Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1984-12-08 / 288. szám

eíRrÉPÜJSÁG

1984. december 8.

Thész Lászlóval, a szekszárdi zeneiskola igazgatójával

Múltunkból

— Hogy van?

— Azt hiszem, szerénytelenség lenne „köszönöm jÓl”-t válaszolni, hiszien annál sokkal összetettebb dologról van szó...

— No és meg sem elégednék az ilyen válasz- szal, hiszen én „igaziból” kérdezem, nem pedig úgy, ahogyan gyakran tesszük — futva az utcán.

— Szóval sokkal jobban vagyok, mint egy hónappal ez előtt, a tanévnyátás-kör- nyéki számtalan feladat és értekezlet idejében, illetve a hiangvereenyévad kezdetekor.

I

— És sokkal kiegyen- súlyozottabban, mint három esztendővel ezelőtt... — Ha az igazgatói munkaköröm kezdetére gondol, s nyilván arra, akkor igen a válaszom. Ugyanis 1981. augusztusában másoknak, de nekem is nagy kérdőjelet jelentett a megbízatás. Ma- gaim sem tudtam, miként leszek képes eleget tenni a sokrétű feladatoknak, ráépülni a valóban dicséretes hagyományokra. Persze, nyilván érzi, hogy leegyszerűsítem a dolgokat, hiszen munkatársaimat akkor is jól ismertem, s lévén a mi munkánk úgymond kifejezetten csapatmunka, minden megoldás a tantestület közös érdeme, tehát nagyabb zökkenőktől valóban nem kellett tartanunk.

— Hogy ismeri az isko. lát, a kollektívát, az kétségtelen. Hiszen ez az első munkahelye.

Igen. Tanítani 1967-ben kezdtem. Előtte itt tanultam, itt lettem tanár, majd szakfelügyelő, most pedig igazgató. Örömömre, örömünkre szolgálhat, hogy igen magas a növendéklétszám, mely a zene iránti érdeklődés egyik fokmérőjének is felfogható. A létsizám 759, amibe beletartoznak a foátaszékd és a tolnai tagiskola tanulói és nyilvánvalóan az előképzős gyerekek is. összesen hét tanszakon oktatunk. A legnépesebb a zongora, a több, mint (háromszáz tanulóval, 92-en hegedülnek, 36-an kla- ninétoznak, a fuvdisták 34- en vannak, 59 a gitáros és 56 a trombitás növendék. Sőt, nagybőgőt is tanít nálunk egy pécsi óraadó tanár.

I

— A zeneiskola tanárai nemcsak tanítanak...

— Egy ekkora város zeneiskolájának a funkciója kettős: zenetanítási és közművelődési. Persze, elsősorban oktatási intézmény vagyunk, a zene alapfokú aktív művelésének lehetőségét kínáljuk.

— A zene művelése pedig képességhez kötött.

— Pontosan. Mielőtt zeneiskolába felveszünk valakit, annak felvételiznie kell, majd elegeit kell tennie a tantervi követelményeknek, értékeljük az előmenetelt, vagyis a növendékeknek vizsgázriiok kell... A mai világban sokait beszélünk a gyerekek terheléséről. Ügy gondolom, hogy beesülni kell a többletet vállaló gyerekeket.

— Illetve azokat, akik szüleik ráhatására vállalják a bizonyos plusszokat.

— fgy van ez az élet minden területén. A zenén kívül

a sportban, a rajzban és folytathatnám. De hozzá is teszem azonnal azt a pedagógiai gondot, miszerint a tanárnak kell tudnia, hogy egy-egy gyerek milyen terhelést bír el; a gyakorlás vagy az edzés csak olyan mértékű legyen, hogy az doppingolja, és ne vegye el a kedvét a dologtól, ne legyen számukra nyűg a korábban szívesen vállait feladat elvégzése, azaz folyton végzése.

— Thész Lászlónak két gyermeke van. ök tanulnak valamilyen hangszeren?

— Természetesen, mindketten. Gábor ötödik osztályos és fuvoiázik. Ildi pedig harmadikba jár és zongorázik.

| — Ki tanítja Ildit?

— Az édesanyja. Ugyanis a feleségem is itt tanít, a zeneiskolában. Egyébként ne 'higgye, hogy ez bármilyen goodot is jelent. Több tanár tanítja zenére saját gyermekét. S ez valahogy spontán alakult ki. Visszatérve a gond, illetve nem gond témára, az a lényeg, hogy az iskola fakultatív, az a vizsgabizottság előtt történik, az értékelés pedig inspirativ jellegű. Még elmondom azt is, hogy buktatás nincs, mindössze egy-két tanulót tanácsolunk el évente, melynek etikai okai vannak egyebek között a sok igazolatlan óra miatt.

— Kicsit elkanyarodtunk. Helye ebben — de nem haszontalanul — nagyobb kanyart írtunk le a tervezettnél. Még pontosabban: egy témakört „kiveséztünk”, viszont tartozunk a másik oldallal, az iskola közművelődési funkciójával.

— Almikor a növendék játszik, az a zene tanítása, amikor a tanár teszi, az már közművelődés. Persze, így sarkított a dolog. De tény, hogy iskolánknak fontos szeretje van a város zenei életében.

— Szekszárd felszaba- badulásának 70. évfordulóján az iskola fúvószenekara játszott. Igen szépen.

— Szekszárdon korábban is volt fúvós zenekar, ami sajnálatosan évekkel ezelőtt felbomlott. A társadalmi ünnepségek úgy oldódtak meg, hogy például Paksról, vagy máshonnan hívtak a rendezők vendégszerepelni zenekart, melylek fellépése nagyban hozzájárult az ünnep jó atmoszférájához. Pontosan ezért is támadt ötletük tavaly a fúvóstanszak tanárainak az együttzenélésre. Pillanatnyilag még tanárok és növendékeik együtt zenélnek. De szeretnénk egyre inkább a gyerekek felé súlypontozni.

— Tehát leszögezhetjük, hogy megyeszékhelyünk zenei élete a fúvósok kezdeményezésével tovább színesedett, élénkült.

— így van, s ennek nagyon örülünk. De annak is, hogy soha ennyi hangverseny nem volt Szekszárdon, mint mostanában. Néha a bőség zavarával küzdünk ... Az Országos Filharmónia rendszeresen szervez hangversenyeket, már lassan tíz

éve lépünk föl rendszeresen mi, a zeneiskola tanárai az Auguszházi hangversenyeken. Tehát kínálat van. A keresletet kellene igazítani, fölzárkóztaitni.

— A keresletet, mely nem tudni, miért ilyen szolid, szerény...

— Mondjuk-e egyáltalán szolidnak? Nem tudom. Egy hfarmindhétezer lakosú város kamarahangversenyeit húszán, harmincán, de van, hogy százan, százötvenen hallgatják meg. Tehát attól függ, hogy mihez hasonlítok. Vegyük a két és félmilliós fővárost a Zeneakadémia nagytermével... Hozzátéve még azt, hogy a színházi előadásokra többen járnak? Vagy mi a helyzet a mozival és a könyvkiadással? Miért lenne minden másképp a hangversenyekkel?

— Van igaza... de mégis úgy érzem, hogy van még feladat bőven, s egyre több lesz, már amit a hangversenyek iránti vonzalmat jelenti, segíti.

— Példának hozhatjuk a nevelési feladatokat. Ebben a szülőknek és a pedagógusoknak egyaránt fontos szerep jut. Ügy értem, hogy el ke'll vinni vagy engedni a gyerekeket a hangversenyekre. Hozzáteszem, hogy nem mindegy, milyenre. Mert a zene is olyan szellemi táplálék, melyben lehet és kell is válogatni. És abban is hiszek, hogy a zenét is el kell magyarázni, a zenében is szükség van „kalauzra”.

— Tehát elérkeztünk a zenei ismeretterjesztés hez?

— Érkezhettünk... S hangsúlyozom, hogy nagyon fontos dologról van szó. Egy- egy előadás, beszélgetés kötetlenebb forrna, mint a hangverseny. Igaz, az élmény más, hiszen az ilyen összejöveteleken magnó szól, de elindítja, vagy erőteljesebbé teszi (teheti) a zenéhez való közeledést.

— Térjünk vissza Szekszárd zenei életéhez, amit a város és a megye vezetői is szívből menedzselnek, támogatnak. S most kifejezetten a szűkebb haza együtteseiről, előadóiról beszélgessünk, melyek számbeliségét és színvonalát illetően sok helyütt irigyelhetnek bennünket.

— Egy új zenekarról már szó volt. Folytassuk a másik nem régen alakulttal, a szekszárdi kamarazenekarral, mely barokk mintájú zenekar, s bázisa ugyancsak a zeneiskola, ök idén júniusban alakultak meg, s hamarosan sor kerül bemutatkozó hangversenyükre is a Művészetek Házában.

— Következzék a másik amatőr együttes, a Big Band.

— De tegyük nyomban hozzá, hogy mindegyik a jó értelemben vett amatőr együttesek sorába tartozik. Tehát: nem hivatásos zenekarokról van szó, hanem olyanokról, melyeknek tagjai saját és közönségük örömére zenélnek — mégpedig profi színvonalon. Próbáikat szabad idejükben tartják, s mindezért elismerés és köszönet illeti őket. Ezt azért hangsúlyozom, mert a mai

időkben nem igen jellemző és nem is tendencia amatőr együttesekben tevékenykedni, s erre a saját szabad időből „áldozni”... És folytathatjuk a sort a Jazz-trióval és a Jazz-kvartettél, illetve a Spirituáléval.

— És a madrigál, valamint a pedagógus kórussal, avagy a szakmájukat művelő szekszárdi művésztanárokkal. Akár név szerint önnel is, aki ad zongoraversenyeket, de karnagyként is ismert.

— Én a dolgomat teszem, persze, boldogan. De nem hiszem, hogy erről külön kellene szólni, s főként, hogy külön elismerés illessen.

— A gyerekek pedig kötött időben járnak iskolába.

— Hát igen ... Szóval soha nem utasítok vissza fölkérést akár előadásról, akár fellépésről van szó. Azt mindig megtiszteltetésnek veszem. Tény, hogy eléggé elfoglalt vagyok, de azért ,jneg tudom magamat szervezni”, a családtagok pedig egymást. A hétvégeket jórészt együtt töltjük, s az esték egy részét is ... És nézze, nem kötelező vezetőnek lenni. Vezetőnek, mely egy egészen speciális állapot.

— S vezetőként melyik munkát ítéli a leg időigényesebbnek?

— Sokan úgy vélik, hogy a legtöbb idő az adminisztrációs feladatok teljesítésére megy el. Szerintem pedig az emberek megismerésére, az együtt dolgozásra, az egymás megértésére.

— S bizonyára a megfelelő légkör az egyik biztosítéka közös sikereiknek.

— Ez pontosan így van. Hiszen egy-két gyereket minden évben felvesznek a mi iskolánkból a zeneművészeti szakközépiskolába. Sőt, volt már arra is példa, hogy a szakközepet kihagyva vettek fel növendékünket a Zeneművészeti Főiskolára.

— Beszélne vágyairól és terveiről?

— Szívesen. De külön-kü- lön. Tehát a vágyaim? Szeretném, ha a mi korosztályunknak is sikerülne any- nyit és úgy vállalni, mint azt az idősek, a már nyugdíjba mentek tették. Igaz, hogy mások a mi körülményeink. Viszont az övéik sokkal nehezebbek voltak. Szóval ők mostohább körülmények között is sokat tudtak vállalni, és egészen más emberi viszonylatokban éltek, s hihetetlen erővel karolták föl a gyerekeket.

—És említsük meg az ön vonzódását Liszt Ferenchez, zenéjéhez. S azt, hogy gyakran játszik művei közül nagy sikerrel.

— Most Ferencsik János szavaival válaszolok/' miszerint a siker jó, ha van, de nem az a cél, és az elsődleges. A cél a zene!

— A mondás igaz és szép. Mégis sok sikert kívánok az igazgatónak és művésznek egyaránt.

V. HORVÁTH MÁRIA

A levéltárak nagy gondossággal őrzik az egykori dobo- lási könyveket, amelyek segítségével egy-egy adott község hétköznapjai tárulnak fel az olvasó előtt. Különösen nagy jelentőségre tettek szert ezek a dobolási könyvek 1944 végén és 1945 elején, amikor teljesen, vagy részben szünetelt a közigazgatás kapcsolat- rendszere, a községeknek sem a megyével, sem a járási székhellyel nem volt kapcsolatuk. A posta szünetelt, a hivatalos leveleket sem továbbították, s azok közül is sokak, kik az ügyeket intézték volna, nyugatra távoztak. A dobolási könyvek viszont őrzik a legfontosabbnak tartott híreket, amelyeket a lakosság tudomására akartak hozni. Ebből az időszakból idézünk:

BÁTA

A felszabadulás előtti utolsó bejegyzések:

„A posta Bátán megszűnt” (Keltezés nélkül.)

„Akik kocsival a postai értékcikkeket elszállították, azok részére az itteni posta- hivatal a fuvardíjat kifizeti.” (Keltezés nélkül.)

„A szekszárdi közellátási felügyelőség rendeletére holnap délelőtt 8 órára az ösz- szes szarvasmarhák, az összes sertések, és az összes juhok másvidékre való hajtás végett a bikaistállóhoz hajtandók.” (Keltezés nélkül.)

A felszabadulás utáni első bejegyzések:

„Mindenki köteles a birtokában lévő fegyvert, pisztolyt, lőszert, hadianyagot, katonaruhát, rádiókészülékeket, a községi elöljáróságra beszolgáltatni.” (Dec. 15.)

„Aki rádióját, fényképezőgépét, pisztolyát, fegyverét nem adta be, az köteles azonnal azokat a községházához beszolgáltatni.” (Dec. 18.)

„Akinél akár német, akár magyar vagy orosz egyenruha van, az köteles azt azonnal a községházához beszolgáltatni.” (Dec. 18.)

„Az összes motoros kerékpárok és kerékpárok a községházához azonnal leadan- dók.” (Dec. 18.)

„Az üzletek kinyitandók és nyitva tartandók, és kötelesek áruikat magyar pénzért árusítani.” (Dec. 18.)

„Mindenféle állat, vagyis szarvasmarha, ló, sertés és juh csak az orosz katonai parancsnokság engedélyével adható el. Az (már mint a parancsnokság — a szerk.) eladási igazolványt ad ki.” (Dec. 18.)

BONYHAD

A felszabadulás előtti utolsó bejegyzések:

„Az elektromos motorok működtetését azonnali hatály- lyal be kell szüntetni. Motoráramot senki nem fogyaszthat, ellenkező esetben az egész község világítás nélkül marad.” (Nov. 27.)

„Akinek birtokában fél kg- ot meghaladó kávé, vagy teakészlete van, azonnal jelentse be a községi elöljáróságnál. Kávéból és teából származó készítményeket cukrászdákban, kávéházakban, vendéglőkben kiszolgálni nem szabad.” (Nov. 28.)

A felszabadulás utáni első bejegyzések:

„Mindenki saját templomába szabadon járhat." (Dec. 8.)

„Az összes népiskolák hétfőn reggel 8 órakor mindenütt megnyílnak.” (Dec. 8.)

„Az utcai közlekedési tilalom este 6 órától reggel 6 óráig tart. Minden csoportosulás akár utcán, akár zárt helyiségben szigorúan tilos.” (Dec. 8.)

„Világító rakéta, reflektor holnap, 9-én az orosz parancsnokságnál leadandó.” (Dec. 8.)

„Az összes fényképezőgépeket — kivéve a fényképészek iparuk gyakorlásához szükséges nagyobb gépeket — a parancsnokságnál szombaton, 9-én le kell adni.” (Dec.

8.)

„Az összes autók, motor- biciklik, ezek alkatrészei, valamint benzin és olaj szombaton, 9-én leadandók a Tóth garázsban.” (Dec. 8.)

„Az összes tényleges szolgálatot teljesített nyugdíjas és tartalékos tisztek az orosz parancsnokságnál azonnal jelentkezni tartoznak.” (Dec. 10.)

„Az utcai járdát, árkot és úttestet minden ház tulajdonosa az úttest közepéig köteles a szeméttől és sártól megtisztítani, és a szemetet és sarat saját szemétdombján elhelyezni. Aki ezt elmulasztja, arra szigorú büntetés vár.” (Dec. 10.)

„Minden a régi fejadag szerint és eddigi árban árusítható csak. Áremelés szigorúan tilos!” (Dec. 13.)

ÉRTÉNY

A felszabadulás előtti utolsó bejegyzések:

„A kántortanító úr és a Plébános úr felhívja a lakosság figyelmét, hogy a párbért most már szállítsák be a lakásukhoz.” (Nov. 4.)

„Értény község határában gyakorolható vadászati jog folyó évi augusztus hó 1. napjától kezdődő 10 évre Értény községházánál november hó 30-án de. 9 órakor nyilvános árverésen a legtöbbet ígérőnek bérbe lesz adva. Kikiáltási haszonbér évi 500 P. Bánatpénz 400 P. Árverési és bérleti feltételek a jegyzői hivatalban megtudhatók.” (Nov. 14.)

A felszabadulás utáni első bejegyzések:

„Akiknek birtokában német térképek vagy iratanyagok vannak, azok azonnal szolgáltassák be a községházán.” (Keltezés nélkül.)

„Akiknél katonai eredetű felszerelési cikkek, fegyverek, töltények, vagy ruhaneműek vannak, azok azonnal szolgáltassák be a községházára az újonnan felállítandó magyar katonai alakulatok felszerelése céljából.” (Keltezés nélkül.)

„A Pécsi Nemzeti Bizottság által megállapított tej- és tejtermékek ára a következő: a tej ára literenként 70 fillér, a vaj ára kilónként 20 P.” (Keltezés nélkül.)

MADOCSA

A felszabadulás előtti utolsó bejegyzések:

„A helybeli katonai parancsnokság felhívja azt az 50 leventét, akik partvédelmi szolgálatot teljesítettek, a Du- na-szélen, hogy holnap reggel pontosan 8 órára jelenjenek meg a hajóállomásnál ásóval és lapáttal. Aki meg nem jelenik, katonai járőr fogja elővezetni.” (Nov. 23.)

„A járási katonai közigazgatás parancsnoka elrendeli, hogy az 1923, 1924, 1925, 1926 és 1927. évfolyambeli leventék és az 1908-tól 1923-ig született nőtlen hadköteles férfiak ma délután 1 órára 5 napi élelemmel, meleg ruhával, takaróval, egy csajkát pótló edénnyel ellátva jelenjenek meg a községházánál, ahonnan azonnal Paksra fognak indulni. Minden levente hozzon magával ásót vagy baltát, vagy lapátot, sót, zsírt, lisztet, krumplit, viharlámpát. Akinek kerékpárja van, az magával hozhatja.” (Nov. 30.)

A felszabadulás utáni első bejegyzések:

Felhívjuk a lakosságot, hogy a kövesutat mindenki a maga portája előtt tisztítsa meg a sártól, és ezt azonnal teljesítse. Felhívja az elöljáróság továbbá a lakosságot, hogy a levélpostai forgalom megindult a már megszállott országrészekkel. Hetenként kétszer megy és jön a posta. Aki levelet akar feladni, az mindennap délután 2—4-ig vigye a postára. Más időben a postán nincs szolgálat.” (Febr. 17.)

K. BALOG JÁNOS