Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1984-12-30 / 305. szám
1984. december 31. Képújság 3 Iskola kóstolgató Házat mindig kell építeni Házat mindig kell építeni. Akkor is, amikor majd okos gépek segítik, könnyítik meg a kőművesek munkáját. Akkor lesz az igazi, amikor a mennyezetvakolást valamiféle új szerkezettel meg lehet oldani. Mert emberkese- rítőbb munka nincs, mint a mennyezetvakolás. Nyers Attila, harmadikos kőműves- tanuló mindjárt az első szóra ezt említi. „Az embernek a nyakába csorog a malter, a csuklója estére olyan érzéketlen lesz, mint a kiszáradt kóró.” A mázaszászvári fiú azért nyomatékosítja, hogy nem keseredhet el az ember ilyen apróság miatt. Mert ott van a falazás, ami mégiscsak szemet gyönyörködtető dolog. Téglát téglára rakni, estére megpihenni és nézni a falat, ami ott magasodik előttünk. Ha pedig kész a falazás, akkor jöhet a ház felöltöztetése. A legszebb munkák közé tartozik, „amikor eltakarjuk a csupasz falaikat”. Nyers Attila a Bonyhádi Építőipari Szövetkezet telepén rakja egymásra a téglákat, fél szemmel a fényképezőgépre figyel. Hiába, no, egy kőműves nem nagyon szereti, ha téglahordás közben lesik meg. Főleg akkor, amikor tudjuk, hogy Nyers Attila már egy négyemeletes házban dolgozik Wágner Adám és brigádja „keze alatt”. Vagyis szakmunkát végez, ami azért már valami. Olyan szakmunka, mint az otthoni garázs, amit a nagyapjával épített. A felnőtteket többször szóba hozza Attila. „Szeretek felnőttekk között dolgozni”, mondja, ami gondolom azt jelenti, hogy Wágner Ádá- mék felnőttszámba veszik a fiút. A kőműves munkáról nem kell sokat beszélni, vallja Nyers Attila, elég ha végigmegyünk egy városon, vagy akár Mázaszászváron, tudjuk, hogy arrafelé milyen mesteremberek dolgoztak. Mert a ház árulkodik... elárulja a háziak ízlését, a tervező igénytelenségét, a mesterember szaktudását... Attila szeretne építéstechnikus lenni. Az óhaj, vagyis a kívánság valós, már most készül a nagyobb feladatra: az iskolai előmenetele és a gyakorlati tudása jelzi, hogy igényes. És az igényes mesternek mindig lesz munkája, keze nyomát pedig olyan épületek viselik majd, amire jogagl lehet büszke... H. J. — G. K. Taggyűlés után - taggyűlés előtt Pártunkban™11101! s°k'-------------------------eves és bevált gyakorlat, hogy az alapszervezetek — a kongresszusra készülődve — két taggyűlést tartanak. Az elsőn a vezetőség beszámol a legutóbbi kongresszus óta végzett munkáról, következtetéseket von le a jövőbeni tennivalókra vonatkozóan és megválasztja a második taggyűlés tisztségviselőit. A második taggyűlés feladata: megvitatni a Központi Bizottság kongresszusi irányelveit, megválasztani a titkárt és a vezetőségi tagokat, valamint a pártértekezleti küldötteket. Jó két héttel ezelőtt befejeződtek a beszámoló taggyűlések. Ezeken a fórumokon nagy felelősségérzettel, kritikusan és önkritikusan tették mérlegre a pártszervezetek, hogy hogyan sikerült a párt politikáját végrehajtani területükön, milyen nehézségeket sikerült leküzdeni, milyen módszerekkel, megfelelt-e a pártszervezet ama követelményeknek, hogy az előrehaladás motorja legyen. Felpezsdült a mozgalmi élet, ezt tükrözték már a taggyűlés előtti beszélgetések és még inkább a taggyűlések. A szokásosnál jóval nagyobb volt a megjelenés aránya és az aktivitás. Megszólaltak a legtöbb helyen olyan párttagok is, akik általában ritkán hallatják szavukat, eljöttek és részt vettek a vitában sokan azok közül is — a lakóterületi pártszervezetekben — akik egészségi állapotukra, idős korukra tekintettel fel vannak mentve a pártrendezvények látogatása alól. Volt alkalmam részt venni olyan beszámoló taggyűlésen, ahol az üzemi párt- szervezet tagjainak közel. a fele mondta el a véleményét, tette meg javaslatait. És a megye alapszervezeteinek taggyűlésein szinte kizárólag olyan kérdésekkel foglalkozott a több ezer felszólaló, amelyek közügyek, a hibák bírálatát, az eredmények elismerését a jobbítás szándéka diktálta. A beszámoló és a vita csaknem mindenütt szerencsésen „nélkülözte” a leltárjelleget, nem azt sorolták föl, hogy az öt év alatt hányszor és milyen témákkal foglalkozott a pártszervezet, hanem azt elemezték, hogy miként alakult az üzem, az intézmény helyzete, hogyan sikerült a pártszervezetnek az ellenőrzéssel, az irányítással befolyást gyakorolni a területen dolgozók tevékenységére, hangulatára, hogyan sikerült a jelentkező ellentmondásokat feltárnia és megoldania. Bizakodó hangulatban zajlottak le ezek a taggyűlések, számos helyen hangzott el: nehézségeink ismertek, de jó politikai munkával, kommunista példamutatással úrrá tudunk lenni rajtuk. Most jó kéthetes szünet * után következik a a második „lépcső”, a januári taggyűlések sorozata. Ám teljesen mégsem nevezhető szünetnek ez a két hét, hiszen közben dolgoztak a jelölő bizottságok, a párttagság pedig tanulmányozhatta a Központi Bizottság kongresz- szusi irányelveit. Míg a novemberi—decemberi . taggyűlésen elsősorban a helyi politikáról volt szó, a januári taggyűlés napirendjére az országos politika, a kongresszusi irányelvek megvitatása és a választás kerül. Az irányelvekben a Központi Bizottság a párttagság, az egész nép elé tárta, hogyan értékeli az elmúlt években bekövetkezett fejlődést, helyzetünket itthon és a világban, miben látja az elkövetkezendő öt esztendő tennivalóit. Ám az irányelvek nem képeznek lezárt, megváltozhatatlan dokumentumot. Közzétételük azt célozza, hogy a párttagság, a széles közvélemény megismerje a Központi Bizottság előzetesen kialakított álláspontját és széles körű vita után — nyilvánvalóan egyik-másik megállapításának kiegészítése, esetleg megváltoztatása után — kerüljön a kongresz- szus elé. Természetesen, nem a párt fő politikai vonalának megkérdőjelezéséről van szó. Ám részletkérdésekben kialakulhatnak eltérő vélemények. A fontos az, hogy ezek a párt- szervezet legfőbb fórumán, a taggyűlésen nyilvánuljanak meg. A taggyűlésen minden párttag bátran elmondhatja — és ott mondja el — véleményét. De nem elég csak elmondani, a taggyűlésnek állást is kell foglalnia, minősíteni az észrevételt és úgy továbbítani a felsőbb pártszervhez. A széles körű demokratizmus — amely az irányelvek megvitatásában is megnyilvánul — a biztosítéka annak, hogy a párt legfelsőbb szerve, a kongresz- szus jó, megvalósítható határozatot hozzon. A januári taggyűlés másik feladata: a titkár és a vezetőségi tagok, valamint a felsőbb pártszerv pártértekezletére a küldöttek megválasztása. A beszámoló taggyűlés már támpontot adott ehhez, hiszen ott mérlegre tették a tisztségviselők és az egyes párttagok munkáját, magatartását is. A jelölő bizottságok pedig beszélgettek a párttagsággal, nagyjából kialakult képük van arról, hogy kik alkalmasak arra, hogy a következő öt évben vezetők legyenek. Fontos,hogy azok> akik a------------- „lelépő” vezetőségben jó munkát végeztek, újra megválasztásra kerüljenek, de nyilvánvalóan sok alapszervezetben választanak új titkárt és vezetőségi tagokat. A legfőbb mérce: az alkalmasság, ennek megítélése vezesse a jelölő bizottságokat és a párttagságot. J . J. nTYTl HÍRRE Megint eltelt egy hét, sőt ezzel a héttel eltelt egy nehéz, ámde megújulásra serkentő esztendő is. Ne menjünk most bele 1984 értékelésébe, megtesszük azt a következőkben még számtalanszor, sőt jósolni se bátorkodjunk 1985 kapcsán, arra is akad majd mód, de akkor már ismeretek birtokában. Túl vagyunk a karácsonyi ünnepeken, ki a beigli-, ki az alkoholmérgezésen, de előttünk az újabb megpróbáltatás, a dári- dós szilveszter és a katzenjammeros másnap, az Üjóv. Hogy vígasságban nem lesz hiány, arra már utal a szobámba felhangzó éktelen trombitaszó, pedig vasárnap van még csak, 1984 december havában. Megjött a tót Harcra is megérkezett a tél Megjött. Vártuk is, nem is. A gyerekek egyértelműen igen, a felnőttek körében már nem ilyen egyértelmű a helyzet. A földekre mindenképpen kell a hótakaró, sőt lehetne vastagabb, már csak a jövő évi csapadék szempontjából is, meg a hőmérő higanyszála is lecsúszhatna néhány napig tíz fok alá, hadd pusztuljanak a kártevők. A megyei tanács mezőgazdasági osztályának felmérése szerint az őszi kalászosok közül az árpa már több táblán bokro- sodik, másutt négy-hat leveles fejlettségű, a búza általában két-négyleveles stádiumban található. Csupán néhány kései vetés — például cukorrépa utáni búzaterület — van szögcsíra-, illetve egyleveles állapotban. A gabonák növényegészségügyi helyzete jó, a gabonafutrinka kártétele jelentősen csökkent. A veszélyeztetett táblákon a nagyüzemek állománypermetezést végeztek, őszi búzában 65 hektáron, őszi árpában pedig 355 hektáron. A lisztharmat az október végi, november elejei enyhe időjárás hatására megjelent, de inkább csak az árpán látható, néhány százalékos gyakorisággal. A mezeipocók-fertőzöttség minimális, bár az évelő pillangósokban lassú szaporodása tapasztalható. Két mezőgazdasági kombinátunk van Maradjunk még egy időre a mezőgazdaságnál. Kombináttá avatta a miniszteri rendelkezés a Szekszárdi Állami Gazdaságot is, másodiknak a megyében a dalman- d'i után. Irtunk az eseményről, visszautalni nincs Ok, ellenben néhány mondatot megérdemel az a változás, amely az állami gazdaságok életében bekövetkezik a holnapi nappal. Január elsejétől megszűnik az Állami Gazdaságok Országos Központja. Az állami gazdaságokat két irányítási csoportba sorolják. Hetvenhét gazdaság esetében vállalati tanács, negyvenhárom gazdaságnál közgyűlés, illetve küldöttgyűlés irányítja majd a vállalatokat. Ma már elvitathatatlan, hogy a mező- gazdaság szocialista átszervezésének időszakában óriási szerepük volt az állami igazdaságoknák. Gondoskodtak a vetőmagvakról, a szaporítóanyagokról, s rajtuk keresztül szerezték be a szövetkezetek a tenyészállatokat. Az állami gazdaságok által szervezett és alapított termelési rendszerekben meggyorsult a műszaki fejlődés, tervszerűbbé, fegyelmezettebbé vált a termelés és ezáltal eredményesebbé a gazdálkodás. A január elsejei változások lehetővé teszik az önállóbb, függetlenebb gazdálkoMeghívták az ünnepségre a gazdaság ála' pító tagjait és a nyugdíjasokat is dást, de ugyanakkor az állami gazdaságoknak továbbra is feladatuk marad a termelésfejlesztésben való kezdeményezés, olyan magas szintű és eredményes gazdálkodás megvalósítása, amely tovább formálja, alakítja a magyar mezőgazdaságot. Létkérdésünk a béke Az elmúlt hét egyik lapszámában mutattuk be az Országos Béketanács Tolna megyei tagjait. A bemutatás inspirált néhány gondolat megírására. Aczél György használta egy helyt ezt a megnevezést: „Békeviselt nemzedék”. Ne .tessék humorosan fogadni, örömmel annál inkább szabad. A mai húszon-, sőt harmnicévesekről van szó. Róluk, akiknek életformájuk a béke, s immáron nincs viszonyítási alapjuk. Szerencséjük van, hanem ez a szerencse kisisé a pacifizmus felé is tol. A béke nem valamiféle isteni ajándék, azért mindennap meg kell küzdeni, amint tesZilk is a mi Oldalunkon álló felelős államférfiak és a mi oldalunkon álló felelős tömegek. „Békeharc.” Látszólag ellentmondás csak a béke és a harc. Ha kell, igenis harcolunk, mégpedig mindenfajta fegyverrel, a béke megőrzéséért — gyerekénekért, unokáinkért, meg egyáltalán azért, hogy 2000-ben is az emberi kultúra virágozzék e földön. Pályaválasztás Üjszerű dologgal próbálkoztunk az év végén. Egyik kollégánk sorra bemutatja a megye iskoláit s természetesen art is, hogy az adott iskola mire készíti föl tanulóit. Az elhangzott és leírt vélemények arra mutatnak, hogy célunkat elértük, segítettünk a szülőknek, akik most döntenek ser- dületlen gyerekeik jövőjéről és segítettünk ia gyerekéknek is, akik találgatják, milyen pályát válasszanak felnőtt korukra. Nem titkoljuk, ez is volt a célunk, sőt kicsit az is, hogy megmutassuk, az úgynevezett divatos szakmákon kívül számos akad, amelyik éppoly szép, mint a néhány mostanság felkapott s a társadalomnak egyként szüksége van arra, hogy minden területen megfelelően képzett emberek dolgozzanak. (Szilveszter napja van, így hát megengedhető némi humor, vagy ákár nem sértő gonoszkodás is. Egy barátom is megkérdezte szépreményű fiúgyermekét, hogy milyen pályát választ? A gyerek egyből rávágta: a sportpályát. Az apa, lévén sport- berkekben tájékozott, azonnal tudott riposztozni: Rendben van, fiam, az is egy pálya, de vigyázz, mert az MLSZ is kénytelen lesz előbb-utóbb betartani sok-sok ígéretét, és futballvilágban is bevezetik a teljesítménybérezést.) Búcsúztató - készülődés „Meghalt a király, éljen a király!” — úgy aktualizálhatjuk, hogy meghalt az óév, születőben az új, tehát éljen! Senkit se kell meggyőznöm arról, milyen nehéz volt 1984. No de itt vagyunk és ■nem is akármilyen körülmények között. Ezért nem írom hát, hogy „megúsztuk” ’84-et. Sokkal többről és nemesebbről van szó. Hajlamosak vagyunk sokszor az öniróniára, sőt önlebecsülésre. Aztán jönnek időszakok, amikor kiderül, hogy nemcsak öniróniánk van, hanem akaratunk is arra, hogy ráncbarántsuk magunkat, ha bajban a ham. A legszebb, a leghősiesebb időkre emlékeztet az a lelkesedés, amely a szocialista munkaversenyben tapasztalható, a közelgő pártkongresszus és a felszabadulás negyvenedik évfordulója tiszteletére. Nem tudom, ki hogy van vele, ilyenkor én meghatódok: Lám ilyenek is tudunk lenni. Viszont mindjárt föltolul a kérdés: Miért nem tudunk mindig ilyenek lenni? No jó, tudom, hogy nem tudom én megváltani a világot, de azért akarni csak szabad. Talán nem szerénytelenség ha néhány szót magunkról is szólok, hiszen a kedves olvasó — néha örömmel, néha bosszankodva — naponta találkozott velünk. ön, aki olvassa ezeket a sorokat, XXXIV. évfolyamunk 306. számát tartja a kezében. Nincs olyan település, nincs olyan üzem, vagy intézmény a megyében, amelyről ez idő alatt, de az elmúlt évben is, legalább egyszer, ne írtunk volna. Ott voltunk minden eseményen. Mindig, mindenről volt véleményünk. Tévedtünk is nem egyszer, de mindig a segítés, a tárgyszerű tájékoztatás igénye vezetett bennünket, valamint szolgálata a szépnek, a jónak, amely ma pártunk elvszerű politikájában ölt testet. Ezek után — örülve annak, hogy nekem jutott 1984 utolsó „Hétről hétré”-je megírásának tiszte, hadd kívánjak békés, boldog, új esztendőt. LETENYEI GYÖRGY
