Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1984-12-28 / 303. szám

1984. december 28.

tíÉPÜJSÁG 3

I skoIa kóstolgató

A mi cnlinlr 87 hfC7á7iipnvPC

A bonyhádi 504-es Szakmunkásképző Iskola

Világgazdaság

Utak, Módok az új gazdasági világrendhez

— Nincs a megyében még egy olyan iskola mint a miénk — mondja Vajda Csaba, a Bonyhádi 504-es Szakmunkásképző Iskola harmadikos esztergályostanulója. — Hat- vathét településről járnak ide diákok. A legtöbb tanuló bonyhádi és Bonyhád környéki, de Baranya megyei községekből — Mázaszászvár- ról, Pécsváradról és Mecsek- nádasdról — is jönnek hozzánk.

— Bonyhádon nagy hagyományai vannak a szakmunkásképzésnek. Száz éve már volt inasiskola. A két nagyüzem — a cipőgyár és a zománcgyár szakmunkásai — itt tanultak nálunk. Ezért is kötődik a város szinte minden csalája hozzánk, valaki közülük itt szerzett szakmunkás-bizonyítványt, itt alapozta meg jövőjét.

— Egyébként kis iskola a miénk, aminek örülünk, hiszen így otthonos. De annak már nem örülünk, hogy ösz- szesen hat tantermünk van és hat szükségtanteremben kell a képzést megoldani. Nincs tornatermünk. Nyáron a tornaudvaron tartjuk az órákat, de kicsik az öltözők, így csak kis létszámú osztályok tudnak felkészülni az órákra, vagyis átöltözni.

— Tizenhárom szakmában képeznek itt fiatalokat, de van olyan szakma is, amelyet csak — mint az autószerelőt — háromévenként hirdetnek meg. összesen 462-en tanulnak nálunk. Érdemes megemlíteni, hogy 410-en KISZ-tagok, de az iskola többi hallgatója is dolgozik az ifjúsági mozgalomban, otthon a falujában.

— Minden városi rendezvényen ott vagyunk. Azt hiszem ahhoz nem kell kommentár: a művelődési ház négyszáz ifjúsági színházbérletet adott ki, abból a mi tanulóink 200-at megvettek. Nemcsak megvettek, hanem el is járnak a színházba.

— Nemcsak a város sport- és kulturális életében dolgozunk, hanem az iskolánknak

nagyon jó kapcsolata van az üzemekkel is. Erre feltétlenül szükségünk van, mivel az üzemekben és a gyárakban vannak a tanműhelyek. Természetesen ez nekünk is azt jelenti, hogy a vállalatok és az üzemek számítanak ránk. Ezt ők tanulmányi ösztöndíjjal el is ismerik, de kapunk anyagi támogatást — együttműködési megállapodásaink vannak — a tanulmányi kirándulások megszervezéséhez is.

— Részt veszünk a szocialista brigádmozgalomban. Ifjúsági brigádjaink az üzemekben dolgoznak, ott értékelik a munkájukat és ugyanúgy kapnak jutalmat és a versenyben elért helyezésük alapján elismerést, mint a „nagy” brigádok. Azt hiszem, ez nagy előny számunkra, mert előbb ismerkedünk meg a munkahelyekkel, az ott dolgozó emberekkel, és a szakmunkásvizsga után könnyebben tudunk beilleszkedni.

— Nem mondok újdonságot azzal, hogy kijelentem: nálunk is nagy sikere van a számítástechnikai szakkörnek. Tudomásul kell vennünk, hogy a mi korosztályunknak már — igaz, hogy később — a szolgálatába kell állítani a számítógépet, és ezért feltétlenül fontos, hogy már most megismerkedjünk vele.

— Vállaltuk, hogy az iskolával szemben lévő Perczel- kertet mindig tisztán tartjuk. Ez már hagyománnyá vált, rendszeresen dolgoznak ott az osztályok. Erről még soha nem beszéltünk, de úgy érzem, hogy a többiekben is az motoszkál, hogy a múltat becsülnünk kell. Ugyanígy gondolni kell a jövőre is. Múltkoriban egy összejövetelen arról beszélgettünk, hogy jobb kapcsolatot kell kiala- kítáni az általános iskolákkal, azért is, hogy segítsünk az ott végző gyerekeknek a szakma-, vagyis a pályaválasztásban. Szeretnénk, ha minél kevesebb fiatal kerülne olyan helyzetbe, hogy felnőtt fejjel jön rá: rossz szakmát választott és később kell módosítania, amikor már nagyon nehéz.

H. J. — G. K.

Hosszú ideig úgy vásároltuk a nyersgumit, hogy a magyar külkereskedők Londonban rendelték meg a szállítmányokat. Megváltozott volna Nagy-Britannia klímája, alkalmassá téve a ködös Albiont a trópusi meleget, párát kedvelő gumifák nevelésére? Szó sincs róla. Pusztán csak a Malaysiában, Indonéziában csapolt, feldolgozott nyerskau- csukot közvetítő kereskedőkön át kellett megvásárolni, a látszólagos kerülőút ellenére ez volt a legegyszerűbb, legolcsóbb. Hiába utaztak volna külkereseink egyenesen Malaysiába, oz ottani vásárlási, kereskedelmi szokások, a kapcsolatok hiánya miatt jóval körülményesebb lett volna egyenesen a termelőtől beszerezni a gumit, mint a jól olajozott hálózattal működő brit kereskedőházak közvetítésével.

Tőkés országok irányítják

Ilyen és hasonló példák százait idézhetnénk annak bizonyítására, hogy a nemzetközi kereskedelem rendszere nem mindig a legkézenfekvőbb megoldásokat alkalmazza. Példánknál maradva, a malaysiai gumiszállítmányok közvetlenül a termelő országból, a közvetítő kereskedők kikapcsolásával kerülhetnének Magyar- országra. Ami ezt még gátpl- ja, az a jelenlegi világgazdasági, ezen belül is a nemzetközi kereskedelmi rendszer, amelyet napjainkban is még döntő mértékben a fejlett tőkés országok, a nagy nemzetközi vállalatbirodalmak irányítanak. Kézenfekvő tehát, hogy a világgazdaság többi részének, így a fejlődő országoknak, (amelyeket „harmadik világ” néven is emlegetünk) és a szocialista országoknak az érdekeit a jelenlegi rendszer nem ivepvisen, liléivé

bizonyos esetekben éppen- hogy azokkal ellentétesen hat.

Ennek a fonák helyzetnek az orvoslását a különböző nemzetközi fórumokon a fejlődő országok — a világ népességének legnagyobb csoportja — évek óta követeli, aláhúzva az új világ- gazdasági rendszer megteremtésének szükségességét. Csakhogy ennek a követelésnek a hatásosságát nagymértékben csökkenti, hogy a fejlődő országok maguk sem egységesek. Gazdaságipolitikai rendszerüket, intézményeiket, fejlesztési céljaikat, a fejlett országokhoz való viszonyukat tekintve rendkívül sokszínűek.

Vegyünk két szélsőséges példát, mundjuk Kuvaitot és Malit. Az előbbi, parányi arab olajország, rendkívüli gazdagsággal, amit kizárólag az olajnak köszönhet, egy lakosra jutó jövedelme magasabb a legfejlettebb iparú tőkés országénál is. A másik egy szegény közép-afrikai állam, lakóinak tekintélyes hányada az éhségkü- szöbb alatt tengődik, és a közeljövőben sincs sok esély rá, hogy kitörjenek a krónikus élelmiszerválság, a szárazság, az iparfejlesztés hiánya ördögi köréből. Mégis mindkét államot a fejlődőkhöz soroljuk. Olyan új világgazdasági modellt, amely mindkét példabeli ország sajátosságainak megfelel, nehéz is lenne találni.

Mi változzék?

Ez persze nem jelenti azt, hogy a jelenlegi, egyoldalú, mint mondjuk, néhány tőkés állam, mammutvállalat érdekeit szolgáló világgazdasági rendszer bírálóinak nincs igaza. Valóban új, a nemzetközi közösség egésze, a világ valamennyi országa jogos érdekeit szem előtt

tartó gazdasági rendszerre lenne szükség. Ezt diktálják egyébként a szocialista országok fejlődésének törvény- szerűségei is. Az új rendszer körvonalai már kibontakozóban vannak. így a világgazdasági rendszer olyan részelemeinek reformjára kellene először sort keríteni, mint például a nemzetközi pénzügyek stabilabb alapokra helyezése, a fejlődő országok már-már aggasztó mértékű eladósodása, az iparcikkek és a nyersanyagok árai között megmutatkozó aránytalanság, az árolló megszüntetése, valamint a nyílt és a burkolt megkülönböztetések nélküli világkereskedelem. Az új gazdasági világrend kialakításánál azonban nagyon indokolt az óvatosság, nehogy a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntsék. A jelenlegi gazdasági világrendszer lényeges alkotóelemeinek ugyanis vannak megőrzendő részei is.

Ezt a kérdést a szocialista országokban egyre mélyebben, a lényegi összefüggések feltárásával az eddig helyenként még fellelhető sablonos, dogmatikus megközelítési mód marxista kritikájával vizsgálják. Visszautasítják az egyes fejlődő országokban felbukkanó elméleteket, a világ gépies: Észak (fejlett ipari államok) és Dél (fejlődő országok) felosztásáról. Ennek az elméletnek a követői társadalmi rendszertől függetlenül egy kalap alá vennék a szocialista országok többségét a fejlett tőkés országokkal, így az utóbbiak — mint például a volt gyarmattartó hatalmak — felelősségét a jelenlegi világ- gazdasági rendszer hiányosságaiért a szocialista országokra is kiterjesztenék.

Szolgáltató részleg a DOMBCALOR-nál

Háztartási és háztáji kisgépek

Varga Lajos az SPS—10-es motoros permetező javításához készül

A ház körüli munkánkat megannyi hasznos, ügyes gép, technikai eszköz segíti. De bosszúságaink forrásai is, ha valamelyik elromlik,

használhatatlan lesz. Dombóváron a DOMBCALOR Vasipari Szövetkezetben külön részleget alakítottak ki a háztartási és a háztáji kisgépek megjavítására. A részlegvezetőt, Kemény Istvánt kérdeztem munkájukról.

— Mivel foglalkoznak a szolgáltató részlegben dolgozó szakemberek?

— A háztartásban és a háztájiban használatos valamennyi gép javítását végzik. Többek között a mosógépet, — a hagyományosat és az automatát —, a centrifugát, a hajszárítót, ipari és lakossági hűtőgépeket, villanybojlereket, olajkályhákat, kávéfőzőket és esetenként konyhai robotgépeket is hoznak megrendelőink. A rádiók, televíziók szervizelését 1985. január 1-gyel megszüntetjük. A Tolna megyei Tanácscsal kötött szerződés alapján a tűzoltóságnál üzemelő kismotorfecskendők karbantartása is munkakörünkbe tartozik.

— A háztáji kisgépek közül mit hoznak önökhöz leggyakrabban ?

— Ha sorrendiséget kell felállítani, akkor az így alakulna: kertitraktor, mechanikus és motoros permetező- gép, fűnyíró, motoros láncfűrész.

— Megközelítően milyen nagyságrendű a bevétel ebből a szolgáltatásból.

— Egészen pontosan meg tudom mondani, az 1984-es évben 38 garanciális, és 107 garancián túli szerelést végeztünk 200 ezer forintos összegben.

— Jótállási munkákra kikkel állnak kapcsolatban?

— Már igen régóta a RA- MOVILL-lal van szerződészervize

sünk, s 1985. január l-,töl — a feltételekben már megegyeztünk — a budapesti HERMES ÁFÉSZ által forgalmazott gépek szavatossági időn belüli szervizmunkáit is végezzük.

— A boltokban, egyes áruházakban igen sokféle, különböző típusú kisgépet árusítanak. Hogyan oldható meg az alkatrészbeszerzés ?

— Ha most hozzáfognánk összeszámolni, hogy kerti- traktorból, permetezőgépből — és sorolhatnám tovább — milyen változatokat lehet találni, bizony öreg este lenne, mire a végére jutnánk. Ráadásul ezek köre fokozatosan bővül. A felhasználásra kerülő alkatrészeket központi raktárból kapjuk. Ha ott van, akkor hozzájutunk, ha nincs, várunk, vagy keresünk egyéb megoldást. Az évek során jó kapcsolataink alakultak ki. Nem jobb, de nem is rosszabb az ellátás, mint általában ezen a területen az országban.

— A megrendelő mennyi idő alatt viheti el az ismét használhatóvá tett „masinát”.

— Ne vegye dicsekvésnek, de ha nincs kirívó alkatrész- hiány, akkor 7—8 napos határidővel dolgozunk. Ez nem kis eredmény, gondolja el, hogy 8—10 éve forgalomba hozott kisgépeket is rendbe kell hoznunk. Azt még elmondom, de majd látni is fogja, hogy nincs túl sok javítanivalónk, pedig az őszi munkák befejeződtek, de a gépek otthon állnak. Nekünk az volna a jó, ha a téli időszakban hoznák el a gazdák a meghibásodott gépeket. Sajnos, az évek óta ismétlődő gyakorlat, hogy ezekkel a felszerelésekkel tavasszal jönnek. Akkor aztán ki sem látunk a munkából.

— Szakembereik menynyire felkészültek a feladatok megoldásához?

— ‘A megrendelések nagyságától függően ketten vagy ha kell, többen is javítanak. Az egyik szaktársunk, Szabó József harmincöt éve szerelő, nagy gyakorlattal rendelkezik, Varga Lajos 1960- tól dolgozik nálunk és 1975 óta ő is a kisgépek „gyógyításával” foglalkozik. Nem volt egyetlen olyan megrendelés sem, amit ne tudtunk volna teljesíteni. Igaz, egy kertitraktorra egy évet kellett várnia a tulajdonosnak, de alkatrészhiány miatt.

— Csak hibaelhárítással foglalkoznak?

— Nem, ha szükséges, teljes felújítást is elvállalunk, sőt, több áfésznél, mezőgazdasági termelőszövetkezetnél átalánydíjas javításokra szerződést kötöttünk.

— Az 1985-ös esztendőben miben próbálnak előbbre lépni ?

— A jó munkának nincs versenytársa, csak a még jobb. Mindent meg fogunk tenni, azért hogy akik megrendelésekkel jönnek hozzánk, elégedetten távozzanak. A kiépült kapcsolatainkat továbbra is felhasználva az alkatrészszerzésben, törekszünk a minél rövidebb javítási határidők elérésére.

Szabó József egy rotációs kapa felújításán dolgozik