Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1984-12-21 / 299. szám
2 NÉPÚJSÁG 1984. december 21. Megyei közművelődési aktíva Szekszárdon (Folytatás az 1. oldalról.) teret. A továbbiakban az intézmények gazdasági helyzetével, az irányító munkával foglalkozott, majd a közművelődés feladatait összegezte: — A közművelődés sommásan megfogalmazható feladata, hogy emelje a társadalom műveltségi szintjét és megfelelően differenciálva úgy elégítse ki a kultúra iránti valós (tehát már meglévő) igényeket, hogy egyszersmind szélesebb körökben ébresszen új igényeket. Építsen az emberek érdekeltségére, kezdeményezőképességére és aktivitására. Járuljon hozzá a szocialista eszményeken és erkölcsi normákon alapuló életmód meggyökereztetéséhez és a szabad idő kulturált eltöltéséhez. Nem közömbösek számunkra, hogy milyen eszmék, értékek, világnézetek, magatrtásformák fejeződnek ki, terjednek és válnak valóságformáló erővé a kultúra jelenségeiben. A vitaindító utáni hozzászólók az irányítással, az iskolák és a közművelődési intézmények, a társszervek és a művelődési házak kapcsolatával, a tervezéssel, a szak- felügyeleti munka gondjaival, a kistelepülések helyzetével foglalkozták. Felszólalt a vitában Péti Imre, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának titkára is, aki többek között ezeket mondta: — Most, hogy készülünk pártunk XIII. kongresszusára — számba véve az előző kongresszus óta végzett munkát — megállapíthatjuk, a művelődési igények érezhetően átrendeződtek, megnőtt az érdeklődés a termelésben, a mindennapi életben közvetlenül hasznosítható ismeretek, valamint a szabad idő eltöltését szolgáló szórakoztató célzatú termékek és szolgáltatások iránt. A munkaidő és a szabad idő átrendeződése életformaváltozással jár együtt, ami többek között új művelődési szokásokat is kialakít. Megyénk közművelődési intézményei fokozatosan növelték a szabad idő tartalmas eltöltésére alkalmas programok, szolgáltatások, műsorök kínálatát. A meny- nyiségi növekedés azonban nem járt együtt a szocialista társadalom értékrendjét kifejező, tömeges érdeklődésre számot tartó, népszerű kulturális termékek választékának bővülésével. Az MSZMP Tolna megyei Bizottságának titkára ezután a kulturális ágazat eredményeiről szólt, felhívta a figyelmet a belső tartalékok feltárására, a közművelődési határozat végrehajtása során szükséges szemléleti, gyakorlati, módszertani váltás szükségességére, és a világnézeti nevelés fontosságára is. A vita során felvetett kérdésekre Póla Károly válaszolt, majd István József zárszavában így összegzett: — A vita igazolta, hogy Magyarországon a fejlődésben elértünk egy olyan fokra, amihez igazítani kell a közművelődést. A mai tanácskozás jó alkalom volt arra, hogy elindítsa ezt. Az értekezlet résztvevői PANORÁMA BUDAPEST A kilépés Havasi Ferenc, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára csütörtökön az Országos Tervhivatalba látogatott. A vendéget Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke tájékoztatta az 1985. évi népgazdasági terv kidolgozásával és a gazdaságirányítási rendszer fejlesztésével kapcsolatos tapasztalatokról, a VII. ötéves terv előkészítésének helyzetéről, s ezzel összefüggésben a KGST-országokkal folytatott terv-koordinációs eredményeiről. * Az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének előterjesztése alapján a Minisztertanács úgy határozott, hogy — teljesítve a magyarországi egyházak és vallásfelekezetek kérelmét — változatlan összegben 1990. december 31- ig tovább folyósítja az állam segélyt, s azt az Állami Egyházügyi Hivatal 1985-től évenként egyszeri kiutalással bocsátja az egyházak rendelkezésére. VARSÖ Csütörtökön hivatalos látogatásra Varsóba érkezett Giulio Andreotti olasz külügyminiszter. LONDON Mihail Gorbacsov, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára, aki parlamenti delegáció élén tartózkodik Nagy-Britanniában, csütörtökön délelőtt Oxfordba, az Austin Rover autógyár cow- ley-i gyáregységébe látogatott. PRÁGA ..Hasznos, beható és őszinte” jelzőkkel minősítette prágai tárgyalásait csütörtöki sajtóértekezletén Hans-Diet- rich Genscher nyugatnémet alkancellár és külügyminiszter. Csütörtök esti kommentárunk. E hét közepén immár véglegessé vált a kilépés. Washingtonban hivatalosan is bejelentették, hogy az Egyesült Államok január 1-től már nem tagja az UNESCO-nak. Az ENSZ egyik legnagyobb, úgynevezett szakosított szervezete (pontos nevén az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete) így 1985-ben már majd 100 millió dollárral kevesebbel gazdálkodhat, mint eddig. Az amerikai kormány ugyanis az UNESCO költségvetésének a negyedét adta. A 374 millió dollár — az idei pénzalap — amúgy is elég szűkös volt ahhoz a feladattengerhez képest, amely az UNESCO-ra várt évről évre. Ennek 15—20 százalékos csökkentése — attól függően, hogy más tagországok emelik-e és mennyivel tudják emelni hozzájárulásukat — szinte katasztrofális veszteség. Pontosan tudják ezt Washingtonban is, ezért minősíti a világsajtó jelentékeny része nyílt zsarolásnak az amerikai kilépést, s annak előzményeit. Hiszen az amerikai kormány egy esztendővel ezelőtt jelentette be, hogy kilép, amennyiben az UNESCO nem változtat magatartásán. Mi is a Rea- gan-kormányzat baja a kulturális szervezettel? Amerikai megfogalmazás szerint főleg az, hogy az UNESCO túlságosan politizáló lett, tehát a feladatkörébe tartozó oktatási, természet- és társadalomtudományi kérdésekben és a nemzetközi kulturális csere ügyeiben úgymond szélsőséges politikai magatartás és megközelítés uralkodott el. A konkrét észrevételek jelzik, hogy mit értenek elfogult politizáláson a kifogásolók. Például azt, hogy a szervezet nemegyszer helyt adott annak, hogy a tagok többsége kiálljon — az UNESCO kereteit felhasználva — a leszerelés eszméje mellett. E szó UNESCO — értelmezése pedig Washington szerint a szovjet politikai törekvések melletti kiállásnak volt minősíthető. Meg aztán a fejlődő országok kellemetlenül nagyszabású kampányt indítottak a tájékoztatási világrend reformjáért, amelyek központi gondolata a vezető tőkés országok nagy tájékoztatási irodáinak, a tévé- és rádiótársaságoknak visz- szaszorítása lenne. Mindez és az UNESCO-pénzek felhasználásának irányai kezdtek tűrhetetlenné válni az amerikai kormány számára. Egy esztendeje szólították fel az UNESCO-t pályamódosításra, de már akkor tudták, hogy ilyen gyors irányváltást nem lehet kikényszeríteni a száznál is több másként vélekedő országtól. Otthagyták hát a szervezetet, s erre buzdítják néhány nagy szövetségesüket is — közülük elsősorban Nagy-Britannia hajlik erre. Vitathatatlanul súlyos csapás ez a világszervezet talán legnagyobb és évtizedek alatt sok komoly eredményt felmutató szakosított szervezete számára. A politikai árengedmények a követelt méretekben azonban nem voltak elfogadhatók, s a zsaroló módszer is taszított. Washingtonban most nyilván úgy vélik, hogy az amerikai pénz nélkül működés- képtelenné válik az UNESCO. Ez azonban aligha lehetséges. A tagországok mind e közben változatlanul reménykednek egy olyan kompromisszumban, amely nem a washingtoni kényszerítés, hanem a józan érdekegyeztetés alapján jöhet létre. AVAR KÁROLY González-Kadhafi találkozó Szovjet-kínai tárgyalások Egy látogatás háttere Felipe González spanyol miniszterelnök, valamint Moamer el-Kadhafi a líbiai forradalom vezetője, szerdán este több mint öt órán át tárgyalt. A Palma de Mallorca szigetén megtartott találkozó első szakaszán részt vett Bruno Kreisky, volt osztrák kancellár is. Kadhafi villámlátogatásáról és a tárgyalásokról nem adtak ki hivatalos közleményt. A madridi kabinet szóvivője a látogatást magánjellegűnek minősítette. Fernando Moran spanyol külügyminiszter szerint a tripoli kormány kérte a találkozót, hogy megbeszélhessék „a két országot közvetlenül és közvetve érintő, a közös érdeklődésre számot tartó kérdéseket”. Sajtójelentések úgy tudják, hogy a spanyolokat rendkívül foglalkoztató líbiai—marokkói államszerződés, a nyugat- szaharai kérdés, Észak-Afri- ka stabilitása, valamint a közel-keleti konfliktus megoldásának lehetősége volt a megbeszélés központi témája. Szóba került a madridi kabinet azon szándéka is, hogy rövidesen diplomáciai kapcsolatot létesít Izraellel. Eddig Tripoli ennek a leghevesebb arab ellenzője volt. Sőt, tavaly bojkottal fenyegetőzött arra az esetre, ha Madrid nagykövetet küld a zsidó államba. Az El Pais csütörtöki száma — González kormányfőre hivatkozva — azt írja, hogy az ETA és Tripoli kapcsolata nem került szóba, mert a miniszterelnök szerint „egyik országnak sem érdeke a másik stabilitásának aláásása”. A Diario 16 úgy tudja, hogy González a spanyol tábornoki kar nyomására fogadta el a találkozót, a hadsereg vezetői ugyanis nyugtalankodnak amiatt, hogy a líbiai—marokkói államszerződés nyomán felborulhat a térség katonai egyensúlya. Csütörtökön a Kínai Nép- köztársaságba utazott Iván Arhipov, a Szovjetunió Mi- nisztertanácsia elnökének első helyettese. Arhipovot a kínai kormány hívta meg. Búcsúztatására a repülőtéren megjelent Mihail Kapica, külügyminiszter-helyettes. Iván Arhipov szovjet első miniszterelnök-helyettes hivatalos látogatása Kínába kiemelkedik a nemzetközi diplomáciai élet rutinhírei közül. Az út jelentőségét a célország, Kína adja meg. Mindenekelőtt az, hogy régen nem járt ilyen magas rangú szovjet államférfi Pe- kingben. Ezt az időszakot Kínában nagyrészt bel- és külpolitikai szélsőségek jellemezték. Peking és a szocialista országok kapcsolatai egészen a hetvenes évtized végéig rendezetlenek, néha kifejezetten rosszak voltak. Kína csak a „négyek bandája” szeszélyes politikai vonalával való szakítás után indult meg a kül- és belpolitikai normalizálódás útján. Tegyük hozzá, ez a folyamat számos esetben ellentmondásos jelenségek közepette ment és megy végbe. Igaz ugyan, hogy a nyolcvanas évtizedben Peking és Moszkva viszonyában enyhülés kezdődött, de nem feledkezhetünk el arról sem, hogy ugyanerre az’ időszakra esik Kína további nyitása a Nyugat, mindenekelőtt az Egyesült Államok irányába. Ezt a nyitást nem pusztán gazdasági szempontok indokolták, szinte valamennyi térségbeli ország nyugtalansággal figyelte például a kínai—amerikai katonai jellegű kapcsolatok megteremtő- dését. Mindez nem gátolta meg a Szovjetuniót abban, hogy elvi politikájának megfelelően a békés egymás mellett élés, a jószomszédi kapcsolatok elve alapján keresse a normalizálódás, a kapcsolatépí-' tés lehetőségét nagy kelet- ázsiai szomszédjával, a Kínai Népköztársasággal. Biztató jelként értelmezték Moszkvában, hogy megritkultak a szovjetellenes kitételek a kínai politikusók nyilatkozataiban, a sajtóban, s helyreállt a nyugalom a hosszú ideig feszült szovjet— kínai határon. Megélénkült a kölcsönösen előnyös kereskedelmi forgalom is: az idén ez mintegy egymilliárd rubelt tesz ki, ami 60 százalékos növekedést jelent az előző évi értékhez képest. Ami a két hatalmas ország kereskedelmi potenciálját illeti, ezzel az egymilliárd rubellel még távolról sem merítették ki a tényleges lehetőségeket. Magától értetődik, hogy Arhipov pekingi tárgyalásain ezek a kérdések, a kereskedelmi. a gazdasági együttműködés időszerű problémái is terítékre kerülnék. Áttekintik ugyanakkor a már kialakult kapcsolatokat a két ország tudományos, kulturális és sportéletében. Arhipov maga is Kína- szakértőnek számít, hiszen az ötvenes években, amikor a kina'—szovjet viszony a legbensőségesebb volt, gazdasági tanácsadóként Kínában dolgozott. Akkoriban a Szovjetunió segítségével, szovjet gépekkel, berendezésekkel sok gyárat, üzemet építettek fel Kínában. Minthogy ezek közben több évtizedet üzemeltek; korosodtak, előbb-utóbb szükségessé válik rekonstrukciójuk is. A szovjet első miniszterelnök-helyettes eredetileg 1984 tavaszán utazott volna Pekingbe. Tekintettel arra, hogy az akkoriban történtek — Reagan elnök pekingi útja, majd a kínai—vietnami határon a feszültség növekedése — kedvezőtlenül befolyásolták a légkört, az Arhipov-utat elhalasztották. Figyelembe véve, hogy ez év tavasza óta több ízben találkoztak egymással a Szovjetunió és Kína politikusai, és az eszmecserék pozitív kicsengéssel zárultak le, 1984 decemberét választották az Arhipov látogatás új időpontjául. A Szovjetunió azt óhajtja, hogy a Kínával fenntartott kapcsolatok mindkét fél számára előnyös módon fejlődjenek. Ugyanakkor Moszkvában arra is emlékeztetnek, hogy Kína — noha Peking is több ízben hangoztatta a kétoldalú viszony javításában való érdekeltségét — továbbra is a szovjet—kínai kapcsolatok fejlesztése akadályaiként emlegeti a Szovjetunió Afganisztán-, Mongólia- és Vietnam-politiká- ját. Arhipov útja is jelzi, a moszkvai kapcsolatépítési szándékok megalapozottak, őszinték. De a szovjet fővárosban azt is aláhúzzák, a szovjet—kínai viszonyt nem lehet harmadik országok, például Vietnam vagy Afganisztán kárára bővíteni. DUNAI PÉTER Mengisztu elutazott Moszkvából Moszkvából csütörtökön Berlinbe utazott Mengisztu Hailé Mariam, az Etióp Dolgozók Pártja KB főtitkára, a Szocialista Etiópia ideiglenes kormányzótanácsának elnöke. Mengisztu megbeszéléseket folytatott a szovjet vezetőkkel a két ország és a két párt kapcsolatairól, az Afrikában kialakult helyzetről, valamint számos nemzetközi kérdésről. Fogadta őt Konsz- tantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke. Mengisztut a repülőtéren Grigorij Romanov, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára és Borisz Ponomarjov, az SZKP KB PB póttagja, a KB titkára búcsúztatta. Román-bolgár együttműködés Csütörtökön Bukarestben aláírták a román—bolgár gazdasági és műszáki-tudományos együttműködés fejlesztéséről szóló hosszú távú programot, amely részint 1990-ig, részint egyes területeken az ezredfordulóig szabja meg az együttműködés irányait. A dokumentumot ünnepélyes keretek között Todor Zsivkov, a BKP KB főtitkára, a bolgár államtanács elnöke és Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, az RSZK elnöke látta el kézjegyével. Kadhafi líbiai elnök és Felipe González spanyol kormányfő Palma de Mallorcán. (Telefotó)
