Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1984-12-08 / 288. szám

2 ^NÉPÚJSÁG 1984. december 8. Magyar-finn kapcsolatok A szocialista brigád nevében Tornyai László vette át a plakettet Péti Imrétől A magyar—finn kapcsola­tok az utóbbi negyedszázad­ban sokoldalúan és intenzí­ven fejlődték: együttműkö­désünk politikai, gazdasági, kulturális és társadalmi té­ren egylaránit kiszélesedett. Mindebben jelentős szerepet játszik a nyelrvrok'oniságon alapuló, hagyományosan ba­ráti, egyre gazdagabb tarita­lommal telítődő viszony. A politikád kapcsolatok alakulásának pozitív ténye­zője, hogy a legtöbb nemzet­közi kérdésben azonos vagy egymáshoz közelii nézeteket vall a két állaim. Finnország közismerten aktívan közre­működött az európai bizton­sági és együttműködési érte­kezleten, és az ott elfogadott záróokmányt egységes egész­nek, 'az abban foglaltak megvalósítását széles körű és hosszú távú folyamatnak te­kinti. Ugyancsak aktív, kez­deményező szerepet vállalt a madridi találkozón is, annak érdekében, hogy eredménye­sen fejeződjék be a tanács­kozás. A magyar—fflinn kapcsola­tok fejlődéséhez nagymér­tékben hozzájárulnak a két ország vezetőinek immár rendszeresnek tekinthető ta­lálkozói. Legutóbb, az elmúlt év őszén Kádár János tett — második alkalommal — hi­vatalos baráti Qátogatást Finnországban, s 1975-ben részt vett 'Helsinkiben az Európai Bizjtonlsági és Együtt­működési Értekezlet záró szakaszán. Kekkonen akkori elnök 1969-ben és 1976-tban folytatott hivatalos megbe­széléseket hazánkban. Lo- sonczi Pál, az .Elnöki! Tanács elnöke 1971-ben tett eleget az ezer tó országába szóló meghívásnak. A jelenlegi ál­lamfő, Mauno Koivisto ba­ráti munkai át ogaltás kereté­ben, 1982-lben vendégeske­dett a miagyar fővárosban. Kalevi Sorsa kormányfő tíz évvel ezelőtt, Lázár György miniszterelnök pedig 1977­1944. november 22-én, késő délután, egy ismeretlen férfi csengetett be dr. Tar- tsay Vilmos nyugállományú százados Budapest, András- sy út 29. szám alatti laká­sán. Fia nyitott ajtót, aki érthetetlenül hallgatta, hogy az idegen nagyapjával sze­retne beszélni, aki akkor már fél éve halott volt. Míg beljebb mentek, hogy a dol­got tisztázzák, egy csendőr- nyomozó-különítmény ron­tott be, s a jelenlévőket egy külön szobába terelték. Az akciót Radó Endre csendőr százados, a Nemzeti Számonkérő Szék katonai osztályának parancsnoka ve­zette, aki az árulóvá lett Mi- kulics Tibor bejelentése nyo­mán tudta meg, hogy a ka­tonai ellenállás vezetői Tar- tsay lakásán aznap este fon­tos megbeszélést tartanak. A jelszó, amire kitárul majd az ajtó, a „mozijegy” szócska volt. A megbeszélésre érkező gyanútlan embereket Radó és pribékjei várták. „Gaz, bitang kommunisták, most hurokra kerültetek!” — ki­abáltak áldozataikra. „Na itt egy újabb tovaris!” — mond­ták, amikor ismét megszó­lalt a csengő. A késő esti órákig 12 ellenállót fogtak el, s az egyetemi Füvész- kertben őrizetbe vették Baj- csy-Zsilinszky Endrét, egy Tárnok utcai lakásban pe­dig Kiss János altáborna­gyot. Messik János hadnagy és gróf Széchenyi Pál zász­lós később érkezett a Tar- tsay lakásra, ahol tűzharcba bocsátkoztak és mindketten halálos sebet kaptak. így let­tek ők a Felszabadító Bizott­ság első hősi halottai. A Nemzeti Számonkérő Szék a Margit-'körúti fogház III. emeletén rendezkedett be. Itt kezdték meg, még azon éjjel, a kihallgatásokat. A háborús rokkant Kiss tá­bornokot Radó rendelte ma­ga elé: „Na mi van tovaris” ben látogatott; — kormány- küldöttség élén — egymás országába. A közeli napok­ban tehát, immár második ízben lesz Budapest vendége a finn miniszterelnök. Gya­kori a véleménycsere a két törvényhozó testület, vala­mint a szakmai nlsZtériu m ok és országos hatáskörű szer­vek vezetői között is. Együttműködésünket szá­mos szerződés — többek kö­zött laz 1959-iben kötött kul­turális egyezmény, az 1976- ban a vízumkényszer eltörlé­séről aláírt megállapodás, illetve az 1974-ben ratifikált 10 éves gazdasági, ipari és műszaki-tudományos együtt­működési, valamint szabad- kereskedelimii megállapodás — szabályozza. A magyar—finn külkeres­kedelmi forgalom a kereske­delmi akadályok kölcsönös megszüntetését előirányzó megállapodás életbe lépése óta — csaknem tíz éve — kedvezően fejlődött. Árucse­re-forgalmunk az utóbbi év­tizedben megkétszereződött. Elsősorban acél hengerelt árukat, alumínium-terméke­ket, erőművi berendezéseket, textíliákat, Miss zöldséget- gyümölosöt, izzólámpát, ve­gyi anyagokat szállítunk a baráti országba, ahonnan papíráruikat, oelilulózét, gé­peket, berendezéseket ka­punk. Az együttműködésben eddig jórészt Kihasználatlan lehetőségeket rejtenek a ko­operációs kapcsolatok. Jelen­leg több mint húsz ilyen szerződés van érvényben vállalTatalink között, gazda­sági, ipari és műszaki-tudo­mányos téren; ezek, és a le­hetséges további vállalatkö­zi kapcsolatok, amelyek vár­hatóan elősegítik a magyar —finn termelési együttmű­ködés további fejlődését. Kiterjedtek, sokrétűek tár­sadalmi Kapcsolataink. Az 1950-ben alapított Finn—Ma­gyar Baráti Társaság Fimin- ország-szerte terjeszti a ha­— fogadta gúnyolódva. „Szó­lítson csak nyugodtan altá­bornagy úrnak” — válaszol­ta az ősz generális. Radó er­re ököllel vágott az arcába. A Számonkérő Szék nyo­mozói a spanyol inkvizíciót is megszégyenítő módszerek­kel próbálták áldozataikat szólásra bírni. Tartsay mez­telen talpára 68 gumibot- ütést mértek. A foglyokat arra kényszerítették, hogy az irodában órákon át négy­kézláb járjanak körbe-kör- be. Az emberek nyelvét vil­lanyárammal égették, magas feszültséget kapcsoltak rá érzékeny testrészeikre. Mikor a fájdalomtól eszüket veszt­ve üvöltöttek, nevetve gú­nyolták őket: „most beszél a moszkvai rádió!” Az őri­zetesek megjárták Dante poklának minden bugyrát. A „puhítás” november 30- ig tartott, majd megkezdték a vallomások jegyzőkönyvbe foglalását. Az iratokat a Nemzeti Számonkérő Szék december 4-én adta át a Ve­zérkar Főnöke III. számú bí­róságának, amely ugyancsak a Margit-körúti börtönépület­ben működött. A per leveze­tésére Dominies Vilmos had­bíró őrnagy kapott megbí­zást, aki a statáriális eljá­rásra megszabott 72 órán belül az ügyet be akarta fe­jezni. Jellemző a per justis- mord jellegére, hogy a bíró­ság éppenesak elkezdte az eljárást, amikor a második napon a börtön udvarán már fel is állítottak hat bitófát. Az ítéletet még ki sem hir­dették, de a börtön udvarán máris felsorakoztatták a ki­végzési négyszögbe vezényelt katonákat, s még egy sza­kasz honvédet, akiknek el­rettentő példát akartak mu­tatni. December 6-án géppuskás csendőrök biztosították a börtön bejáratát, amikor Vargyassy Gyula altábor­nagy elnökletével elkezdő­dött a bírósági komédia. A zánk történelméről, kultúrá­járól, társadalmi életéről szóló ismereteket, művekéit. A két nép közötti barátság elmélyítését szolgálják a rendszeresen sorra kerülő barátsági hetek rendezvé­nyei. A magyar—finn együttmű­ködés kulturális-tudomá­nyos kapcsolatainkban gyö­kerezik a legmélyebben. A nyugat-európaíi országok kö­zül elsőként 'Finnországgal kötöttünk kulturális egyez­ményt. Az elmúlt évben ír­ták alá Budapesten az 1984 —86-ra szóló új munkater- vet, amely lehetővé teszi a két ország tudományos, fel­sőoktatási és kulturális in­tézményeinek közvetlen együttműködését, s ezen in­tézmények képviselőinek kölcsönös ösztöndíjas tanul- mány útjait. A tudományos együttmű­ködés jelentős eseménye lesz a magyar—finn összehasonlí­tó tudománypolitikai tanul­mánykötet előkészítése, amelynek kiadására 1985- ben, a kőt tudományos aka­démia közötti együttműkö­dés 10. évfordulója alkalmá­ból kerül sor. Finnországban Liszt Ferencről és Balázs Béláról, Magyarországon pe­dig a 'Kalevala megjelené­sének jelentőségéről, Aleksis Kivi életművéről tartanék megemlékezésit. Nemrégiben, a kaposofatáinlkban fontos állomásnak tekintett magyar —finn kulturális egyezmény aláíráséinak 25. évfordulóján látott napvilágot a Barátok, rokonok című közös tanul­mánykötet. A finn nemzeti eposz meg­jelenésének 150. évforduló­jának méltó megünneplésére Magyarországon Kalevala Emlékbizottság alakult. A jubileum itiiszteletére Buda­pesten finn kulturális napo­kat rendeznek, s díszkiadás- ban jelentetik meg az eposzt. (MTI) tárgyalást végig Dominies vezette, míg a vádat Simon Ferenc hadbíró százados képviselte. A nyilas párt megbízásából „Sütő testvér” volt jelen, aki egy részére hevítetett bőrhuzatú karos- székben terpeszkedett. A tár­gyalótermet csendőrök, nyo­mozók, a Számonkérő Szék emberei töltötték meg. Az ő jelenlétük fejezte ki a per „nyilvános” jellegét. Az elfogott, meggyötört ellenállók, antifasiszták nem mentegették magukat, fér­fiasán és hősiesen vállalták tetteiket. Meghiúsult a bí­róságnak az a taktikája, hogy a vádlottakat megtör­je, szembeállítsa egymással. Bajcsy-Zsilinszky kijelentet­te, hogy „bűnösnek nem ér­zi, magát, mert legjobb meg­győződése szerint, tudato­san, az ország érdekében cselekedett”. Kiss János azt hangoztatta; azért csatlako­zott a mozgalomhoz „mert ezzel hazájának tesz szolgá­latot”. Tartsay szerint „ab­ban a hi szemben és tudato­san cselekedett, hogy ezzel a hazának használ”. Vállalta a tetteit Nagy Jenő ezredes is, aki kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek. Ha­sonlóan helytálltak a többi vádlottak is. Bajcsy-Zsilinszky Endre országgyűlési képviselő vé­dője, Kelemen Kornél, az el­ső napon elérte, hogy a mentelmi jogra való tekin­tettel Bajcsy ügyét kivon­ják a katonai bíráskodás alól. ö december 24-én Sop­ronkőhidán állt bitófa alá. A bíróság december 8-án hirdetett ítéletet. Jellemző a fasiszták félelmére, hogy az ablakokba és a kapukba go­lyószórós őröket állítottak. Dominies unott egykedvű­séggel olvasta az ítéletet. Az épület ablakai megremegtek, a város fölött éppen légitá­madás folyt. A 11 vádlottból hat ellen­állóra mondták ki a halált, PANORÁMA BUDAPEST Az Elnöki Tanács dr. Má­tyás Miklós vezérőrnagynak, a Legfelsőbb Bíróság elnök­helyettesének több évtizedes kiemelkedő igazságügyi ve­zetői tevékenysége elismeré­seként, nyugállományba vo­nulása alkalmából a Szocia­lista Magyarországért Ér­demrend kitüntetést adomá­nyozta. A kitüntetést az Or­szágházban Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Jelen volt dr. Szilbereky Jenő, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és Budzsáklia Má­tyás, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető­helyettese. * Az Elnöki Tanács dr. Ja- csó Jánost hadbíró vezérőr­naggyá kinevezte, egyben a Legfelsőbb Bíróság elnökhe­lyettesévé megválasztotta. Az Országház Nándorfehérvár termében Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke előtt dr. Jacsó János letette a hi­vatali esküt. Az eskütételen jelen volt dr. Szilbereky Je­nő és Budzsáklia Mátyás. * Pénteken a Parlamentben Gyenes András elnökletével ülést tartott az Országgyűlés külügyi bizottsága. A ta­nácskozáson részt vett és felszólalt Péter János, az Országgyűlés alelnöke is. MISKOLC Pénteken ülést tartott az MSZMP Borsod megyei Bi­zottsága. Az ülésen részt vett és felszólalt Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára. A pártbizottság, érdemeinek elismerése mellett — a Bu­dapesti Pártbizottság első titkárává történt megválasz­tása miatt — Grósz Károlyt felmentette első titkári be­osztásából. A megyei párt- bizottság első titkárává Fej­ti Györgyöt, a Központi Bi­zottság tagját választotta meg. közülük később háromnak büntetését 10—15 évben szab­ták meg. Kiss Jánost, Nagy Jenőt, Tartsay Vilmost kötél általi kivégzésre ítélték. Az idős tábornok nyugodtan, megbékélt lélekkel fogadta a sorscsapást. így szólt felesé­géhez: „Meggyaláztak, meg­szégyenítettek, villanyoztak, de én mindent türelemmel viseltem. Most, ezután vigyél engem Kőszegre!” Haló po­rai tényleg odakerültek. Tartsay az eljárás alatt tel­jesen megőszült. Nagy Jenő is bátran viselte a mártírom- ságot, s szembenézett a ha­lállal. E sorok írója évekkel az­előtt beszélgetett dr. Németh József tábori esperessel, akit Hindy Iván, Budapest vá­rosparancsnoka rendelt ki a szomorú eseményhez. Az el­ítélteket ő vezette fel az eg- zekucióhoz. Kiss Jánost szó­lították utoljára, azzal is te­tézve büntetését, hogy látni kellett a bitófán bajtársait. „Férfias határozottsággal vállalta a halált. Azt mond­ta. hogy mindazt, amit tet­tek, a magyar nép érdeké­ben és jövőjéért tették” — emlékezett a tisztelendő úr. A kivégzés végét jelző kürtszó, a „lpfúvás”, három magyar honvédtiszt, igaz hazafi halálát jelezte. A börtön foglyai, az életben maradt harcostársak meg­rendültén hallgatták a trom­bitaszót. Bizonyára eszükbe jutott, hogy mivel búcsúzott tőlük Tartsay: „A megkez­dett munkát folytassátok!” A Kommunista Párt lapja, a Szabad Nép, Üj vértanúk címmel vezércikkben búcsúz­tatta az ellenállási mozgalom három katonai vezetőjét. Szá- lasiék tettét Haynau hóhér- mun'kájához hasonlította. A lap az egész nemzet nevé­ben búcsúzott tőlük: „Kiss János és hős társainak nevét a magyar dolgozók milliói örökre szívükbe zárták.” GAZSI JÓZSEF Tegnap délelőtt Szekszár- don, a Sajtóházban adták át a Népszabadság Kiváló ter­jesztődnek a diap főszerkesz­tője által alapított: plakette­ket. A vendégeket dr. Mur- zsa András, a Tölna megyei Lapkiadó Vállalat igazgató­ja köszöntötte, majd Péti Imrétől, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának titká­rától a következők vehették A Vörös Üjság megjelené­sének 66. évfordulója alkal­mából pénteken ünnepi ülést tartott a Magyar Újságírók Országos Szövetségének vá­lasztmánya a MUOSZ szék­házéban. Pálfy József elnök köszöntötte az ülés résztve­vőit, majd Pethő Tibor, a szövetség alelnöke mondott ünnepi beszédet. Emlékezett arra, hogy a Vörös Üjság az 1918-as forradalom ihletésé­ben teljesítette küldetését, a szabadságért, a nemzeti füg­getlenség ügyéért harcolva az új társadalom építését szol­gálta. Ezután Kékesdi Gyula, a szövetség aranytoll-bizottsá- gának elnöke átadta az arany emléktollakat, majd koszorú­zás következett. Az Újságíró Szövetség székházának Rózsa Ferenc termében megkoszo­rúzták az első magyar legális kommunista lap, a Vörös Új­ság márvány emléktábláját. A forradalmár elődök emléke Szekszárd, Herman Ottó la­kótelep. Délután 3 órára tűz­ték ki a taggyűlés kezdetét, de már egy órával korábban nyitva volt a párthelyiség, nem is feleslegesen. Egyen­ként, kettesével jönnek a párttagok — köztük házas­párok —, javarészt idős em­berek. Lévén lakóterületi pártszervezet, a tagság zöme nyugdíjas. A negyvenből mindössze hét az aktív dol­gozó. Nem is lehet számítani olyan arányú megjelenésre, mint a munkahelyi pártszer­vezetben: tizennégyen vannak fölmentve — egészségi okok miatt — a pártrendezvények látogatása alól. Őket a bizal­miak keresik föl rendszere­sen, elbeszélgetnek velük, el­viszik a tagbélyeget, és aki kéri, annak egyik-másik Kos- suth-kiadványt. A mai délután azonban ki­vétel. Kiss János titkár cso­dálkozik is, amikor Forrai Antal nyitja az ajtót: „Nem vagy kötelezve arra, hogy el­Í jöjj — mondja neki — tudod, hogy föl vagy mentve.” át az elismerést: a dombóvá­ri posta „Előre a békéért” hírlapterjesztő szocialista brigádja, Jiamkovics Lásziló, a nagydorogii Községi Tanács pártbizottságának titkára, Kretzer Jánosmé, a Bonyhádi Cipőgyár pártvezetőségének titkára, Papp János, a szek­szárdi postahivatal vezetője és Feszit Konrád, a bonyhádi pastahiivatail vezetője. előtt tisztelegve az MSZMP KB agitációs és propaganda­osztálya nevében koszorút he­lyezett el Lakatos Ernő osz­tályvezető és Karvalics László osztályvezető-helyettes, a Mi­nisztertanács Tájékoztatási Hivatala képviseletében Né­meth Jenő, a TH elnökhe­lyettese és Juhász Imre fő­osztályvezető, a Népszabadság szerkesztősége nevében Be- recz János főszerkesztő és Lózsy János olvasószerkesztő, a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozóinak Szakszer­vezete, valamint a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége részéről Hárai Tibor és Simon László, a két szervezet titká­rai. A MUOSZ koszorúját Pálfy József, a szövetség el­nöke és Megyeri Károly, a MUOSZ főtitkára helyezte el, az újságíró iskola hallgatói nevében pedig Szabó Klára és Nika György koszorúzott. A sajtónapi ünnepség ba­ráti találkozóval ért véget. — Néha hetekig se tudok kimozdulni a lakásból, — így a válasz —, de most kicsit jobban vagyok. Természetes, hogy jöttem. Erre a taggyű­lésre mindenképpen, hiszen ötévenként van ilyen. És lesz is mondanivalóm ... Egy idős asszony a követ­kező. Majdnem otthon kellett maradnom, tífuszoltást kap­tam, nagyon fáj a karom. Szerencsére, a lábammal nincs baj. Fél háromkor már zsong a párthelyiség. Van, aki a tag­díját rendezi, mások a poli­tikai kiadványok közt válo­gatnak. És mindenki beszél­get. Magukról, a távollévők­ről, egyéni gondjaikról, és a lakóterület problémáiról. Ki­derül, hogy egy asszony azért nem tudott eljönni, mert Hé­vízen van, a gyógyüdülőben, többen megbetegedtek, de ismét és ismét jön olyan idős párttag, akinek nem lenne kötelessége itt lenni. — Van úgy, hogy három hétig sem tudok kimozdulni a lakásból, de ha jobb az idő, mint most is, és jobban érzem magam, A nemzet őrzi emléküket Negyven éve végezték ki a Felszabadító Bizottság katonai vezetőit Megemlékezések a magyar sajtó napján lllllllllllllllllllll■llllllllllllllllllllll■lllll■lll■llllllllllllllllllllllllllllll Beszámoló taggyűlés a pártszervezetben Kiváló lapterjesztők

Next

/
Thumbnails
Contents