Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1984-12-01 / 282. szám

e népújság

1984. december 1.

Or. Bágyoni Attilával, a Magyar Pszichiátriai Társaság szexológiai csoportjának egyik vezetőjével

I

— Magyarország, az ENSZ válási statisztikája szerint az élmezőnyben van.

—Így igaz. Érdekes módon Svédország áll az első helyen, ott minden második házasságot felbontanak. A legjobb az arány Franciaországban!!), Japánban és Iránban.

— Az érdekes statisztikában mélyedjiink el egy kicsit, elsősorban saját házunk táját illetően. Konkrétan: beszélgessünk a házasságok megromlásának azon okairól, melyek a tárgyaló- termekben csak ritkán hangzanak el.

—Tehát az oly gyakori „fő- vádlottról”, a szexuális diszharmóniáról?

| — Igen.

— A bontóperek során csak nagyon ritkán mondják el a házastársak, hogy valami miatt egyszerűen nem tudnak megfelelni egymásnak. Természetesen más komoly okra, egymás meg nem értésére hivatkoznak. Csakhogy azok legtöbbje szexuális problémákra vezethető vissza, a házastársak már nem jó pratnerei egymásnak.

— S erről miért nem beszélnek a bíróságon? AlSze- méremből? Azaz még mindig tabu a téma?

— Ilyen formában valószínű. Pedig, ha volna rá hatalmam, megszüntetném annak lenni. Ugyanis életünk fontos velejárójáról van szó. Mégpedig arról, ami mindenkit érdekel. Hiszen a szexuális forradalom végigsöpört az egész világon. Azokban az országokban is, ahol nem árusítanak szexmagazinokat. Ezekben — köztük hazánkban is — a szexuális felvilágosító irodalomnak kell korrektül és nyíltan foglalkoznia a sok-sok problémával, a felmerülő kérdésekkel. S ezekről a dolgokról is ugyanolyan nyíltan kell beszélgetni, írni a lapokban, mint bármi másról.

— Napjainkban meglehetősen sokat foglalkozunk az úgynevezett szex-témával.

—Sokat bizony. Persze, ez is, mint annyi más, relatív. Mert ahhoz képest foglalkozunk sokat a témával, hogy volt idő, amikor illetlenség volt azt szóba is hozni. Pedig igen fontos! S nemcsak azért, mert a szex is az emberi érdeklődés egyik szférája, hanem, mert az egyes ember életének természetes része, oka és következménye a harmóniának és diszharmóniának.

— Egyszer azt olvastam, lehet, hogy az ön egyik könyvében, hogy a szexuálisan érdeklődő emberek kezdeményezőbbek, alkotóbbak a munkában, s az élet más területein is.

— Pontosan így van, s ezt felmérések, beszélgetések sora is igazolja, sőt, bizonyítja. De fordítsunk a dolgon! Azok, akik mernek és tudnak változtatni a konvenciókon, a régi szokásokon, akik keresik a színt, a szebbet, a jobbat, azok nyilvánvalóan általános emberi kapcsolataikban és nemi életükben is aktívabbak, vállalkozóbbak lesznek.

— Nem szeretném megtörni a beszélgetést, de visszakanyarodnék saját mondatom egy szavához, a könyvekhez. Közismert, hogy „eljegyezte” magát a szexuál- szociológiával is, s már több könyve jelent meg e témáról, s igen nagy példányszámban. Az emberek megveszik, olvassák. Sőt, több ismerősöm az Adám című folyóiratban Is elsőként Bágyoni Attilát olvas. Tehát a kérdés: Olvasói mit várhatnak a közeljövőben?

— Ha ezzel jó hírt mondok, akkor a közeli és a kicsit távolabbi megjelenésekről is szólhatok. Néhány hét múlva jelenik meg az Üzenet című könyvem, mely egy országos felmérés eredményeinek a publikálása. A későbbiekben pedig mintegy válaszul „Válasz” címmel szeretném megírni a folytatást, pontosan a szó szoros értelmében a választ — természetesen az olvasók segítségével, közreműködésével.

I — Miről szól az Üzenet?

— Pontosan 5500 nőt kérdeztünk meg a szexről, a partnerkapcsolatról, illetve a házaséletről. A beérkezett kérdőíveken kívül 3600 levél is érkezett, melyeket szintén feldolgoztunk. A tanulmányozás során kitűnt, hogy a nők óriási többsége tartós partnerkapcsolatra vágyik, s csak elenyésző részük az, amely kizárólag a szexuális aktus miatt létesít kapcsolatot. A felmérés másik igen fontos megállapítása, hogy a nők ma már nem nyugszanak bele az alárendelt szerepbe. S ezért tesznek is, például gyakran vállalják a kezdeményező szerepet.

I

— Elérkeztünk a koronakomplexus fogalmához.

— Amit 1979-ben használtunk először a „teremtés koronája” körüli viták során. De szögezzük le, hogy ez a férfiaknak és a nőknek is a legújabb dilemmájuk lett. Pedig kezdetben úgy tűnt, hogy ez kizárólag a férfiak problémája, akik nehezen akarják elfogadni a megváltozott társadalmi helyzetből adódó szerepüket. A koronakomplexus a nő számára is gondot jelent, aki szintén zavarban van a hirtelen rászakadt hatalmi helyzetében. Tény, hogy egy egészséges folyamat zajlott le, mely során a nők színre léptek, egyre több jó vezető kerül ki közülük, s már nemcsak választók, hanem választhatók is. S így, ezekben az új, megváltozott szerepekben kell tisztelniök egymást, egyikük sincs monopolhelyzetben, kiszolgáltatva a másik nemnek. Viszont igényeik kell, hogy legyenek egymással szemben. Ki lehetne bontani bővebben a témát, hosszas felsorolással, példákkal, felmérésekkel alátámasztani az elmondottakat. Helyette szögezzük le, hogy a szerelemben is kezdeményezők a mai nők. Ez persze a férfi számára teljesebb kapcsolatot jelenthet.

— Megfigyeltem, hogy a partnerkapcsolatról, házasságról főként a nőket „faggatják”. A felmérések csak ritka esetben kutatják a fér- _ filelket.

—Van benne valami. Ilyen alkalmakkor jóval kisebb a nők ellenállása, mint a férfiaké, ezenkívül a lányok és asszonyok nyíltabbak, őszintébbek.

— És szerelmi összetettebb.

életük is

— Hogyne. A nők számára nemcsak az orgazmus jelenti az örömöt. Félreértés ne essék, nem állítom az ellenkezőjét a férfiakkal szemben, viszont jól tudjuk, hogy az ő igényük más. Ugyanis nem titok, hogy a partnerkapcsolatokban a nők érzelmileg elkötelezettebbek. Erre viszont tekintettel kell lenniük a férfiaknak.

S máris úgy tűnik, hogy a jól sikerült házasságok egyik kritériumánál tartunk. Nem mondom, hogy tudom, mi minden szükségeltetik a jó házassághoz. De néhány fontos dolgot azért felsorolnék: szerelem, szeretet, szexuális harmónia, empátiakészség, egy kis önzetlenség, közös érdekek, közös célok, közös sikerek, sikerélmények, egzisztenciális és anyagi stabilitás.

— Mivel én „térítettem el” a kérdés megválaszolásától, már-már kötelességemnek érzem visszaadni a fonalat. Tehát mi a helyzet a férfiak „megfaggatásával”?

— Hangsúlyozom, s ön is említette, hogy csak alkalmanként kérdezzük meg a férfiakat a témáról. Viszont említettem, hogy az Üzenet című könyvemet egy másik, a Válasz követi majd. Hát abban a férfiak „vallanak”.

I

— Például a nyitott házasságról is?

— Elképzelhető. Persze, pillanatnyilag még csupán a tervek alakulnak... Viszont, gondolom, nem véletlenül hozta szóba a nyitott házasságot. .. Az elv számomra valahol elfogadható. Megértem, ha valaki abban él. Viszont a társadalmi valóságát nem látom. Egyébként erre a legtöbb férfi nem alkalmas, mégpedig egyebek között azért nem, mert abban az állapotban egyszerűen nem tudnák elviselni feleségüket.

I

— Bágyoni Attila nős. Három gyermek édesapja.

— Két nagy fiam és egy tizennégy éves kislányom van.

— Es a felesége?

— Nekem segít. Nagyon sokat segít.

I

— De nem ez a „főfoglal- kozása”?

— Nem. Dehogy. Az Orszá- gos Rehabilitációs Intézetben higiénikus.

— Bízom benne, hogy nem neheztel a családjára vonatkozó kérdések miatt. Viszont ezekkel együtt teljes a beszélgetés. Hiszen ön annyit publikál, közismert személyiség. Az olvasók pedig alig-alig tudnak valamit a kznyvck, cikkek szerzőjéről.

— Akkor elmondom még azt, hogy az orvosi egyetem elvégzését követően orvosként kezdtem egy kis faluban. S azokbna az esztendőkben döbbentem rá, hogy az emberek nagy része szexuális problémákkal küzd. S arra is rájöttem, s egyre inkább megvilágosodott előttem, hogy milyen fontos szerepe van a harmonikus családnak, ezen belül a szexuális életnek, s hogy annak negatívumai az élet többi területét is milyen sötét árnyékkal képesek beborítani.

— Miben látja az okát, hogy olyan sok a kiegyensúlyozatlan házasság?

— Egyebek között szerelmi kultúránk hiányosságaiban. Ennek gyógyítására ugyan — sajnos — nem lehet receptet adni, gyógyszert szedni. Viszont tűnődni és beszélgetni róla, igen fontos. Az emberek örömeikről, bajaikról gyakran ejtenek szót. Elmondják egymásnak, hogy mit főztek, vagy a gyereknevelés során milyen problémáik adódnak, részletesen számolnak be egymásnak műtéteikről. Viszont szexuális örömeikről, kudarcaikról általában hallgatnak. Nem csoda, hiszen a téma meglehetősen intim.

I

— Tehát beszélni kell róla?

— Bizony, beszélni. Mégpedig már gyermekeinkkel. A tapasztalat azt mutatja, hogy a szülők nagy része még ma sem „témázik” ezekről a gyermekével. Pedig látszólag nyílt a légkör, megbeszélik anyagi gondjaikat, terveiket. .. De a szexuális kérdésekről nem mernek, vagy akarnak szólni. Egyik könyvemben ezt így fogalmaztam meg: „Az egyik legfontosabb dolog az embert őszinte légkörben, félelem nélküli szabadságra nevelni, s biztatni a legkisebb gyermeket is, hogy legyen bátorsága az önmagában levő legjobb tulajdonságokat megvalósítani. Ez a szexuális kérdésekre is vonatkozik. Ezért — vagy többek között ezért is — a nevelés során kell gondoskodni arról, hogy a gyermeknek már egészen kicsi korától kezdve, követésre méltó modellt mutassunk”. Az idősebbek gyakran jegyzik meg, hogy „milyen duma megy” a fiatalok között mintegy helyettesítve a „szeretlek”-et. Véleményem szerint ez nem mindig — sőt az esetek többségében nem — jelent érzelemszegénységet. Indítéka jórészt a gátlás és szorongás... Tehát nekünk, felnőtteknek kell megtanítanunk gyermekeinkkel kimondatni a szót: Szeretlek! És igenis, neveljük a lányokat nőknek, a fiukat pedig férfiaknak.

— Nemrégen a rádió sugárzott egy riportot. Fiatal, középiskolás lányok mondták el, hogy harminc, negyven év körüli férfiak kapcsolatát keresik, s találják is meg.

— Nem szabad elítélni ezeket a kislányokat. Szüleiket annál inkább. Ugyanis a dolog nyitja az, hogy otthon nem kapták meg a családi fészek melegét, hiányzott a lelki élet. így partnert és apát is keresnek — egyszerre. Szóval nem győzzük hangsúlyozni a családok szerepét a gyerekek, a fiatalok életének alakulásában, alakításában. És természetesen a harmonikus családi élet fontosságát, a közös életprogram meghatározását.

— Az életprogramét, melyet a házasságkötés előtt tisztázniok kell a fiataloknak.

— És ezzel együtt a házaséletre való felkészülés fontosságát. Mert a felkészült, egymás gondolatait is ismerő fiatalok jó része boldog házasságban — szociológiai vizsgálatok bizonyítják, hogy egyre többen kötnek házasságot — mely kedvező viszonyok között rendkívül biztos, stabil életforma.

I

— Reménykedjünk, hogy mind több házaspárnak ez utóbbit jelenti a házasság.

V. HORVÁTH MARIA

Kiállítás Dombóváron

Nyolc műhely, nyolc festő

Tisztelettel köszöntöm mindazokat, akik elfogadták a Dombóvári Városi Művelődési Központ és a Képcsarnok meghívását, és eljöttek a nyolc festő képeit bemutató kiállítás megtekintésére.

Nyolc festő, nyolc műhely, nyolc életút mozaikjaival találkozhatunk ma itt. Nyolc különböző korú, különböző életutat bejárt művész jött el személyesen, vagy alkotásai révén, hogy a maga módján, a maga eszközeivel kö. szöntse Dombóvári, közülük ketten a szülőföldet, azt a várost, ahonnét elindultak.

Hazajött Dombóvárra Sarkantyú Simon, kétszeres Munkácsy-díjas, és Vati József, szintén Munkácsy-díjas, hogy üdvözöljék a felszabadulás 40. évfordulójának ünnepségére készülő várostök azok, akiket itt aligha kell bemutatni, hiszen Sarkantyú Simon néhány év kivételével életének első 30 esztendejét itt töltötte. Az ő számára nyilván ez a haza, még akkor is, ha művészetét szinte egész Európa látta és csodálta, s e csodálatot külföldön és itthon kiállítási díjakkal és nagydíjakkal ismerték el. Látta képeit Moszkva és Párizs, Velence és Varsó, Stockholm és Tokió. de több kisázsiai ország is. itthoni önálló tárlatainak még csak a felsorolására sem lehetne vállalkozni, de az mindenképpen említést érdemel, hogy a szűkebb pátriába többször is elhozta alkotásait egyebek között Szekszárdra és Kölesdre is. Sarkantyú Simon, a festő nyelvére for- díja a közelmúlt és a mai élet küzdelmeit, az emberi élet drámai konfliktusait, mert őt a valóság és ennek nagyobb összefüggései foglalkoztatják. Korszerűségét formanyelvével is jelzi. Az összegző előadás döntő stílusjegyévé vált. Bensőséges lírai megnyilvánulásai a csendéletekben jutnak kifejezésre, de középületek díszítésére is szívesen vállalkozik. Több nagyméretű pannója és szekkója látható az ország különböző helyein, például a budapesti Madách Színházban, Gödöllőn a tanácsteremben, vagy Szombathelyen a tanárképző főiskolán.

Dombóvár szülötte Vati József, aki Kmetti János, Poor Bertalan és Szőnyi István keze alatt bontakozott ki és pontosan 30 esztendeje jelentkezik a hazai tárlatokon és külföldi bemutatókon. Moszkva. Tokió és Hollandia mellett Budapest, Miskolc, Pécs, Szekszárd és még több magyar város köszönthette tisztelettel kiállítása alkalmából. Kétszer kapott Der- kovits-ösztöndíjat, 1966-tól Munkácsy-díjas. Ha képeit nézzük, szinte érezzük, hogy az alkotó együtt él a művével, míg azt véglegesen befejezettnek nem tekinti. Művei elmondják róla, hogy a mester töprengő, szemlélődő alkat, őszintesége az élet legellentmondásosabb mozzanataival való találkozásnál is kitűnik. Tájképfestészetéből

a természet szépsége, szere- tete. lírai gyöngédsége tetszik át, ez az ő világa. A mély át- érzéstől hitelesek csendéletei, faluképei, tájképei és a képein ismét megjelenő ember is. Az év nagy részében Tolna megyében él. A dombori Duna-ág melletti titkokról mond véleményt.

Munkácsy-díjas művészt köszönthetünk Schéner Mihály személyében is, aki Rud- nai Gyula tanítványa volt. Schéner tanár úr a hazai tanulmányok mellett számos európai és tengerentúli országban bővítette ismereteit. És, hogy nyitott szemmel járt a világban, azt bizonyítja, hogy munkájára jelentős hatással vannak a külhonban látottak. Igaz ez, még akkor is, ha tudjuk, hogy a magyar folklórral is szívesen foglalkozik a 60-as évek végétől, sőt mi több, néhány éve a szdbrászat és a kerámia területén is tevékenykedik. Újabban van energiája a leghálá- sabb publikum, a gyerekek

felé fordulni. Konstrukciójában egy eddig elhanyagolt világnak, a játéknak szán jelentős szerepet, hogy a maga módján, a maga eszközeivel fejlessze a gyerekek ízlésvilágát. *

Czetényi Vilmos a fényes szelek nemzedékéhez tartozik. Népi kollégista volt, alapító és vezetőségi tag a Misztófa'lusi Kiss Miklós népi kollégiumban. Művészpályájának indulása az ötvenes évek második felére esik. 1959-től a kirakatrendező iskola tanára lett. Az első önálló kiállítása meglehetősen sokáig váratott magára, hiszen a diploma megszerzését követően csak 12 év múlva jelentkezett a Dührer-te- rernben, majd ezután már évente újabb és újabb kiállítások következtek, köztük 1968-ban a szekszárdi múzeumban is. ö maga mondja egy helyen: alkotó módszere a belső látomásra épül. Kísérleteiben is mindig szem előtt tartja a fő célt, az embert. amiért, véleménye szerint, mindent érdemes megpróbálni.

Balogh Ervin életének jelentős szakasza telt a Dunántúlon, egész pontosan Székesfehérváron. Igaz, hogy már több mint 40 esztendeje Budapesten él. Előbb a műegyetemen tanult, azután kezdett a festészettel foglalkozni. Harminc évvel ezelőtt az Ernst Múzeumban szerepelt először a fiatal művészek első országos kiállításán. Hazánk tucatnyi városában láthatták már önálló kiállítását, de jélen volt a Moszkvai Biennálén, Berlinben, Prágában, Varsóban. Szófiában. Tokióban és Eislebenben is szerepelt kiállításon. Számos képe van a Nemzeti Galéria, a hazai múzeumok és a gyűjtők tulajdonában.

Darabont Tamás Budapesten született, ott él és dolgozik. 1965 óta sok országos kollektív kiállításon vett már részt, rendszeresen jelen van Hódmezővásárhelyen az őszi tárlaton, Bulgáriában, a Né. met Szövetségi Köztársaságban, Svájcban és Olaszországban járt tanulmányúton. Megyénkben önálló kiállítása még nem volt. bár képei a hazai múzeumokon és a Magyar Nemzeti Galérián kívül megtalálhatók Szófiában és Hanoiban is.

Gyergyó-Kolozsvár. A hegyeket, a havasokat, a Kárpátokat juttatja eszünkbe, mégis az alföldi tájak és a csendélet lírai testűjeként tartjuk számon Ambrus Imrét, aki mindössze 7 esztendeje települt át Magyarországra. Gyergyószentmiklós és Bukarest volt eddig a határainkon túli kiállításának helyszíne. Itthon a Budapesti Csók István Galéria, Vác és Győr közönsége után láthattuk Dombóváron.

Balogh István Péter e felsorolásból akár közvetlenül Balogh Ervin után is jöhetett volna, hiszen ebben az esetben a családi köteléket fejeztük volna ki. 0 a legfiatalabb a most bemutatkozó művészek között. Kokas Ignác növendékeként 1979-ben végezte el a Képzőművészeti Főiskolát, és ettől az évtől tagja a Fiatal Művészek Klubjának. Egyéni kiállítása eddig Hatvanban, Vámosgyörkön és Gyöngyösön volt.

E rangos művészcsapat kiállításának megnyitója kapcsán essék egy szó a Képcsarnok Vállalat kezdeményezéséről, amellyel ezt a bemutatót létrehozta. Illesse elismerés és köszönet azt a jó szándékot, amellyel a kiállítók a maguk eszközeivel hozzá kívántak járulni Dombóvár felszabadulási ünnepségéhez.

Kérem, fogadják jó szívvel, az igazi mecénás gavallériájával ezt a kiállítást, amelyet ezennel megnyitottnak. nyilvánítok.

FEJES ISTVÁN

(Elhangzott: 1984. november 28-án a dombóvári művelődési központban a „Nyolc műhely, nyolc festő című kiállítás megnyitóján.)