Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1984-12-09 / 289. szám

1984. december 9. ^PÜJSÁG Iskolakóstolgató A kiszolgálás nem kiszolgáltatottság Farkas Tibor a szakmai gyakorlaton vette észre, hogy a szekszárdi Gemenc étte­rem pincérei az első pilla­natoktól kezdve méregetik. Figyelik mozgását, tartását, reagálóképességét. A must­ra elég jól sikerülhetett, mert a vendéglátó szakközépiskola tanulóját hamar munkával bízták meg, pár nap múlva már közel kerülhetett a ven­dégekhez. Azt is észrevette, hogy, aki nem mozgott a pincérek ál­tal — előtte még nem ismert — felállított mérce szerint, az is ott maradhatott, de a gyakorlati idő alatt nem sok tudományt szívhatott magá­ba. — A felszolgálók összeszo­kott és összefogó „társaság”, ahova bekerülni nehéz — mondja a harmadik osztá­lyos fiú. — Szükség is van erre, mert a vendéglátást leginkább a felszolgálók alapján ítélik meg az em­berek. A szakközépiskolának nem az a feladata, hogy felszol­gálókat, szakácsokat, vagy cukrászokat neveljen. Mind­három szakmával megismer­tetik őket. aztán majd az Élet dönt, vagyis a jövőt már mindenkinek magának kell alakítania. Aki rájön a kapcsolatte­remtés fortélyaira, az ha­mar felszabadult lesz, tud a vendégekkel pár perc alatt kölcsönös szimpátia alapján együttműködni, úgy, hogy je­lenlétével nem zavarja, ha­nem elősegíti egy-egy társa­ság békés szórakozását. „Mindig arra tanítottak a többiek, hogy nem megaláz­kodni kell. A kiszolgálás nem kiszolgáltatottság”. Természetesen az előbbiek csak azoknál a felszol­gálóknál érvényesek, akik tudják, hogy a vendégeket vendégül kell látni. Kéréseik­re, kérdéseikre gyorsan kell reagálni. A vendég ízlése szerint esetleg napi progra­mot kell ajánlani, így is­merni kell a város neveze­tességeit, azt, hogy mit ját­szanak a moziban, merre van a Babits-emlékház... Eh­hez azonban emberismeret szükséges, olyan, ami alap­ján szinte percek alatt meg­tudja, hogy kinek mi az igé­nye, mit szeretne és mit kí­ván. Nem biztos, hogy Farkas Tibor bátai fiatalemberből felszolgáló lesz, a szakácsok is hatással voltak rá. Hor­váth József szakoktató, vagy Sütő Péter a Gemenc fősza­kácsa a három év alatt meg­kedveltették a főzés tudomá­nyát, de a másik oldalon Szűz Tibor felszolgáló arra esküszik, hogy kint a „plac- con” érdemes élni és dolgoz­ni. Ezek után Farkas Tibor azt mondja, hogy szerencsé­re a szakközépiskolában megismertetik az egésszel, átlátöképességet sajátít el, ami azt is lehetővé teszi, hogy komplexen lássa az anyagbeszerzéstől kezdve a szálló portási beosztásáig az egész egységet. Választani meg ráér, egy év múlva, az érettségi után. H. J.—G. K. Válaszút előtt a dombóváriak Nem is olyan régen, 1982- ben adták át a Tolna megyei Szolgáltató Ipari Szövetke­zet dombóvári részlegének újonnan elkészített és kor­szerűen felszerelt helyiségeit a művelődési központ szom­szédságában, a „csipkeház” alatt. Ebben a szolgáltató egységben, amely 10,5 millió forintos beruházással készült, kapott helyet a férfi-, a női fodrászat, a fényképész­részleg, a pedikür, a kozme­tika és a manikür. A koráb­bi, elavult, korszerűtlen kö­rülmények között működő egységekből igazán kellemes környezetbe kerültek a dol­gozók, s ami még többet je­lentett, a vendégek is vilá­gos, tiszta, esztétikailag ki­fogástalan feltételek mellett szépülhetnek meg. Megyénkben, a városokban, falvakban működő különböző szolgáltató egységeknél több helyen javaslatot tett már a vezetés új működési — az önelszámoló vagy a kisszö­vetkezeti — forma bevezeté­sére. Ennek eredményeként jelenleg közel 300-an dolgoz­nak önelszámoló (gebines) rendszerben Tolna megyé­ben. A szövetkezet vezetése ez év november 16-án a dom­bóvári szolgáltató részleg előterében munkahelyi ta­nácskozást tartott, hogy tájékoztasson az 1985. ja­nuár 1-től várható új mun­kafeltételekről. Ezen a ta­nácskozáson részt vett Cse­rép Imre is, az MSZMP vá­rosi bizottságának első tit­kára. Pálinkás István, a szövet­kezet elnöke utalt a legfon­tosabb összetevőkre, ame­lyek a jelenlegi helyzetet elő­idézték. Arra,- hogy a nor­marendezés a szövetkéZSÍ Ve­zetőségének hatáskörébe tar­tozik, s hogy erre sor került, azt a tagok, és a szövetkezet érdekében tették. Sajnálatos, hogy a szeptember, október, november forgalomban is kisebb bevételt jelentett, ezért ez az intézkedés a várt­nál nagyobb fizetéskiesést je­lentett. — A vezetésnek ezt a nép­szerűtlen intézkedést is kel­lett, illetve kell vállalnia. Az elmúlt tizenhárom év alatt kétszer voltunk országos ki­váló, négyszer megyei kiváló szövetkezet. Joggal tehetik fel a kérdést, miért állunk most így? Nos, azért, mert 1983-hoz, a bázishoz viszo­nyítva bérszínvonalunkat 4 százalékkal növelhettük vol­na. Szövetkezetünktől het­venen elmentek, de kevesebb létszámmal is teljesítettük a tervet. A mostani bérszínvo­nal-gazdálkodás ezt nem ve­szi figyelembe. Pedig, ha fi­gyelik a sajtót, a rádiót, ott arról írnak és beszélnek, hogy aki többet termel, az keressen is többet. Meg kell önöknek mondanom, hogy jelenlegi működési rendünk, feltételeink mellett erre, a többletkereset kifize­tésére nincs mód, mert az engedélyezett bérnövekedés feletti minden 1 forint után négy forint béradót kellene fizetni. Erre mi képtelenek vagyunk. — Ez év december 1-től 8 százalékos áremelést hajtunk végre a személyi szolgálta­tásban. Ennek alkalmazásá­val lényegesen javítani tu­dunk helyzetünkön. Azt még hozzátenném, megyei szinten 1 millió forintot fizetünk rá a személyi -szolgáltatásokra. A jövőről a következőket. Azt javasoljuk a dombóvá­riaknak, hogy a jelenlegi szo­ros elszámolásról térjünk át az önelszámoló (köznapi ne­vén gebines) rendszerre. Ve­zetőségünk kidolgozza ezen működés feltételeit, és szer­ződések alapján dolgozóink vállalják az egy személyre jutó fizetési kötelezettsége­ket. Szeretnénk mindenkit megnyugtatni, nem járnak rosszul. A kisszövetkezeti forma bevezetése is szóba jöhet, de annak a feltétel- rendszerét szintén ki kell dolgoznunk. Az elnöki tájékozató után többen is hozzászóltak, és elmondták, hogy nem tartják megnyugtatónak az elhang­zottakat. Nem ad elég biz­tonságot ahhoz, hogy bátran bele merjenek vágni egy új működési formába, amiről nem rendelkeznek elegendő információval. A munkahelyi tanácskozá­son Cserép Imre, az MSZMP Dombóvár Városi Bizottsága első titkára kért szót. Többek között elmondta: — A felmerülő problémákat itt, ezzel a kollektívával kell rendezni. Az az 1—2 óra, amit most erre fordítottunk, nem elegendő. Valameny- nyiünknek az az érdeke, hogy a munka továbbra is nor­mális mederben folyjon. Ah­hoz, hogy az emberek dön­teni és választani tudjanak a kisszövetkezet, vagy az ön­elszámoló rendszer elfogadá­sáról, ehhez minden infor­mációt meg kell adni. Kellő időben lássák, mi az, amit vállalnak. A munkahelyi tanácskozás után a közelmúltban a szö­vetkezet vezetősége ülést tar­tott, amelyen szerepelt a dombóvári szolgáltató egy­ség jövője. A vezetőségi ülés utáni napokban kerestem fel munkahelyén a szövetkezet elnökét, aki tájékoztatásul, a dombóváriak megnyugtatá­sára is a következőket mond­ta: — Vezetőségünk úgy hatá­rozott, hogy az önelszámoló és a kisszövetkezeti formát is felajánlja. Természetesen csak az egyiket lehet meg­valósítani. — Miért volt szükség erre a rendelkezésre? — A vállalkozási formák ma sokkal kedvezőbb felté­telek között dolgozhatnak, mint mi. Csak egy példát. Évente a szabályozóktól füg­gően 4—4,5—5,5 százalékos béremeléssel számolhattunk, ennyit tervezhettünk, ha ezt túlléptük, mint arról Dom­bóváron is beszéltem, akkor külön adót kellett fizetni.. Az önelszámoló rendszernél ez sokkal rugalmasabb. A dol­gozó szerződést köt velünk arra, hogy havonta mekkora összeget fizet be szövetkeze­tünknek, s a fennmaradó résszel szabadon rendelke­zik. — Mikor tudnak meg töb­bet a dombóvári Sfvség dol­gozói? — A jövő héten, december 10. és 14. között, minden szükséges információval, és a már kész szerződésterve­zetek példányaival utazunk Dombóvárra. SZARVAS ANTAL Falugyűlések után A terv 1450000, a teljesítés 7500000 forint Olykor furcsa hírek ér­keznek Mőcsény térségéből viharos falugyűlésekről, ta­nácsülésről, megbízatásuktól szabadulni óhajtó tanácsta­gokról. Mit csinál ilyenkor az újságíró? Fogja magát, elindul valóságot keresni és meghökken. Senki se erősíti meg ugyanis a helyszínen a vihart, lemondani készülő tanácstag se akad. Ami per­sze nem tekinthető azért százszázalékos igazságnak. Lehetett éppen neki is peches napja. Olyan is van, hogy nem a megfelelő ajtón kopog. Meg olyan is, hogy amit szóba foglalni kész a megkérdezett, írásba már nem adja. Magyarul: nem, hogy nem biztos az igazá­ban, fél is, hogy megszégye­nül. Legfőképpen pedig ak­kor fenyegeti ilyen veszély, ha mondjuk a mőcsényi székhelyű társközségek — Bátaapáti, Grábóc, Mórágy — közül a Kismórággyal együtt emlegetett Mórágyon lakik az illető. Egymástól nem túl mesz- sze, de közlekedési szem­pontból nem csak ugrásnyi- ra 2400 ember él Mőcsény- ben és társközségeiben. A legtöbb lakója — 966 — Mó­rágynak van, Grábócon 366- an élrek. Mőcsény — Pala- tincával és Zsibrikkel — 463 lakost, Bátaapáti — ugyan­csak külterülettel — 493 la­kost számlál. Évekkel ezelőtt, amikor új volt még a közös tanács és éppen csak elkez­dett vizsgázni ez a közigaz­gatási egység, nem lehetett eldönteni, melyik község la­kóinak legpanaszosabb a szá­ja. Sokat erről beszélni ta­lán nem is kellene most, amikor már a közös tanács csakugyan közös és az egy tanácsot alkotó községek la­kossága meggyőzőlhetett ar­ról, hogy senki se akarja és tudja „a térképről törölni a lakhelyüket.” A nagy fellendülés azon­ban a négy település életé­ben 1980-ban kezdődött egy olyan kivételes természeti szépségű földrajzi környezet­ben, mely minden eddiginél vonzóbb jövőt ígér. Már rég­óta nemcsak azt könyvel­hetjük el, hogy szó sincs a Läufer József és Bittér László Mőcsényben, a ve­zetékcsere befejezésének napján Gyúró Zoltán és Hirt JÍ~ nos Mórágyon betonozzák a vízmű egyik tolózárak­náját Krutki Pál tanácselnök, aki szívesen beszél a kö­zös tanács feladatairól kihalás veszélyéről. Benne vagyunk a felszálló ágban és kiváltképp Mórágy van irigylésre méltóan jó pozíció­ban. Rendezett a falukép, 80-tól a Szekszárdon, Báta- széken, Bonyhádon dolgozók elkezdték az építést és foly­tatódott a régi házak mo­dernizálása is. No de, itt a legigazabb az is, hogy „a jóból semmisem elég”. De az is, hogy a tanács szűkén mért anyagi lehetőségeit készséggel toldotta meg itt a megyei segítség és a helyben lakók társadalmi munkája. Mőcsény és társközségei az V. ötéves terv időszakában mindössze 400 ezer forintos társadalmi munkát tudtak csak elszámolni. A VI. öt­éves terv időszakára a közös tanács 3 és fél milliós tár­sadalmi munka elvégzését szerepelteti fejlesztési tervé­ben. Eddig az összefogás 13 milliót „termett”. Mi ez, ha nem robbanásszerű felfu­tás? Így, ha valaki netalán ko­molyan gondolja, hogy nem vállal tanácstagságot, bizony, egy sikeres népképviseleti, önkormányzati szervtől válik meg. S valószínű, hogy ezt meg is bánja, hiszen ha a fejlődésnek az 1980-as évek­re jellemző dinamizmusa nem fokozódik, akkor is korszakosak — a sokszor ap­rónak tűnő dolgokból össze­álló változások. Grábócon a fejlesztésre 1980-tól 84 első feléig 828 ezer forintot, Bátaapátiban 760 ezer forintot, Mőcsény­ben 2 millió forintot, Mórá­gyon pedig 3 millió 917 ezer forintot „költött” a közös ta­nács, melynek évi fejleszté­si alapja 300 000 forint. Nem ördöngös feladat rátalálni se a központi támogatás nagy­ságára, se az összefogás je­lentőségére. Mórágy tehát vezet, igaz nemcsak a fölhasználásban, hanem a társadalmi munká­ban is. Szabadidő-központ­jában 5 millió értékű a tár­sadalmi munka, másfél mil­liós érték a falumúzeum lét­rehozásába fektetett és négy- milió a csónakázótó és szán­kópálya kialakításába fekte­tett társadalmi munkák ér­téke. Itt legszembetűnőbbek az eredmények, hiszen Mó­rágy megtette az első lépé­seket ahhoz, hogy a falusi turizmus egyik bázisa legyen a megyében. Mőcsényben és Grábócon közkifolyós vízrendszer ad­ja a jó vizet. Mórágyon 17 milliós beruházásként halad a befejezés felé a vezetékes ivóvízellátás megteremtése és jövőre avatják a vízmü­vét, zöld utat nyitva a házi rákötéseknek. Gondolhatták ezelőtt 15 évvel a mórágyi- ak, hogy megáll az elván­dorlás, elkezdenek épülni az új házak és megújulni, kor­szerűsödni igen stílusosan a régiek és a házakba „be­megy” a vezetékes ivóvíz? Aki gondolta és meg is fo­galmazta, azt mondtat róla, hogy mint az üres madár­fészek, szellők sípja lett a feje, azaz: bolond. Sértésnek ne vegye, mond­ták ezt a baranyai születésű és Mórágyra nősült, ott is lakó Krutki Pál tanácselnök­ről is. A szaporodó tények — a fejlesztés eredményei — viszont az elnök folyamatos megkövetésére kényszerítik egyre-másra a kishitűeket. Nem biztos pedig, hogy egy emberként van tisztába a négy falu lakossága azzal, mit jelent a soros középtávú tervét átütemezés, odázás nélkül teljesítem, terven fe­lül közjót szolgáló feladato­kat megoldani. December 5-én fejeződött be Mőcsény — korábban Grábóc — közvilágítási háló­zatának egymilliós költséget meghaladó korszerűsítése. Jövőre Bátaapátit szállják meg hasonló céllal a DÉ- DÁSZ szakemberei, 1986-ban Mórágyon kezdik a hálózat korszerűsítését. A már befe­jezett és elkezdeni tervezett fejlesztéseket hosszan sorol­hatnánk itt. Helyette inkább azt vetjük papírra, hogy a 35 fős közös tanács — Grá- bócról és Bátaapátiból 5—5 tagjával, Mőcsényből 9 és Mórágyról 14 tagjával — nem panaszkodhat munka- nélküliségre. Van dolguk elég, valós problémájuk ugyanennyi, hiszen az alap­ellátás egyes kérdéseiben Bonyhádhoz és Bátaszékhez tartoznak és ez igencsak pi­kánssá teszi a helyzetüket a kereskedelem és egészség- ügyi ellátás területén példá­ul. Az, hogy a „kétágúság” milyen problémát jelent, jól példázza a panaszok, beje­lentések számának alakulá­sa. A tervidőszak első évétől 84 derekáig 86, az egészség- ügyi ellátással és 85, a ke­reskedelmi ellátással kap­csolatos bejelentést, panaszt kellett listába szednie in­tézkedésre a közös tanács­nak. A kommunális ágazat 93, a kulturális 75 lakossá­gi felszólamlást számlál. Az igazgatási mindössze 47-et. Ez azt jelenti, hogy a ta­nács a szétszórtság ellenére jól funkcionál közigazgatási szerepében. Aki mindezek után azt gondolja, hogy a közös ta­nács elnökénél és a közös tanács tagjainál nincsenek elégedettebb emberek a me­gyének ezen a fertályán, ala­posan elveti a sulykot. Be­csülik, amit a lakossággal, a tanáccsal együttműködő gazdasági, társadalmi szer­vekkel összefogva teremtet­tek meg, de arra koncent­rálnák, ami közelebbi, v^gy távolabbi megoldanivalóként vár munkára. Ilyen a mórá­gya iskola tornaszobájának és közegészségügyileg régi a meglévő WC-blokkjának a hiánya is. Vagy az, hogy Grábóc, Bátaapáti és Mő­csény lakóinak egészségügyi ellátását két bonyhádi kör­zeti orvos látja el. Mórágy Bátaszékhez tartozik és újabban Mórágyon már nem működik a patika, pedig ezt is lehetne ügyeleti rendszer­ben működtetni, hogy ne dráguljon a gyógyszer idő­rabló, gyógyulást késleltető utazással Bátaszékre és Mó­rágyra. S végül, a falugyűlések... nos, ezekről hiányzott az ég­zengés. Hogy akik szót kér­tek, szenvedéllyel tették? Szívük joga kívánni, sürget­ni a jót, amíg úgy készek azért tenni is, mint eddig... LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: Decsi K. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents