Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1984-12-21 / 299. szám
AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIV. évfolyam, 299. szám Ara: 1,40 Ft 1984. december 21., péntek EGY LÄTOGATÄS , HATTERE (2. old.) ISKOLAKÓSTOLGATÖ (3. old.) ISMERI ÖN A TANÁCSTAGJÁT? <3‘ °,d') POLGÁRI VÉDELEM OLVASÖSZOLGALAT (4. old.) Követelmények és lehetőségek Törvényt alkotott az országgyűlés, elfogadta az 1985. évi állami költségvetésről beterjesztett javaslatot. Megszokott, minden esztendő végén időszerű feladata ez a képviselőknek, ám most — igazolta a törvényjavaslat vitája — az elvárhatónál, az ilyenkor tapasztaltnál is fokozottabb volt a figyelem, a felelős mérlegelés. Fokozottabb volt, mert 1985. egyszerre befejező esztendeje a hatodik ötéves tervnek, és előkészítő éve a hetedik középtávú programnak. Olyan időszak, amikor lehetőségeink és feladataink körvonalai élesebben kirajzolódnak abban a helyzet- és teendőtükörben, amelyet az MSZMP Központi Bizottságának a párt 13. kongresszusára kibocsátott irányelvei tártak elénk. Ezek tudatában, valamint a törvényjavaslatot bevezető expozé és a felszólalások ismeretében megállapíthatjuk, az 1985. évi állami költségvetés a realitások tiszteletére alapozódott, olyan tennivalókat határoz meg, amelyekhez a feltételek rendelkezésre állnak, illetve — kemény munkával — folyamatosan megteremthetők. Biztató jelekkel és gondokkal egyaránt szolgált az utolsó munkanapjainál tartó 1984-es esztendő. Ezek a biztató jelek — mint amilyen a nemzeti jövedelemnek az előirányzottnál némileg nagyobb növekedése, az ipari termelésnek a tervezettet meghaladó mértéke — elengedhetetlen feltételeivé váltak annak, hogy a jövő évben több tekintetben előre, s nemcsak előre, hanem felfelé is léphessünk. Ilyen összetett lépés a beruházások és a reálbérek csökkenési folyamatának megállítása. Mindezt persze csak kemény munkával, s okosabb, ésszerűbb gazdálkodással tudjuk elérni. Ennek útját- módját is meghatározta az országgyűlés, amikor kimondotta, hogy az ipar a jelenleginél nagyobb mértékben járuljon hozzá a külgazdasági egyensúly további javításához, a behozatal bővülését kétszeresen meghaladó gyarapodás a kivitelhez. Ilyen és hasonló kockái vannak annak a mozaiknak, amely az 1985-ben megteendő út képét tárja elénk. Elhangzottak jó példák és meghökkentő esetek a .parlament ülésén forrásaink értő és balkezes kezeléséről, szinte filmként pergetve le előttünk mindennapjaink ellentmondásos gyakorlatát. A törvényjavaslatot indokoló expozé, az ahhoz kapcsolódó — terv- és költségvetési bizottsági — véleményezés sem szűkölködött olyan, megfogható tényekben, amelyek azt mutatták, lehetnénk — legyünk! — jobb sáfárai javainknak, a társadalmi vagyon termelésre fogható részének. Hiszen igaz, a fejlett tőkés országok piacain sokféle hátrányos megkülönböztetésben van részünk, igaz, hogy — egyetlen részpéldára utalva — ötszáz dollárral csökkent egy tonna marhahús exportára, ám az is igaz — és erről mintha a kelleténél halkabban esnék szó —, hogy az idén kivitelre került ipari termékek között az először gyártott, azaz új és lényegesen korszerűsített áruk aránya csupán öt százalékot ér el... Aminek látszatra nincsen sok köze ahhoz, az elképzeléseknek megfelelően felépül-e 1985-ben a költség- vetésben szereplő nyolcszáz általános iskolai tanterem, megteremtődik-e a fedezet a tervezett — elsősorban a nyugdíjasok, a nagycsaládosok körét érintő — szociálpolitikai intézkedésekre, valójában azonban mindannyian tudjuk, nagyon is szoros a kötődés, logikus a kapocs a két dolog, valamennyi tervezett teendő között. Aligha lehet eléggé hangsúlyossá tenni azt a sorrendet, hogy először a nemzeti jövedelem előállításában kell feljebb jutni, változatlanul elsőbbséget szükséges adni az ország külső pénzügyi egyensúlya javításának, s csak azt követően, kellő fedezet birtokában kerülhetnek sorra a lakossági fogyasztáshoz, az egy főre vetített reáljövedelemhez fűződő elképzeléseink, terveink, céljaink. Meglehet, nem kellemes ezt a sorrendet tudomásul venni — és ennek halk felhangjai olykor beleszövődtek a parlament realista tárgyalási hangnemébe is —, ám éppen a közös érdekeltség teszi elkerülhetetlenné. Az a közös érdekeltség, melynek egyszerre kell láttatnia az 1985-ös év kiviteli többletét és a felépítendő 74—75 ezer lakást, az anyag- és energiagazdálkodás fokozott tempójú ésszerűsítését és a lakossági alapellátás szerény javítását, különös tekintettel a kistelepüléseken élőkre. Az ülésszakot megelőző bizottsági tanácskozásokon 34 képviselő mondta el véleményét a törvényjavaslat vitájában. A pénzügyminiszteri expozét követően tizenhármán kértek szót. Lakásgondok, iskolaépítés, tanácsi gazdálkodás, az idős korúak helyzete —, így váltakoztak a témák, amelyek teendőinket is meghatározzák. A jövő évi költségvetésben — a felszólaló miniszterelnök-helyettes szerint — a legutóbbi esztendőkénél nagyobb követelmények fogalmazódnak meg és több a kockázat is benne. Mégis, mindkettőt vállalni kell. Mert csakis ezek vállalásával — és a követelmények teljesítésével — érhető el szerény haladás 1985-ben, ami azonban már alapja lesz a hetedik ötéves terv kezdetének, a fejlődés meggyorsítását ígérő fél évtizednek. Ülést tartott a KISZ KB Megyei közművelődési aktíva Szekszárdon Póla Károly vitaindítóját tartja Tegnap délelőtt Szekszárdon, az oktatási igazgatóságon gyűltek össze megyénk közművelődési és kulturális intézményeinek vezetőd, a szakfelügyelők, a könyvtári egységek vezetői, az általános művelődési központok igazgatói, a megyei, a városi művelődés irányítói, a társszervek vezetői, megyénk hat középfokú tanintézetének igazgatói, valamint a meghívott üzemek képviselői, hogy értékeljék a Tolna megyében 1984-ben végzett közművelődési tevékenységet. Az értekezlet résztvevőit, valamint az elnökségben helyet foglaló Péti Imrét, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának . titkárát és Temesd Ágnes megyei úttörőelnököt István József, a megyei tanác s elnökhelyettese köszöntötte, azt követően pedig felkérte Póla Károlyt, a megyei tanács művelődési osztályának vezetőjét, hogy tartsa meg vitaindítóját. — Harmadik éve vállalkozunk arra — kezdte beszédét az osztályvezető —, hogy egy-egy közművelődési évad számottevő eredményeit, rendezvényeit számba vegyük, tendenciáit felvázoljuk. Tudjuk, e tevékenység sokszínűsége, a megítélésében joggal jelenlévő, ízléstől függő szubjektivitás, a rendezvényekről szerzett információk sokféle forrása nehezíti és vitathatóvá teszi ezt a munkát. Mégis vállalkozunk rá a jövőben is, még ha nem is évente viszatérően. Póla Károly ezután az írásban közreadott értékeléshez fűzött kiegészítést. Szólt a népművelés komplexitásáról, politikai jelentőségéről, a népművelésről, mint életformáról; a nyitottságról, a korszerű gondolkodásról, az- amatőr művészeti csoportók tevékenységéről és ezek közművelődési hasznosításáról. Az osztályvezető azután így folytatta: — A gyermek- és diákközművelődésnek az eddigieknél is nagyobb figyelmet kell szentelnie minden érintett szakembernek, tervezőnek, szervezőnek és megvalósítónak. Meg ^ kell teremteni azon közművelődési fórumokat és szórakozási alkalmakat, amelyeket a fiatalok ma még gyakran és joggal hiányolnak. Az előadó kitért a szórakoztatásra is, megállapítva azt, hogy a kulturális szükséglet magas színvonalú kielégítése nem feltétlenül gazdaságos a bevétel szempontjából, de ebből kiindulva sem engedhető meg, hogy bevételre hivatkozva az igénytelenségnek nyissunk (Folytatás a 2. oldalról) Csütörtökön ülést tartott a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága. Az ülésen részt vett Baranyai Tibor, az MSZMP KB osztályvezetője. A testület meghallgatta Hámori Csaba első titkár tájékoztatóját az MSZMP KB november 15-i és december 4-i üléséről. Szandtner Ivánnak, a KB titkárának előterjesztésében megtárgyalta és elfogadta az MSZMP KB ifjúságpolitikai állásfoglalásából adódó KlSZ-feladato- kat. A testület ülésén hangsúlyozták: az ifjúságpolitikai állásfoglalás megvalósítása megköveteli, hogy a KISZ tovább növelje befolyását az egyes ifjúsági rétegekben. Ennek érdekében kqrszerűsí- tik a tudatformáló tevékenység tartalmát és rendszerét. Javítják a párttaggá nevelő munkát, különösen az egyetemi, főiskolai hallgatók, a középiskolai diákok, valamint az értelmiségi és művész fiatalok körében. A Központi Bizottság ülésén kiemelték: a KISZ-nek és az ifjúságnak az eddiginél nagyobb részt kell vállalnia a gazdaság előtt álló feladatokból. Az ifjúsági szövetség" továbbra is segíti az állami eszközökkel csak részben orvosolható társadalmi gondok enyhítését. Soraiban tágabb lehetőséget ad az emberi együttérzés, segíteni akarás kifejezésre juttatásához. Helikopterjavító mm bázis Ocsényben Rigó Imre beszabályozó szerelő a rotorlapátok egy kúpon futását ellenőrzi öcsényben 1983 augusztusában kezdték meg a mező- gazdaságban dolgozó helikopterek 250 repült óra utáni ápolását, javítását. A MÉM Repülőgépes Szolgálat kaposvári üzemegységének őcsényi javítóbázisán eddig 24 gépet javítottak, a mostani szezonban pedig még 12 gép karbantartása van visz- sza. A repülőgépes szolgálatnak eddig csak három központi üzemegységénél volt ilyen bázisa. Kaposváron javítottak helikoptereket és AN—2-es repülőket. Ez utóbbiak száma és javítási igénye megemelkedett, ezért volt szükség egy helikopterjavítóbázis kialakítására, amit öcsényben teremtett meg a szolgálat, öcsényben a Dunántúl és a Duna—Tisza köze mezőgazdasági helikoptereinek nagy részét javítják, végzik el az időszakos karbantartásokat. öcsényben öt hangárszerelő, két beszabályozó szerelő, egy-egy kárpitos, lemezlakatos, esztergályos, berepülőpilóta és minőségellenőr dolgozik. A mezőgazdasági repülésben is a biztonság az első. Ezért szükséges, hogy szigorúan betartsák a repülőgépekre vonatkozó utasításokat. Így minden 250 repült óra után a gépet hangárba kell szállítani, elvégezni a szükséges karbantartási, ápolási és javítási munkákat. A téli időszakban is nagyüzem van az őcsényi repülőtéren. Januárban vonulnak először, akkor kezdődnek a mezőgazdaságban az első vegyszerezések. Erre készülnek most, mert addigra át kell vizsgálni mind a 17 saját helikopterüket, amelyek itt a megyében állnak munkába. A hangárban minden alkatrészt megvizsgálnak Merki Imre a rotorlapátok állásszögét állítja be
