Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1984-12-29 / 304. szám
XXXIV. évfolyam, 304. szám Ara: 1,40 Ft 1984. december 29., szombat Mai számunkból NINCS VESZTESÉGES VÁLLALAT A KOHÁSZATBAN (3. old.) SZOCIALISTA BRIGÁDOK VETÉLKEDŐJE (4. old.) OLVASÓSZOLGÁLAT PAVANÉZÖBEN (3. old.) Dönteni kell Évtizedek óta először beszéltem olyan vállalatvezetővel, aki fenntartások nélkül dicsérte az új és bevezetés előtt álló keresetszabályozási rendszert, hozzátéve, hogy a január elsejétől érvényes szabályozás adta lehetőségek kihasználása most valóban a vállalatokon múlik. Tudniillik, ha nem mozdul meg végre a vállalatok belső ösztönzési rendszere, ha a gazdálkodó egységek továbbra is a hagyományosan merev bérpolitikát és bérgazdálkodási gyakorlatot folytatják, akkor valóban magukra vessenek; akkor nincs az a központi szabályozás, amely valóban kedvező lehetőségeket ígér a teljesítményarányos bérezés megvalósítására. Más jelek is arra utalnak, hogy a vállalatoknál minden eddiginél nagyobb érdeklődést váltott ki az új keresetszabályozási rendszer, mi több: minden eddiginél komolyabban veszik a szabályozást. Sorra érkeznek a hírek a különböző próbaszámításokról, modellezési gyakorlatokról, amelyek közös lényege: eldönteni — a rendelet megszabta január végi határidőig —, hogy a felkínált lehetőségek közül melyik szabályozási formát válasszák. Nehéz a döntés. Ha valahol a legprogresszívebb modellt — tehát a keresetszint-szabályozást — választják, akkor nagyon megfontolandó, hogy e rendkívül radikális ösztönzési eszközzel előállítható-e annyi nyereség, amiből viszonylag könnyedén fizethetők a bérek adóterhei, úgy, hogy közben elegendő pénz marad a fejlesztésre is. Ha a keresetnövekmény-szabályozást választja a vállalat — mert óvatosabb, s nem bízik az adóviselő-képességében — akkor meg kell békülnie a viszonylag szerényebb ösztönzési lehetőségekkel, s legfőképpen azzal, hogy számára, lényegében, nem szűnik meg a sokat kárhoztatott „bázisérdekeltség”, mert nem szűnik meg az átlagbérellenőrzés sem. És a további dilemma: érdemes-e választani — átmenetileg — az úgynevezett „szigorított” központi bérszabályozási modellt, felkészülve a jobb időkre, az eredményesebb gazdálkodásra, mely felkészülés közben a bérek csak szolid mértékben emelhetők, de semmiképpen nem kell azzal számolni, hogy a keresetek csökkennek. Másképpen fogalmazva: eddig — tehát a január elsejéig érvényes bérszabályozás szerint — például 100 forint értékű anyagmegtakarításból mindössze 5—8 forintot fordíthatott a vállalat bérre. A keresetszszint- szabályozás révén akár 40—50, a növekményszabályozás révén pedig 15—25 forintot is „béresíthet”. De nagyon megfontolandó, hogy elérhető-e az a bizonyos 100 forint anyagmegtakarítás — és nemcsak ma, hanem a közeljövőben is! —, mert ha ennek reményében valahol például a keresetszint-szabályozást választják — a nagy adóterhekkel együtt —, s az előzetes számításokban tévedtek, akkor számolni kell azzal, hogy ez a szabályozási forma nem garantálja a már elért bérszínvonalat. Vagyis: eredménytelen gazdálkodás esetén automatikusan csökkenteni kell a bér- színvonalat. Nagy a kockázat és nagy a töprengés a vállalatok körében. Megkapták a racionális döntés szabadságát, s most derül ki, hogy nem olyan egyszerű élni a döntési lehetőségekkel. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal szakemberei — előzetes számítások alapján — úgy becsülik, hogy a vállalatok és a szövetkezetek 40 százalékánál választják majd a legkockázatosabb keresetszint-szabályozást. 20 százalékánál a növekményszabályozást, s a többiek — értelemszerűen — a központi keresetszabályozási formába kerülnek. Hogy e becsült arányok miként módosulnak majd a gyakorlatban — még nem tudni. Mindenesetre a bérszabályozással kapcsolatos „vállalkozói kedv” csillapodását jelzi, hogy azoknál a vállalatoknál is kacérkodnak a központi keresetszabályozás gondolatával, ahol e szabályozási formáról szó sem lehet, hiszen a központi bér-, illetve keresetszabályozási formát elsősorban a nem nyereségérdekeltségű közüzemeknek, továbbá az úgynevezett „válságiparágban” dolgozó vállalatoknak tartják fenn, például a kohászatban. S bár — kockázatmentessége miatt — első pillanatban talán vonzónak tűnik a központi szabályozás, mindenkinek meg kell békülnie a gondolattal, hogy a versenyszférából — külön engedélyekkel, egyedi elbírálás alapján — senki nem kerülhet e körbe. Akkor tehát végül is milyen szabályozási formát válasszon a vállalat? A döntéssel kapcsolatos alapkérdés: vajon sikerül-e teljesítménynövelésre ösztönző keresetszabályozást úgy megvalósítani, hogy az a főmunkaidőben is lehetővé tegye a kiemelkedő teljesítmények tisztességes, vagy éppen kiugró összegekkel való megfizetését? Sikerül-e ehhez igazítani a vállalati belső ösztönzési rendet? Sikerül-e megbízhatóan prognosztizálni, hogy a manapság esetleg kedvező gazdasági pozícióban lévő vállalat — fejlesztési lehetőségeit, termékstruktúráját, piaci helyzetét illetően — néhány év múltán változatlanul kedvező gazdasági pozíciókra számíthat-e? Vagyis: sikerül-e megvalósítani az annyira hiányolt stratégiai tervezést, mégpedig olyan biztonsággal, hogy arra már most felépíthető legyen a hosszú éveken át működő — és a választott keresetszabályozási formához igazodó — ösztönzési rendszer. A január végi határidőig még van egy kis idő. Előbb-utóbb azonban minden vállalatnak döntenie kell. VÉRTES CSABA A folyamatos jó munka eredménye Mezőgazdasági kombinál lelt a Szekszárdi Állami Gazdaság Ünnepélyesen átadták az alapító okiratot Balia Antal vezérigazgató (középen) átveszi az okiratot Szigeti Ernőtől A Szekszárdi Állami Gazdaság életében felejthetetlen nap lesz a december 28-i. Ünnepélyes keretek között ekkor vehette át Bállá Antal igazgató azt a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter által adományozott okiratot, amely kimondja, hogy ezentúl nem egyszerűen állami gazdaság a szekszárdi, hanem az eredmények elismeréseképpen kiérdemelte új címét: Szekszárdi Mezőgazdasági Kombinát. A cím viselésére és az új feladatkör ellátására feljogosító miniszteri okiratot Szigeti Ernő, az Állami Gazdaságok Országos Központjának vezérigazgató-helyettese adta át azon az ünnepségen, amelyen Gyugyi Jánossal, a megyei pártbizottság titkárával az élen részt vett a megye és a megyeszékhely társadalmi, állami és gazdasági életének számos vezető képviselője. A kombináttá válásnak megvannak a kritériumai, ezekről beszélt Szigeti Ernő is, amikor üdvözölte a Szekszárdi Állami Gazdaság dolgozóit és vezetőit. Ezek a kritériumok: a termelőerők koncentrációja, az üzem mérete, az anyagi bázis, a megfelelő fejlesztési alap, a korszerű technika és technológia, korszerű szervezési eljárások, az átlagosnál magasabb terméseredmények és így tovább. Természetesen fontosak a társadalmi, politikai feltételek, valamint a gazdaságban dolgozók élet- és munkakörülményei s az azdk állandó jobbítására való szándék. Ezek a feltételek a Szekszárdi Állami Gazdaságban adottak. Hogy csak néhány számadatot ismertessünk: A húsipar számára a gazdaság tavaly hat és fél ezer tonna árut állított elő. A gazdaság termelése évi átlagban 60 millió forint értékű hús, illetve húskészítmény. A szőlészeti és borászati társaság gesztorgazdasága is a Szekszárdi Állami Gazdaság — ma már kombinát. Több mint 13 ezer tonna szőlőt dolgoztak fel tavaly, ebből kilencezer tonnányit a kistermelőktől, iletve más gazdaságoktól vásároltak fel. Az előállított bor százezer hektoliter. Az igen jónevű KSZE-nek is a kombinát a gesztorgazdasága. Kukoricából, búzából és napraforgóból ez a termelési rendszer érte el országosan a legmagasabb átlagot. Kutatási, fejlesztési tevékenysége is kiemelkedő. A gazdaság üzemi termelési értéke az idén 912 millió forint, ebből a várható nyereség 80 millió forint. A gazdaság dolgozólótszáma 1450 fő. Szigeti Ernő beszédében a gazdálkodás kiegyensúlyozottságát emelte ki és azt, hogy a kombináttá válás mellett elsősorban nem a mennyiségi, hanem a minőségi jellemzők döntöttek. Hangsúlyozta azt is, hogy a kombinátok körébe tartozni nemcsak rangot jelent, hanem mindenekelőtt kötelezettséget a jövőre nézve. Gyugyi János, a megyei pártbizottság titkára a megyei és a városi vezetés nevében gratulált, ö is azt hangsúlyozta, hogy az eredményt elérni csak egy dolog, azt megtartani a nehezebb, sőt törekedni kell a további sikerekre. Az ünnepség végén Bállá Antal vezérigazgató mondott köszönetét az elismerésért és ígéretet tett maga és dolgozótársai nevében az eredmények megtartására, azok növelésére. L. Gy. Fotó: Grk. Az Elnöki Tanács ülése Pénteken ülést tartott az Elnöki Tanács. A testület megerősítette a Magyar Nép- köztársaság és a Vietnami Szocialista Köztársaság között, Hanoiban 1984. november 21-én aláírt — a két ország kapcsolatának további fejlődése szempontjából nagy jelentőségű — barátsági és együttműködési szerződést. Az Elnöki Tanács a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztése és a gazdálkodás önállóságának fokozása érdekében módosította a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényt, a polgári perrendtartásról szóló 1979. évi III. törvényt, valamint a bírósági végrehajtásról szóló 1979. évi 18. számú törvényerejű rendeletet; majd a továbbiakban kiegészítette a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény egyes rendelkezéseit. Határozatot hozott a testület a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat jogállásáról és állami felügyeletéről. Ennek értelmében a jövőben a társulat társadalmi szervezetként fejti ki tevékenységét. Ezzel növekszik önállósága és szélesebbé válik választott testületéinek jogköre. A társulat feletti állami felügyeletét a Minisztertanács megbízásából a művelődési miniszter látja el. Az Elnöki Tanács végül bírákat mentett fel és választott meg. (MTI) A Kubai KP KB ülése A jövő év végére tűzte ki a párt III. kongresszusának időpontját a Kubai Kommunista Párt KB 10. teljes ülése — közölték pénteken Havannában. A KB hétfőtől szerdáig ülésezett. A TÁÉV bizalmi testületé jóváhagyta az 1985. évi tervet A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat százötvenegy bizalmija ülést tartott. Villányi József, a vállalat igazgatója ismertette a jövő évi tervet. Jövőre 950 millió forint értékű építési-szerelési tervet kell megvalósítani mintegy 3 százalékkal kevesebb munkavállalóval, mint 1984- ben. A termelés nyomán valamivel több mint 75 millió forint nyereséget akarnak elérni, az átlagkereset pedig 69 924 forint lesz — ameny- nyiben a tervet teljesítik. Baranyában, Somogybán és Tolnában dolgoznak a TÁÉV szakemberei. A lakás- és iskolaépítés a jövőben is kiemelt feladatként szerepel, összesen 654 lakás átadását tervezik, további hetven építéséről még tárgyalnak. Dombóváron átadják a szakmunkásképző intézetet, megkezdik a paksi építését, amely 1986-ra lesz kész. Tóth Béla, a vállalat szbtitkára ismertette a szakszervezet álláspontját a tervvel kapcsolatban, amelyet elfogadásra javasoltak, a bizalmiak meg is szavazták a jövő évi tervet. A bizalmiak tanácskozásán Morshauzer Ádám, az Építők Szakszervezetének megyei titkára is részt vett, Budai Sándor bizalmi „A munkafegyelmet elsősorban a munkahelyi vezető követelje meg”. Tóth Béla a vállalat szb-titkára a szakszervezet állásfoglalását ismertette
