Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1984-12-18 / 296. szám
1984. december 18. NÉPÚJSÁG 3 Iskolakóstolgató A mi sulink: az eíí-szakiskala Fiatal vezető Milyen is az a bizonyos szék? A Szekszárdi Egészségügyi Szakiskola és Kollégiuma — A mi iskolánk Szek- szárd első modern vonalú épülete — mondja Zengő Ildikó, a Szekszárdi Egészség- ügyi Szakiskola harmadik osztályos tanulója. — A városban 1953. óta van nővérképzés. Akkor csak 16 éven felüli lányok jelentkezhettek. Ez is jelzi, hogy a mi szakmánk milyen fontos. Ez az iskola itt a kórház mellett 1972-ben épült. Nagyon nagy szükség volt rá, mivel akkor is — és most is — nővérhiánnyal küszködik az egészségügy. — Nővérhiányban küszködünk — most már mondhatom így —, mert nálunk nincs hétköznap és vasárnap, karácsony és húsvét. Dolgozni kell, mert sajnos, a betegségeket nem lehet időzíteni. A betegek pedig nagyon szeretik maguk mellett — főleg ünnep környékén — a nővéreket. — A nővérke szó az édesanya után talán a legszebb. Mondhatjuk úgy is: családias hangulatot kelt, amikor kiejti az ember. A nővérke az én testvérem, ott van mellettem, szinte egy asztalnál ülünk'... — Azt hiszem, az előbbi a legvonzóbb ebben a szakmában. Az, hogy a betegek is nővérnek tartanak bennünket. A saját nővérünknek. És nagyon csodálatos, amikor a szemekből árad a szeretet, amit talán sikerül egy-egy mozdulattal, szóval elérni. — Közel kétszázan járunk ebbe az iskolába, van közöttünk három fiú. TermészeA naponta száz vonatot fogadó Záhonyban, a MÁV üzemigazagtóság 348 szocialista brigádja, 17 munkabrigádja és a kongresszusi fel- szabadulási munkaversenyben résztvevő további 27 kollektíva — együttesen több mint 3200 vasutas — már eddig csaknem minden területen túlteljesítette vállalásait, ami összességében hatvan- millió forint megtakarítást eredményezett. Növekedett a nagy értékű rakodógépek kihasználtsága, s ezzel egyidejűleg a bérbe adható eszközök száma. Jobb munka- szervezéssel, megfelelő kocsiválogatással javult a tehervagonok kihasználtsága, s jelentősen csökkent a vasúti kocsik tartózkodási ideje. A mozdonyvezetők és a tesen kényeztetjük őket, és a kedvenceink is. A fiúk általában mentőápolók lesznek, de elképzelhető, hogy más osztályokon is dolgoznak férfiápolók. Ma ez még nem nagyon elfogadott, mert a nővérke nőnemű lény. — Az iskolában három évig tanulunk, és amikor megkapjuk az oklevelet, tizenkét szakág között választhatunk. Természetesen azt külön kell még tanulnunk tízhónapos tanfolyamon. így lehetünk felnőtt- és gyermekszakápolók, asz- szistensek, csecsemőgondozók, ideg-elme- és gyermek ideg-elme ápolók, szociális otthoni ápolók, öregek napközi otthonában ápolók, házi szociális gondozók, körzeti betegápolók, fogorvosi asz- szisztensek, fizikoterápiái asszisztensek, üzemápolók és mentőápolók. Természetesen, aki később érettségizik, az előbbre léphet, lehet szülésznő ... — A gyakorlati tennivalókat abban a három tanteremben — amit mi demos- nak — hívunk — sajátíthatjuk el, amelyek úgy vannak berendezve, mint az igazi kórtermek. Ezen felül természetesen nagyon sokat járunk a kórházba gyakor-' latra, már nekünk is mondják, hogy nővérke, ismernek a betegek bennünket, várják sokan, hogy jöjjenek a szakiskolások. — Azt külön szeretném említeni, hogy mi szakiskolások vagyuk és nem szakközépiskolások. Ezt mindig eltévesztik. Természetesen forgalomvezetők fokozottabb gondosságának köszönhetően 83 ezer kilogrammnyi olajat sikerült megtakarítani, a közúti gépjárművezetők és rakodógép-kezelők pedig felajánlásukat is túlteljesítve összességében 300 tonnával csökkentették az üzemanyagfelhasználást. A rakománynyal szállított kitámasztó fa- és egyéb hulladékanyagok összegyűjtésével több mint félmillió forint értéket mentettek meg a vasutasok. Az alaposabb műszaki szemlével és gondosabb kar-, bantartásának köszönhetően 10 százalékkal emelkedett a határon túlra küldhető MÁV- teherkocsik aránya, s ugyanakkor csökkent a bérelt külföldi vasúti kocsik tartózkodási ideje. azt gondoljuk, hogy a mi kárunkra, a szakközépiskolások pedig azt gondolják, hogy az övékére, Előfordult, hogy valamilyen rendezvényünkről úgy számolt be az újság, hogy a szakközépiskolában volt. Persze ez nem lényeges, de azért mégis foglalkozunk vele. — Az iskolánk teljes neve: Egészségügyi Szakiskola és Kollégium. Ezt azért kell külön is mondani, mert nagyon kényelmes kollégiumunk van, ahol 140-en vannak, négyágyas szobákban. Élénk a KISZ-életünk, minden városi megmozduláson ott vagyunk. Jó kapcsolatot alakítottunk ki az 505-ös szakmunkásképzővel, többször tartunk együtt klubfoglalkozást ... — Az iskolánk nagyon jó kapcsolatban van a kórházzal. Harmadikosaink társadalmi ösztöndíjban részesülnek. Ezt az ösztöndíjat most emelték hatszáz forintra. Számítanak ránk a kórházban, ez nekünk nagyon kellemes, mert tudjuk, hogy érdemes tanulnunk, lesz hol elhelyezkedni és dolgozni. — Nagyon sok lány szeretne nővérke lenni, gyermekkorunk óta foglalkozunk ezzel a gondolattal, betegápo- lósdit játszunk, aztán később sokan más szakmát választanak, de aki mégis ide jön a mi iskolánkba, és először meghallja a hívást, hogy nővérke, az többet ettől a szakmától nem tud szabadulni. H. J. — G. K. Csapolóiistökhöz - olcsóbb és tartósabb bélésanyag 1985-től évi 50 millió forinttal csökkenti a Dunai Vasmű a konverteres acél előállításának költségeit azzal, hogy a csapolóüstök bélésanyagaként ezentúl nem a nagy alumíniumoxid tartalmú mullit és korund adalékkal készült téglákat használja, hanem krómoxid ada- lékos magnézium-szilikát téglával béleli ki a csapolóüstöket. Ezt az új bélésanyagot a Szilikátipari Művek és a Dunai Vasmű közösen fejlesztette ki. A kohászati kombinátban eddig használt tégla igen drága, a gyárnak tonnánként 166 ezer forintjában van, a konverteres acélgyártáshoz pedig ebből az anyagból mintegy 20 tonnát használtak fel naponta. Az új tégla viszont ennek felébe kerül csupán, s tartósabb elődjénél: vele húsz öntés után kell csak újra bélelni az öntőüstöt, ami rekordnak számít. Az új terméket valamennyi magyar acélgyártó üzemben alkalmazni kívánják. Eredményes munkaverseny Záhonyban Névjegy Neve: Béres Vilmos Kora: 33 év Iskolai végzettsége: közgazdaságtudományi egyetem Családi állapota: nős, egy kislány apja Munkahelye: Szekszárd—Sárköz és Vidéke ÁFÉSZ Beosztása: elnök Irodáját úgy örökölte, nem pompázkodó. Csupán léptékben különbözik az épü- let más dolgozószobáitól. Hí- re-hamva sincs itt a sok helyen tapasztalható puccos dekorációnak. Néhány kép a falon, no meg, ami a legfontosabb : kellő mennyiségű ülőalkalmatosság a tárgyaló- partnereknek. — Szerencsésnek avagy kivételnek érzi-e magát, hogy fiatal létére most abban a székben ül? — Amikor ebbe a székbe ültem, éppen egy nappal múltam harminéves. Nem tudom, hogy szerencsésnek érezzem-e magam, avagy sem. Abból a szempontból talán annak, hogy személyemben eggyel több a fiatal vezető. Ám ha a munkát nézem, akkor ezt már kevésbe mondhatom el, különösen, ha azokat az elvárásáokat, feladatokat és a problémákat veszem figyelembe, amelyekkel szembe kell néznem. Nemcsak nekem, hanem másoknak is. — A vezetőkkel szembeni elvárások, a manapság nagyon nehéz gazdasági feladatok nem tesznek különbséget az olyan vezetők között, akik munkásmozgalmi tapasztalatok birtokában negyven évvel ezelőtt kezdtek, és azok köztt a fiatalok között, akiknek megélt, átélt élményei nincsenek, és az egyetemről, főiskoláról kikerülve vezetők lettek. — Plusz elvárás van minden olyan vezetővel szemben, aki ma vezető, de tavaly vagy tavalyelőtt még nem volt az. Meggyőződésem, hogy egyre nehezebb a vezetők helyzete. Ez nem panasz, mert ha az lenne, akkor nem vállaltam volna. Csak mostanság sokkal feszítettebb gazdálkodási feltételek és körülmények között kell dolgozni, mint ezelőtt négy-öt évvel. — Hetvenháromban közvetlen az egyetem után a megyei tanácson kezdtem el dolgozni. Ezután a Szekszárdi városi Tanács terme- lés-ellátásfelügyeleti osztályvezetője lett. Ha jól tudom, ott négy évet dolgozott. Ezt követően a MÉSZÖV áfész-titkárhelyettese lett, majd ez év március 5. óta a megye legnagyobb áfészének az elnöke. A kívülálló úgy látja, hogy egyenes előrejutás Béres Vilmosé... — Nem tartom magam az átlagtól jelentősen különbözőnek. De egyet tudok: kreativitásra, rugalmasságra és emberi kapcsolattartásra szükség van. Ez nagyon fontos ahhoz, hogy érezze az ember: elfogadták. — Érezte már? — Ezt azoktól kellene megkérdeznie, akik a korábbi években a főnökeim voltak. — Ne kerülje ki a kérdésemet! Vannak azért külső jelek is... — Nekem mindig szerencsém volt a munkahelyi váltások során. Nem azért, mert mindig magasabb helyre kerültem, hanem azért, hogy idegen környezetben alig másfél hónap után, azt mondták a kollégák: úgy érzik, mintha évek óta ott dolgoznék. Ez talán jelez valamit. De az eredeti kérdésre visszatérve, alkalmas lehet a mi korosztályunk arra, hogy átvegye a stafétát. Csak elég kitartónak kellene lennie. Hogy miért? Mert ezalatt a tíz év alatt ez a korosztály nagyon sokat csalódhatott. — A napi politikában? A társakban, önmagában? — Nem a politikában. A lehetőségekben. Azok, akik nem kerülhettek vezető beosztásba, vagy olyan munkahelyre, amely jelentős jövedelmet biztosít nekik, azt gondolták, hogy nem is érdemes továbbtanulni. Mert nagyon nehéz belátni azt, hogy részterületre is felsőfokú végzettség szükséges. Ugyanakkor a „beosztott” területen olyanok a jövedelmek, hogy egy szakmunkás kineveti a beosztott felsőfokú végzettségűt. Nagyobb kellene, hogy legyen a követelmény, a feladat, az elvárás, és nagyobb jövedelemmel kellene ennek párosulnia. Megfelelő feladatra és mérésre lenne meggyőződésem szerint szükség. Nekem nagyon szép a fizetésem és a jövedelmem. Ám, ha az általános iskolai osztálytársaimhoz hasonlítom magam, akik „csak” szakmát szereztek, ők már mindany- nyian ezelőtt öt-hat-tíz évvel felépítették a családi házukat és megvolt a kocsijuk. Igaz, van egy szövetkezeti lakásom, de ha annak idején nem lett volna az ismert támogatás, akkor az sem lenne. Ótépé-lakásra még most sem tudnék befizetni. — Hadd tudjam meg azt is, hogy miért kell felelnie, mint vezetőnek... — Én azért felelek, hogy van-e önérzetem, önbecsülésem, avagy sem? Hogy jól akarom-e csinálni a munkám, avagy sem? Hogy azt akarom, hogy a munkatársaim jól érezzék magukat? Azért felelek, hogy jó és kiegyensúlyozott Jegyen Szek- szárdnak és környékének a kereskedelmi ellátása. Tehát, hogy akarok-e produkálni vagy sem! Természetes, hogy akarok. Ám ha nem akarnék, talán akkor sem lenne különösebb probléma, viszont három év múlva azt mondanák, hogy köszönjük az eddigi munkáját... Az más kérdés, ha ezt valaki nagyon komolyan veszi, akkor nagyon nagy idegi megterhelésben van része. — Komolyan veszi? — Nagyon, de nagyon komolyan. Igen nagy a szövetkezeti és a vállalati vezetők felelőssége, mert a gazdálkodó szervnél ha valamit nem úgy alakít ki, ahogy kell, akkor könnyen fejre állhat az egész mindenség. Bár azt is látni kell, hogy egymaga megfelelő apparátus, megfelelő hozzáállás nélkül a kívánt célt nem tudja megoldani. Én igyekszem olyan légkört' teremteni, olyan vonalat vinni, hogy kollégáim mind teljesebben átvegyék ezt a hangulatot, ezt a stílust. — Nem kívánom azt, amit kérdezek. Hogyan tudna önmagában rendet tenni, ha meg kellene válnia a szövetkezet elnöki székétől? — Ez nem egy nyugdíjas állás. A mai szövetkezeti elnökök, vállalati igazgatók már nem tudnak huszonöt évig egyhuzamban igazából produkálni. Ennek két oka van. Az egyik, hogy ilyen távon, ilyen feladatokat bírni nem lehet. És ebben van a második ok, az iszonyatos idegi megterhelés. Sze- • rencsémre az átlagosnál szí- vósabb vagyok. Én nem tudtam, hogy november utolsó napján mi ketten ebben a szobában beszélgetünk. De azt tudtam, amikor elvállaltam ezt a munkát, hogy mit akarok. Hogy ez meddig szolgálja a szövetkezet érdekeit, még nem tudom. Ám idetartozik még valami. A mi társadalmunkban az a legnagyobb gond, hogy nincs meg a tisztességes visszavonulásnak a lehetősége. És a visszalépésé sem! Rengeteg intelligens vezető van, aki a helyén már nem tudja megoldani a feladatát. Igaz, hogy a korábbi évek során ragyogó dolgokat produkált, de az utóbbi két év alatt bebizonyosodott róla, hogy az új feladatokat már nem tudja megoldani. A közgondolkodás az ilyen vezetőt sajnos bukott embernek tartja. Ha négy-öt év alatt az általam várt mértékben nem fejlődik a szövetkezet, akkor be kell látnom, hogy osztályvezetőnek jó voltam, de gazdasági vezetőnek nem. Ettől még önmagam maradok. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS „Nagyon komolyan veszem a munkám."
