Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1984-12-19 / 297. szám
1984. december 19. “nÉPÜJSÁG 3 Iskola kóstolgató A gyerek a leghálásabb beteg Az elindulás mindig a legnehezebb. Az ápolónői pályán is. De, akinek a nagyanyja, az édesanyja és a legkedvesebb barátnője is az, annak könnyű. Könnyen választott pályát Bayer Mária mohácsi kislány is a nyolcadik elvégzése után. Családi hagyomány náluk az egészségügy. Szekszárdra, az egészségügyi szakiskolába pedig azért került, mert a legkedvesebb barátnője ide járt, és annak tetszett ez a pálya. — Választásomhoz az is hozzátartozott, hogy egy gyerekkori betegség emléke mindig ott motoszkált bennem. A gyerekekhez azért állok közelebb, mert annakidején én is nagyon vártam, hogy bejöjjön hozzám valaki — mondja Bayer Mária harmadikos szakiskolás, aki már Szekszárdon a kórházban is dolgozott a gyermek- osztályon és végérvényesen eldönthette „a gyerek a leghálásabb beteg” ezért „én a gyerekek között szeretnék dolgozni”. Nem is kell mondani, csak látni a tiszta fehérbe öltözött egészségügyieket, akkor az emberben már él az óhaj: ilyen tisztán és fehérben szeretnék dolgozni. Ez a fehérség a legtöbb egészség- ügyis lányt megfogja. Még akkor is, ha tudják és tapasztalják: a gyógyítás során van fájdalom és a gyógyulás sokszor keserves kínok között is történhet. Ezért kell a nővérkének vidámnak, jókedvűnek és gondoskodónak lenni. Főleg a gyerekeknél. „Hát azt elmondani sem lehet”. Mária beszél a szorongó kisgyerekről, aki beáll a kórházi ágyába és sír. Aki örökké várja az anyut, valakit, aki ismerős... A nővérnek anyuvá kell válni, vagy legalábbis idősebb testvérré, hogy azt a szorongó kisfiút megnevettesse, vagy leszárítsa könnyeit. Az a legcsodálatosabb, amikor a csecsemőből kezd emberke lenni, amikor megfordul az ágyban, vagy megpróbál felállni, bármit csinál, ami az első, az a nővérkének öröm. Mert ott lehet egy csöpp élet fejlődésé-- nél. Bayer Mária hangja fátyolos, amikor a gyerekekről beszél. A keze a kis emberkék fejét simogatja beszélgetés közben is. „A mosolygós gyerek a legszebb a világon”. És ő is mosolyog, mert mosolyogni kell, mert azt látja maga előtt, hogy azok a gyerekek amikor meglátják a nővérkét, akkor elcsendesednek, és hívják kis kezükkel... „Hát ez a gyönyörűsége a mi szakmánknak ...”. H. J. — G. K. Juhtenyésztésünk jelene Fellélegeztek a juhtartók. A közelmúltban rendezett megyei tájértekezleten megtudhatták, hogy jövőre kilogrammonként 9 forinttal emelkedik a vágójuh felvásárlási ára, s a zsíros gyapjú árát is emelik 4 százalékkal. Várták a termelőktől a számukra kedvező intézkedéseket, mert szükségük volt az ágazat jövedelmezőségének javítására. Mélypontra jutott a juhásza tok egy része, szerte az országban. Egy felmérés szerint például Heves megyében a juhászatok- nak csaknem száz százaléka veszteséges volt az elmúlt években. Vitatható panasz Másutt is hasonlóak a tapasztalatok. Már 1982-ben is 11,5 forint veszteség jutott száz forint költségre a juhá- szatokban. Tavaly anyánként átlagosan 300 forint veszteség terhelte az ágazatot, az idén ez mintegy 8—10 százalékkal tovább emelkedik. A gazdaságok szakemberei szerint nem meglepő az ágazat helyzetének folyamatos romlása, mert két ellentétes tendencia érvényesült az elmúlt években. Állandóan emelkedtek a termelési költségek, hiszen a korábbinál többe kerülnek a gépek, a tenyészállatok, növekedtek a munkabérek. Ezeket nemhogy ellensúlyozta volna a felvásárlási ár emelkedése, de az elmúlt esztendőkben még csökkent is az ár. Az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt adatai szerint 1981—1983 között hat forinttal csökkent a tejesbá- rány felvásárlási ára. Ha a költségeket és az árakat állítjuk szembe egymással, érthető a gazdaságok vezetőinek panasza. Ám ha messzebbre tekintünk, s a világpiacon kialakult helyzetet vizsgáljuk, már nem lehetünk teljesen meggyőződve a termelők igazságáról. A világpiacon ugyanis számottevően csökkent a juh ára, s ez nehéz helyzetbe hozta a hazai külkereskedőket. Az itthoni ráfordításokat tehát nem ismerte el a világpiaci ár, így a hazai felvásárlási árak emelése is nehézségekbe ütközött. A termelők persze másként érvelnek. Szerintük ők korábban sem érzékelték a világpiaci árakat, tőlük akkor is alacsonyabb áron vették meg a birkát, amikor a világpiacon többet adtak érte. S ha akkor kirekesztették őket a nagyobb haszonból, most a veszteségből sem kérnek. 205 ezerrel kevesebb Se vége, se hossza nincs a vitának, hiszen mindkét félnek nyomós érvei vannak. Nem hallgatható el az sem, hogy eddig a magyar termelők nem tudtak lépést tartani külhoni társaikkal. Franciaországban például 44 kilogramm húst termel egy anyajuh, nálunk csak 24,5 kilogrammot. Bizonyos: az alacsonyabb termelési színvonalnak része van a gyengébb jövedelmezőségben, de azt sem lehet tagadni, hogy a termelési költségek változása mögött elmaradó felvásárlási árak szintén csökkentik a nyereséget. Az ellentmondás pedig nemcsak a gazdaságoknak kedvezőtlen, hiszen az országnak is szüksége van a bárányhús exportjára. Tavaly például a juhhús és a -sajt értékesítéséből 63 millió dollár bevétel származott. A gyapjút ugyan nem exportáltuk, de ha itthon nem tudnánk előállítani, importálni kellene, s emiatt az elmúlt esztendőben 26 millió dollárral növekedtek volna kiadásaink. Az eddigi tapasztalatok szerint pedig úgy tűnt, le kell mondani az export egy részéről, mert a termelők nemcsak panaszkodtak az alacsony jövedelmezőség miatt, hanem cselekedtek is. Tavaly 205 ezerrel csökkent a juhállomány, s az idén sem állt meg ez a folyamat. Csökkenthető költségek Jókor jött tehát a felvásárlási árak emelése, hiszen a jövedelmezőség javulása bizonyára a tenyésztői kedvet is fokozza. Enélkül ugyanis nem lehet elmozdulni a mélypontról. A gazdaságok a veszteség csökkentése érdekében igyekeztek minden áron takarékoskodni, s akkor is a költségek mérsékelésére törekedtek, amikor az ártott a tenyésztési elképzeléseknek. Példa erre, hogy a jó te- nyészértékű kosok helyett sok helyen másodosztályú apaállatokat vásároltak, elhanyagolták a selejtezést, s az anyajuh „utánpótlást” is meghízlalták. Ez utóbbit követelte rövid távú gazdasági érdekük, hiszen a hizlaláson még hasznuk volt a gazdaságoknak, a tenyésztésen viszont veszteségük. A tenyésztés háttérbe szorulása pedig rányomta bélyegét az egész ágazatra. Következménye lett ugyanis, hogy az anyaállománynak mintegy 20 százaléka meddő, alacsonyak a szaporasági és a termelési mutatók is. A gyenge jövedelmezőségből a kivezető utat a tenyésztési és tartási elvek maradéktalan betartása jelentheti csak, de eddig erre kevés pénze volt a gazdaságoknak. Jövőre valamelyest javul a helyzet, hiszen a juhhús és a gyapjú felvásárlási árának emelése kedvezőbb lehetőségeket teremt a nagyüzemek számára. Ahol a juhtartás megtartása mellett döntenek, lépniük is kell, hiszen a termelés jövedelmezőségét nemcsak a felvásárlási árak emelésével lehet javítani, hanem a költségek csökkentésével, és a termelési mutatók jobbításával is. S mint a gazdasági tapasztalatok mutatják, korántsem jutottak a kiaknázható tartalékok végére a nagyüzemek. V. FARKAS JÓZSEF Mi is.az a szélmotor? Hol is láttam én ilyent először, — talán a tévében a Delta adásában —, vagy a barátom mesélt nekem egyszer róla?! Ez az a valami, amit Dunaföldvár felé is lehet látni? Talán illetlenség is ennyi kérdésit feltenni és azt megválaszolatlanul hagyni, — így nekiláttam és elkezdtem magam is kérdezősködni, kutatni. Tolna megyében három helyen találkozhatunk a szélenergia hasznosítására szerkesztett kifejezetten házi kivitelezésű szélmotorral. Eb. bői most kettőt sikerült tulajdonosával egyetértésben lencsevégre kapni, és bemutatni. Földvár felé, félúton ... A 6-os úton járunk, Dunaföldvár térségében és amikor a Shell-kutat elkerüljük és pár pillanatot szemlélődünk, bizony magára kapja a szemünket Homoki István hatalmas, kékre mázolt pörgő- forgó szélmotorjának a látványa. Bekopogtunk a duna- földvári Pentelei utca első házába és megkértük a sokszakmás ezermestert, a jókezű Homoki Jánost, mutassa be nekünk a szélmotort, annak működési elvét, hasznát, és nem utolsósorban beszéljen arról is, lát-e benne fantáziát, szerinte elterjedhet-e 'egyszer szélesebb körben is az alkalmazása, használata?! — Felfedeztem egy írást, amelyik a szélmotorral foglalkozott. Ez szöget ütött a fejembe és tervezgetni kezdtem. Hosszú évekig csak gondolat, terv és rajz volt, aztán kezdtem beszerezni hozzá az anyagot — mondja Homoki István. — Mennyi ideig készült, melyek a jellemző adatai? — Hozzávetőlegesen fél évre volt szükség ahhoz, hogy elkészítsem. Szinte minden szabad időmet elvitte. Négy köbméteres betontuskóba helyeztem a nyolc méter magas tartóoszlopot, melyen négy és fél méter átmérőjű, 16 lapátos kerék kapott helyet, — aminek az is az érdekessége, hogy erős, viharos szél esetében a lapátok kifordulnak élükre. Három kW-os generátor van beépítve, és óránként körülbelül 1 kW-ot tudott leadni a szerkezet. — Milyen elvvel készült a meghajtás ? — A hosszú tartócsőben jön le a tengely, ami három kardántengellyel van megoldva — ez bizonyos hátrányt is jelent, mert a derékszögűről vízszintesre történő forgásátalakítás miatt sok a meddő forgás, ami nem hoz energiát. Ha még egyszer nekilátnék, a generátort feltenném a tengely végére, ami hatásfokjavuláshoz vezetne. Egy szellő is képes megforgatni, csak az nem jár energiatermeléssel. A szélkerék percenként 50—60. at pörög. Igazi eredményt a jó szél - produkál. Én fűtéskiegészítésre használtam, de komoly terveim is voltak vele, mert szalagfűrészt akartam direktben hajtatni. Mivel elköltözöm el is adom — MÉH-áron. Valaki jól jár majd vele. — A felállítás körül minden Simán ment? — Először elkeseredtem, mert a tanácsnál érdeklődtem és adóról, meg kivilágításról beszéltek (a repülők miatt) de azt mondták, ha nem rontja a városképet, abba beleillik, felállíthatom. Felállítottam, azóta nem jelezték, hogy gond van vele. — Megérte megcsinálni ? Tudná másnak is javasolni? — Az anyagi befeketetést csak hosszú idő után hozza vissza (ami szintén nem biztos) és akkor még nem beszéltünk arról a rengeteg munkáról, amivel az elkészítése járt. Tanyákon, ahol belátható időn belül nem lesz villany, elképzelhető az alkalmazása. Javasolni tudnám vízszivattyúzásra, mert ott a kis szél is átemelné a vizet, még ha lassabban is. Norton-féle dugattyús szivattyúval ellátva a kertészeknek jó szolgálatot tenne. Ez volt az egyik oldal, és a dunaföldvári szélmotor rövid története. A másikat a megyeszékhelyen fedeztük fel. Támpont a szüretelőknek Wiedemann György, a szekszárdi Aranyfürt Termelőszövetkezetben-^ műhely- vezető és mint „igazi szekszárdi” az Előhegyen épített egy kis tanyát, szőlőt is telepített hozzá. Egy alkalommal a kollégáival kiránduláson járt Kecskemét környékén és eg£_ tanyán felfedeztek egy szélmotort, amit alaposan meg is szemléltek. Ekkor ütőt szöget a fejébe a gondolat — neki^is kellene egyet összebarkácsolnia, hiszen a meglévő víz mellé, villanyra is szüksége lenne a hegyen. A továbbiakban hallgassuk őket. — Hosszú ideig érlelődött bennem a gondolat, sokat beszélgettünk róla, aztán nekiláttunk. Az ötlet az enyém, de a kivitelezésből három kollégám is részt vállalt. Egy NDK-kombájn vágóasztalá■k Ml Az előhegyi szerkezet nak a csövét megvettem MÉH-áron, az autóbontóban vásároltam egy Rába-motor- generátort, egy kiselejtezett nagy akkumulátort, és nekiláttunk. Egy méter 80 centiméteres átmérőjű széllapátokat csináltunk milliméte. rés lemezből — de csak a negyedik lapát vált be. Egyiket kifordította a szél, a másiknak más baja volt... Először lánchajtással kísérleteztünk, de olyan hangos volt, hogy csak a seregélyek elriasztása miatt lehetett egy ideig eltűrni. Később kialakult a végleges ékszíj hajtás. Egyszer ez nem sikerült, máskor az nem stimmelt, de végül mégis összejött, és körülbelül egy jó éve látja el a tanyát 12 voltos energiával, ami egy feszültségszabályozón keresztül jut az akkumulátorba. Szerencsére a hegyen állandóan fúj a szél, így ellátja a házikót árammal, a generátornak állandóan 1000— 1100-as fordulatot biztosítva. Semmi gond nem volt a felállításával, mert alig nyúlik a tanya kéménye fölé, és nem rontja a képet sem. A főrészek leszerelhetőek, könnyű a karbantartása, hiszen a lehető legegyszerűbb megoldásokat alkalmaztuk mindenütt. A legutóbbi karbantartásnál a szőlőszomszédok reklamáltak is — mert gondban voltak amiatt, hogyan találnak majd ide azok, akiket szüretelni hívtak. Ez volt addig a támpont. Pár ezer forintért házilag is megáldható, de kell hozzá egy lakatos, egy villamossá, gi műszerész, egy esztergályos, égy gazda — meg jóféle bor, vagy Szalon sör... Már sokan megnézték — mondták is, hogy ilyet ők is készítenek, de még eddig nem sokkal találkoztam kész állapotban. Ha valamilyen vállalat, cég, elfogadható áron készítene ilyet, biztosan lenne rá igény. Különösen ott, ahol belátható időn belül nem lesz villany. Ügy gondolom, két jó példát sikerült találni a szélmo- tordk bemutatásához. Mindkettő működik, hasznot hajt, — és ami nem utolsó szempont, házilag készült Ügyes, vállalkozó szellemű emberek és barátaik összefogásával. Munkába fogták a szelet, bár úgy érzem, ebben a kérdésben ma még szélcsend uralkodik. SZABÓ SÁNDOR Fotó: Kapfinger András Szélcsendben a széfmetorróf A dunaföldvári szélmotor
