Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1984-12-08 / 288. szám
1984. december 8. © UfePÜJSÄG Atomreaktorok a tenyérben Nyugat-Szibériában, a Szovjetunió kőolaj- és földgázbányászatának legfontosabb központjában óriási diatonit (kovaföld) készleteket fedeztek fel. Ebből az értékes ásványi nyersanyagból mintegy százötvenféle, a legkülönfélébb célokra alkalmas anyagot lehet, előállítani : vízüveget, kristályüveget, nagyon olcsó építőanyagokat. Ez volt a szovjet geológusok egyik legújabb felfedezése, akik csupán 1981. és 1983. között 335 különféle ásványi lelőhelyet készítettek elő az ipari kitermeléshez. Befejeződött a nagy kiterjedésű földgáz-lelőhelyek feltárása Nyugat-Szibéria északi részén és a Kaszpi- mélyföldön. Tovább bővülnek a geológiai kutatások Közép-Ázsiában, amely Szibéria után a Szovjetunió ■második földgázbázisának számít. Az elmúlt három év alatt 32 nagy szénlelőhelyet kutattak fel, melyek készleteit 11 milliárd 4 millió tonnára becsülik. Folyamatosan megújulnak a geológusok technikai eszközei. A világ gyakorlatában első ízben fejlesztettek ki a szovjet tudósok például olyan miniatűr atomreaktorokat, melyek elférnek az ember tenyerén. Mikro- hangsugárzókfcal összekapcsolva ezekkel a generátorokkal lehetővé vált, hogy a geofizikai kutatások legújabb módszerei széles körben elterjedjenek a geológia gyakorlatában. Ezen kívül az új módszerek segítségével megvalósítható a kőolajrétegek kitermelési folyamatának operatív ellenőrzése, s így a hozamok növelése is. Szakosított vállalat alakult az Aerogeológia egyesülés, amely a világűrből származó anyagok elemzésével és földi körülmények közötti ellenőrzésével foglalkozik. ^ Ezek alapján összeállították a Szovjetunió egyedülálló űr-geológiai térképét, melyhez hasonló nincs a világon. A Szovjetunióban kidolgozták a mély- és szuper- mélyfúrások programját, amely a tisztán tudományos célok mellett gyakorlatiakkal is rendelkezik: meghatározni a kőolaj-, a földgáz és a különböző ércek bányászatának perspektíváit az ország fő bányászati vidékein. A Kola-félszigeten a szuper- mély fúrólyuk már túljutott a tizenkét kilométeres mélységén — ezt a világon még senkinek sem sikerült elérnie. Azerbajdzsánban, a sza- atlinszki fúrólyuk elérte a 8,5 kilométeres mélységet. Folynak az előkészületek Újabb szupermély fúrólyukak fúrásához, Nyugat-Szi- bérlában, az Uraiban, Ukrajnában, a Kaszpi-mélyföl- dön és több más körzetben. A Szovjetunió a geológia ■terén széles körben együttműködik olyan fejlődő országokkal, mint Algéria, Angola, India, Mozambik, Szíria, Etiópia, s több más ország. A szovjet közreműködés jellemző vonása, hogy nemcsak egy-egy konkrét •nyersanyag felkutatásában nyújt segítséget, hanem a saját geológus szakemberek képzésében, különféle térképek készítésében és a feltárt adatok értékelésében is. Nemzetközi együttműködéssel Úszó laboratóriumok Harmincnyolc nyelven beszél Mexikó partjaitól nemrég tért vissza a szovjet Vulka- nológ tudományos kutatóhajó, a világ egyetlen olyan úszó laboratóriuma, amely a víz alatti vulkánok tanulmányozásával foglalkozik. A jubileumi, 20. útját befejező hajó szovjet és mexikói tudósokkal a fedélzetén a föld mélyéből származó meleg törvényszerűségeinek tanulmányozásával foglalkozott. Ezzel egyidőben geofizikai kutatásokat is végeztek. A kutatóhajó nem egyetlen példa a Szovjetunió és a fejlődő államok tudósai közötti együttműködésre. Több mint egy évtizede járja a világóceánt a Kal- liszto szovjet tudományos kutatóhajó. Az elmúlt években a Csendes- és Indiaióceán több mint 20 országának kikötőit kereste fel. A közös expedíciónak olyan gyakorlati feladatai vannak, amelyek elősegítik, hogy a fejlődő országok felmérhessék a kitermelésre alkalmas ásványi kincsek helyét. A kutatások nemzetközi terv szerint folynak. A Szovjetunió rendelkezik a világ legkorszerűbb tudományos kutatóhajó-flottájával. A Szovjet Tudományos Akadémia, illetve az állami hidrometeorológiai és környe- zetellenőrzési bizottság hajói a világ valamennyi tengerén és óceánján megfordulnak. A jelentős ócáni kutatásokat folytató Szovjetunió megosztja tapasztalatait és tudományos eredményeit a fejlődő ázsiai, afrikai és latinamerikai országok tudósaival. Jevgenyij Krasznov, a geológiai és ásványtudományok doktora, valamint Onn Botwili és Vikky Harriott ausztrál kutatók az Indiai-óceán mélyéről felhozott anyag tanulmányozása közben a Kalliszto szovjet tudományos kutatóhajó fedélzetén A szovjet tudósok segítik külföldi kollégáik munkáját, a partmenti vizek és a kontinentális talapzat biológiai és ásványi kincseinek felkutatását, megismertetik a szakembereket a szovjet óceánkutató központban kifejlesztett legújabb műszerekkel és készülékekkel és elősegítik ilyenek gyártását. A szovjet részről nyújtott segítség fontos formája az adott állam területén szervezett tudományos kutató expedíció. Az UNESCO kormányközi óceánkutatói bizottságának egyik ülésén Jamaica és Nicaragua küldöttei beszámoltak arról a két szovjet expedícióról, melyeket 1979-ben és 1980-ban szerveztek. A közös munka eredményeképp megállapították, a Jamaicához tartozó kontinentális talapzat és a Pedro homokpad legelterjedtebb halfajtáit, értékelték az e területeken legelterjedtebb halfajták biotömegét. Ennek fontos jelentősége van a térség államai élelmiszer-problémáinak megoldásában. Az összegyűjtött anyag lehetővé tette az ipari halászat kívánatos mértékének megállapítását, a halkészletek értékelését. A Szovjet Tudományos Akadémia kutatóhajóin folytatott expedíciók során nemegyszer nyílt alkalmam ve-/ nezuelai, mexikói, nicaraguai, perui, jamaicai és más országok tudósaival beszélgetni. E szakemberek nagy reményeket fűznek a világóceánhoz, mint élelmiszer-, ásványkincs- és energiaforráshoz. A tudomány fejletlensége, a szakemberhiány, főképp pedig az amerikai monopóliumok miatt azonban a kívánatosnál lassabban folyik a világóceán tudományos kutatása. A fejlődő országok tudósai, akik a szovjet tudósokkal karöltve vesznek részt a nemzetközi óceánkutató expedíciókban, nagyra értékelik azt a segítséget, amelyet a szovjet szakemberektől kapnak az óceánkutatásban. VLAGYIMIR GORBANYOV az óceánkutatás nemzetközi kérdéseinek szakembere A 46 éves Jurij Szalo- mahin, a TASZSZ újságírója 38 nyelvet ismer, melyeknek puszta felsorolása is nagyszerű emlékezőtehetséget igényel. Hogyan sikerült ennyi nyelvet megtanulnia és mire jó mindez? Erről beszélget egy másik hírügynökség, az APN tudósítójával. — A moszkvai Idegen Nyelvek Főiskoláján német szákon végeztem. Ugyanitt tanultam angolul is. Ügy véltem, hogy e két idegen nyelv teljességgel elegendő számomra. Ekkor azonban egy olyan esemény történt, amely elindított a „poliglot- tá válás” útján. Az idegen- forgalmi szezonban hallgatótársaimmal együtt tolmácsként dolgoztam. Ez alkalommal egy svájci kerékpárversenyző csoportnál kellett tol- mácskodnom. Kiderült azonban, hogy a svájciak nem németül, hanem franciául beszélnek. Másik tolmács sajnos nem volt. így tehát „nyelvi zuhanyt” kellett vennem. Igaz, volt valamilyen pasz- szív francia nyelvtudásom — folytatja Jurij', — amit lázasan aktivizálni kezdtem. Figyeltem a kerékpárosok kiejtését, hangsúlyozását, a szóösszetételeket. A látogatásuk végére meg tudtam magam értetni és tűrhetően tudtam franciául, illetve franciára fordítani. Amikor ősszel visszatértem a főiskolára, kerestem egy francia nyelvtant és hamarosan letettem a francia nyelvvizsgát. — Így tehát a véletlennek volt szerepe? — Igen, bizonyos fokig. A fő dolog azonban, véleményem szerint az, hogy napjainkban maga az élet, a nemzetközi kapcsolatok rohamos fejlődése diktálja a nyelvismeret szükségességét. Meg vagyok- győződve róla, hogy igazi kontaktus csak alkkor teremthető, ha az ember partnerének anyanyelvét beszéli. Amikor foglalkozásom következtében valamely országba eljutattam és megismerkedtem egy új nyelvvel, eK Jurij Szalomahin lenállhatatlan vágy támadt bennem annak tanulmányozására és felhasználására, így évről évre nőtt a gyűjteményem, amelyben jelenleg olyan ritka nyelvek is szerepelnek, mint például a Svájcban beszélt retoromán, vagy a friz, és természetesen olyan elterjedtek is, minit a spanyol, vagy a portugál. — Hogyan képes a nyelvtudást frissen tartani? — Ez természetesen nem egyszerű dolog. Amikor fiatalabb voltam, mindennap felfrissítettem nyelvi készletemet úgy, hogy szövegeket olvastam, szavakat és egész mondatokat ismételgettem körülbelül tíz nyelven. Sajnos, jelenleg alig két-há- rom nyelven történő ismétlésre van időm. Pedig enélkül nem megy a dolog — mondja végezetül Jurij Szalomahin. A nyelvet ugyanúgy el lehet felejteni, mint valamely hangszer használatát, ha az ember nem gyakorol. ANDREJ ZBARSZKIJ KGST-országok Közös kutatások Napjainkban a világon bejelentett új találmányok 40 százalékát a KGST-országok- ban dolgozzák ki. Ez lényeges előrelépés akárcsak a hetvenes évek elejéhez képest is, amikor a statisztikai adatok szerint a szocialista országok gazdasági integrációjához tartozó államok ösz- szesen 20 százalékkal részesedtek a világ új műszaki eljárásaiból. 42 ezer termék cseréje Abban, hogy ilyen műszaki színvonalra jutottak el a KGST-országok, nagy szerepet játszott a 35 évvel ezelőtt Szófiában elfogadott megállapodás. Ebben az érdekelt országok rendezték a licenc és a szellemi termék kereskedelem legfontosabb kérdéseit. A szófiai alapelv szerint a műszaki-szellemi termékek cseréje ingyenes, az átvevőnek gyakorlatilag csak a dokumentációkészítés, a csomagolás, a szállítás költségeit kellett megtérítenie. Viszont a licencátvevőnek kötelezettséget kell vállalnia, hogy az így előállított terméket nem exportálja a licenc eladók beleegyezése nélkül harmadik országokba. A hetvenes évek elejéig a szófiai megállapodás —, amely kizárólagos volt a szellemi termék kereskedelemben — jól szolgálta, segítette a tagországok műszaki-technikai színvonalának erősödését. A KGST titkárságon készült elemzés szerint 1949 és 1970 között térítésmentes alapon a Szovjetunió mintegy 27 ezer műszaki dokumentációt adott át szocialista országoknak. Ugyanezen időszak alatt viszont a szocialista országok kb. 15 ezer licenced, szellemi termékkel járultak hozzá a szovjet népgazdaság fejlődéséhez. A térítésmentes alapon lebonyolított műszak-szellemi termékcsere értéke ezalatt a két évtized alatt — a számítások szerint — meghaladta a 20 milliárd dollárt. Eladás a tőkés országokba A még eredményesebb, hatékonyabb műszaki-tudományos együttműködés érdekében a KGST-tagországok 1975-ben kiegészítették, továbbfejlesztették a szófiai elvet. Ennek lényege, hogy egyenrangú variánsként elfogadták az értékben történő cserét a műszaki-szellemi termékek esetében is. A megállapodás értelmében a kölcsönös előnyök és érdekek figyelembevételével ezután a licenceladó és -vevő határozhatja meg, hogy térítéses alapon, vagy térítésmentesen adja át a szellemi termékeket a partner-országoknak. Arra, hogy a tagországok jól hasznosították az utóbbi három és fél évtized műszaki-tudományos együttműködésének eredményeit, igen sok pléda van. Ennek köszönhetően is fejlődött az egyes országokban az alap- és az alkalmazott kutatás, amely lehetővé tette, hogy még szélesebb körben bekapcsolódhassanak a nemzetközi munkamegosztásba. A Szovjetunió például szinte valamennyi fejlett tőkés országba értékesített különböző li- cenceket, szellemi termékeket a vaskohászat, a vegyipar, a villamosenergia-ter- melés stb területén. Magyar- ország mintegy 40 országba adott el különböző licence- ket. És a.többi ország szellemi termékeit is nagy számban alkalmazzák a tőkés vállalatok technológiai folyamataiban. Műszaki-tudományos kapcsolatok A KGST-tagonszágok helyének és szerepének növekedéséhez a szellemi termékek piacán az is nagymértékben hozzájárult, hogy az utóbbi évtizedben tudatosabban, jobban koordinálva használták ki az egymás közötti munkamegosztásból fakadó előnyöket. Az egyre szélesebb körű és intenzívebb kapcsolatok felölelik ma már az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés, a hírközlés, a szolgáltatás valamennyi területét. Ebben természetesen nagymértékben közrejátszott annak a felismerése, hogy csak így lehet a korábbiaknál jobban hasznosítani a felhalmozott műszaki-tudományos potenciált. Amellett, hogy a műszáki-' tudományos kapcsolatok hagyományos formái is biztosítanak lehetőségeket az előrelépéshez, a szakemberek szerint a jövőben mindenekelőtt a közös kutatások területén lehet — és kell — előrelépni. Az utóbbi időben néhány példa már született ezen a területen — például a szovjet és csehszlovák, valamint NDK-beli és lengyel intézetek fejlesztettek ki olyan ipari eljárásokat, amelyeket azután licencként, know-how-ként lehetett értékesíteni. A kezdeti eredmények mások számára Is követendő példát adnak, hiszen a robottechnikában, a mikroelektronikában, a biotechnikában, de a hagyományos ágazatokban is a technika, technológia gyors fejlődése megköveteli a rendelkezésre álló kutatási erőforrások legésszerűbb hasznosítását. (faragó) Lengyelország Az intarzia művésze Az intarzia, a faberakás művészete a XIV—XVI. században virágzott Európában, főleg bútorokat díszítettek ezzel az eljárással, de az ügyes mesterek intarziás tájképeket is készítettek. Edmund Kaplonski az intarzia művészetének legjelentősebb lengyel mestere. A művész eredeti szakmáját tekintve asztalos, aki mesterlevelét megszerezve intarziás bútorokat készített, de közben festészettel és szobrászattal is foglalkozott. Főiskolai tanulmányok folytatására azonban nem volt módja, közbeszólt a háború. Terveit nem aidita fel sem a hitleri megszállás éveiben, sem a felszabadulást követő, kezdeti nehéz időkben. Munkája mellett önképzéssel sajátította el a képzőművészeti ismereteket. Műveinek anyaga mindvégig fa maradt. Ne- mesfa-lemezre „fest” tájakat, virágokat, portrékat a fa évgyűrűinek kihasználásával. Az eredmény: a festmény, illetve a grafika benyomását keltő alkotás.
