Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1984-12-08 / 288. szám

1984. december 8. KÉPÚJSÁG 3 Iskolakóstolgató Vendégül látni - ünnepi alkalom A mórágyi italboltban pár éve többször feltűnt egy kis­lány. Nem a felelőtlen szülő italozása miatt került a han­goskodó vendégek közé, ha­nem az édesapja az italbolt vezetője volt... Szabó Éva hamar megtanulta, mosogatás közben, hogy ez is vendéglá­tás, csak éppen nem olyan, amit ő szeretne. Tervei között soha sem szerepelt, hogy felszolgáló, cukrász vagy szakács szeret­ne lenni. Az egész érdekelte, átfogóan. Ehhez a szakközép- iskola és a főiskola viheti közelebb, gondolta az édes­apja is. Az első év végén kialakult az igénye arra, hogy minél jobban elsajátítsa a szakmát, mert a vendéglátásban van jövő, csak szívvel-lélekkel kell csinálni. — Belőlem itt jó házi­asszonyt faragtak — mondja —. Az iskolában tanultam meg főzni, mindent, amit a háziasszonynak tudnia kell. Édesanyám korán meghalt, tőle nem tanulhattam. A szakközépiskola céljai között szerepel, hogy jó kö­zépvezetőket neveljenek, olyan embereket, akik képe­sek egy vendéglátó egységet magas színvonalon tartani, tartatni... Természetesen az is cél, hogy mást, valami újat akar­janak az itt végzett fiatalok. Űjat, mint Szabó Éva. — Szeretnék az idegenfor­galomban dolgozni. Csodála­tos lehet megszervezni egy család nyaralását úgy, hogy közben figyelembe veszem a pénztárcájukat is. Izgalmas­nak tartom a vendégül lá­tást, egy külföldi család vagy csoport fogadását... Azt mondja a negyedikes diák, hogy ma már ünnepi alkalomnak számít, ha egy család vendéglőbe megy. „Ün­nepi alkalmat kell teremteni számukra...” A vendéglátás­ban dolgozóknak kell olyan hangulatot teremteni, ami tényleg ünnepi, és emlékeze­tes marad. Ehhez rátermett­ség kell és tudás. Olyan ké­pesség, hogy az ott dolgozón is látszódjék: számára is ün­nep a család megjelenése, a vendég jó kedve, elégedett­sége. Szabó Éva német nyelvből kíván érettségizni, mert a nyelvtudás elengedhetetlen, a vendéglátó főiskolára készül, mert terveit csak akkor tudja megvalósítani, ha tökéletesen elsajátítja a szakma minden fortélyát. Ehhez a szekszárdi iskola mindent megadott, de főleg azt az igényt, amiből a vendéglátás ünnepi hangulata táplálkozik. H. J. — G. K. Szovjet és magyar kutatóintézetek együttműködése Négy szovjet tudományos intézettel lesz közös kutatási programja a következő öt év­ben a Magyar Tudományos Akadémia balatoni Limnoló- giai Kutatóintézetének. A megállapodások szerint — 'részben korábbi együttműkö­dés kiszélesítésével — főként a neurobiológia legújabb, leg­fontosabb kérdésére keresik közösen a választ. E célból a Szovjet Tudományos Akadé­mia három moszkvai intéze­tével — nevezetesen a fejlő­dés biológiai intézettel, a felső idegtevékenységet kutató in­tézettel és a fizikai intézettel — valamint a leningrádi ösz- szehasonlító biokémiai inté­zettel fonják szorosabbra az együttműködés szálait. A program szerint az együttműködés része az ideg­sejtek közötti kommunikáció, valamint a sejtek és a végre­hajtó szervek közötti szabá­lyozás mechanizmusának fel­tárása, ezek több részlete ugyanis még nem eléggé is­mert. Az erre vonatkozó újabb információk támpontot adhatnak majd az idegrend­szer zavarainak, megbetege­déseinek gyógyításához, az ehhez szükséges gyógyszerek kutatásához. Közösen foglal­koznak az egyes fizikai mód­szerek alkalmazásával a neurobiológiai kutatásokban, így például a lézer nagy át­hatoló képességét használják majd a sejten belüli kémiai folyamatok, gyors kémiai vál­tozások behatóbb megismeré­sére is. (MTI) 4IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHII riiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinim kijövök. Ide mindenképpen el akartam jönni... Senki se kért csendet, mégis három óra előtt egy perccel teljes a csend. Ügy látszik, itt megszokta a tag­ság a pontos kezdést. Az elnöklő Szűcs Nándor megnyitja a taggyűlést, kö­szönti a tagságot, majd át­adja a szót Kiss János tit­kárnak, aki elmondja a veze­tőségnek a pártszervezet öt­éves tevékenységéről szóló beszámolóját. Szó esik itt sok mindenről. Arról, hogyan irá­nyítja ez a főleg nyugdíjasok­ból álló pártszervezet a kör­zetébe tartozó három lakóte­rületen — Felsőváros, Her­man Ottó és Klapka lakóte­lep — a politikai munkát, hogyan segített a tanácsvá­lasztásoknál, milyen módsze­rekkel foglalkozik a két kör­zeti népfrontbizottsággal, mi­ként segítette a nyolc új lakó­bizottság megalakítását, és milyen várospolitikai fóru­mok megszervezésében műkö­dött közre. ­Kiderül a beszámolóból — és a hozzászólásokból is —, hogy itt rendszeres pártélet folyik. Megtartják a taggyű­léseket, vezetőségi üléseket, a téma mindig aktuális. Nagy sikere volt a két pártnapnak — a jövőben többet kell szer­vezni. Különösen sokat dol­gozott az öt pártcsoport- bizalmi, akik rendszeresen felkeresik a párttagokat, fő­képp a betegek, és öregek számítanak — és joggal — erre. Mint egyikük el is mondta felszólalásában: na­gyon jól esett, amikor ágyhoz voltam kötve, felkeresett a bizalmi, és elbeszélgethet­tünk az ország, a világ és a város dolgairól. És jólesett az úgynevezett figyelmességi csomag is, amikről szó volt a beszámolóban. Az egyik párt­tag szükségesnek tartja, hogy jó lenne néha a pártcsoport­nak is összejönni, mert mesz- sze van sokuk lakásától a párthelyiség, közelebbre könnyebben elmegy az em­ber. Többen szólnak elisme­rően a vezetőség kezdeménye­zéséről, miszerint képeslappal köszöntenek minden pártta­got születésnapján, a hatvan éven felülieknek pedig öt­évenként ajándékcsomaggal kedveskednek. Elismerés il­leti a pártszervezet szociál­politikai csoportját, amely rendszeresen tartja a kapcso­latot az idős, beteges pártta­gokkal. És ez nem merül ki a láto­gatásokkal. Épp most került szóba az egyik idős, beteges elvtárs panasza: hetek óta járja a gyógyszertárakat, re­cepttel a zsebében, és nem kap injekciós tűt, amivel ma­gának az inzulint beadhatná. Az egyik — fiatal, és sokat mozgó-utazó vezetőségi tag máris segített néhány darab beszerzésével, és napokon be­lül tud hozni többet. Elismerést kap a pártveze­tőség propagandistája, a nyugdíjas pedagógus, aki a politikai vitakört is vezeti, rendszeres és tartalmas mun­kájáért. Szóba került a ta­vasszal elkészült és berende­zett pártklub, ahol szívesen látják nemcsak a párttagokat, hanem a párton kívülieket is. Ám, jobban is ki lehetne használni, tudatosítva a la­kosságban, hogy azt min­denki látogathatja. Az alapszervezet tagjainak nagy része — annak ellenére, hogy a többség nyugdíjas —, aktívan vesz részt a közélet­ben. Ott vannak, és hallatják hangjukat a lakógyűléseken, a lakóbizottságokban, a kör­zeti népfrontbizottságokban. Jelzik a vezetőségnek — az pedig az illetékes szerveknek — a helyi problémákat, — most például egy-két utca­rész csapadékelvezetési gond­jairól volt szó, sőt, szóba ke­rült egy idős, magányos asz- szony is, akin segíteni kel­lene. — Gyorsan elmúlt ez az öt év — mondja az egyik fel­szólaló — és tulajdonképpen gyorsan telt el a felszabadu­lás óta a negyven esztendő is. De tartalmasán. Sokat tet­tünk, építettünk és győzköd­tünk. Az a dolgunk, hogy a jövőben is hirdessük a párt politikáját. Amíg élünk, amíg mozogni tudunk. J. J. HÉTRŐL hírről Ünnepeltünk, megemlékeztünk az el­múlt héten nemcsak tágabb, de szűkebb pátriánkban, Tolnában is. Sötét ruhában, fehér ingben, az ünnep tiszteletet paran­csoló légkörében elevenítettük fel a negy­ven év előtti eseményeket, a háború okoz­ta megrázkódtatásokat és a felszabadulást követő, újjáéledő mindennapokat. De nem­csak így idéztük a múltat. Megyénk adott otthont a IV. országos honismereti diák- konferenciának, lezajlottak a „Táj és tör­ténelem” elnevezésű vetélkedők selejtezői, és ifjúmunkás fiatalok számára versmon­dóversenyt szervezték... És e sorok írója szintén ide sorolja azokat a vállalásokat, amelyeket vállalatok, üzemek, szövetkeze­tek tettek az évforduló tiszteletére, s amely munkaverseny eredményét éppen ebben a néhány napban tették mérlegre. Anyanyelvűnkről Nemrégiben adtunk hírt a szekszárdi Bezerédj István Kereskedelmi Szakközép­iskola és Gépíró- Gyorsíró Iskola tanulói­nak sikeréről. Három megye — Tolna, So­mogy, Baranya —* fiataljai között vitték el a szekszárdiak a pálmát, bizonyultak legjobbnak. Most büszkeségünk mellett mégis a másik oldalról szólunk, a min­dennapjainkban használatos köznyelvről, ami — sajnos — kevesebb örömre ad Okot. Sokan sok helyen elmondták már, hogy csodálatosan változatos, sokszínű anyanyelvűnket nem tudjuk használni, nem tanultunk meg bánni vele. Pedig voltak bőven tanítóink, olyanok mint Arany János, vagy Mikszáth, méltó utód­jaik nem lettünk. De mit is várjunk a köznyelvtől, ami egyre inkább bővelke­dik az argó kifejezésekben, pongyola meg­fogalmazásban, amikor a valóban na­gyobb igényességet követelő előadásokon, munkahelyi értekezleteken, azaz a nyil­vánosság előtt sem tudunk választékosán fogalmazni. Ilyenkor többnyire a hivatali nyelvbe kapaszkodunk, idegen szavakkal halmozzuk el a hallgatóságot a tartalom és érthetőség rovására, vagy éppen annak elkendőzésére, hogy voltaképpen nincs is mondanivalónk. A zöldasztalon a hidegkonyhai készítmé­nyek „Csak az egészség legyen meg” — hal­lani gyakran az idősebbek szájából. Meg­szoktuk már, s talán valódi értelmét csak akkor fogjuk fel a látszólag szerény, de valójában legnagyobb kívánságnak, ami­kor hiányzik az egészség. Tömegkommu­nikációs eszközök naponta szólítanak fel bennünket a helyes életmódra, egészséges táplálkozásra, s valamennyien tisztában vagyunk a mozgásszegény életforma, zsí­ros, egyoldalú táplálkozás okozta veszé­lyekkel, a XX. század „népbetegségeivel”. Többnyire azonban csak a tudomásul vé­telig, legfeljebb az alkalmankénti lelkiis- meretfurdalásig jutunk... Ezért örömteli mindig az olyan hír, ami egy újabb le­hetőséget, utat jelez. Pakson uszoda épí­tését kezdték meg az elmúlt héten, így Szekszárd után a jövőben az atomváros lakói is mozoghatnak, izmaik felfrissíté­séhez választhatják az úszást. Bizonyára sokan elhatározták, hogy kisebb-nagyobb rendszerességgel vízbe merülnek majd, mint ahogy tették azt egykor jó néhá- nyan a megyeszékhelyen is. Most már csak az lenne a cél, hogy az első időszak után néhány hónap múlva ne maradozzanak el az „állandó emberek”, ne hagyjanak fel a bizonyos kényelmetlenséggel járó ki- kapcsolódással, mozgással. Mert hát ered­ményt, a felesleges kilók elhagyását, vagy a jó kondíciót csak rendszeres mozgás­sal szerezhetik meg. Ugyancsak az egészséges életmódhoz tartozik a korszerű táplálkozás is. Az or­HÉTRE hírre szágosan meghirdetett zöldasztal program keretén belül rendeztek kiállítást a szek­szárdi Skála Áruházban, de hasonló tö­rekvésről tanúskodik a vendéglátóipari szakközépiskolában megtartott tanácsko­zás, előadói konferencia a gyermekétkez­tetésről, a közegészségügy elvárásairól az iskolai étkeztetésben is. Szakemberek ál­lítása szerint bőven akad tennivaló ezen a téren, hiszen egyoldalú táplálkozásunk­nak rossz étkezési szokásainknak köszön­hető a nem éppen hízelgő megállapítás, hogy túltáplált nemzet vagyunk. Pedig mindez csak a rossz megszokás dolga. Vajon ugyanúgy a megszokás, a kénye­lem tart vissza bennünket attól, hogy az utcán, köztereken a szemétgyűjtőbe dob­juk az odavalót és ne az úton végig, amerre haladunk, hagyjunk nyomot ma­gunk után ? Számtalanszor felvetett, s ugyanannyiszor megrágott téma ez, amit mégsem lehet elégszer napirendre tűzni. Legalábbis ezt bizonyítja környezetünk, mert hát odáig nem sikerült még felnő­nünk, hogy a magunk portáján kívül a közére is ügyeljünk. Pedig többnyire nem lenne szó nagyobb dologról, mint arról, hogy az autó ablakából ne dobáljuk ki a papírzsebkendőt, vagy a kezünk ügyében lévő papírdarabot, a néhány méterre odébb álló szemetesbe dobjuk... Tűzvédelem Az elmúlt hónapokban 1400 fiatal — óvodások, kis iskolások, középiskolai ta­nulók — látogatott el a megyei tűzoltó- parancsnokságra. Megismerkedtek az ott folyó munkával, felszerelésekkel, tájékoz­tatást kaptak a tűzvédelmi feladatairól, célkitűzéseiről. Azt hiszem csak üdvözöl­hetjük a hasonló kezdeményezéseket, hi­szen így közelebbről, mélyebben ismer­kedhetnek meg a fiatalok azokkal az em­berekkel, akik életüket, biztonságukat, kör­nyezetüket védik. Az ott hallottak biztosan maradandóbb nyomot hagynak, mint a kü­lönféle kiadványokban látottak, vagy is­meretterjesztő előadásokon hallott adatok, figyelmeztetések. És ez rendkívül fontos dolog, hiszen elég, ha csak arra gondo­lunk, hányszor keletkezik gondatlanságból, hanyagságból lakástűz, életünk hány terü­letén pusztít a „piros ördög”. Amellett, hogy a veszélyekre felhívjuk a figyelmet, persze az sem utolsó dolog, ha néhány fia­tal élethivatásul választja ezt a bátorsá­got, felkészültséget kívánó pályát. Számoljunk Számítógépes bemutatót rendeztek Szek- szárdon, a megye áfészei részére, ahol a számítógép alkalmazásainak lehetőségeit villantották fel a Marx Károly Közgazda­ságtudományi Egyetemről érkezett ven­dégek. Ugyancsak ezen a héten számol­tunk be a Szolnokon megrendezett kon­ferenciáról, ahol a téma hasonló volt: a számítógép felhasználásáról tanácskoztak a közművelődésben. Hazánkban a statisz­tika szerint 1983-ben 5000 számítógép mű­ködött, ám .ebben az adatban nem szere­pelnék a vállalatoknál, szövetkezeteknél, intézményeknél működő személyi számító­gépek. Pedig ezek száma az elmúlt eszten­dőben szinte megduplázódott. Bevonult tehát a legmodernebb technika az élet számos területére, sőt a legfejlettebb or­szágokba már a mindennapok háztartásá­ba is. Bizony nem ritka eset, hogy a szülő számára megoldhatatlannak tűnő felada­tot csemetéje könnyedén megoldja, s az szinte természetes, hogy a számitógépes játékban messze fölülmúlja a családfőt. Mert helyet kapott az iskolai oktatásban is a számítástechnika, sőt szakkörökön mélyítik el ismereteiket az érdeklődők — már ahol felszerelés van. Az idősebb nem­zedék pedig újra „programozhatja” ma­gát, a megszökött feladatokkal szemben ebben az ismeretlen világban. TAKÁCS ZSUZSA Dunaföldváron, úgy látszik, ennyi sem elég...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents