Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1984-12-19 / 297. szám
2 “rtEPÜJSÄG 1984. december 19. Hmecker algériai látogatása Algériában tesz hivatalos baráti látogatást Erich Honecker. Bendzsedid Sadli algériai elnökkel (jobbra) tanácskozik. (Telefotó) Népfront-tanácskozás a területfejlesztésről Az utóbbi másfél évtizedben hazánk településhálózata 24 új várossal gyarapodott. Az ott élő lakosság életkörülményei lényegesen javultak, s megteremtődték a további fejlesztések előfeltételei is — állapították meg a Hazafias Népfront Országos Elnöksége területfejlesztési albizottságának keddi ülésén, amelyen a várossá nyilvánítás tapasztalatai összegezték. Beluszky Pál, az albizottság titkára rámutatott: a vitathatatlan eredményék mellett kedvezőtlen jelenségek is felszínre kerülték. Ez elsősorban abban nyilvánult meg, hogy a kisebb települések — anyagi és egyéb lehetőségeiktől függetlenül is — arra törekedtek, hogy mielőbb megpályázhassák a városi rangot. A magasabb te- lepülésfokozati besorolás révén ugyanis olyan összegekhez juthattak, amelyekkel a korábbinál gyorsabban fejleszthették infrastruktúrájukat. Ennek viszont az lett a következménye, hogy a fejlesztési célra rendelkezésre álló keretek túlnyomó többségét, mintegy 90 százalékát a városok fejlesztésére fordították; így visszavetették a kisebb településeken megkezdett, az ottani lakosság életkörülményeit javító munkálatokat. Jelenleg a szabályozás új rendjének kidolgozása van napirenden, azt szorgalmazva, hogy az eddiginél rugalmasabban vehessék figyelembe a valós helyi igényeket, s a tanácsok akkor is megvalósíthassák — a lakosság bevonásával kialakított — elképzeléseiket, ha nem folyamodnak a városi rangért. Arra van tehát szükség, hogy a települések szerepköre összhangba kerüljön jogállásukkal, s nem megfordítva: a jogálláshoz keressék a szerepkört. így a mennyiségi szempontokat — következetes végrehajtás esetén — a minőségi szempontok váltanák fel. A vitában felszólalók nyomatékosan rámutattak: a történelem során a települések mindig is önfejlődés révén jutottak, vagy nem jutottak hozzá bizonyos szerepkörökhöz. Ezt a törvény- szerűséget nem lehet, és nem szabad szem elől téveszteni a jövőben sem — magyarán: a helyi gazdasági önállóság függvénye legyen, hogy egyes településeken mire jut, illetve mire nem jut pénz. Arra is legyen joga a lakosságnak, hogy eldöntse: egyáltalán szándékában áll-e a városi fokozat megpályázása. Ezzel kapcsolatban utaltak arra, hogy a központi akarat érvényesülésének is megfelelő mozgásteret kell szavatolni, s a központi érdekek és a helyi önállóság összhangja, ennek megőrzése a legfontosabb politikai feladatok egyike. PANORÁMA BUDAPEST Selmeci Lajosné és Iurea Constantin miniszterhelyettesek vezetésével Budapesten tartotta ülését a magyar —román belkereskedelmi állandó munkacsoport. Kedden aláírták a jövő évi belkereskedelmi választék- és határmenti árucsere-megállapodást. MOSZKVA Kedden Moszkvában megtartották Nyikolaj Tyihonov szovjet és Dominic Mintoff máltai kormányfő megbeszéléseit. Ugyancsak kedden került sor a szovjet fővárosban Andrej Gromiko külügyminiszter és Dominic Mintoff megbeszélésére. BUKAREST Bukarestbe érkezett Todor Zsivkov, a BKP KB főtitkára, a Bolgár Államtanács elnöke, aki párt- és kormány- küldöttség élén hivatalos baráti látogatást tesz Romániában. A fellobogózott repülőtéren Todor Zsivkovot ünnepélyes külsőségek közepette meghívója, Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, az RSZK elnöke köszöntötte. LONDON Mihail Gorbacsov, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára, a Legfelsőbb Tanács szövetségi tanácsa külügyi bizottságának elnöke kedden az Interparlamentáris Unió brit csoportjának tagjaival, valamint Lord Hailshammal, a Lordok Háza elnökével találkozott Londonban. Gorbacsov előttük is kifejtette a Szovjetunió külpolitikai javaslatait és indítványait. VARSÓ Jerzy Urban keddi sajtó- értekezletén elmondta, hogy az 1970-es, tragikus kimenetelű munkástiltakozás évfordulóján Gdanskon kívül sehol sem kellett a rendfenntartó erőknek akcióba lépniük. Gdanskban a rend helyreállítása közben őrizetbe vették Andrzej Gwiazdát, a volt Szolidaritás országos vezetőségének tagját és kihágás miatt háromhónapi elzárásra ítélték. Hangsúlyok Hellaszban Kedd esti kommentárunk: Görögországban — de Hellasz határain túl is — nagy feltűnést keltett az Eleftherotipia című lap értesülése, miszerint az ország fegyveres erőit területileg átcsoportosítják. A hírt utóbb a kormány szóvivője is megerősítette, mondván: nem a szomszédos szocialista államok — Albánia, Jugoszlávia és Bulgária — fenyegetik Görögországot, hanem a NATO- tagállam Törökország. A görög—török ellentétek tehát mit sem vesztettek hevességükből, annak ellenére, hogy a ciprusi rendezés ügyében például örvendetes fejleményekről érkeztek jelentések. Január elején ismét találkozik Kiprianu és Denktas, s az ENSZ főtitkárának tevékeny közreműködésével kompromisz- szum körvonalazódik a ciprióták két közössége között. Athén és Ankara azonban változatlanul farkasszemet néz egymással. Papandreu kormányzata többször is síkraszállt az Egyesült Államokkal fennálló katonai szerződés módosításáért, s az amerikai támaszpontok egyre fájdalmasabb tüskét jelentenek a görög közvélemény szemében. Ami az ország gazdasági helyzetét illeti, Gerassszimosz Arszenisz nemzetgazdasági miniszter kifejezetten derűlátóan ítélte meg a jövő évi kilátásokat. E szerint 1985-ben a gazdasági növekedés üteme az idei 1,6 százalékról 2,5—3 százalékra nő, az inflációt pedig az 1984. évi 18,3 százalékról 16 százalékra mérséklik. Beszédéből kiderült: a kormányzat továbbra is fenntartja a már jó ideje alkalmazott bérpótlékrendszert, amely lehetővé teszi, hogy az állami alkalmazottak az inflációs ráta mértékében bérkiegészítést kapjanak. Jövőre adókönnyítést is bevezetnek, s ennek révén az alacsony fizetésük reálbére kb. két százalékkal emelkedik. A miniszter felhívta a magánszektor figyelmét: kövessék a kormányzat példáját az inflációs bérpótlék kifizetésében, amivel alkalmazottaik anyagi helyzetén jelentős mértékben javíthatnának. Athén tehát továbbra is mindent elkövet a gazdasági növekedés feltételeinek megteremtésére, a lakosság élet- színvonalának emelésére. Nem utolsósorban ez az egyik legfőbb tényezője annak, hogy a Papandreu-kormányzat változatlanul népszerű. Hozzájárul ehhez ez a megkülönböztetett érdeklődés, amivel korunk legfőbb kérdéseit, elsősorban a nukleáris leszerelés és a béke témakörét kezeli. Nemrég éppen a görög főváros adott helyet egy nemzetközi békekonferenciának, amelyen a helsinki alapokmányt aláírt országok különböző társadalmi szervezetei és mozgalmai képviseltették magukat. (A Magyar Országos Béketanács küldöttségét Péter János, az országgyűlés alelnöke vezette.) Természetesen a 35 országból érkezett delegátusok más-más oldalról közelítették meg a leszerelés kérdését, de a házigazdák igyekezete nyilvánvaló volt: minden fórumon hangsúlyozták, mennyire fontos számukra a béke megőrzése, a Balkánra is kiterjedő, s országukat is érintő atommentes övezet megvalósítása. GYAPAY DÉNES Zavargások Srí Lankán Kik azok a tamilok? Kiégett épülettömb a főváros, Colombo belvárosában a zavargások után. Turistaparadicsom? Teaszi. get? Manapság inkább harcokról, áldozatokról, viszály- rólszólnak a Sri Lanka-i hírek. Az egykori Ceylon történetét a függetlenség elnyerése óta végigkíséri a sziin- galéz és a tamil népcsoportok ellentéte, amely újabban ismét százak halálát okozza. A probléma magva a kisebbségben lévő tamiloknak az a vádja, amely szerint a központi kormányzat, illetve a szingaléz többség nem biztosítja jogaikat. A tamilok egy része szeparatista követelésekkel lép fel, a külön, válást azonban a szingalé- zek ellenzik. Srí Lanka 16 milliós lakosságának 74 százalékát alkotják a buddhista hitű szinga- lézek. Kétezer évvel ezelőtt telepedtek el az országban. A tamilok (a lakosság 17 százaléka) ugyancsak két részre oszlanak: az úgynevezett ceyloni tamilok (12,6 százalék) néhány évszázaddal ezelőtt települtek át India déli részéből, a szintén tamillakta Tamilnadu államból. Kisebb létszámú a másik tamil népcsoport: az úgynevezett indiai tamilok, akiket a XIX. században, nagyrészt az ültetvények munkásaiként te_ lephettek be Indiából. A két tamil közösség célkitűzései eltérnek egymástól: az általában iskolázottabb ceyloni tamilok, akik közül sokan vezető állásokat töltenek be a különböző területeken, szélsőséges követelésekkel lépnek fel. Közülük kerülnek ki a szeparatista célkitűzésekért fegyverrel harcoló szervezetek tagjai. Az indiai tamilok követelései a kulturális és nyelvi függetlenség megőrzésére korlátozódnak. A több mint egy éve tartó véres tamil—szingaléz öszszetűzések előzményei egészen a függetlenség kikiáltásának évéig, 1948-ig nyomon követhetőek. 1949-ben az új állampolgársági törvény körülbelül egymillió indiai tamil állampolgárságának kérdését nem rendezte. 1956-ban törvényt hoztak arról, hogy a szingaléz az ország nemzeti nyelve. E két kérdés robbantotta ki az első jelentősebb tamil akciókat, amelyek nyomán azután 1957-ben Bandaranaike asszony, az ország akkori elnöke, késznek mutatkozott kompromisszumot kötni. Ennek értelmében a helyi hatalmi szerveket felhatalmazták, hogy az éssze. rűség kívánalmainak megfelelően hivatalos nyelvként használják a tamilt. Ez a másik fél ellenállását váltotta ki: 1958-ban szingaléz tüntetők tiltakoztak a kompromisszum ellen. A zavargásoknak több száz halottja volt. 1965-ben újabb megállapodás született a tamil nyelv szélesebb körű használatának jogáról — az egyezményt azonban a gyakorlatban soha nem valósították meg. 1972 és 76 között sikertelen tárgyalások következtek, majd 1976 májusában a Tamil Egyesült Felszabadítási Front (TULF) határozatban szögezte le: harcol a különálló tamil állam (Eelam) létrehozásáért. A Tamil Egyesült Felszabadítási Front az 1977-es választásokon a tamil-lakta vidékeken jelentős támogatásra talált. A választások után folytatódtak az összetűzések. 1978-ban ugyan rendelet született, amely mind a tamil, mind a szingaléz nyelvet nemzeti nyelvként ismeri el, de a zavargások váltakozó erősséggel tovább folytatódTTSZ Sri Lanka *<• Jaffna [' I Mahrh*« der Tanúién I ) Manm*« dar Smghalaaan Mahrtia« dar Indar tak. 1981-től a tamilok-lakta Jaffnából érkeztek hírek a rendőrség ellen elkövetett tamil akciókról, azok megtorlásáról. 1983. július 23-án 13 katona vesztette életét a tamilok támadása következtében. A szingaléz ellenakciók példátlan méretű véres összetűzésekhez vezettek: a halottak számát ezrekre becsülték. A helyzet csak látszólag rendeződött; a harcok újra és újra fellángoltak. A már említett tamil felszabadítási front ma már szinte mérsékeltnek számít a maga politikai követeléseivel a tamil állam elszakadásáért a legkülönböző terrorista módszerekkel küzdő fegyveres szervezetek, csoportok mellett. Ez utóbbiak sorában a legrégebbi (és legismertebb) — de nem a legnagyobb — a Tamil Tigrisek Felszabadítási Szervezete: 1972-ben alakult meg, majd később a különböző nézeteltérések nyomán több kisebb csoport vált ki belőle. Ezek némelyike ma már legalábbis fegyvereseinek számát tekintve túlnőtte a mintegy 500 fegyveressel rendelkező tigriseket. A „Tamil Eelam Népi Felszabadítási Szervezete” (PLOT) például csaknem 3000 kiképzett fegyve. rest irányít; az EPRLF (Ealam Népi Forradalmi Felszabadítási Front) tagjainak száma 600 — ez a szervezet nem annyira a harcra összpontosít, mint inkább az ideológiai célkitűzésekre. Az Eelam Kutatási Szervezetet (EROS) Londonban alapították; mintegy 200 tagú és főként külföldi kapcsolatai révén segíti a harcokat. Ez csak töredéke szervezetek és harci egységek lassan szinte áttekinthetetlen szövevényének. Az egyes csoportok a végső cél tekintetében ugyan egyetértenek, de annál több a nézeteltérés a részletkérdésekkel, módszerekkel kapcsolatban. Tevékenységüket eddig nem tudták összehangolni, s a jelek szerint fegyveres harcuk, az erőszak által kiváltott erőszak nemigen hoz megoldást a problémákra. Az ország józanabb politikai körei ugyanakkor hangsúlyozzák: e rendezetlen kérdések megoldása csakis az egységes szingaléz—tamil Sri Lanka keretein belül oldható meg. Lényegében ugyanezt a nézetet képviseli a szomszédos India kormánya is. SZÁSZI JÜLIA
