Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1984-12-08 / 288. szám

1984. december 8. IsdÉPÜJSÁG 9 Bukaresti levél Kongresszusi mérleg Bolgár szőlősgazdák Lezajlott a Román Kom­munista Párt XIII. kong­resszusa, amelyen mérlegre tették a XII. kongresszus óta végzett munkát, meghatároz­ták a jövő feladatait, Romá­nia gazdasági, társadalmi, fejlesztési céljait a VIII. öt­éves tervben, 1986—1990. között, s távlatilag, 2000-ig. A főtitkári beszámoló, ame­lyet Nicolae Ceausescu ter­jesztett elő, leszögezte, hogy a felszabadulás óta eltelt negyven esztendő alatt Ro­mánia gyengén fejlett ipar­ral rendelkező agrárország­ból ipari agrárországgá vált, erős, korszerű iparral és len­dületesen fejlődő szocialista mezőgazdasággal. Az ország ipari termelése 1945-höz ké­pest 1984-ben több mint százszorosára, mezőgazdasági termelése hétszeresére, nem­zeti jövedelme 32-szeresére növekedett. A mai fogyasztá­si alap 22-szer nagyobb a négy évtizeddel ezelőttinél. Több mint hatmillió új munkahely létesült, az ország lakosságának körülbelül 80 százaléka új lakásba költö­zött. A négy és fél órás be­szédet 109 alkalommal sza­kította meg a több mint há­romezer küldött hosszas tap­sa, jelezvén ezzel azt a szándékukat is, hogy Ceau- sescut újabb ciklusra főtit­kárrá választják. A felszó­lalások közül talán Constan­tin Dascalescu kormányfő szavai képeztek kivételt, amikor a kimagasló ered­mények méltatása mellett megjegyezte: még keményebb munkával még jobb ered­mények születhettek volna. A távlati tervek igencsak imponálóak, amelyeket Ni- colae Ceausescu előterjeszté­sében ismertetett. Eszerint 1986—1990. között alapvető cél a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom meg­teremtése. A tervekből. né­hány adat: a villamosener- gia-termelés 1990-ben eléri a 95—97 milliárd kilowatt­órát. Az ipari árutermelés 1990-ben 34—37 százalékkal növekszek 1985-höz viszo­nyítva, évente körülbelül 6—6,5 százalékos ütemben. Nagyobb feladatok várnak a géDiparra, az elektroniká­ra, beleértve a számítógép- programot, valamint az automatizálást, a robottech­nikát. Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottsága tagja, a SZOT főtitkára a kongresz- szuson részt vevő magyar küldöttség élén tett látoga­tást a bukaresti finomme­chanikai mérőműszereket előállító gyárban. A gyár ve­zetőivel és dolgozóinak kép­viselőivel szervezett szűk kö­rű találkozón hangoztatta, hogy román elvtársaink büszkék lehetnek az elértek­re, különös figyelemmel a világgazdasági válság körül­ményeire. Ez is a szocialis­ta országok erejét bizonyít­ja. A gyárlátogatás alkalmá­ból rendezett találkozón Mé­hes Lajos idézett néhány mondatot az RKP Központi Bizottsága beszámolójának egyes megállapításaiból. Egyetértését fejtette ki az­zal a gondolattal, hogy: „ ... határozottam vissza kell verni a nacionalizmus, a so­vinizmus, az antiszemitizmus bármely megnyilatkozását, az ember megalázásának szocialista, forradalmi szem­léletünktől idegen más for­máit. Az ilyen megnyilatko­zások a múlthoz, a tőkés és az imperialista korszakhoz, az antagonista osztályokra tagozódó társadalmakhoz tar­toznak, amelyek mindig is igyekeztek megosztani és egymás ellen uszítani a kü­lönböző nemzetiségű embe­reket.” A továbbiakban Méhes La­jos arról szólt: „Mindent el kell követni, hogy az embe­rek ott érezzék jól magukat, ahol élnek. Legyenek büsz­kék nemzetiségükre és le­gyenek hű állampolgárai or­száguknak. Azt akarjuk — mondotta —, hogy mindenki, aki Magyarországon nemze­tiséginek vallja magát, tart­sa meg ia nemzetiségének külső és belső jegyeit, s ezt kívánjuk itteni magyar ba­rátainknak is.” A kongresszus befejezte munkáját. Kezdődnek a dol­gos hétköznapok. Románia népei a kongresszusi hatá­rozatok, a párt útmutatásai alapján fokozott erővel lát­nak hozzá a nagy feladatok végrehajtásához. WÉR VILMOS „Bresztovica falva, borral jár a malma ...” Mint min­den csúfolkodó dalocska, nyilván ez is túloz, de az igaz, hogy amikor a 30-as években nagy tűzvész ütött ki a faluban, borral oltották a lángokat, mert kevés volt a víz. Az esetből a szájha­gyomány mondókát kerekí­tett. Bresztovica egyébként is valóban sokat köszönhet az isteni nedűnek. A borterme­lés itt mindig jövedelmező foglalkozás volt. A háború előtt kis-Amerikának nevez­ték ezt a Plovdiv környéki falut. Vajon kinek volt kis- Amerika, a termelőnek, vagy a kereskedőnek? Az öregek emlékeznek még arra, ami­kor télen-nyáron sárban gá­zoltak, távolból hordták a vizet, s egy-két módos gaz­da kivételével rozoga házak­ban laktak, a csecsemők fele még az egyéves kort sem ér­te meg... Jó ötven év telt el azóta. Akik ma metsző­ollókkal és kombájnokkal dolgoznak, gyerekek voltak, vagy még meg sem születtek, amikor 1948-ban megalakult a termelőszövetkezet, a falu­ban megjelent az első trak­tor, s egyökrös szekérrel szál­lítva az anyagot, társadalmi munkában építeni kezdték az olvasókör épületét... A Bresztovieal Szakosított Szőlőgazdaság 2500 hektáron művel földet. Ennek 43 szá­zalékán szőlőt termeszt, és ebből származik jövedelmé­nek 60 százaléka. A borsző­lők hektáronként 135 má­zsát hoznak, a csemegefaj­ták valamivel kevesebbet, 130 mázsát. A gazdaság a termés jelentős részét ex­portálja. A szőlőn kívül ep­ret, cseresznyét, őszibarac­kot, mandulát, zöldségféléket, búzát, árpát termel. Bár fő területe, ahogy a neve mu­tatja, a szőlőtermesztés, jó­szágot is tart: 220 tehenet, 600 borjút, 750 birkát és 120 anyakocát. A községben 1200 lakóház van, állandó lako­sainak száma körülbelül 5000. Sorra járjuk az utcákat. A falut kis hegyi patak mély medre osztja két részre. Ha­mar meggyződünk róla, hogy lámpával sem tailálni elhanyagolt házat, mind­egyikben van villany és víz­vezeték, némelyikben köz­ponti fűtés is. — Legfontosabb „kenye­rünk” a szőlőtermesztés — jelenti ki határozottan a gazdaság elnöke, Rangel Portev. Szőlősgazdák leszár­mazottja ő is, végzettségét tekintve közgazdász, erős szálak kötik szülőhelyéhez és annak lakóihoz. A gazdaság szorosan együttműködik a plovdivi Georgi Dimitrov Tudomá­nyos és Kísérleti Gazdaság­gal, amelynek magas kép­zettségű szakembereit, mo­dem laboratóriumait és fej­lett technológiáját veheti igénybe. A község régen megértette, hogy a tudo­mány és a gyakorlat szövet­sége magas terméshozamot és magas jövedelmet ered­ményez. Intézkedések szület­nek a mezőgazdasági munka megkönnyítésére, nagy ka­pacitású és hatékony gépek­kel cserélik fel a régi állo­mányt. Ebből következik, hogy a gazdaság dolgozóinak száma egyre csökken: húsz éve 2000 tagja volt, ma 790. A felszabadult munkaerőt a szopott Metalchim gépgyár fiókműhelye foglalkoztatja, ahol apróbb cikkeket készí­tenek. De akár kombájnra ülnek, akár az esztergapad mellé állnak, Bresztovica lakói el­sősorban szőlősgazdák. Ezért aztán nincs ház, amelynek kertjében ne virítana szőlő­lugas, ahol a pincében ne érne legalább egy-két hordó bor... Nincs gazda, aki az első pár szó után a vendég tiszteletére ne vemé csapra azt a jófajtát, amilyet egye­dül ő csinál. LJUDMILA PISZAREVA Mongólia Á Három- tó vidéke Mongólia egyik legszebb üdülőhelye a Gurvan-núr, a Három-tó vidéke, ahol 1949-' ben létesítettek fürdőhelyet. A tengerszint felett 800 mé­teres magasságban fekvő vi­déken a hatalmas erdőségek nyáron hűsítik a levegőt, té­len pedig enyhítik a fagyot. Gazdag a táj állatvilága, kü­lönösen sok madárfajta te­lepedett meg itt. A fenyve­sek gyönyörködtető látványt nyújtanak a szemnek, s fel­frissülést a tüdőnek. A Gurvan-núr középső ta­vában található gyógyiszapot ízületi, reumatikus megbete­gedések kezelésére használ­ják. A tóparti kis iszap­gyógyhelyen a kúrát gyógy­tornával, masszázzsal és fi­zioterápiával kombinálják. A szanatórium az ország min­den részéről fogad légző­szervi vagy idegrendszeri be­tegségekben szenvedő beutal­takat. Hűtött bányászruha Űj, hordozható berendezést fejlesztettek ki a donyecki tudósak a bányászok mun­karuhájának, sisakjának és lábbelijének hűtésére. A mindössze gyufásskatulyányi generátor az orvosi előírá­sok szerint a bányászok tes­tének túlmelegedését meg­akadályozó levegősugarat állít elő. Ilyen „hűtött” munkaruhát kapnak a nagy mélységű bányákban dolgo­zók, ahol gyakran kell az ál­landó szellőztetőkkel felsze­réit fővájattól távol eső te­rületen dolgozni. Tizenegy gyerek - egy családban Születésnapot ünnepelnek Lesznyikovéknál. A családfő, Valerij munkatársai jöttek köszönteni az anyukát A Volga melletti Gorkij­ban él Lesznyikovék népes családja. Tizenegy gyerekük van. A negyvenéves család­fő, Valerij Lesznyikov fő­mérnök a gorkiji fizikai ku­tatóintézetben. Nyolc fiuk közül a legidősebb, a 16 éves Szergej vasúti szakközépis­kolában tanul. Pável, Grása, Ilja, Andrej általános isko­lába jár, Oleg, Dása, Va­lerij és Makszim óvodás ko­rú, Larisza és Ólja pedig a két legkisebb bölcsődés. Az anyuka, Larisza, 37 éves, az ő munkahelye az otthon, az ő vállain van a népes csa­lád ellátási gondja. Meglepően nyugodt a lég­kör ebben a nagy családban. Kiegyensúlyozottak a szü­lők, vidámak, egészségesek a gyerekek. A két idősebb fiú, Szergej és Pável jól ta­nul. rendszeresen segítenek a kisebbeknek is a tanulás­ban, együtt játszanak, vagy olvasnak nekik. Itt minden­kinek gondja van egymásra. Lesznvikovék nemrég kap­tak több szobás összkomfor­tos lakást egy új lakótele­pen. Lakbért nem kell fi­zetniük, a lakás karbantar­tási. felújítási költségei sem terhelik a nagy családot. A tanács évente 200 rubellel járul hozzá a család jöve­delméhez, ugyanilyen összeg­gel könnyíti a mindennapi terheket a családfő munka­helye is. De ünnepi alkal­makkor sem feledkeznek meg Lesznyikovékról. A legkü­lönbözőbb vállalatok jelent­keznek kisebb-nagyobb aján­dékokkal a gyerekeknek, vi­rággal az anyukának. A ke­rületi sportbizottság bordás­fallal és különféle sportsze­rekkel kedveskedett. Március 8-án, a nőnapon pedig a vá­ros könnyűipari vállalatai 770 rubel értékű ruházati cikket és lábbelit ajándékoz­tak a családnak. A gyerekek egészséges fej­lődésére kicsi koruk óta gondjuk van a kórház orvo­sainak és nővéreinek, akik igyekeznek minden segítsé­get megadni, hogy ezzel is könnyítsenek a család ter­hein. A nyári hónapokban az iskoláskorúak úttörőtáborok­ban töltik a szünidőt, ahol teljesen ingyenes ellátásban részesülnek. A hetedik osz­tályos Pável az idén a Fe­kete-tenger partján, a híres Orljonok úttörőtáborban nyaralt. Népi Korea* Figyelem a Phenjan, a KNDK főváro­sa dinamikus bővülésével, szépülésével mindig elbűvöli az odalátogatókat. Üj, 15—20 emeletes épületek magasod­nak az ég felé, szélesek, a gyér járműforgalom számá­ra talán még túl tágasak is az utcák, a város fölé emel­kedik az önerőre támaszko­dás, a dzsucse jelképe, a gi­gászi torony, rajta a messze világító, bonyolult üvegszer­kezetes fáklyával. Noha küllemre talán nem föltűnőbbek, mégis a gyara­podó lakónegyedek, modern házak a legfigyelemremél- tóbbak, mert arról tanús­kodnak, hogy az ország ve­zetése egyre nagyobb erő­feszítéseket tesz a lakosság igényeinek jobb kielégítésé­re. Föltétlenül említésre ér­demes ez egy olyan ország­ban, amelynek lakossága idestova négy évtizede a se béke, se háború állapotában él, így jelentős összegeket kénytelen a nemzetvédelem­re fordítani. A nyolcvanas évekre kitűzött tízpontos programban — bár továbbra is a nehéziparé az elsőbbség — nő a könnyűipar, az el­sősorban fogyasztásra terme­lő ágazatok viszonylagos sú­lya. A KNDK sajtójában a nehézipari létesítmények, fogyasztókra acélművek, traktorgyárak, szerszámgépkombinátok ki­emelkedő teljesítményeit méltató írások mellett mind gyakrabban bukkannak fel a konzervgyártásról, az élel­miszeriparról, a textiliparról szóló cikkek is. Ennek a folyamatnak több külső és belső oka van. Elő­ször is hat a gazdasági fej­lődés objektív törvénye: a KNDK-ban is előbb-utóbb kimerülnek az extenzív gaz­daságfejlesztés tartalékai. Az évtizedekkel ezelőtt kidolgo­zott, erősen központosított, a szoros tervfegyelemre és tervutasításra épülő gazda­ságirányítási rendszer vár­hatóan továbbra is meghatá­rozó marad. Ez azonban nem zárja ki az alapvonások megtartása mellett a finomí­tást, egyes elemek rugalma­sabbá tételét. Ebben az ösz- szefüggésben illeszkedik a helyére az utóbbi években tapasztalható érdeklődés más országok gazdaságirá­nyító mechanizmusa iránt. Ami a külső tényezők ta­lán legfontosabbikáit illeti: a KNDK is egyre nagyobb mértékben él a nemzetközi munkamegosztással, a kül­földdel való árucserével. Bár az ország gazdag természeti erőforrásokban, s az elmúlt évtizedekben igen nagy mennyiségi teljesítményekre képes ipari — elsősorban nehézipari — bázist terem­tettek, nem mondhatnak le a külfölddel lebonyolított árucsere előnyeiről sem. A főváros utcáin futó japán, svéd, nyugatnémet személy- gépkocsik, az építkezéseken látható japán gépek, a köz­épületek ablakait fedő, kü­lönleges tulajdonságú, hőszi­getelő Corning üvegtáblák az idelátogató számára azonnal szembetűnnek. Nemrég a KNDK törvény- hozása rendeletet adott ki, amely megengedi más orszá­gokkal — így tőkés államok­kal is — a közös vállalko­zásokat. Ez utóbbiakra még nincs ismert példa, de ott járt japán üzletemberek sze­rint a KNDK-ban „különle­ges gazdasági övezetek” lét­rehozását fontolgatják. Phen- janban ismételt erőfeszítése­ket tesznek, hogy megte­remtsék a dinamikus gazda­ságfejlesztési elképzelések biztos megvalósításához szükséges hátteret, a rende­zettebb nemzetközi viszonyo­kat, csökkentsék a térség fe­szültségét. Ennek megnyil­vánulásaként a KNDK szep­temberben nagy összegű ár­vízsegélyt nyújtott Dél-Ko- reának. A napokban pedig KNDK—japán halászati egyezményt írtak alá, bár a két állam között nincs hi­vatalos kapcsolat. DUNAI PÉTER Folyik a szüret

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents