Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1984-12-09 / 289. szám
A NÉPÚJSÁG 1984. december 9. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárdi Postafiók: 71 Mennyi a levonás? Jakab Józsefné kisdorogi olvasónk írta, hogy a teveli termelőszövetkezettől — a férje téesz-tag — vásároltak szeptemberben lucernaszénát és a tagnak járó búzát is akkor kapták meg. A szeptember havi fizetéséből csak a 730 Ft családi pótlékot kapta kézhez, mivel a lucernaszéna és a búza árát levonták. Azt kérdezi, hogy a fizetés hány százalékát szabad levonni. A Tolna megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetségének titkára, Horváth József az alábbi választ küldte meg: — A teveli Kossuth Termelőszövetkezet a már régóta kialakult gyakorlat alapján tagjai részére előlegként bizonyos terményeket (búza, lucerna, bor stb.) és szolgáltatások (fuvar stb.) nyújt, melyeknek ellenértékét a tagok csak később fizetik meg úgy, hogy kötelezettséget vállalnak a tartozás visszafizetésére. — Jakab Józsefné férje által igénybe vett termény- juttatás, illetve fuvarszolgál- íaitás kiegyenlítése is így történt meg, vagyis a korábban vállalt kötelezettsége alapján fizetése felvételekor fennálló tartozását kiegyenlítette. A tartozás kiegyenlítésére nem a termelőszövetkezet letiltása alapján keTelefonszámunk: 16-211 rült sor. A termelőszövetkezelt természetesen amennyiben az előleget igénybe vevő tag a visszafizetésre ilyen kötelezettséget nem vállalna, a szolgáltatást nem biztosítaná. Kell-e fizetni az áram újbóli bekötéséért? Bazsó Ferencné mözsi olvasónk levelében írta, hogy lányáék Mözsön vettek egy régi házat, ahol az épületbe be volt vezetve az áram. 1984- tavaszán az épületet lebontották, a vezetéket az erre illetékes szerv levágta. A régi épület helyére új került. Azonban tudomást szereztek arról, hogy az áram újbóli bekötése, ipari árammal együtt több mint 50 ezer forintba fog kerülni. Valóban így van-e? — kérdezi. A Tolna megyei Tanács általános elnökhelyettese, Rib- ling Ferenc a következőket válaszolta: — Az 1/1984. (I. 17.) Ip. M. számú rendelet alapján valóban kell villamoshálózatfejlesztési hozzájárulást fizetni, de nem minden esetben és ennek mértéke is az igényelt villamos teljesítménytől függ. — Egyfázisú háztartási fogyasztónál 16 amperes kismegszakító .(3,3 kW) igénylése esetén még nem kell villamoshálózati fejlesztési hozzájárulást fizetni, csak a csatlakozó kiépítését kell megtéríteni, ami k)b. ezer forint. Ez a teljesítmény egy mai átlag gépesített háztartás igényét kielégíti és- kisebb villamos motor is üzemeltethető róla. Ugyanúgy nem kell fizetni a bojler után sem hálózatfejlesztési hozzájárulást 3,3 kW teljesítményigényig. E fölötti teljesítményigény esetén már kell fizetni hálózatfejlesztési hozzájárulást, ennek mértékéről a tanácsok és a DÉD ASZ-kirendeltség is pontos felvilágosítást tudniak adni. Miért volt rossz a vétel? Simon István bonyhádi olvasónk azt panaszolta levelében, hogy körülbelül két hónapja, ha szeles az idő. 77 lakásban élvezhetetlen a tv egyes adás műsora. Tudomása szerint a hibát jelentették az ELGÉP-nek, de a hiba kijavítására még nem került sor. Appel sh offer Ferenc, a Szekszárdi Elektromos Gépjavító Vállalat igazgatójának válasza: — December 1-én ksküld- tem a helyszínre a szerelőket a -hiba elhárítására. Megkeresték a közös képviselőt, >aki elismerte, hogy a hibáról tudott, de azt vállalatunknak nem jelentette. Műszerészeink a dipólt rögzítették, új vezetéket szereltek fel 'az I. műsort vevő antennára. — A II. műsor vételéről: A szerelés idején 52—56 dBuV jediszi-nithez képest — a pécsi adóban történt változtatás miatt — tehát rajtunk kívülálló ok miatt — jelenleg vehető j elszánt (36—40 d-BuV) kevés a rendszer működéséhez, a fennálló jel/ zaj viszony miatt megfelelő minőségű vétel nem produkálható. A pécsi posta éppen emiatt helyezett üzembe Bonyfhádon egy helyi relét. E tényről a képviselőket is értesítettük, áz átalakításra az árajánlatot íhegküldtük, és kértük őket, hogy a lakókat értesítsék. Választ a mai napig nem kaptunk. Ml VÁLASZOLUNK A pénzforgalomról és a bankhitelről szól a Minisztertanács 39/1984. (XI. 5.) számú rendelete, amely azonban nem érinti a magánszemélyek bankszámláira vonatkozó külön rendelkezések hatályát. A belföldi jogi személyek — ha jogszabály kivételt nem tesz — kötelesek pénzeszközeiket a készpénzben teljesíthető fizetések céljára szolgáló pénzeszközök kivételével, bankszámlán tartani, pénzforgalmukat bankszámlán lebonyolítani, ennek érdekében bankszámla-szerződést kötni. Kimondja a jogszabály, hogy bankkölcsönt csak a szerződésben meghatározott célra szabad felhasználni, s hogy a bankkölcsönnek anyagi értékkel fedezve kell lennie, utalunk még arra a rendelkezésre is, amely szerint az esedékességkor vissza nem fizetett kölcsön után az adós a szerződésben kikötött kamaton felül az esedékességtől további 6 százalék késedelmi kamatot köteles fizetni. A Minisztertanács 40/1984. (XI. 5.) számú rendelete a vállalati jövedelemszabályozásról szól, rendelkezik a pénzügyminiszter részéről adható támogatásról, az adó- visszatérítésről, a vállalatok által képezendő alapokról, a nyereségtartalékról, a városi és községi hozzájárulásról, valamint a vállalatok által fizetendő különböző adókról. E jogszabály végrehajtásáról szól a pénzügyminiszter 32/1984. (XI. 5.) PM számú rendelete, amely a különböző alapok képzésének mikéntjét, és azok felhasználását szabályozza. A kisszövetkezetek és a fogyasztási szolgáltató kisvállalatok jövedelemszabályozásáról szóló korábbi jogszabályt módosítja a Miniszter- tanács 41/1984. (XI. 5.) számú rendelete és a közszolgáltató vállalatok jövedelemszabályozási rendjéről szól annak 42/1984. (XI. 5.) számú rendelete. Az előbbinek a végrehajtását a 33/1984. (XI. 5.) számú, az utóbbiét a 34/1984. (XI. 5.) számú pénzügyminiszteri rendelet szabályozza. Ezeknek a jogszabályoknak a részletesebb ismertetésétől azért tekintünk el, mert olvasóink túlnyomó többségét — úgy véljük — nem érintik közvetlenül, azok pedig, akiknek ezeket a szabályokat alkalmazniuk kell, nem lehet elegendő egy korlátozott terjedelmű ismertetés. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökének a vállalatok magasabb vezető állású dolgozói anyagi érdekeltségi rendszeréről szóló 17/1984. (XI. 5.) ÁBMH számú rendelkezéséből is csupán annyit idézünk, s ezt csak figyelemfelhívásként, hogy: „Ha a munkáltató a magasabb vezető állású dolgozó tevékenységében a vállalat gazdálkodását érintő mulasztást állapít meg, a prémiumot csökkentheti, vagy megvonhatja. Különösen indokolt a prémium csökkentése vagy megvonása, ha az elkövetett mulasztás népgazdasági vagy lakossági érdeket sért.” Valamennyi említett jogszabály a Magyar Közlöny idei 47. számában olvasható és 1985. évi január hó 1. napján lép hatályba. DR. DEÁK KONRAD a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke A koalíció karácsonyi ajándéka — ahogyan az ellenzék látja Bécsi enzim Áll a vásár, a karácsonyi vásár. A Kartnerem a szemnek és a milliomosoknak, a Rathaus Platzon a gyerekek örömére, míg a Mariahilfe- ren a kispénzű magyar turistáknak. Maradjunk is mindjárt ezen a részen, és induljunk él .a Babenberger Strais- sétól. Onnét, amit minden buszos magyar turista jól ismer. Az úttest fölött villamy- égőkiből kirakott gyertyák, mikulások, jászolban fekvő kis jézusok, valóban karácsonyt idéznek csakúgy, mint az utcasarkon az adiventiko- szorú-áruisok. Errefelé nem ritkán hirdeti a kirakatban tábla, hogy magyarul is . beszélnek. Persze hiába lenne ilyen tábla a hentes, vagy az éleltaiiszerbal/t ablakában, a magyar turista csak egy pillantást vet az árcédulára és felsóhajt: „Jézus, Mária!” Amit az adott esetben nem az ájtatos hangulatba esés megnyilvánulása, hanem a magyar arákon edződött, de még távolról sem elég erős idegzet megnyilvánulása. A bölcsebb magyar gyorsan előveszi a rádióújságból kivágott hirdetést, vagy a szomszédtól kapott címet és megy a mellékutcába az idegenbe szakadt hazánkfiához, akinél faszappam és spray, kvarcóra és olcsó számológép, kendő és CB-rádió várja olyan áron, amivel a kereskedő is meg a vevő is elégedett. A kisgyerekes osztrák nem mulasztja el, hogy a Rathaus Platzon szétnézzen. Karácsonyfadíszt, játékot, álnépművészeti tárgyat, zöldségszeletelőt és minden egyebet megkaphat, amit a karácsonyfára vagy alá tehet. A gyorsan besötétedő délután ünnepi hangulatát a tanácsháza erkélyéről fúvószenekar fokozza, de az apukákat leginkább a forraltboros pavilon vonzza. Húsz schilling két deci, jobban megéri mint tizennyolcért egy doboz sör. Vásárfia helyett A buszhoz igyekvők a vöröskeresztes tárgysorsjáték pavilonjánál egy tizes erejéig kísértésbe esnek, hiszen a fődíjnak kiállított színes tévéért az tényleg nem lenne sok. De leginkább hanglemezt lehet nyerni — tavalyi slágerekkel. Az utolsó „kísértő” egy elegáns úr, aki báirsony- párnára gyors egymásutánban kilenc szépen csillogó láncot, gyűrűt, karperecét, kitűzőt ralk, és mondja, mondja szakadatlan, hogy a közelgő ünnepekre valló te- kimiteittell mindezért mindösz- sze 149 schiil'lingef kér. Mit mondjak: vitték, mint a cukrot. Ezek a nyolcra, kilencre végződő árak igen jellemzőek és okos találmányok, mert ugye egy kis számológép mégsem 200, hanem csak 198, aminél a kereskedő azt is hozzáteszi, hogy benne van a Mehrwertsteuer, azaz az adó is. Mert ugye ő, az igazán jólelkű ember tíz, húsz, sőt harminc százalékkal is olcsóbban adná a portékáját, de hát az állam, az ugye könyörtelenül kiveti az adót, és azt mégsem fizetheti a kereskedő, fizesse a vevő és szidja ő az államot... Aki viszonylag elfogadható áron akar vásárolni, annak érdemes valamelyik Shoping citybe kiautózni. Itt mérsékelt a külcsín, de az ár is. Igaz, a benzinköltséget is bele kiél kalkulálná. Persze, az ár igen bonyolult kategória, hisz nem elég tudni, hogy az átváltási arány egy a kettő negyvenhez — már ami a forintot illeti —, hanem egy sor egyéb dolgot is tudni kell, például a megélhetési költségeket. Egy azonban biztos: nem a bécsi munkásnak tették ki a herrengassei bolt kirakatába 7800 schil- lingért az üveg díszdobozos Napóleont. Mint ahogyan az is biztos, hogy a szerénység nem nak sem. Mert a tévében még csak megmosolyogjuk a pepita fejüket, de az utcán néhányan hangosan felnevettek a fele vörös, fele fekete égnek álló frizura láttán. Pedig a feszülő bőrnadrágos tinihez jobban illett volna az iskolatáska, meg a vele egykorú barátnő, mint a gondozatlan szakállú idősödő, szakadt pacák. Az ilyen torzonborz sza- kállúak művész, — de legalábbis félművész emberek. Ezt abból is gondolni lehet, hogy közülük kerülnek ki az aszfaltra vitathatatlan kézügyességgel kirétaportrékat rögtönzők. A földre tett kalapjukba a „mű” előrehaladottságával egyenes arányban szaporodnak a csengő aprópénzek. ők azonban még véletlenül sem téveszthetők össze a szintén szakállas fiatalokkal, akik a kora délutáni órákban több méteres transz- pairenlsekkel sorakoznak fel a Ballhaus Platzon, szemben a külügyminisztérium főbejáratával, hogy a horvát kisebbség nevében több jogot kérjenek. Nem tudom bejutottak-e az épületbe, sőt, azt sem, hogy egyáltalán volt-e ilyen szándékuk, de aligha lehetett könnyű dolguk, ha be akartak menni, mert az alig pár hete történt diplomatagyilkosság óta félreérthetetlenül dudorodik a zakó a fontosabb épületek portáján szolgálatot teljesítő két- három fiatalemberen. Meg persze a technikát is mozgósították, mint azt a szocialista párt löwel-sírásáéi bejárata föllé szerelt kamera is tanúsítja. Apropó: k--nera Ez alka- ICuimal amit a tévékamera mutat! Esti közvetítés — amolyan összefoglaló — a parlament üléséről. A lelkes szónok felé udvariasnak éppen nem nevezhető beszólások röppennék, amire IMIik kapásból, szellemesen riposztozni. Így aztán nem ritkán gúnyos kacagások és úriemberhez méltatlan stílusú szavak röp- dösnek, netán valamelyik képviselőnő szerelmi életére vonatkozó megjegyzés hangzik el. De azért aligha eszik ilyen forrón a kását, mert a beavatottak tudni vétik, hogy egy- egy szópárbaj után a mérkőző felek a büfében sörözve elemzik — mondjuk a Bécsi Rapid csatárjátékát. Még az sem főbenjáró bűn, ha a szigorúan más-más bejáraton közlekedő, különböző pártbeliek ugyanabból a Mercedesből szállnak ki — egyik az egyik kapunál, a másik a másiknál. Ezt persze nem a tévében láttam... Mint ahogy azt sem, hogy a belváros utcái néhol úgy fel vannak túrva, ahogy a pesti útfeltúró a legszebb álmában sem képzeli. Mert neim azok a fél utca szélessé- gűek az igaziak ám. Dehogy, azok a húsz-huszonöt centisek, amiben biztosan kibi- csaklik a boka és gyalogbé- kia módra terűt el a lila kalapos dáma. ötpercenként egy-egy. A tőrőlmetszett bécsi dialektusban itt elmondott szavak nem esnek egybe az „O Tannemba”ITi.. kezdetű aktuális dalocskává!. Diplomaták versenye egy üveg szekszárdi óvörösért. A történet igaz. Bécsben dolgozó diplomaták egészen pontosan két tucatnyi sajtóattasé versenyzett — egyebek között — a szóban forgó borért. Az ügy hiteles története a következő: a bécsi magyar sajtóattasé meghívott arra a zártkörű tekeversenyre, amit a kancellári hivatal illetékes szekciód ának vezetője, d . Herbert Neumeyer úr, a szövetségi sajtószolgálat főnöke afféle esztendőbúcsúztató versenyként szervezett. Az íratlan szabályok szerint ki-ki fizeti a saját fogyasztását, ők, mármint a hivatal állják a terembért és a fődíjat, egy serleget. Az illeni úgy kívánj") hogy az előző verseny győztese hazája italát adja második díjnak, én pedig — hogy meg legyen az ázsiója — nagy tetszésnyilvánítás mellett adtam harmadik dijnak a szekszárdi óvöröset. Az eredményről csak annyit, hogy a győztes nyugatnémet diplomata eredményét nem jegyzi fel a sporttörténelem. De az tény, hogy a zöld szekszárdi fiaskóra cuppanós puszit nyomott elnyerője, őfelsége - Nagy- Britamnáá királynőjének bécsi sajtóattaséja. A szekszárdi vörös bor diadala ezzel még nem ért itt véget. A másik üveg is nemes hivatást teljesített, ugyanis rubinpiros tartalmából koccintottunk a születésnapját éppen akkor ünneplő szekciófőnök egészségére. Az is idetartozik, hogy a köszöntők között volt dr. Holger Bauer úr, a pénzügyminisztérium államtitkára akit borszakértőnek mondtak honfitársai. Nos, felsőfokon dicsérte az aranycímkés szekszárdi nedűt. Kívánjuk, sokszor fogyasszon még ebből a fajtából jó egészséggel! FEJES ISTVÁN