Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1984-12-21 / 299. szám
1984. december 21. NÉPÚJSÁG 3 Iskolakóstolgató Amikor a betegnek fáj... Nem bízta a véletlenre a pályaválasztást Tarnóczi Eszter, Tamásiban lakó diáklány. A felvételi lapra egyetlen szakmát irt, a szekszárdi egészségügyi szakiskolát jelölte meg. Másodiknak nem írt semmit, ő nővérke akart lenni, ne irányíthassák másfelé. Felvették. A harmadik osztályba jár. És ma már végérvényesen eldöntötte: szeretne sebészeten dolgozni. Ha választhat is, akkor a női sebészeten. Erre azt mondom neki: biztos azért, mert a nők jobb betegek, tűrőképesebbek és nem olyan elesettek, mint a férfiak. Eszter ezt a kijelentést udvariaskodásnak veszi és közli, hogy a férfiak mégis jobban tűrik a betegséget. Mindig kell egy olyan emlék, ami a meghatározó lesz az élet során. Ez a pályaválasztásnál is így van. Amikor először volt gyakorlaton a női sebészeten és a műtét után az egyik asszony altatásból ébredve kinyitotta a szemét és megkérdezte, hogy „hol vagyok, nővérke?”, akkor Tarnóczi Eszter eldöntötte, hogy itt szeretne dolgozni. Minduntalan szóba ejtem, hogy a gyógyítás nem mindig gyönyörűséges dolog. Van ott vér, fájdalom, elkeseredett ember és emberfeletti küzdelem. Ezt úgy magyarázza Eszter, hogy „ami a betegnek fáj, az nekem is fáj”. Ezt a beteg nem tudja, mert „vért veszek tőle, vagy injekciót adok be, akkor fájdalmat okozok, de mégis jót akarok, neki segítek a gyógyulásban és — merjük kiejteni a szót — az életben- maradásban”. Eszter nem szereti, ha szakmáról beszélnek. A kórházban dolgozni, fehér köpenyt húzni nem szakma. Nem lehet csak szakma. Hivatás. Mert olyan munkát is elsajátíthat az ember, amit nem szeret csinálni, de itt nem marad meg az az ember, aki nem tartja hivatásának a kórházi munkát. Ide emberszeretet kell. Nagyon nagy szeretet. Máskülönben képtelen az ember ott maradni és dolgozni. Mert csak akkor tud a beteggel türelmes lenni és csak akkor lehet jó munkát végezni, amikor tudja, hogy egy verejtékező homlok letörlése jelenthet felüdülést, megnyugvást... — Hetedikes koromban volt édesapám hosszab ideig kórházban. Akkor láttam, hogy mit dolgoznak a nővérkék. Édesapám is arról beszélt később mindig, hogyx neki mennyit segítettek. Hát azt szeretném, ha egyszer rólam is szépen emlékeznének meg valamelyik családnál... H. J.—G. K. Jelentős intézkedések a vizek védelmére Bírság a szennyezőknek támogatás az építőknek Legutóbb 1983. december 16-án Szabadegyházán tartotta a Fejér-, Veszprém- és Tolna megyei Vízvédelmi Bizottság ülését, ott határozták meg az idei tennivalókat. Az 1984. évi feladatok végrehajtásáról tanácskozott tegnap — december 19-én — Szekszárdon az Ottörőház- ban a vízvédelmi bizottság Bóhli Antalnak, a megyei tanács osztályvezetőjének elnökletével. A tervek teljesítéséről megnyugtató értékelést mondott el Kiss István, a bizottság titkára. Kiemelte, hogy a fő tennivalók tekintetében jelentős eredményeket értek el. így fokozottan ellenőrizték a Balatont és a Velencei-tavat, valamint a folyóvizeket és vízfolyásokat. Mérsékelték a veszprémi Séd és Sárvíz, Malomcsatorna szennyezettségét, és a Paksi Atomerőmű rendszeres ellenőrzéssel idén is szennyezésmentesen üzemelt. Természetesen idén is bírságot szabtak ki azon cégekre, amelyek szennyezték a folyókat, állóvizeket. A Balaton térségében 60 nagyobb szennyvíztermelő egységet ellenőriztek, huszonhét üzem működése kifogásolható volt. Egy tapolcai üzemet leállítottak, ugyanakkor Hajmáskér térségében határozott utasításra jelentősen javult az üzemekből kibocsátott szennyvíz „minősége”. A Kapos és a Sió vízrendszeren a Simontornyai Bőrgyár vízszennyezésének csökkentésére tett intézkedések végrehajtása megkezdődött. A Séd—Nádor csatorna szennyezéséért elsősorban a Péti Nitrogénművek és a Nitrokémiai Ipartelepek okolhatók. Jelentős bírságot fizettek, az összes 1984. évi bírság — kilencszázmillió forint felett van — nyolcvan százalékát az említett két üzem fizette ki. Ugyanakkor az OVH és a GB támogatásával jelentős segítséget kapnak az üzemek a vízminőséget javító beruházások építésére. így a szennyvizek semlegesítésével bepárló rendszereket vásárolhatnak, illetőleg más technikai módszerekre költhetik a támogatást, a saját pénzeszközökkel együtt. ___ __ A felszíni vizek minőségéről azt állapította meg a bizottság titkára, hogy javulás tapasztalható, az előző években mért szintekhez képest. A Balaton vízminősége 1984- ben nem romlott, ugyancsak ez állapítható meg a Velencei-tóról, de érdemi, minőségi javulás egyik tavunknál sem volt mérhető. A Tolna megyei Tanács kezdeményezésére kiemelt gondot fordított a bizottság a fadd—dombori holtág vízminőségének óvására. A holtág trofitása a tó iszaptartalmának vastartalma miatt csak korlátozott lehet — állapították meg. Rögzítették azt is, hogy a holtág bakteriológiai veszélyeztetését a közvetlen vízgyűjtő — elsősorban Fadd — szikkasztásai eredményezik, a holtág iszapjának eltávolítása csak a fürdőzési strandterületeken javasolható a vízminőség jelentős károsodása nélkül. A Kapos és a Sió vízminősége még nem javult, a kaposvári és a komlói szeny- nyező hatásokat nem szüntették meg. A Laj vér-patak és a Szálkái tó vízminősége elfogadható, fokozott gondosságot igényel azonban a tározó halasitása, a halak etetése, mert a túltelepítés, a túlságos etetés egyaránt kedvezőtlen irányba mozdítja elő a tározó amúgy is labilis egyensúlyát. A Duna vízminősége gyakorlatilag nem változott, azonban a felső Duna-szakaszon jelentős javulás következett be. A budapesti szennyvízkezelés megoldása egyre javuló vízminőséget helyez kilátásba. 1984-ben, december 18-ig a bizottság területén 56 rendkívüli szennyezéssel foglalkoztak. Olaj, benzin és fenol 24 esetben, szerves eredetű szennyezés négyszer fordult elő. Halpusztulást hatszor, lúgos és savas szennyezést hétszer észleltek. A szennyvíztározók eresztése nyolc, egyéb ismeretlen szennyezési ok hétszer volt. Kiss István elmondta, hogy 1985-ben tervezik a nagy tavak. víztározók szennyvízterhelésének csökkentését. a Sió. a Nádor csatornák vízminőségének javítására tett intézkedések végrehaitását szieorúan megkövetelik s előrehaladnak az ivóvíz minőségének védelmére tett intézkedések végrehajtása tekintetében is. A vízvédelmi bizottság előtt a Tolna megyei vízvédelmi tennivalókról, amelyek majd a hetedik ötéves tervben vállnak esedékessé. Kling .Béla megyei tanácsi csoportvezető számolt be. Mayer János, a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatóhelyettese ismertette a szekszárdi szennyvíztisztító telep működését, az eddigi tapasztalatokat. A tanácskozás végén a bizottság tagjai megtekintették a napi 18 ezer köbméter tisztítására alkalmas szekszárdi telepet.- PJ. Ismeri ön a tanácstagját? »»A tanácstagi munka a választók bizalmán alapuló megtisztelő közéleti tevékenység” (36. £3 (I) bek.) A fenti kérdést a szekszárdi 10-es tanácsi körzet (Kossuth L. u., Somogyi B. u., Dorogi köz, Rákóczi u.) lakóinak tettem fel, majd a tanácstag munkájáról érdeklődtem. A válaszokból: Nagy Ferencné: — Nem ismerem ... (megemlítem a nevét) ... A Melindát? Ismerem jól! Az édesanyját is. Megkeresett, hogy nem akarok-e a ház elé virágot ültetni... Nem, a tanácstagi gyűlésekre nem járok el, egyedül nem szeretek menni. Kézli Józsefné: — Volt itt már, beszélt vele az uram többször, tavasszal hozat virágot és trágyát a ház előtti kertbe. Nagyon kedves, barátságos. Zombai Róbertné: — Ismerem a Melindát. Megkaptuk a tanácstagi beszámolóra az értesítést, de elfelejtettünk elmenni... Most végre megkezdődött az utca rendezése. Az autók teljesen tönkretették a ház előtti kerteket. Néhányan a Somogyi Béla utcából: Nagy József: — Ott voltunk a tanácstagunk megválasztásán .. . Járdalapokat hozatott az utcába, együtt parkosítottunk. Sajnos, rengeteg autó parkol itt az utcában, ha a Skála parkolója már megtelt. Időnként mozdulni sem lehet. Elmegyünk a tanácstagi beszámolóra, és elmondjuk ezt is. Ferenc Józsefné (79 éves): — Nagyon aranyos a Melinda, nagvon kedves. Az utcában nem égett a villany, elmentünk a szomszédasszonynyal a beszámolóra, és elmondtuk, Melinda intézkedett, a problémánk megoldódott. Csömör Lászlóné: — Jaj, hát a mi tanácstagunk egy olyan tündér, hogy az nem igaz! Húsz éve nem történt annyi minden ebben az utcában, mint amióta Melinda a városi tanács tagja. Amikor ott voltunk a választáson és megláttam, hogy milyen fiatal, elegáns hölgy, hát... Kellemesen csalódtam. Érdeklődik mindenről, én csodálom, hogy minderre képes. És megismer az utcán! Ilyen tanácstagunk még nem volt. A társadalmi munkához is más az emberek hozzáállása ... A Dorogi köz lakója, Péri József: — Nagy része van abban a Melindának, hogy így néz ki ez a köz, ahogy most. Társadalmi munkával kitisztítottuk a szemetes árkot, kukákat hozatott, elintézte, hogy bejöjjön a szemetesautó. A Rákóczi utcaiak: Nagy Sándorné: — Ismerem a Melindát, bár problémám eddig még nemigen volt, amivel hozzá fordultam volna. A szomszédasszonyom egyedülálló, idős, neki „s. k.” szedte ki az udvarából a gazt. Szvoboda Béla: — Nagyon agilis. Velem egyik vasárnap délután díszbokornak gödröt ásatott a ház előtt, volt szíve „kikergetni” a jó meleg szobából ... Kíváncsi vagyok, Erneszt Melinda Ábel Ferenc milyen virágot hoz majd a növény. A „főnökasszony” Ismerkedjünk hát meg a tanácstaggal. Erneszt Melinda az egészségügyi főiskolán végzett, jelenleg a Tolna megyei Pedagógiai Intézetnél dolgozik asszisztensként. A szüleivel él. Egy éve tanácstag. — A jelölő gyűlésre a stencilezett meghívókat személyesen vittem el mindenkinek, így máris sok emberrel megismerkedhettem — mondja. — Rendszeresen tartok fogadóórát. Amikor nem voltam tanácstag, akkor is sok mindent elintéztem a környékünkön, hát gondoltam, tanácstagként sem lehet ez teljesen más, bár hallottam, hogy a tanácstag munkája nem könnyű. Az igaz, hogy sok új elvárással jár, de azt elmondhatom, hogy a tanácsnál is, másutt is minden segítséget megkapok a munkámhoz. A legfontosabb a jó példa. A társadalmi munkában is minden alkalommal részt veszek. Vannak emberek, akiket nehéz megnyerni az ügynek, aztán egy idő múlva mégis csatlakoznak a többiekhez... Időnként főnökasszonynak szólítanak a lakók — mosolyodik el —. Komoly terveim vannak. A Rákóczi utca egy része, az borzalmas! A Kossuth utcában pedig sok az idős ember, itt1 a házak környékét úttörők segítségével hozzuk rendbe. • Ábel Ferenc őcsényd tanácstag jól ismeri a körzetét (a Garay és a Deák Ferenc utcákat), hiszen ő is ott lakik. De mennyire ismerik vajon őt, mi a véleményük a munkájáról? Weisz Péterné: — Közeli szomszédon az Ábel. ö olyan ember, ha valamit el kell intézni, akkor ő azt megteszi. Dudás János: (73 éves): — Ki a tanácstagunk?... Amit kellene, azt úgysem tudná elintézni. Nagyon kevés a nyugdíjam, az lehetne több... Kerepesi László: — A tanácstagunk? Ki is az most?... Ja, az Ábel Ferenc. Aktív, aranyos, amit lehet, azt elintéz. A tanácsi munkáról tájékoztat bennünket, a társadalmi munkát jól megszervezi. Szűcs Lászlóné: — Ismerjük, a férjemnek főnöke is. Nem volt még olyan problémánk, amivel hozzáfordultunk volna. Garay Lászlóné: — A tanácstagunk nem sokat tesz értünk. Borzasztó állapot van itt a Deák Ferenc utcában. Az utca végén a lejtőn az esővíz hatalmas árkokat mos ki, nem nagyon lehet közlekedni sem. Tavaly legalább ötször voltam bent a tanácsnál, a gond még nem oldódott meg. Pedig a tanácstagunk is ezen a környéken él, így az érdekeinknek „találkozni kellene” — teszi hozzá a szomszéd Ödor Sándor. A „harcias” tanácstag Ábel Ferenc a termelőszövetkezet gépcsoportvezetője, és már 1968 óta tanácstag. Eleinte más körzetben tevékenykedett. Harcias tanácstagnak vallja magáit, ami csak előny ebben a munkában. Harcolni kellett azért is, hogy a körzet házai közé ékelődő, először téesz-művel- te terület, majd később szeméttelep helyén lakóházak épülhessenek. Most büszkén mutatja a házsort. — A lakókkal naponta találkozom — mondja. — Nem sikerül mindig minden kérdést teljesíteni, időnként meg kell magyarázni az embereknek, hogy a tanács anyagi lehetőségei meghatározzák a feladatok megoldási sorrendjét. Azt sem szeretem, amikor valaki közvetlen környezetének rendben tartását a tanács feladatának tekinti, arra próbálom rábírni az emberéket, hogy tartsák rendben saját portájukat. A tanáccsal jó a kapcsolatom, meghallgatnak. Amikor egy- egy problémát nem sikerül megoldani, igyekszem feltárni az okokat is. Vizsgálódásom megkezdése előtt már szinte előttem lebegett valamiféle „végeredmény”. Mégpedig az, hogy az emberek nem nagyon ismerik a tanácstagot. Erre a megkérdezettek zöme rácáfolt. Az illetékes tanácsoktól kapott tanácstagi névsort kezemben tartva ráhibáztam volna két olyan körzetre, ahol az átlagosnál jobb a helyzet? Az, hogy mennyire ismernek egy-egy tanácstagot, azt hiszem, elsősorban a tanácstagi munka minőségétől függ. SÁRINGER MÁRTA
