Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1984-12-29 / 304. szám
2 KÉPÚJSÁG 1984. december 29. Folytatódó zavargások Ismét zavargások voltak a Dél-afrikai Köztársaság több városában. Johannesburg feketék lakta elővárosában a rohamrendőrséget is bevetették a fajüldözés elleni tiltatakozókkal szem ben. (Telefotó) Ceausescu beszede a nemzetiségi kérdésről Mai kommentárunk Ankara hangja A szovjet kormányfő már visszaérkezett Moszkvába, s a szerződések szövegét közölték a lapok, Nyikolaj Tyiho- nov törökországi utazása azonban még mindig az érdeklődés középpontjában áll. Az a hang, ami Ankarában a tárgyalásokat jellemezte, bizony hosszú ideje hiánycikk volt a világpolitikában. Közismert tény, hogy a múltban a két ország viszonya nem volt éppen felhőtlen. Hagyományos barátságról legföljebb az utóbbi hatvan évben, a Szovjetunió megalakulása, Lenin és Kemal Atatürk óta beszélhetünk. Bár más szövetségi rendszerhez tartozik a két ország, immár vagy húsz éve kifejezetten kiegyensúlyozottan fejlődnek a szovjet—török kapcsolatok, bizonyítván a békés egymás mellett élés lehetőségét, megvalósíthatóságát. A Szovjetunió és Törökország egyaránt két kontinensen, Európában és Ázsiában fekszik, s mindkettőnek ázsiai területe a nagyobb. Mégis mindkettő európai ország, s éppen eltérő társadalmi rendszerük, szövetségesi hovatartozásuk miatt — és persze, a hosszú közös határ okán is — fontos, hogy szót értsenek egymással. A jószándék és a kölcsönös gazdasági, politikai érdekek fölismerése segít túllépni a történelmi eredetű gyanakváson, az esetleges bizalmatlanságon. Egymás területének, belügyeinek tiszteletben tartása mellett a két ország gyümölcsöző és gyorsan fejlődő gazdasági kapcsolatokat alakított ki. Emellett rendszeresek a kulturális cserék, a politikai, diplomáciai érintkezések. Ennek jegyében Konsz- tantyin Csernyenko üdvözölte és hivatalos látogatásra Moszkvába invitálta Kenan Evren török államfőt. Tyihonov és Turgut özal török miniszterelnök tárgyalásain arra is fény derült, hogy a regionális kérdések egy részében Moszkva és Ankara véleménye igen közel áll egymáshoz. Ilyen például a Közel-Kelet problémaköre, ahol mind a Szovjetunió, mind Törökország az igazságos rendezésért, a palesztin nép jogainak elismeréséért száll síkra. Bár az Égei-tenger kérdésében, vagy Ciprus ügyének megítélésében nincs ehhez hasonló összhang, lényegében mindkét ország alkotó, aktív módon közelíti meg a világpolitika kis és nagy problémáit. Kapcsolatuk előrevetíti egy nyugodtabb, enyhébb nemzetközi helyzet képét. Ahhoz, hogy ez ne csak lehetőség maradjon, még sok hasonló tárgyalásra van szükség, más országok között is. HORVÁTH GÁBOR Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, az RSZK elnöke csütörtökön beszédet mondott a magyar és német nemzetiségű dolgozók együttes ülésén. Egyebek közt kijelentette: a századok folyamán együtt éltek, dolgoztak és harcoltak románok, magyarok, németek és szerbek, valamint más nemzetiségek, együtt hozták létre mindazt, ami ma Romániában található különböző vidékeken. Együtt harcoltak az elnyomás, az igazságtalanság ellen, a kizsákmányolástól mentes társadalomért, közösen valósították meg a felszabadító forradalmat, közösen hozták létre a szocialista társadalmat — mondotta. Ceausescu szavai szerint jelenleg „teljes mértékben meglodott a romániai nemzetiségi probléma”, s „a nemzetiségek számára minden területen biztosítják a teljes jogegyenlőséget”. Az RKP KB főtitkára, az RSZK elnöke állást foglalt az anyanyelvi oktatás joga mellett. Azzal összefüggésben, hogy — mint mondotta — a nemzetiségek számára egyenlő munkavállalási jogokat biztosítanak, arányos beruházási politikáról, Erdélyben létesített új munkahelyekről is beszélt. Sürgette azt is, hogy mindenki képes legyen az ország „bármely sarkában” munkát végezni. Ceausescu elítélte „a nacionalizmus, a sovinizmus, az antiszemitizmus bármilyen megnyilvánulását” és határozott fellépést követelt az ilyen nézetek ellen. Ceausescu beszédében végül szólott arról is: „Fel kell lépnünk azért, hogy azt ápoljuk, ami közös, ami közös volt a népek, különösen a szomszédos népek együttműködésében. PANORÁMA PÉCS Pécsett befejezte munkáját a magyar—lengyel gazdasági és műszaiki-tudományos együttműködési bizottság 21. ülésszaka. A megbeszélések eredményeit rögzítő jegyzőkönyvet a bizottság magyar és lengyel elnöke, Marjai József és Janusz Obodowski miniszterelnök-helyettesek írták alá. HAVANNA Pénteken hivatalos, baráti látogatásra Havannába érkezett a szovjet haditengerészeti flotta egyik, öt hajóból álló egysége. A flottaegységet Vilen Rjabov ellentengernagy, az északi-tengeri szovjet hadiflotta parancsnokának helyettese irányítja. HANOI 1984-ben a vietnami népgazdaság a fő ágazatokban elmaradt az előirányzatoktól, azonban így is jelentős növekedést ért el az előző évhez képest. 1985-re újabb jelentős bővülést terveznek, a belső tartalékok jobb feltárására alapozva — tűnik ki a hanoi nemzetgyűlés pénteken elfogadott határozatából. TIRANA Tiranában véget ért az albán Népi Gyűlés (parlament) ülésszaka. A tanácskozáson összegezték az 1984-es év gazdasági és társadalmi fejlődés eredményeit, meghatározták a jövő évi tervfeladatokat, és elfogadták az 1985-ös költségvetést — jelentette az ATA albán hír- ügynökség. A terv az ipari termelés 8,2 százalékos növekedését irányozza elő. A mezőgazdasági termelés bővítésére a beruházások 30 százalékát fordítják jövőre Albániában. A kínai és a szovjet kormány nevében péntek délután Pekingben három egyezményt írt alá a két ország közötti gazdasági, tudományos és műszaki együttműködésről Jao Ji-lin kínai miniszterelnök-helyettes és Ivan Arhipov, a szovjct imuioz.tci tauaw cuiuacuca első helyettese. A kél fél abban már korábban megállapodott, hogy a jövő év első felében hosz- szú távra, 1986-tól 1990-ig szóló gazdasági és kereskedelmi egyezményt írnak alá. Stockholmi üzenet Stockholm szívében a Kultúrpalota tetején 35 ország zászlaja lobog, mindenki számára jelezve, hogy nemzetközi tanácskozás színhelye a svéd főváros. Mégpedig nem is akármilyen tanácskozásé. Az esztendő eleje óta 33 európai ország, va- valamint az Egyesült Államok és Kanada képviselői folytatnak eszmecserét itt a bizalom- és biztonságerősítés, a leszerelés kérdéseiről. Földrészünkről — Európáról. A város képe egyébként ugyanolyan ilyenkor, mint bárhol másutt: karácsonyi fényruhában fogadja az odalátogató idegent. De mert Stockholm 1984-ben jelképpé nőtt az európai közvélemény szemében, sajátos varázsa van ennek a fényáradatnak. Hatására tompulnak a kétségek és új erőre kapnak a remények kontinensünk jövőjét illetően. S persze, gyorsan követik egymást a kérdések. Milyen munkát végzett ez a konferencia eddig? Közeledtek-e egymáshoz az álláspontok? Van-e esély érdemi megállapodásokra, és ha igen, mikor? A diplomaták készségesen válaszoltak, bár mindjárt óvtak a túlzott várakozásoktól. A Stockholmban zajló tárgyalási folyamat nem független a nemzetközi helyzettől, és az itt elért apróbb- nagyobb eredmények is visszahatnak arra. Wlodzi- mierz Konarski, a lengyel delegáció vezetője nagyon találóan láthatatlan eredményekről beszélt. S rögtön szólt azokról a korlátokról, amelyek miatt a látható eredmények még váratnak magukra. Amikor 1984 januárjában ez a tanácskozás ösz- szeült, hosszú idő óta nem tapasztalt feszültség terhelte a kelet—nyugati viszonyt, ezen belül a két nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatait. Ráadásul a konferencia a nyugat-európai rakétatelepítés árnyékában zajlik kezdettől fogva. Ilyen körülmények között az idei, az első esztendő a bizalomépítés szempontjából egyáltalán nem kedvezett az itteni tanácskozásnak. Ám az a tény, hogy a Helsinkiben megkezdett folyamat részeként a konferencia összehívásáról megállapodás született tavaly ősszel a madridi európai, utótalálkozón, már önmagában óriási eredmény. „Az a cél vezérel bennünket, hogy a politikai enyhülést kiterjesszük katonai térre” — hangoztatta dr. Günter Büh- ,ring, az NDK küldöttségének vezetője. „A szocialista országok ezen munkálkodnak itt Stockholmban is. Éppen a jelenlegi igen bonyolult és feszült nemzetközi helyzet miatt mindenekelőtt átfogó politikai megállapodásokra törekszünk.” Mit is javasolt a Szovjetunió és a többi szocialista ország, így hazánk a konferencián? Indítványozták: a tanácskozáson részt vevő atamhatalmak vállaljanak kötelezettséget arra, hogy elsőiként nem vetnék be nukleáris fegyvert. Javasolták továbbá, hogy a részt vevő államok szerződésben mondjanak le a katonai erő alkalmazásáról; hogy tiltsák ki földrészünkről a vegyi fegyvereket ; hogy létesítsenek atomfegyvermentes övezeteket a Balkánon, Európa északi részén, valamint a Varsói Szerződés és a NATO közötti érintkezési vonalak mindkét oldalán; hogy ne növeljék, inkább csökkentsék a katonai kiadásokat. Oleg Grinyevszkij, a szovjet delegáció vezetője az idei utolsó plenáris ülés után újságírók sokasága előtt újólag leszögezte: a szocialista országok a konstruktív, konkrét tárgyalások, a lényeges megállapodások reményében jöttek a svéd fővárosba. Amennyiben az Egyesült Államok és a többi NATO-ország is arra törekszik, hogy valamennyi fél jogegyenlősége és biztonsági érdekei tiszteletben tartásával keresse a megállapodás útjait, akkor a konferencia hozzájárulhat a bizalom erősítéséhez. A kérdésre, hogy mikorra várható megállapodás Stockholmban, így válaszolt: „Bízom benne, hogy ilesz megállapodás, de hogy mikor, azt nem tudom.” Hosszú ideig az árnyékolta be a konferencia munkáját, hogy az Egyesült Államók és a többi NATO-tag- állam hallani sem akart a szocialista országok javaslatainak megtárgyalásáról. Kizárólag a maguk ' által előtérbe állított katonai-technikai intézkedésekről kívántak tanácskozni. A szocialista országok nem zárkóznak el ezektől az intézkedésektől, de kölcsönös alapon garanciákat igényelnek, egyoldalú lépésekre, engedményekre nem hajlandóak. Beszélgető partnereim közül szinte mindenkit megkérdeztem arról, hogy miként ítélik meg a konferencia jövőjét. Dr. Lynn Hansen, az Egyesült Államok delegációjának helyettes vezetője magát optimista-realistának mondta e tekintetben. Megítélése szerint lehetséges valamiféle megállapodás a katonai erő alkalmazásáról való lemondásról, a katonai-technikai intézkedésekről. „Az azonban lehetetlen, hogy a nukleáris fegyverek elsőkénti alkalmazásáról lemondjunk” — hangsúlyozta többször is. „Ez az esztendő a javaslatok éve volt, az érdemi munka 1985- ben kezdődik Stockholmban” — mondta dr. Klaus Citron, az NSZK küldöttségének vezetője. „A két munkabizottság felállításával sor kerülhet a javaslatok konkrét áttekintésére, a közös pontok felkutatására, amelyek azután megállapodásokhoz vezethetnek. Addig azonban még sok jóakaratra és türelemre van szükség, s persze, jó külső légkörre. A januári szovjet—amerikai külügyminiszteri találkozó után talán már könnyebb lesz minderről beszélni.” Nehéz, de távolról sem meddő tárgyalások folynak tehát Stockholmban. „Harmincöt ország biztonsági érdekeit közös nevezőre hozni nem akármilyen feladat” — magyarázta Aleksander Bo- zovic, a jugoszláv küldöttség vezetője. „S ilyen sokan, ennyiféle országból először tanácskozunk katonai kérdésékről.” Ebben a bonyolult tárgyalási folyamatban az el nem kötelezett és semleges államok arra törekszenek, hogy a híd szerepét töltsék be. A házigazda Svédország delegációjának vezetője, Curt Lidgard elmondta, hogy a nemzetközi feszültség ellenére itt eddig mindvégig jó volt a légkör. A küldöttségek aprólékosan megvizsgál- ták-értelmezték a madridi mandátumot, előterjesztették javaslataikat és kialakították a munkastrüktúrát. Mindenki számára, aki nagy várakozással és egyre türelmetlenebbül figyel a svéd fővárosra, ez természetesen kevésnek tűnik. „Ebben ,az esztendőben sehol sem folytak ilyen intenzív megbeszélések Kelet és Nyugat között, mint . itt Stockholmban” — kezdte beszélgetésünket Szigeti Károly, a magyar küldöttség vezetője. „Én ezt az eddig lezajlott tanácskozás egyik legnagyobb eredményének tartom. A másik nagy eredmény, hogy a szocialista országok meg tudták védeni javaslataikat, elérték, hogy érdemi tárgyalások kezdődjenek róluk. Végül a harmadik eredmény a két munkacsoport létrehozásához kötődik. Velük dinamikusabb szakaszba lépett a konferencia. A két munkacsoportban heves, de jó szellemű vita alakult ki, a téli szünet előtt két hét alatt több mint száz küldött szólalt fel. összefoglalva: én optimista vágyóik a jövőt illetően, mégpedig azért, mert ennek a konferenciának a fenntartásában ma már mindegyik fél érdekelt.” KOCSI MARGIT A stockholmi Kultúrpalota, ahol a karácsonyi szünet után januárban folytatódik a tanácskozás Kínai-szovjet egyezmények
