Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1984-12-24 / 302. szám

1984. december 24. NÉPÚJSÁG 9 Már 32 ezer robot működik Mikraelektronika az NDK-ban „Amikor a hetvenes évek elején itt, az Erfurti Rádió­gyárban — mai nevén: a Mikroelektronikai Kombinát­ban — laboratóriumi körül­mények között előállítottuk az első integrált áramkörö­ket, vajmi kevesen sejtettük, hogy milyen mélyreható vál­tozásokat idéz majd elő a mikroelektronika hazánk ipa­rában.” Erich Werner erfurti mérnök' szavai ezek. Jó év­tizeddel ezelőtt még a rádió- csőgyártásban tevékenyke­dett, ma viszont egyike az áramkörszerelde vezetőinek, ősz fejjel adta magát egy egészen új szakma megtanu­lására, mélyedt el napjaink és holnapjaink legígérete­sebb és legdinamikusabban fejlődő tudomány- és ipar­ágának, a mikroelektroniká­nak rejtelmeiben. Csípek és processzorok A csípek és processzorok gyönyörű-bonyolult — a szakemberek szerint logikus, ezért egyszerű! — világába 1978-foan robbant be a Né­met Demokratikus Köztár­saság. Amikor alapították az erfurti székhelyű Mikroelekt­ronikai Kombinátot. Az el­ső esztendőben 575 millió márka értékű elektronikus építőelemet készítettek gyá­raiban, üzemeiben; tavaly már 1,7 milliárd márkára rúgott a termelési érték, az idén 3,5 milliárddal szá­molnak. Sok számmal nem szeretnénk terhelni az olva­sót, ezért még csak annyit, hogy az alapítás évében 2200, tavaly már 135 ezer, az idén féknilliárd mikroprocesszort állított elő a kombinát 65 ezer dolgozója. Heinz Wed- ler professzor, a kombinát vezérigazgatója büszke arra, hogy az ifjú iparágban fog­lalkoztatottak átlagos életko­ra harminc év körüli, és minden negyedik dolgozója egyetemet, főiskolát végzett. Kicsit nehéz helyzetben van a krónikás: úgy írni a mikroelektronikáról, hogy a laikus számára érthető, a szakember számára pedig még elviselhető legyen a népszerű (sítő) magyarázat. Mindentudú gépek Induljunk ki hát abból a tényből, hogy az NDK mik­roelektronikai iparának igen nagy léptékű fejlődése kvarc­óra- és mikroszámítógép-elő­állító „hatalommá” tette az országot. CM-jelű sakk-kom­putere nyolc nehézségi foko­zatra állítható, „gondolkodá­si” ideje 3 másodperc és 12 óra között van, attól függő­en, milyen csavaros eszű partnerrel mérkőzik. Az őszi lipcsei vásáron mutatták be, az üzletekben már kapható (mintegy 11 ezer forint az ára) a HC 900 típusú házi komputer, avagy személyi számítógép. Az ugyancsak az erfurti kombináthoz tartozó drezdai fejlesztő intézetben megalkotott U 880-as áram­köri rendszerre alapozott HC 900-assal számolni, játszani, oktatni (természettudományo­kat, nyelveket, írógépelést stb.), folyamatokat ábrázol­ni, és raktárkészletet nyil­vántartani éppúgy lehet, mint rajzolni (grafikai ké­pessége 24 szín használatát teszi lehetővé), zenét szerez­ni, dokumentálni. Bernd Junghans, az NDK egyik legfiatalabb (42 eszten­dős) egyetemi tanára, a drezdai Mikroelektronikai Kutató- és Technológiai Központ igazgatója beszélge­tésünkkor hangoztatta, hogy a tudományos-technikai for­radalom, korunk (és holnap­jaink) kihívásainak csak ak­kor felelhetünk meg, ha ál­landóan növekvő figyelmet szentelünk a mikroelektro­nika lehető legszélesebb kö­rű alkalmazásának. A tech­nológiai folyamatok megter­vezésében és irányításában döntő jelentőségű a mikro- és optoelektronika új nem­zedékeinek alkalmazása, hogy mielőbb megvalósuljon a komplett automatizáoió. Az NDK-ban máris 32 ezer, kü­lönféle bonyolultságú robot működik, fölszabadítva dol­gozók tízezreit a nehéz fizi­kai, veszélyes, egészségre ár­talmas vagy éppen csak unalmas, monoton munka alól. Junghans professzor és erfurti beszélgető partnereim egybehangzóan állították: gazdasági és politikai kérdés is a mikroelektronika kuta­tása, fejlesztése, hasznosítá­sa. Éppen ezért a KGST-n belül összehangolt munka folyik ebből a célból. Hazánk és az NDK között például — a mikroelektronikai együttműködés eredménye­ként — az idén több mint 120 millió márka (kb. 750 millió forint) értékű aktív elektronikus építőelem, rönt­gencső, óra, méréstechni. kai eszköz, licenc stb. cserélt gazdát. T anácsadó-szolgálat Végezetül egy nem elha­nyagolható apróságra szeret­ném felhívni a hazai szak­emberek figyelmét: az NDK- ban minden megyeszékhe­lyen, a mikroelektronikával foglalkozó vagy ahhoz közei álló üzemben, gyárban, ku­tatóintézetben, egyetemen, főiskolán megszervezték a mikroelektronikai applikáci- ós központokat. Feladatuk az alkalmazási tanácsadás. Alighanem megérné nálunk is hasonló tanácsadóhálózat megszervezése és hatékony működtetése. KULCSÁR LÁSZLÓ Köztársaság Ázsia közepén A dél-szibériai hegyekben, a Mongol Köztársaság hatá­rán fekvő csodálatos vidé­ken megtalálható a Szovjet­unió valamennyi jellegzetes tája. Egymás szomszédságá­ban van a szibériai tajga, és az ázsiai félsivatag és siva­tag, a sztyeppe, a sűrű nádas és a magashegyi tundra. Vannak olyan helyek, ahol az éves napsütötte órák szá­ma meghaladja a Krím-fél- szigeti üdülőket. Itt terül el a Tuvai Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság. Ép­pen Ázsia földrajzi közép­pontjában, amiről a fővá­rosban, Kizilben felállított obeliszk is tanúskodik. E hetekben múlt éppen 40 éve, hogy a 170 ezer négy­zetkilométer területű Tuva Kizil, a Tuvai Autonóm Köztársaság fővárosa Az Ázsia közepe obeliszk Kizilben a Szovjetunióhoz csatlako­zott. Valaha Isten háta mö­götti helynek nevezték Tu- vát. Az elmúlt évtizedek so­rán, ahogy Szibéria több más táján, itt is új váro­sok, kényelmes települések születtek. Ma lakosainak szá­ma 270 ezer. A tajgán ke­resztül, a kanyargós hegyi hágókon autóutakat építet­tek, villamos távvezetékeket állítottak fel. A légi utak összekötik a fővárost Moszk­vával és a Szovjetunió többi városával. A köztársaság egyik leg­nagyobb vívmánya a széles körű iparfejlesztés. Az orosz és a Szovjetunió többi né­peinek segítségével létre­hozták az érc-, szénbányá­szatot, a fafeldolgozó és egyéb iparágakat. Több tu­cat üzemet létesítettek, kö­zöttük néhány országos je­lentőségűt, így az azbeszt és kobalt-kombinátokat, külszí­ni szénfejtéseket, építőválla­latokat, tej. és húsüzemeket. A szovjet időszakban a mezőgazdaság bruttó terme­lése 19-szeresére nőtt. Most a szántóföldek és legelők ön­tözésének munkálatai foly­nak. Az autonóm köztársaság­ban általános, közép- és szakmunkásképző iskolák széles hálózatát hozták lét­re. Tuva fővárosában tanár­képző főiskola és a kraszno- jarszki műszaki egyetem részlege, valamint több tu­dományos intézet működik. A dolgozók a szabad ide­jüket 200 művelődési házban, klubban, több száz könyv­tárban tölthetik. A tehetsé­ges gyermekek zeneiskolák­ban, képzőművészeti és egyéb szakkörökben tevé­kenykednek. Van zenés és prózai színház, valamint fil­harmónia és több népi együt­tes. A köztársaságban tuvai és orosz nyelven jelennek meg a napilapok, a könyvek, sugároznak rádiós és televí­ziós adásokat. Urhajös­golyöstoll Az űrhajósok számára az első golyóstol'lakat még 1969- ben gyártották a leningrádi Szojuz ipari egyesülésnél. Ki is próbálták ezeket a súlyta­lanság állapotában a Szojuz —4 és a Szojuz—5 űrhajó­kon. Az űrhajósok számára készülő tollak titka a golyós íróegység elveiben új szer­kezetében rejlik. Míg a meg­szokott, földi toliakban a tinta a fizikai törvények alapján — a nehézségi erő hatására — jut el a golyó­hoz, a súlytalanság állapotá­ban nem létezik ez az erő. A tervezők olyan nagy térfo­gatú íróegységet dolgoztak ki, amelyben a különleges tintát egy hengeres rugó se­gítségével juttatják el az író­golyóhoz. A technika újdonságaiból — Guruló akvárium Élő édesvízi halak tá­volsági vasúti szállításához speciális hűtőkocsikat fej­lesztettek ki a brjanszki vasúti gépgyárban, s meg­kezdődött a vagonok soro­zatgyártása is. Az élő hal szállítására szolgáló kocsi­kat régóta használják a Szovjetunióban és külföl­dön. Ám a brjanszki konstruktőrök által kifej­lesztett hűtőegység a világ első guruló akváriuma, melyben gépi hűtést alkal­maztak. Az édesvízi halak csu­pán abban a vízben érzik ugyanis jól magukat, amelyben világra jöttek. A szállítás során érzékenyen reagálnak a víz összetéte­lének változásaira: kime­rülnek, sőt gyakran el is pusztulnak. Emiatt jelent problémát az élő halak nagy távol­ságra szállítása. Az új hű­tővagonban a természetest a lehető legjobban megkö­zelítő körülményeket te­remtenek a halaknak. UNIVERZÁLIS AUTŐ A volgai autógyárban ösz- szeszerelték a VÁZ—2104 gyártmányjelű új modell el­ső autóit. Ez az Universzal tökéletesített változata. A tágas és praktikus autó nagy népszerűségre tett szert. A kocsi új változata modern formájú, erősebb a motorja, kényelmesek az ülései. A gazdaságosabb porlasztó lé­nyeges üzemanyag-megtaka­rítást hoz. ÜJ SÁRKÁNYREPÜLŐGÉP Taskentben megkezdték az oktatási és edzési célokat szolgáló Szlavutics—UT sár­kányrepülőgép gyártását. Ki- bocsátoták a két első ipari mintapéldányt, amelyeket si­keresen próbáltak ki a Tien- san-hegység délnyugati ré­szének nyúlványain és a cservaki víztározó fölött. A készülék mindössze 25 kilós, sebessége 25—65 kilométer óránként és 800 méter ma­gasra tud felemelkedni. Re­pülési távolsága meghaladja a 10 kilométert. Zuhanásgát­ló szerkezettel látták el. Jö­vőre ezer pillekönnyű szlavu- ticset fognak gyártani. FÜRÄS ROBOTVEZÉRLÉSSEL Elektronikus berendezés vezérli a krivoj-rogi érclelő. hely egyik nyíltszíni fejtésén a fúróberendezéseket. Terve­zői és alkotói a moszkvai bá­nyaipari intézet szakemberei. Az elektronikus robot a ta­lajviszonyoktól függően a legjobb üzemmódot biztosít­ja. Ha például a fúrószer­szám puha, agyagos talajt ér, akkor az elektronikus agyba továbbított információ alap­ján utasítást kap a kiemelő mechanizmus, a kiemelt fú­rófejet megtisztítják és a fú­rás folytatódhat. A szovjet ércbányászat műszaki-tudományos fejlesz­tésének egyik fontos iránya a külszíni kitermelések fej­lesztése. A szakemberek sze­rint ez a kitermelési mód jóval termelékenyebb, mint a föld alatti fejtések. Fontos tényező, hogy az önköltség is jóval alacsonyabb. L-átogatás egy phenjani családnál S. Kovács Ferenc phejijani levele Vasárnap délelőtt Phenjanban családot megyünk látogatni a Tedong folyóról el­nevezett kerületbe, az egyik folyóparti házba. Egy kerületen belül több lakóépü­let alkot egy dong-ot, ahova 1500—1700 család tartozik. Az udvar felőli részen nagy a nyüzsgés: asszonyok válogatják a káposztát, a pecsu-t, hogy savanyítva a téli hónapokban felkerüljön az asztalra, immár kimcsi elnevezéssel, erős papriká­val és retekkel keverve. Vendéglátóink la­kásának folyosóján is halmokban áll a ká­poszta, az erkélyen a savanyításhoz hasz­nált agyaghordó. Liftet nem látok a ki- lencemeletes épület lépcsőházában, gya­log baktatunk a harmadikra. Az ajtónál, koreai szokás szerint, levetjük cipőinket. Vendéglátóink nincsenek nagyon megle­pődve, bár felettébb szokatlan, hogy kül­földi csak úgy becsengessen egy koreai lakásba. Most sem egyedül jöttem, hanem a KNDK külügyminisztériumának illetéke­se és a tolmács kíséretében. Betessékelnek a nappaliba, s hellyel kí­nálnak. Szék azonban nincs, a sárga via­szosvászonnal borítót padlóra, az ondóira ülünk, amit alulról intenek. Háziasszo­nyunk, Kim Cse Bong a SANYO márká­jú színes tévé elé kuporodik, s a beszél­getés közben sem hagyja abba a kötést. Az egyik phenjani háziipari szövetkezet tagja, a munkát hazahozza. Hetenként egy puló­verrel készül el, havi fizetése nyolcvan von. (1 von = 10 forint). Az üzletben ez a pulóver 40—50 vonba kerül. A fonalat a szövetkezettől kapja, de ő is járja az üzleteket, s ha sikerül vennie, a fonal árát megtérítik. Vállalhat kötést magánszemé­lyeknek is hozott fonalból, ezekért szintén húsz vont kérhet. Férjével, Cső Kju Bin-nel, egy phen­jani nehézipari gyár munkásával együtt havonta 220 vont keresnek, (ebből 90—110 vont is képesek megtakarítani. A lakás olcsó: a nyári hónapokban hat, a téliek­ben 10 von. A pénzt főleg a gyerekeknek gyűjtik. A három gyerek nincs éppen oda­haza. A házaspárnak és a legidősebb gye­reknek, a vegyészhallgató fiúnak külön hálószobája van, a két lány a nappalinak használt szobában alszik. Az „ágy” össze­göngyölve a szekrényben hever, csak este veszik elő a színes paplant, amit a földre terítenek, a fej alá henger alakú kemény párna kerül. A lakást, mint mondják, az ország vezetőitől, Kim ír Széntől és fiá­tól, Kim Dzong Ilitől kapták. Nem, ké­relmet nem nyújtottak be: a férfi gyárá­nak lakásügyi bizottsága „vette észre”, hogy öt embernek szűk már a régi lakás, s három évvel ezelőtt utalták ki az állami lakáskeretből a Tedong-parti nyolcvan négyzetmétert. A legfőbb tartós fogyasztási eszközöket is ajándékba kapták: a hűtőszekrényt 1980 októberében, a Koreai Munkapárt VI. kongresszusára, a színes televíziót pe­dig most áprilisban, Kim ír Szén szüle­tésnapjára. A tv-t nagyon szeretik. Beszél­getés közben is fél szemmel az adást fi­gyelik: környezetvédelmi témájú játékfilm pereg a televízió Manszudae nevű csator­náján. Ez új szolgáltatás: szombaton és vasárnap ad, főleg játékfilmeket, szórakoz­tató műsorokat. Egy cseh rajzfilm után következik a lakás többi részének a meg­mutatása. A konyhában a már említett ajándék hűtőszekrényen kívül van egy na­gyon egyszerű beépített mosogató, renge­teg lavórszerű edény és a tűzhely. Veze­tékes gáz egész Phenjanban nincs, petró­leummal működő, a mi turistafőzőinkhez hasonló alkalmatosságokon főznek. A für­dőszobában a kád teli vízzel: időnként megcsurram a csap, pár csepp csurog a kádba. A nyomáshiányt azzal magyaráz­zák, hogy a káposztaszüret idején nagy a vízfogyasztás, mindenki mossa a zöld­séget. A meleg vizet sok helyen úgy „ál­lítják elő”, hogy a kád alatt fut egy cső, s ha nem is villámgyorsan, de az melegíti fel a kádban a gyűjtögetett hideg vizet. A fürdőszobában a közepén bemélyedő lefolyós padlót csempézték ki kicsi kék csempékkel: ezen mosnak is. A látogatás végeztével a házaspár lekí­sér. A kijárati ajtónál fekete tábla, a ver. senytábla függ. A családok versenyeznek abban, hogy kinek az előtere a legtisz­tább, kinek a gyerekei a legszorgalmasab­bak stb. Egy asszony járja időnként végig a lakásokat, pontoz, s a felmérés eredmé­nye felkerül a fekete táblára, ami most éppen üres: a legközelebbi kéthetes ver­seny csak pár nap múlva kezdődik.

Next

/
Thumbnails
Contents