Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1984-12-09 / 289. szám

A NÉPÚJSÁG 1984. december 9. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárdi Postafiók: 71 Mennyi a levonás? Jakab Józsefné kisdorogi olvasónk írta, hogy a teveli termelőszövetkezettől — a férje téesz-tag — vásároltak szeptemberben lucernaszénát és a tagnak járó búzát is ak­kor kapták meg. A szeptem­ber havi fizetéséből csak a 730 Ft családi pótlékot kap­ta kézhez, mivel a lucerna­széna és a búza árát levon­ták. Azt kérdezi, hogy a fi­zetés hány százalékát szabad levonni. A Tolna megyei Mezőgaz­dasági Szövetkezetek Szövet­ségének titkára, Horváth Jó­zsef az alábbi választ küld­te meg: — A teveli Kossuth Ter­melőszövetkezet a már rég­óta kialakult gyakorlat alap­ján tagjai részére előlegként bizonyos terményeket (búza, lucerna, bor stb.) és szol­gáltatások (fuvar stb.) nyújt, melyeknek ellenértékét a ta­gok csak később fizetik meg úgy, hogy kötelezettséget vállalnak a tartozás vissza­fizetésére. — Jakab Józsefné férje által igénybe vett termény- juttatás, illetve fuvarszolgál- íaitás kiegyenlítése is így tör­tént meg, vagyis a koráb­ban vállalt kötelezettsége alapján fizetése felvételekor fennálló tartozását kiegyenlí­tette. A tartozás kiegyenlí­tésére nem a termelőszövet­kezet letiltása alapján ke­Telefonszámunk: 16-211 rült sor. A termelőszövetke­zelt természetesen amennyi­ben az előleget igénybe vevő tag a visszafizetésre ilyen kötelezettséget nem vállal­na, a szolgáltatást nem biz­tosítaná. Kell-e fizetni az áram újbóli bekötéséért? Bazsó Ferencné mözsi ol­vasónk levelében írta, hogy lányáék Mözsön vettek egy régi házat, ahol az épületbe be volt vezetve az áram. 1984- tavaszán az épületet lebon­tották, a vezetéket az erre illetékes szerv levágta. A ré­gi épület helyére új került. Azonban tudomást szereztek arról, hogy az áram újbóli bekötése, ipari árammal együtt több mint 50 ezer fo­rintba fog kerülni. Valóban így van-e? — kérdezi. A Tolna megyei Tanács ál­talános elnökhelyettese, Rib- ling Ferenc a következőket válaszolta: — Az 1/1984. (I. 17.) Ip. M. számú rendelet alapján va­lóban kell villamoshálózat­fejlesztési hozzájárulást fi­zetni, de nem minden eset­ben és ennek mértéke is az igényelt villamos teljesít­ménytől függ. — Egyfázisú háztartási fo­gyasztónál 16 amperes kis­megszakító .(3,3 kW) igénylé­se esetén még nem kell vil­lamoshálózati fejlesztési hoz­zájárulást fizetni, csak a csat­lakozó kiépítését kell megté­ríteni, ami k)b. ezer forint. Ez a teljesítmény egy mai átlag gépesített háztartás igényét kielégíti és- kisebb villamos motor is üzemeltethető róla. Ugyanúgy nem kell fizetni a bojler után sem hálózatfej­lesztési hozzájárulást 3,3 kW teljesítményigényig. E fö­lötti teljesítményigény esetén már kell fizetni hálózatfej­lesztési hozzájárulást, ennek mértékéről a tanácsok és a DÉD ASZ-kirendeltség is pon­tos felvilágosítást tudniak ad­ni. Miért volt rossz a vétel? Simon István bonyhádi ol­vasónk azt panaszolta leve­lében, hogy körülbelül két hónapja, ha szeles az idő. 77 lakásban élvezhetetlen a tv egyes adás műsora. Tu­domása szerint a hibát je­lentették az ELGÉP-nek, de a hiba kijavítására még nem került sor. Appel sh offer Ferenc, a Szekszárdi Elektromos Gép­javító Vállalat igazgatójának válasza: — December 1-én ksküld- tem a helyszínre a szerelő­ket a -hiba elhárítására. Megkeresték a közös képvi­selőt, >aki elismerte, hogy a hibáról tudott, de azt válla­latunknak nem jelentette. Műszerészeink a dipólt rög­zítették, új vezetéket szerel­tek fel 'az I. műsort vevő antennára. — A II. műsor vételéről: A szerelés idején 52—56 dBuV jediszi-nithez képest — a pécsi adóban történt változ­tatás miatt — tehát rajtunk kívülálló ok miatt — jelen­leg vehető j elszánt (36—40 d-BuV) kevés a rendszer mű­ködéséhez, a fennálló jel/ zaj viszony miatt megfelelő minőségű vétel nem produ­kálható. A pécsi posta éppen emiatt helyezett üzembe Bonyfhádon egy helyi relét. E tényről a képviselőket is értesítettük, áz átalakításra az árajánlatot íhegküldtük, és kértük őket, hogy a lakó­kat értesítsék. Választ a mai napig nem kaptunk. Ml VÁLASZOLUNK A pénzforgalomról és a bankhitelről szól a Miniszterta­nács 39/1984. (XI. 5.) számú rendelete, amely azonban nem érinti a magánszemélyek bankszámláira vonatkozó kü­lön rendelkezések hatályát. A belföldi jogi személyek — ha jogszabály kivételt nem tesz — kötelesek pénzeszközeiket a készpénzben teljesíthető fi­zetések céljára szolgáló pénz­eszközök kivételével, bank­számlán tartani, pénzforgal­mukat bankszámlán lebonyo­lítani, ennek érdekében bank­számla-szerződést kötni. Ki­mondja a jogszabály, hogy bankkölcsönt csak a szerző­désben meghatározott célra szabad felhasználni, s hogy a bankkölcsönnek anyagi érték­kel fedezve kell lennie, uta­lunk még arra a rendelke­zésre is, amely szerint az esedékességkor vissza nem fizetett kölcsön után az adós a szerződésben kikötött ka­maton felül az esedékességtől további 6 százalék késedelmi kamatot köteles fizetni. A Minisztertanács 40/1984. (XI. 5.) számú rendelete a vállalati jövedelemszabályo­zásról szól, rendelkezik a pénzügyminiszter részéről ad­ható támogatásról, az adó- visszatérítésről, a vállalatok által képezendő alapokról, a nyereségtartalékról, a városi és községi hozzájárulásról, valamint a vállalatok által fi­zetendő különböző adókról. E jogszabály végrehajtásáról szól a pénzügyminiszter 32/1984. (XI. 5.) PM számú rendelete, amely a különböző alapok képzésének mikéntjét, és azok felhasználását szabá­lyozza. A kisszövetkezetek és a fo­gyasztási szolgáltató kisvál­lalatok jövedelemszabályozá­sáról szóló korábbi jogsza­bályt módosítja a Miniszter- tanács 41/1984. (XI. 5.) számú rendelete és a közszolgáltató vállalatok jövedelemszabályo­zási rendjéről szól annak 42/1984. (XI. 5.) számú rende­lete. Az előbbinek a végre­hajtását a 33/1984. (XI. 5.) számú, az utóbbiét a 34/1984. (XI. 5.) számú pénzügymi­niszteri rendelet szabályozza. Ezeknek a jogszabályoknak a részletesebb ismertetésétől azért tekintünk el, mert olva­sóink túlnyomó többségét — úgy véljük — nem érintik közvetlenül, azok pedig, akik­nek ezeket a szabályokat al­kalmazniuk kell, nem lehet elegendő egy korlátozott ter­jedelmű ismertetés. Az Állami Bér- és Munka­ügyi Hivatal elnökének a vállalatok magasabb vezető állású dolgozói anyagi érde­keltségi rendszeréről szóló 17/1984. (XI. 5.) ÁBMH számú rendelkezéséből is csupán annyit idézünk, s ezt csak fi­gyelemfelhívásként, hogy: „Ha a munkáltató a maga­sabb vezető állású dolgozó te­vékenységében a vállalat gaz­dálkodását érintő mulasztást állapít meg, a prémiumot csökkentheti, vagy megvon­hatja. Különösen indokolt a prémium csökkentése vagy megvonása, ha az elkövetett mulasztás népgazdasági vagy lakossági érdeket sért.” Valamennyi említett jog­szabály a Magyar Közlöny idei 47. számában olvasható és 1985. évi január hó 1. nap­ján lép hatályba. DR. DEÁK KONRAD a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke A koalíció karácsonyi ajándéka — ahogyan az ellenzék látja Bécsi enzim Áll a vásár, a karácsonyi vásár. A Kartnerem a szem­nek és a milliomosoknak, a Rathaus Platzon a gyerekek örömére, míg a Mariahilfe- ren a kispénzű magyar turis­táknak. Maradjunk is mind­járt ezen a részen, és indul­junk él .a Babenberger Strais- sétól. Onnét, amit minden buszos magyar turista jól is­mer. Az úttest fölött villamy- égőkiből kirakott gyertyák, mikulások, jászolban fekvő kis jézusok, valóban kará­csonyt idéznek csakúgy, mint az utcasarkon az adiventiko- szorú-áruisok. Errefelé nem ritkán hirdeti a kirakatban tábla, hogy magyarul is . be­szélnek. Persze hiába lenne ilyen tábla a hentes, vagy az éleltaiiszerbal/t ablakában, a magyar turista csak egy pil­lantást vet az árcédulára és felsóhajt: „Jézus, Mária!” Amit az adott esetben nem az ájtatos hangulatba esés megnyilvánulása, hanem a magyar arákon edződött, de még távolról sem elég erős idegzet megnyilvánulása. A bölcsebb magyar gyor­san előveszi a rádióújságból kivágott hirdetést, vagy a szomszédtól kapott címet és megy a mellékutcába az ide­genbe szakadt hazánkfiához, akinél faszappam és spray, kvarcóra és olcsó számoló­gép, kendő és CB-rádió vár­ja olyan áron, amivel a ke­reskedő is meg a vevő is elé­gedett. A kisgyerekes osztrák nem mulasztja el, hogy a Rathaus Platzon szétnézzen. Kará­csonyfadíszt, játékot, álnép­művészeti tárgyat, zöldség­szeletelőt és minden egyebet megkaphat, amit a kará­csonyfára vagy alá tehet. A gyorsan besötétedő délután ünnepi hangulatát a tanács­háza erkélyéről fúvószenekar fokozza, de az apukákat leg­inkább a forraltboros pavi­lon vonzza. Húsz schilling két deci, jobban megéri mint tizennyolcért egy doboz sör. Vásárfia helyett A buszhoz igyekvők a vö­röskeresztes tárgysorsjáték pavilonjánál egy tizes erejéig kísértésbe esnek, hiszen a fő­díjnak kiállított színes tévé­ért az tényleg nem lenne sok. De leginkább hanglemezt lehet nyerni — tavalyi slá­gerekkel. Az utolsó „kísértő” egy elegáns úr, aki báirsony- párnára gyors egymásután­ban kilenc szépen csillogó láncot, gyűrűt, karperecét, kitűzőt ralk, és mondja, mondja szakadatlan, hogy a közelgő ünnepekre valló te- kimiteittell mindezért mindösz- sze 149 schiil'lingef kér. Mit mondjak: vitték, mint a cuk­rot. Ezek a nyolcra, kilencre végződő árak igen jellemzőek és okos találmányok, mert ugye egy kis számológép még­sem 200, hanem csak 198, aminél a kereskedő azt is hozzáteszi, hogy benne van a Mehrwertsteuer, azaz az adó is. Mert ugye ő, az igazán jólelkű ember tíz, húsz, sőt harminc százalékkal is ol­csóbban adná a portékáját, de hát az állam, az ugye kö­nyörtelenül kiveti az adót, és azt mégsem fizetheti a kereskedő, fizesse a vevő és szidja ő az államot... Aki viszonylag elfogadható áron akar vásárolni, annak érdemes valamelyik Shoping citybe kiautózni. Itt mérsé­kelt a külcsín, de az ár is. Igaz, a benzinköltséget is be­le kiél kalkulálná. Persze, az ár igen bonyolult kategória, hisz nem elég tudni, hogy az átváltási arány egy a ket­tő negyvenhez — már ami a forintot illeti —, hanem egy sor egyéb dolgot is tudni kell, például a megélhetési költ­ségeket. Egy azonban biz­tos: nem a bécsi munkásnak tették ki a herrengassei bolt kirakatába 7800 schil- lingért az üveg díszdobozos Napóleont. Mint ahogyan az is biz­tos, hogy a szerénység nem nak sem. Mert a tévében még csak megmosolyogjuk a pepita fejüket, de az utcán néhányan hangosan felnevet­tek a fele vörös, fele fekete égnek álló frizura láttán. Pe­dig a feszülő bőrnadrágos tinihez jobban illett volna az iskolatáska, meg a vele egy­korú barátnő, mint a gondo­zatlan szakállú idősödő, sza­kadt pacák. Az ilyen torzonborz sza- kállúak művész, — de leg­alábbis félművész emberek. Ezt abból is gondolni lehet, hogy közülük kerülnek ki az aszfaltra vitathatatlan kéz­ügyességgel kirétaportrékat rögtönzők. A földre tett ka­lapjukba a „mű” előrehala­dottságával egyenes arány­ban szaporodnak a csengő aprópénzek. ők azonban még véletle­nül sem téveszthetők össze a szintén szakállas fiatalok­kal, akik a kora délutáni órákban több méteres transz- pairenlsekkel sorakoznak fel a Ballhaus Platzon, szemben a külügyminisztérium főbe­járatával, hogy a horvát ki­sebbség nevében több jogot kérjenek. Nem tudom beju­tottak-e az épületbe, sőt, azt sem, hogy egyáltalán volt-e ilyen szándékuk, de aligha lehetett könnyű dolguk, ha be akartak menni, mert az alig pár hete történt diplo­matagyilkosság óta félreért­hetetlenül dudorodik a zakó a fontosabb épületek portá­ján szolgálatot teljesítő két- három fiatalemberen. Meg persze a technikát is mozgósították, mint azt a szocialista párt löwel-sírás­áéi bejárata föllé szerelt ka­mera is tanúsítja. Apropó: k--nera Ez alka- ICuimal amit a tévékamera mutat! Esti közvetítés — amo­lyan összefoglaló — a par­lament üléséről. A lelkes szó­nok felé udvariasnak éppen nem nevezhető beszólások röppennék, amire IMIik kapás­ból, szellemesen riposztozni. Így aztán nem ritkán gúnyos kacagások és úriemberhez méltatlan stílusú szavak röp- dösnek, netán valamelyik képviselőnő szerelmi életére vonatkozó megjegyzés hang­zik el. De azért aligha eszik ilyen forrón a kását, mert a beava­tottak tudni vétik, hogy egy- egy szópárbaj után a mér­kőző felek a büfében söröz­ve elemzik — mondjuk a Bé­csi Rapid csatárjátékát. Még az sem főbenjáró bűn, ha a szigorúan más-más bejára­ton közlekedő, különböző pártbeliek ugyanabból a Mercedesből szállnak ki — egyik az egyik kapunál, a másik a másiknál. Ezt per­sze nem a tévében láttam... Mint ahogy azt sem, hogy a belváros utcái néhol úgy fel vannak túrva, ahogy a pesti útfeltúró a legszebb ál­mában sem képzeli. Mert neim azok a fél utca szélessé- gűek az igaziak ám. Dehogy, azok a húsz-huszonöt centi­sek, amiben biztosan kibi- csaklik a boka és gyalogbé- kia módra terűt el a lila ka­lapos dáma. ötpercenként egy-egy. A tőrőlmetszett bé­csi dialektusban itt elmon­dott szavak nem esnek egy­be az „O Tannemba”ITi.. kezdetű aktuális dalocská­vá!. Diplomaták versenye egy üveg szekszárdi óvörösért. A történet igaz. Bécsben dolgo­zó diplomaták egészen pon­tosan két tucatnyi sajtóatta­sé versenyzett — egyebek kö­zött — a szóban forgó borért. Az ügy hiteles története a következő: a bécsi magyar sajtóattasé meghívott arra a zártkörű tekeversenyre, amit a kancellári hivatal illeté­kes szekciód ának vezetője, d . Herbert Neumeyer úr, a szövetségi sajtószolgálat fő­nöke afféle esztendőbúcsúz­tató versenyként szervezett. Az íratlan szabályok szerint ki-ki fizeti a saját fogyasz­tását, ők, mármint a hivatal állják a terembért és a fő­díjat, egy serleget. Az illeni úgy kívánj") hogy az előző verseny győztese hazája ita­lát adja második díjnak, én pedig — hogy meg legyen az ázsiója — nagy tetszésnyil­vánítás mellett adtam har­madik dijnak a szekszárdi óvöröset. Az eredményről csak annyit, hogy a győztes nyugatnémet diplomata eredményét nem jegyzi fel a sporttörténelem. De az tény, hogy a zöld szekszárdi fias­kóra cuppanós puszit nyomott elnyerője, őfelsége - Nagy- Britamnáá királynőjének bé­csi sajtóattaséja. A szekszárdi vörös bor dia­dala ezzel még nem ért itt véget. A másik üveg is ne­mes hivatást teljesített, ugyanis rubinpiros tartalmá­ból koccintottunk a születés­napját éppen akkor ünneplő szekciófőnök egészségére. Az is idetartozik, hogy a köszön­tők között volt dr. Holger Bauer úr, a pénzügyminisz­térium államtitkára akit bor­szakértőnek mondtak honfi­társai. Nos, felsőfokon di­csérte az aranycímkés szek­szárdi nedűt. Kívánjuk, sok­szor fogyasszon még ebből a fajtából jó egészséggel! FEJES ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents