozzámehet imádott Pepéjé- hez. Az öreg Don Diego sok kárt úgysem tud már tenni, hii&z — mint kiderül — hitvesi szolgálatként csak altatódalt kér minden este ... Hogy mégsíem ilyen egyszerű az egész? Abban áll Pirandello zsenialitása, no és abból élnek a fűm alkotói is két órán keresztül. Addig pedig a cselekménynek folytatódnia kell, így a filmkészítők bevetnek habostortós verekedésekig sok mindent. Felvonultatják — igaz diszkrét selyem hálóingben, de azéiT jól láttatva a Stellinát aliakító színésznő, Laura An- tanelld lassan már megkopó bájait, Don Diego szigorú és Pepe számára mindvégig ijesztő inasét, no éis Vittorio G’assmant, aki ebben a szerepében is elsöprően temperamentumos, uralja a filmvásznat. Az egészen talán Don Diego, az öreg szoknyából on d szórakozik legjobban, hisz átlát mindenkin, eddigi négy házassága magasából nagyon jól tudja, hogy kit milyen indulatok vezérelnek és korából adódó bölcsességgel talán a végkifejletet is tudja. 'Mindenesetre végigasszisztálja. A Cilim eredetű címe A sorrend volit. Talán nem annyira pikantériára utaló, és így nem is annyira köziönség- csalogaitó, miint a végleges filmé, viszont kétség kívül kifejezi a film mondanivalóját, ha ugyan az alkotóknak volt ilyen szándékuk. így hát a film egyetlen tanulsága az lehet, hogy kivárni az alkalmat, egyszer mindenki sorra keriifi... Hangverseny Fenyő Klára, Peter Paris és Szelecsányi Norbert Szekszárdon Igen jó elgondolásnak tartjuk, hogy a megyénkben turnézó (az Országos Filharmónia ifjúsági bérleti hangversenyeit tartó) előadóművészstábot a Művészetek Háza is „megfogta” egy estére. Az estét négy Brahms-mű alkotta: két hatalmas trió, a C-dúrban, illetve H-dúrban íródottak fogtak közre két, zongorán megszólaló kerin- gőt (az E-dúrt és az A-dúrt). Szelecsényi Norbert nevét nem csupán azért kell előresorolnunk, rnerT ő volt a „generális végigjátszó”, hanem, mert minden mozdulásából — lett légyen az a monumentális triók alaprétegezése, egy- betömörítése, vagy a könnyű, filigrán keringők önálló megszólaltatása — igen mélyről előtörő zeneiséget érzékeltünk; legyünk egyszerűbbek: jelentékeny tehetséget. Fenyő Kláráról „itt a végeken” mindeddig nemigen tudtunk, a találkozásnak csak örülhetünk. Peter Paris jelentette az est kiemelkedő meglepetését: őt mindidáig nem ismerhettük, csak a hírét hallhattuk, hiszen nemrég települt hazánkba. 1 DOBAI TAMÁS TAMÁSI JÁNOS Rádió Egy „kényes ügy” első fele Gyanítom, hogy nemcsak én vagyok 'törzslhiaililigaitójia a 168 árának, a Gondolatjel-nék, az Ötödik sebességnek, vagy éppenséggel Rékai Gábor pergőén friss és mindig azonos felépítésű műsorának, a Mozaiknak. A Mozaik már a szakembernek is meglepetés és újdonság. Ez az adós eltér a rádióban megszokott kisriportt, zene és tno- nólóg hármas szerkezeti egységétől. S mivel témaválasztásaiban és igazi tollal írt rádiós publicisztikáiban Rékai Gábor alig fog mellé, ezért vele és munkatársaival tölteni szombat esténként egy órát nem ráfizetés. Az elmúlt héten sem volt az. De nem ám! Mert erősein kétlem, hogy a Mozaik első blokkját — Vermes Péter A törvény betűje, Makár ügy című riportját — valaki is nyugodtan képes volt végighallgatni. A történet az egészségügyben játszódott — játszódik —, s mivel ott a helyszíne, ezért fokozottan érzékenyebb reakciót váltott kii, a közvéleményt másként befolyásává, mint egy nem „ilyen kényes területről” kikerült ügy. Baj van egy doktornővel, baj van főigazgató főorvosával, ámha mindez így igaz, akkor baj lehet magával az egészségügy belvilágával is. A napokkal korábban nyugdíjba vonult egészségügyi miniszterhez néhány hónapja 700 aláírással érkezett segélykérő levél, melyben kérték, hogy áliítsla vissza szolgálatába és mentesítse a fegyelmi felelős- ségrevonás alól a doktornőt. Tudniillik — amennyit erről a még véletlenül sem lezárt ügyről Vermes Péter riportja nyomán megitudlhiattiuinfc — a harminc éve az orvosi pályán közmegelégedésre dolgozó, betegeit szerető, ‘ őket nem hálapénzért gyógyító körzeti orvosnő „ügybe” keveredett. Olyanba, amely emberihiaMMal végződött. Csakhogy, a doktornő figyelmetlensége, oda nem figyelése, Hanyagsága okozta-e egy ember halálát? Hát kérem, ezt még senki sem tudja. A panaszbeadványt követően a főigazgató-főorvos berendelte miagáihoz a doktornőt, és kijelentette, hogy kérje a nyugdíjaztatását, mert amennyiben ezlt nem teszi meg, akikor fegyelmi felelősségrevo- nást kezdeményez dl lőne. 'Ennél a pontnál ugorlhatott fel dühösen a rádióhallgató, és nem tudta, hogy most hány óra. Ha valaki elkövetett egy bűnt, azért nem nyugdíj jár, hiamem felel ős ségre- vonás. A doktornő nem érzi magát vétkesnek, ezért nem is adta be a kérvényt, s mint gondolmiivaló, fegyelmiileg felfüggesztették. Ha jól vettem kii a riportból, a munkahelyi vezető valószínűsítdtte, hogy csak a doktornő követhette el a vétséget és miután hivatalból megtette ellene a bűnvádi feljelentést, egyszemélyi vezető kötelességeire hivatkozva megfoszotita kereső foglalkozásától. Másodjára pedig akkor ugrott fél a hallgató, amikor a pártvezetőség vezetőjétől hallotta, hogy az emberek tisztelik, szenetek a doktornőt és néhányan bojkottól ják is az új orvosit és egyáltalán nem értik a főigazgató döntését. Minthogy jogrendünket ismerve, magam Sem, ezért is türelemmel várom a doktornő-ügy megnyugtató rendezésének hírét és a remek riport befejezését. szűcs A politikai főiskola közleményei Színházi esték Tíz kicsi néger Meddig lesz még népszerű Agatha Christie, illetve igazi nevén Abiarha Mary Clarissa MnlMer? 1920-tól megállás nélkül jelenitek meg regényei, novellái, színművei, homályba borítva ugyanasak világhírű honfitársát, Sir Arthur Conan Doyle-t, s még az sem segített, hogy Doyle lovagi címmel dicsekedhetett, mert Agatha Christie ugyancsak megkapta ezt a dicső rangot. Sherlock Holmes legendás alakja mellett egy másik mesterdetektív tűnt fel, Hercule Poirot, akii agyafúrtságában lepipálta nagy elődjét. Agatha Christie pedig fiáradhaltatíllamil járta a világhír útját, s járja még, ki tudja meddig. Münden színházigazgató tudja, hogy egy Christie-da- rab biztos siker, ezzel aztán nem lelhet kockáztatni semmit, még akkor sém, ha mint a Tíz kicsi néger már majdnem négy évtizede borzolja az idegeket. Azért legyünk őszinték, Agatha Christie életműve valiaihol az irodalom peremén van, nincsenek itt igazi jellemek, viszont mündig van egy bonyolult történet, az írónő pedig kitűnően értett a szerkesztéshez, mert ezen a szövevényen valóban nem lehet átlátni. A néző figyelme percre sem lankad, valószínűleg azért is, mert Agatha Ohrils- tiie-t nem lehet rosszul játszani: a történet fontosabb, mint a színészi alakítás. Természetesen a kecskeméti színház is jól csinálja, minden a helyén van, mindenki részese a bonyolult szövevénynek, bár Gyurkó László rendezése a szükségesnél sejtelmesebbé teszi az előadásit. Pedig a szerzőt nem a misztikum vezeti, hanem a tiszta logika, minden elem pontosan illeszkedik egymáshoz. 8 A darab f olyamán a tíz áldozat száma állandóan fogy, a végére a legjobbak maradnak, Kovács Gyula, Závori Andrea, Csendes László, Kiss Jenő. De mindenki tudja a dolgát, a közönség pedig őszintén hálás a kétórás izgalomért. Cs. L. Érdekes folyóirat A politikai főiskola közleményei című kiadvány, amit biztosan nem sokján ismernek, pedig nemcsak tartalmas, hanem olcsó is. Manapság már az sem mindegy, hogy az ember mennyit költ havonta újságokra, folyóiratokra, milyen összegért, mekkora körben és mélységben tájékozódhat. Az idei első két száma összevontan jelent meg 28 forintért, az éves előfizetés is mindössze 56 forint. Az összevont kötetben 285 oldalon négy rovarban többféle témakörben találhatunk érdekes írásokat. Az Elmélet—politika, és a Történelem címszó alatt 13 tanulmány látott napvilágot. Az előbbiben szó esik a két európai integráció kapcsolatáról, a szociáldemokrata kormányzás mérlegéről az NSZK-ban, az Olasz Kommunista Párt politikájának némely vonatkozásáról és a francia külpolitikáról. Egy más kérdéskörben ugyanitt olvasható elemzés Lenin felfogásáról a gazdaság és a politikai rendszer kapcsolatáról. A tanulmány Leninnek 1917 és ’23 között írt munkáit elemzi. Szó esik még ej ipar fejlődéséről a magyar községekben napjainkban és a gazdasági növekedési ütemekről a második világháború után, illetve ennek a megtorpanásáról, és a jövő új lehetőségeiről. A Történelem című rovat nem kevésbé színes. A felszabadulás negyvenedik évfordulója külön aktuálissá teszi azokat p, témákat, melyek ezt az időszakot elemzik, illetve néhány nagyon fontos részkérdést tekintenek át. Berecz János és Pósa Zsolt, Egyetemisták és diákmozgalom címmel írt tanulmányt az 1953 -56-ig tartó éveket elemezve. A fasizmusról többféle történelmi korban és országban készültek részelemzések, így a magyar f?r siszta szervezetek működéséről — illetve annak visszhangjáról, a korabeli magyar és német kormánykörökben — is szól egy írás. Olvashatunk a chilei fasiszta mozgalmakról és szerepükről az ország életében. Réti György az Albán Munkapárt történetének tanulságairól szól. A Tanácskozás rovat művelődéspolitikánk utóbbi negyedszázadáról tájékoztat a művelődés- politikai tanácskozás kapcsán. A Könyvekről című rovat újabb kitekintési lehetőségre hívja fel a figyelmet, sokféle témakörben. Ajánljuk a könyvet, illetve az előfizetést mindazoknak, akik részt vesznek az iskolarendszerű politikai oktatásban, mert hasznos segédanyag lehet, de természetesen mindazoknak is, akiket érdekel a, politika, beleértve a történelmi korokat is. Bár az írások elméleti, tudomá- nvos tgénnvel készültek, megírási módiuk többnyire eleven és olvasmányos. Tévénapló Életre? Halálra? A cím magyarázat és mentegetőzés is egyben, azt mondja, hogy a bemutatott példák „egyedi vottukban megrázó jellegűek”, ennél azonban sokkal többről van szó, mert minden tragédia akkor is megrázó, ha merőben egyedi, itt viszont sok egyedi eset áll össze egységes képpé, s most már maga a jelenség válik tragikussá, azt kérdezve, hogy mit lehet tenni, s rögtön felszólítva is, hogy itt tenni kell valamit. Ez a megrázó erejű filmszociográfia az eltartási szerződésekről szólt, s mint megtudtuk, 35 ezer ilyen szerződést kötöttek, illetve tartanak számon az országban. Mind a 35 ezer szerződés mögött kétségbeesett öregek reménykednek, hogy felkínált javaikért, s mindenekelőtt lakásukért tisztesen élhetik le életük hátralévő részét. Tehát a kétségbeesett öregek az életre szerződtek. Bármilyen keserűen hangozzék is, ki kell mondanunk: eltartóik halálukra szerződtek, hisz csak akkor lesz végleg övék a lakás, a berendezés, a betétkönyv. Az ellentmondás önmagában is feloldhatatlan. I Fel kell tételeznünk, hogy vannak szerencsés öregek is, akik tisztességes eltartókra akadtak, akikben van annyi emberség, hogy valóban teljesítik is azt, amit a szerződésben vállaltak. Ellenpéldából bármily kevés legyen, akkor is sok, s az eltartási szerződések felbontására indított perek száma valószínűleg alig sejteti a kiszolgáltatottak tragédiáját, mert jól tudjuk, hogy a magányos öreget könnyű kijátszani, egyszerűen nem tud annyi érvet felsorakoztatni, hogy a törvény melléje állhasson. A filmben az egyik idős néni elmondta például, hogy eltartói ütik, verik, ocsmányul beszélnek vele, de honnan szedjen ehhez tanúkat? Panaszait meghallgatják, de Aranytól is tudjuk, hogy „öregember csácsog", a magányos keserűségnek pedig nincs jogi hatálya. Rossz az erre vonatkozó törvény? Valószínűleg nem, de a szaporodó esetek mintha azt bizonyítanák, hogy nem számolt az emberi lelkiismeretlenséggel, a gonosz kapzsisággal, s azt se feledjük el, hogy az ebül szerzett jószág ebben az eseten nem vész el ebül, a rosszhiszemű eltartó eltartottja halála után mindig megmarad javaiban, nem tudok olyan esetről, hogy bárkit is kipenderítettek volna gonoszul szerzett lakásból. Személyes példával is szolgálhatok: évekkel ezelőtt egy végső kétségbeesésbe kergetett öreg hölgy — sose tudom meg, miért? — rámbízta gondját, de még csak azt sem lehetett bebizonyítani, hogy a betelepedett lakó hamis aláírással jelentkezett be a lakásába. Máig is ott él, mert természetesen az öreg hölgyet azóta sikerült a másvilágra juttatnia. Egyre több a riasztó példa, ridegebbek leszünk, önzőbbek, a szülők gyakran életükben is érezhetik gyerekeik szeretetlenségét, mint erre az Űj Tükör legutóbbi számában olvashattunk felkavaró példát. Mi a teendő? Erre a film utáni stúdióműsor résztvevői sem tudtak válaszolni. Számokkal érvelni, mint az egyik meghívott tette, meddő, s nem is visz előre semmit. A jogi szabályozást nyilván finomítani kellene, talán a társadalmi segítség sem lenne hiábavaló, bár kérdés, hogy a népfront vagy a lakóbizottság mit tud tenni, amikor intézkedési joga nincs, s az is kérdés, fel lehetne-e ruházni ezeket a jóhiszemű embereket valami jogkörrel. Addig pedig marad ez a megrázó erejű dokumentumfilm, ebben a műfajban a tévé egyik legjobb vállalkozása, sikerében pedig minden készítője osztozik: Hollós Ágnes, Juhász Zsuzsa, Lepsényi Piroska, Gulyás János, Szűcs Istvánná, Gulyás Gyula. Hibátlanul szerkesztett, tökéletes képsorokkal érvelő filmet láttunk. Készítői ennél többet nem tehettek. Azt már mindenkinek saját lelkiismeretével kell elintéznie, hogy az emberi tisztességet választja-e. CSÁNYI LÁSZLÓ Egy fedél alatt Idill és pofonok. Ezeket kereste a televízió ifjúsági szerkesztősége a „Péntek esti randevú” legutóbbi adásában. Aki keres, talál — mondják. Így történt ez ebben az esetben is, amikor a felelős szerkesztő az „Egy fedél alatt” című műsorban, az egy családban élő több generáció helyzetét vette kamera és mikrofonvégre. A látott riportok többsége inkább az idillt sugározta. Magam azok közé tartozom, akiket a felvetett probléma nem csupán ötven percre érint. Élem is — szerencsére — a több nemzedék együtt töltött napjainak idilljeit és pofonjait. Ez utóbbi nem szó szerint értendő. Gazdasági okokra is visszavezethető az ehhez az életformához való ragaszkodás, de sok esetben örökölt tradícióról van szó. Az anyagi oldal azért hangsúlyozandó, mert az ismert és mind több gondot jelentő lakáshelyzeten enyhíteni látszik a közös fedél. A riportok bemutatása, műsorratűzése ilyen szándékot feltételez. Egyéb szociális vetületei is vannak az ilyen együttélésnek. Ezekről számtalan tanulmány, felmérés tanúskodik. Hogy mégis mi kell ehhez az idillhez? A péntek esti képernyőn látottak alapján ez néhány egymásra épülő, egymásból következő fogalommal összegezhető, úgy mint: alkalmazkodás, önzetlenség, beleérző képesség és mindenekelőtt, a mindent tűrő és el nem fogyó szeretet. Ha valamelyik is hiányzik, az idillt észrevétlenül felváltják a hangtalan pofonok. — decsi — Itt még reménykednek Don Diego halálában
