Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1984-12-01 / 282. szám
1984. december 1. NÉPÜJSÁG5 A középvezetők f ^ | . a r Iltlllt-S wdntgyaltai án dékániban az első számú vezetők szerepét lebecsülni, aztán azt is tudom, hogy a beosztottak kollektívája nélkül sem születhet eredmény, mégis azt mondom, a közvetlen termelésirányítók az úgynevezett középvezetőik a gazdasági élet kulcsszereplői. Mielőtt félreértés adódhatna: a két másik kategória adott, higgyük el, hogy az elsőszámú vezetők alkalmasak tisztük ellátására, a beosztottak pedig általában alkalmasak munkakörükre, úgy hogy vannak köztük jobbak is, gyengébbek is. Hanem nemcsak hiszem, hanem tudom is, hogy nagyon sók minden „középütt” dől el. Erre mondtam a bevezetőben, hogy a középvezetők, a közvetlen termelésirányítók kulcsszereplői gazdaságunknak és nagyon sokszor ők a mérleg nyelve. Érthető, hogy a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, a munkahelyi demokrácia továbbfejlesztése, az üzem- és munkaszervezés javítása, a vezetés színvonalának emelése érdekében szükségesnek ítélte a közvetlen termelésirányítók helyzetének elemzését. A továbbiakban elsősorban erre az elemzésre hagyatkozunk. Pontosabban abból a reprezentatív felmérésből indulunk ki, amely tizennégy üzemben vizsgálta a középvezetők erkölcsi és anyagi megbecsülését. A fő hangsúly, természetesen, a közvetlen termelésirányítókon van. ök képviselik azt a szellemi hátteret, amely a korszerű termelésszervezés mellett a korszerű technikát a termelési cél érdekében mozgásba hozza. Jelen gazdasági helyzetünkben a műszaki fejlesztés léhatősége behatárolt — mondhatnánk azt is, hogy szűkös, sőt egyes területeken nincs is—, illetve a hetedik ötéves terv célkitűzéseit olyan műszaki bázisról kell indítanunk, mint amilyen a jelenlegi. Ebben a helyzetben különösen fontos a meglévő szellemi tőke lehető legeredményesebb aktivizálása, ez pedig — többek között — a középvezetőket is közvetlenül érinti. A közvetlen termelésirányító felelőssége kétirányú. Egyszer felelős a felsőbb vezetésnek a területére lebontott termelési program megvalósításáért, annak személyi és tárgyi feltételeinek biztosításáért; ugyanakkor felelős a munkavállalónak, vagyis a beosztottnak, az egyenletes munkaellátásért, a megfelelő munkafeltételek biztosításáért. Ezt a feladatot az állományi létszám — az üzem sajátosságaitól függően — három—tíz százalékának kell megoldania. A középvezetők állandó továbbképzése elengedhetetlen. De ez egyelőre csak helyenként biztosított, például a Bútoripari Vállalatnál, a TÁÉV-nél, a Mezőgépnél. A szakszervezeti felmérés a problémák mélyére igyekezett hatolni, s megítélésünk szerint az alapvetően sikerült is. Éppen ezért megállapításaiból a jelentősebbekre részletesebben utalunk, mint olyan kérdésekre, amelyekre a jövőben, az eddiginél jobban, oda kell figyelni. A középvezetők iskolai végzettség szerinti megoszlása alig változik. Ennek oka abban keresendő, hogy a technikusképzés megszűnésével egyfajta szakképzési hiány lépett fel; az üzemmérnöki képesítéssel rendelkezők nem szívesen vállalnak művezetői beosztást; az oktartás és a gyakorlat meglehetősen elszakadt egymástól, a tananyag nem követi a műszaki-technikai szintben, a gyártástechnológiában bekövetkezett változásokat. És még egy: a legjobb művezetők a nagy szakmai tapasztalattal rendelkező szakmunkásokból lesznek — vagy inkább lennének — azonban a jó szakmunkások bére meghaladja a művezetők bérét. így azok nem szívesen vállalják a művezetői munkakört. rövid írás kere_________^ tében a bérek r észletes ismertetésére nem vállalkozhatunk, egy figyelemre méltó dolgot azonban nem szabad elhallgatnunk. Nevezetesen azt, hogy a húsz év feletti gyakorlati idővel rendelkező középvezetők aránya az utóbbi időben számottevően megnőtt és ez egyben félveti az utánpótlás kérdését is. Az utánpótlást a szakmunkások köréből kellene meríteni, de az előbb említett okok miatt ez csak nehézkesen megy. A gazdálkodó egységek többsége nem vállalja, illetve nem tudja vállaltai a közvetlen termelésirányítók átlagostól eltérő bérnövelését. Ennek oka ábban található, hogy a termelésiirányíták jelentős bérfejlesztése elvinné a többi dolgozó bémövelési lehetőségét; a szigorú bérgazdálkodási szabályozás nem ad lehetőséget bérfejlesztésre; sem a szakszervezeti bizottságok, sem a vállalatvezetés nem vállalja az esetleges vitát a többi dolgozóval az átlag feletti középvezetői bérfejlesztés esetén. A középvezetők erkölcsi megbecsülése függ attól, hogy jog- és hatáskörüket megfelelően biztosítják-e, de ne feledkezzünk meg arról sem: élnek-e hatáskörükkel és hogyan. Ide tartozik még, hogy jövedeílmük végzett munkájuknak megfelelő-e, aztán például a kitüntetésekből milyen mértékben részesülnek. Elmondhatjuk, hogy a helyzet áltálában kielégítő, de az is tény, hogy a hangsúly az általában-on van. Azért egy jó példát se hallgassunk el. A Símontor- nyai Bőrgyárból ha tanulmányútra mennek külföldre vezetők, köztük minden esetben ott van az illetékes terület művezetője is. Ezzel szakmai felkészültsége javul, tapasztalatait vezetési stílusában hasznosítani tudja és a dolgozók előtt is nő szakmai tekintélye. Akárhogyan is nézzük, egyet kell érteni azzal a szakszervezeti megállapítással, miszerint a közvetlen termelésirányítók munkájának rangja, megbecsülése a korábbilakihoz képest halványult. Megnőttek a Skei szembeni Követelmények, teljesítményük elismerése azonban elmaradt. Elmaradt a követelményektől az iskolai képzés is. Kedvező változások tapasztalhatók az üzemi demokrácia gyakorlatában elfoglalt szerepüket illetően, de még mindig nem teljes a jogkörük. A középvezetők helyzetének javítása érdekében elengedhetetlen a merev bérszabályozási rendszer feloldása, amelyre akkor kerülhet sor, amikor népgazdaságunk helyzete ezt lehetővé teszi. Szükséges lenne az iskolai képzés bizonyos reformja, mellyel el kell érni, hogy a képzés rendszere és tartalma kövesse a technika változását, hogy a gyakorlati életre felkészített szakemberek gyorsan beilleszkedhessenek a munkába. A középvezetők továbbképzését minden munkahelyen meg kell szervezni és ahhoz a szükséges feltételeket biztosítani kell. L. Gy. Szövők szövetkezete AmUL&JBCaJOKaJOC&JVC & Párosgalamb, csillagrózsa, vízfolyás, tölgyfalevél, tüskösrózsa pirosa, fehérje, feketéje dereng át 'az idő sűrűsödő, kusza szálú szövetén. A Sárköz híres szőtteseinek mintái ezek, !s mind a mai napig fennmaradtak, s minden bizonnyal még nagyon sokáig fennmaradnak, hiszen féltő kezek őrzik őket. A megmaradásukért munkálkodók ‘közül többen a decsi népi iparművészeti szövetkezetben dolgoznak. Ez a szövetkezet jelenleg az ország legnagyobb szövőszövetkezete. A 310 dolgozó — közülük 200 bedolgozó — évente 45—50 millió forint értékű népművészeti terméket készít. Évente 100—120 zsűrizett termékkel bővül a választékuk. Mindez elsősorban az export bővítése érdekében, hiszen ez az egyik segítség a mai nehéz gazdasági viszonyok között gondokkal bajlódó szövetkezetnek is. CZAKÖ SÁNDOR A bonyolult minták szövésénél ketten kezelik a szövőszéket A szőttesek mellett népi bútorok is készülnek A raktárban indulásra kész a sok szőttes Fonál él szőttes Figyelmesen, elmélyülten A közöl műbél; A tő munka a kezeké A nyomdikókkal a lábak is szőnek
