Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1984-12-02 / 283. szám
1984. december 3. NÉPÚJSÁG 3 Iskolakóstolgató Mit tehet az egyes ember ? Reszelőzsir meg a kanyarfúrá A meglepetés erejével hat Vörös Jenő harmadikos géplakatos-tanuló kijelentése: „Minden híresztelés ellenére reszelni jó.” Ez a kijelentés olyan eretnekség tanulók, vasasok körében, mintha azt állítanánk, hogy létezik reszelőzsír, meg kanyarfúró, pedig azt már az első hetek után még az udvarbeli srácok is tudják, hogy beugratás, vagyis nincs. Vörös Jenőnek könnyű dolga van. Testvérbátyja, aki négy évvel idősebb nála, szintén géplakatos a^Csavar- ipari Vállalat dombóvári gyárában. Az alsóhetényi testvérpár így természetesen a környék „ezermesterei”. „Reszelni jó, de csak annak, aki tud reszelni”, — mondja Vörös Jenő. Amúgy lényegtelen a kérdés, mert a géplakatos az a gépek doktora, és inkább kell neki esztergálni, hegeszteni, vagy más szakmabeli dolgokat végezni, mint reszelni. A hántolást említhetnénk mint embercsikaró feladatot, de a hántolás az mestermunka és minden valamirevaló géplakatos azt igyekszik elsajátítani. Aki tud hántolni, az már joggal mondhatja magáról, hogy mester, addig örüljön, hogy szakmabelinek vallhatja magát. Arról nem szól a fáma, — csak most Vörös Jenő —, hogy nem is olyan egyszerű megmaradni a pályán, vagyis az iskolapadban. Ezelőtt két és fél éve tizenketten indultak a szakmatanulás rögös útján, de már csak négyen vannak. Neki egyszerű volt beletörődnie abba, hogy az élet nem habostonta, mert ott állt mellette a bátyja és az mindig is visszatartó erő volt, pontosabban szólva, a báty szemeláttára — akinek van idősebb testvére, tudja — nehéz lett volna ellezser- kedni a dolgokat. Habár azt sem mondta senki, hogy Vörös Jenő ilyet akart tenni, már csak azért sem, mert az első hónapokban megszerette a reszelést. Most pedig már idősebb szakik mellett tanulja a csavargyártó automaták, a reszelőgépek; meg az esztergák karbantartását, javítását. így aztán minden napra van annyi njunka, hogy nincs idő azon morfondírozni: mit nem (!) kell megcsinálni. Inkább arról kell gondolkodni, hogy a szakmunkásvizsga után tovább kellene tanulni, mert a technikus mégiscsak jobban kell, hogy ismerje a szakmát, meg nem árt, ha az ember fejében is van annyi, mint a kezében. Azt mondják: ha a két Vörös nekifog egy gép megjavításának, akkor le lehet tenni a nagyesküt, hogy az a gép rövidesen jobb lesz, mint új korában volt. Abban pedig bizonyos vagyok, hogy Vörös Jenő is elküldi majd a raktárba az újoncokat reszelőzsírért és kanyarfúróért, esetleg nik- kelezett szemmértékért. Elküldi, mert a szakmatanulás együtt jár a beugratással is, meg az élet rendje is ez. Gyerekkori álom megvalósulóban, kerülővel Mozdonyvezető. tűzoltó, rendőr és katona szeretne lenni minden gyéreik. Az évek során azonban változik az álom, hol mozdonyvezető, hol vasutas, aztán tengerész, vagy autóversenyző akar lenni az ember gyereke. Még tovább járva a földön, már olyan prózai szakmák kerülnek szem elé, mint géplakatos, villanyszerelő, néhányan azért maradnak az elsőnél, így a társadalomnak lesz elegendő mozdonyvezetője, tűzoltója... Rácz Csaba harmadik osztályos vasútij’ármű-szerelő is ott állt a töltés mellett, amikor tehette, és elhatározta, hogy azt a böhöm nagy csi- hut, ő fogja vezetni, majd ha megnő. De, mozdonyvezető nem lehet akárkiből. Mozdonyvezető-iskola nem létezik, ezt a foglalkozást kerülő úton lehet csak megközelíteni. Ügy is, hogy vasútijármű- szerelő szakmát tanul az ember. A vasútijármű-szerelés olyan csoda, ami az alig ötven kilós gyereket mindjárt az elején kétvállra fekteti. Olyan dolgokkal ismerkedik meg az ember, ami évekre leköti a figyelmét. Először is az a töméntelen nagy súly, amelyekkel találkozik. Kicsi, aprónak mondott alkatrészek és több mázsát nyomnak! Aztán ott van a fékrendszer... azon elálmélkodlik az ember sokáig. A vezérállásból kell tudni irányítani a szerelvény minden egyes kocsijának a fékjét. Azt beszabályozni már igazi mestermunka. Rácz Osaba a kapospulai fiú olyan csendesen, szinte áhitatosan mondja ezeket, hogy az ember gyönyörűségét találja a beszélgetésben. Az arcképes igazolványról szóló szavaiban pedig izgalmat látok, az amúgy csendesnek tűnő fiatalember arcán. Ha legalább közepes tanuló valaki, akkor ösztöndíjat kap a vasúttól és arcképes igazolványt. Ez az igazolvány jelenti a vasutasok társadalmába való belépést, a felvételt. Az igazolvány felmutatása után megnyílik előtte minden magyarországi útvonal. Rácz Qsafoa zsebében ott lapul áz arcképes igazolvány. — Szeretem én a jármű- szerelést is, nem mondhatok semmi rosszat róla, de azért mégis mozdonyvezető akarok lenni. Ahhoz azonban el kell érni a 18 éves kort — mondja a szőke fiú olyan határozottsággal, hogy már látom magam előtt, amikor Budapest és Dombóvár között áll a viTlanymozdony vezérállásában és tiszteleg... H. J. - G. K. Partmegbízatások Most nem a kommunisták munkahelyi helytállásáról lesz szó, vagy hogy párttagként milyen szerepet tölt be a munkahelyén, sőt a magánéletben. Nem is arról, hogy milyen példát tud mutatni mások számára, vagy általában hogyan képviseli, illetve valósítja meg a párt politikáját a saját életében, mennyiben él a kommunista eszmények szerint. Témánk, hogy a mindennapi pártéleten kívül, ha úgy tetszik ezen felül, milyen a konkrét és személyre szóló pártmegbíza. tások helyzete. Általános kép persze alapos felmérés nélkül nem képzelhető el. Ezért a cél csak néhány lehetséges módszer, ellentmondás és helyi tapasztalat felvetése lehet. Emberre szabottan Mindenképpen alapkövetelmény, hogy minden egyes párttagnak legyen pártmegbízatása. Általában van is. Többnyire ezeknek a megbízatásoknak a párttagok eleget is tesznek. Az alapszervezetek sokaságában biztosan magától „rendeződnek” is a dolgok, amennyiben minden párttag lehetőségei és érdeklődési köre, valamint a munkában elfoglalt helye szerint vállal feladatot. Teljesen nyilvánvaló — elvileg —, hogy az iskolai végzettség, a munkakör az egyes ember számára más-más lehetőséget biztosít a pártmunkában való részvételre is. A mindennapi gyakorlatban ez mégsem mindig érvényesül, Vagyis a pártmegbízatások nem minden esetben az egyénre szabottak. Néhol — beosztástól függetlenül — kiváló képességű emberek, akik többre is hajlandók, aprócska megbízatásokat kapnak csupáp, míg mások erejükön felül kénytelenek vállalni, de tartósan teljesíteni nyilván nem. Ez aztán sok konfliktus forrása 'lehet az egyén életében éppúgy, rrtint a munkahelyen vagy alap- szervezetben. Közteherviselést A közteherviselést kellene megvalósítani ilyen értelemben is, mint ahogy régi gond és nem nagyon van előbbrelépés az úgynevezett „funkcióhalmozás” elleni harcban. Ha egyszer valaki feltűnik a társadalmi munkájával, akkor bizton „számíthat rá”, hogy az előbb-utóbb szaporodni fog. A párt által adott megbízatások, funkciók és testületi tagságok özöne szakad a nyakába. Ugyanakkor más szervek, szervezetek is észreveszik, „no, megint itt egy aktív ember!”, akire számítani lehet. Emberileg érthető a megbízók részéről, hogy olyant választanak, aki már bizonyított, és akire lehet számítani, akit ismernek és már tekintélye van. Aki vállalja, az is jóhiszeműen teszi, hiszen örül, hogy fontos, hogy számítanak rá. hogy tehet valamit. A kör csak akkor zárul be, ha az egyén már elfáradt, ha időben képtelen összeegyeztetni a tennivalókat, és ezért igazán jól egyik feladatát sem tudja elvégezni. A munkahelyi feladatai is megsínylik az időhiányt és a fáradtságot. A családról nem is szólva, hiszen ma már túljutottunk azon a koron, hogy éjjel-nappal közös ügyekkel llegyünk elfoglalva, közben meg elhanyagoljuk a hozzánk tartozókat, családot, barátot. Aki ezt teszi, vagy erre kényszerül, az mindenképpen konfliktusba kerül önmagával és a környezetével. Tudni kell nemet is mondani! Vannak persze „világmegváltók”, akik éppen csak azokkal nem akarnak törődni, akikért ők a felelősök, a sok futkosásban tehát éppen az emberség vész el. Egy példa Hogy sokat bír el egy ember, az biztos. Csak egy példa a sok közül, nem arra. hogy nagy a funkcióhalmozás, hanem arra. hogy értelmes emberek értelmes célokért mennyi munkát képesek vállalni és jól ellátni. A tamási szakmunkásképző intézetben nyolc párttag dolgozik. A párttitkár társadalmi munkatársa a városi pártbizottságnak, esetenként előadást tart a marxista középiskolában, pedig két osztálya is van az iskolában. Egy másik a megyei és a városi Vöröskereszt tagja, nagy hozzáértéssel llátja el az áfész ellenőrző bizottságának elnöki tisztét is, holott az intézmény igazgatója. A következő az országjáró diákok körének vezetője, munkaközösségvezető szaktárgyában, az intézetben KRESZ-tanfolya- mot vezet, a kezdeményezés is az övé. A harmadik kommunista propagandista, az intézeti politikai oktatás vezetője. A következő az intézeti tanulói szakszervezet főbizalmija, hárman a terület, a városkörnyék ifjúságvédelmi munkájában vállaltak feladatokat, más a területi közlekedésbiztonsági tanácsának is tagja. Egy elvtársuk, sajnos, szívroham miatt tartósan beteg- állományban van. Biztosan nem ennyire könnyű másutt is ilyen testre szabott és mintegy szabadon választott pártmegbízatásakat találni a tagság számára, de nem lehetelen. Hiszen az üzemekben a szak- szervezetben, az MSZBT- tagcsoportban. a fiatalokkal való jobb törődésben, a KISZ-szervezet irányításában, a brigádimozgalomban, a‘ sportban, a kulturális élet irányításában, az üzemen kívüli társadalmi munkában, és még ki tudja hányféle helyi feladatban lehet megkeresni az egyes kommunista helyét és szerepét. Azt a feladatot, ami egyedül az ő sajátja, amiért ő a felelős. És ami számára is sikert, az eredményes munka érzetét jelentheti. Másutt is kell dolgozni Elég sokszor felvetődik, hogy az alapszervfezet nem becsüli meg a másutt végzett eredményes társadalmi munkát, sőt, előfordul, hogy éppen úgy tekintik, mintha az illetőt elvonnák az alapszervezetből. Nem veszik észre a népfrontmunkát, arról meg ., még nem is "hallottam, hogy a szülői munkaközösségben végzett tevékenységet egyáltalán tudomásul vették volna. Gyakran előfordul, hogy a tagfelvételnél nemigen veszik figyelembe a korábban, esetleg másutt végzett KISZ- munkát, még a testületi tagságot sem mindig. Pedig ezek is pártmegbízatások, amelyeknek eredményes elvégzését is meg kell becsülni, el kell ismerni. A pártmegbízatások értékelése általában a beszámoló taggyűléseken történik, vagy más napirendhez kapcsolódva kerül szóba az adott felelős tevékenysége. A pártélet belső kérdéseivel foglalkozó testületi ülésen tárgyalják általában a pártmegbízatások helyzetét. Az idén tudó. másunk szerint egyetlen városi, vagy úgynevezett „közbeeső” testület nem tárgyalta ebben a formában a témát. Ez önmagában persze semmit sem jelent, hiszen más témákhoz annál inkább kapcsolódott ez a terület is. Az álapszervezetek két módon, de rendszeresen foglalkoznak a pártmegbízatások helyzetével, vagy vezetőségi ülésen számoltatják be a párttagot és akkor értékelik a munkáját, de van példa a taggyűlés előtti beszámolóra is. Mindkét módszer jó. és a helyi feltételek szerint követendő. Felmerült az éves egyéni elbeszélgetések során, vagy a pártcsoportok munkájában is az egyéni pártmeg- bíZatások értékelése. Nem a forma a lényeg, hanem, hogy azt elismerjük, aki jól dolgozott és figyelmeztessük azt. aki eZt nem tette meg. Érdekes megoldás A tamási járásban műkő. désnek indul egy, a pártéletben új forrna, nevezetesen az úgynevezett társadalmi munkatársak foglalkoztatása. A célja a pártmunka társadalmasítása, a testületek döntéselőkészítő munkájának kiszélesítése, a pártapparátus tevékenységének kiegészítése. hatékonyságának növelése. Az elmúlt év decemberében hagyta jóvá az akkor még járási Vb. a névsort, szinte a muríkaköri leírások részletességével meghatározva számukra a tennivalókat és az ehhez tartozó „jogosítványokat”. További cél az idősebb vagy nyugdíjas párttagok tapasztalatai hasznosítása, a nyugdíjba készülők munkájának folyamatos továbbvitele és az esetleges káderutánpótlás kinevelése. Jelenleg heten tevékenykednek ebben a körben. Az egyikük feladata, a községi alapszervezetek munkájának segítése, a tapasztalatok összegzése, a közbeeső alap- szervezetek községpolitikai tevékenységének figyelem- melkísérése, ellenőrzése, a pártrendezvények látogatása. Egy másik külső munkatárs teendője a tagfelvételek figyelemmel kísérése, a javaslatok ellenőrzése és a párt belső életével foglalkozó vizsgálatokban, felmérésekben való részvétel. Más a szak- szervezetek pártirányítását kíséri figyelemmel, vagy a háztáji és kisegítő gazdaságok működésével, illetve a lakossági szolgáltatások és az alapellátás területét tartja kézben. A következő társadalmi munkatárs a politikai oktatás többféle formáját ellenőrzi, segíti, a tapasztalatokat összegzi, a propagandisták képzését szervezi. Más az oktatás, közművelődés, munkásművelődés témáival foglalkozik. Egy hozzáértő külső munkatárs végzi a tagnyilvántartás ellenőrzését és a nőpolitika megvalósulását. Ez olyan pártmunka, ami szinte egész embert kíván, de szépsége és a közben megszerzett politikai gyakorlat, a sikerek biztosan kárpótlást jelentenek a befektetett munkáért. IHÁROS1 IBOLYA
