Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1984-12-15 / 294. szám
S^PÜJSÄG 1984. december 15. Önállóság és felelősség Gazdasági kísérlet a Szovjetunióban Beszélgetés az Állami Tervbizottság első elnökhelyettesével A gazdasági tevékenységben a vállalatok jogainak bővítésére irányuló gazdasági kísérlet menete állandóan az SZKP és a szovjet állam figyelmének homlokterében áll. Lev Vorogyin, a Szovjetunió állami tervbizottságának első elnökhelyettese, a gazdasági kísérlet általános irányítására alakult bizottság elnöke e kísérletben résztvevő öt ágazat vállalatainál az új feltételek közötti munka legfontosabb irányairól nyújtott tájékoztatást. — Hogyan értékeli a gazdasági kísérlet első eredményeit? — Figyelembe kell venni, hogy az a hét hónap, amelynek folyamán különböző ágazatokhoz tartozó mintegy 700 egyesülés és vállalat minőségileg új feltételek között tevékenykedik, nem nagy idő. Ezenkívül a kísérlet az ipar, az egész népgazdaság munkáját jellemző fő mutatók általános javulása közepette folyik, ami törvényszerű eredménye a párt, a tanácsi, a gazdálkodó szervek, maguk a dolgozó kollektívák által végzett, a központi bizottság decemberi (1983) , februári és áprilisi (1984) plénumán elfogadott határozatok megvalósítását célzó nagy szervező munkának. Mégis minden alap megvan arra, hogy levonjuk az általános következtetést: azoknál a vállalatoknál, ahol a kísérlet folyik, növekedett a kollektívák érdekeltsége és felelőssége a fő gazdasági mutatók megjavításáért. A termelés egész növekményét egyedül a munkatermelékenység növekedése révén érték el. Lényegesen csökkentették az önköltséget, s ennek alapján túlteljesítették a nyereségi tervet. A kísérletben résztvevő öt minisztérium közül három elérte a szerződéses szállítások hiánytalan teljesítését. — A kísérlet milyen ösztönzői hatottak a legeredményesebben az ön által említett változások elérésében? — Előnyös a változás a szállítások teljesítésében. A szerződéses fegyelem megtartásán alapul az egyesülések és vállalatok tevékenységének értékelése. Kedvező szerepet játszott továbbá a tervek kidolgozásának metodikájában is határidőben végbement változás, a termelés és értékesítés irányításának, magukban a vállalatokban a premizálási rendszereknek üzemen belüli átalakítása. A vállalatok élnek azzal a számukra biztosított joggal, hogy a kiemelkedő eredményeket elért dolgozókat a béralapmegtakarítás összegéből jutalmazzák. — Módosultak a béralap, az ösztönzési, a termelésfejlesztési alapok megtervezésének feltételei is — mondotta az elnökhelyettes. — A tervezésnek szilárd gazdasági normatívák az alapjai. Ennek révén a dolgozó kollektívák új fontos lépéseket tehetnek a belső tartalékokért, s nem kell tartaniuk attól, hogy a következő időszakra felemelt előirányzatokat állapítanak meg számukra. — Ösztönzi-e a kísérlet a műszaki haladás meggyorsítását? — Okvetlenül. Jelenleg olyan helyzet alakult ki, amikor minden vállalat lehetőséget kapott a műszaki újjáalakításra, az élelmiszer- iparban a rekonstrukcióra, az általa megkeresett és a kölcsönvett eszközök fel- használásával. Ezen a téren azonban még sok a tennivaló. A gépipari vállalatok megkapták azt a jogot, hogy a tudomány és technika egységes fejlesztési alapjának eszközeit kutatómunkákra használják fel. A műszaki és a gazdasági intézkedések összekapcsolása a kísérlet keretében lehetővé tette a résztvevők számára, hogy ésszerűen rendelkezzenek a munkatartalékokkal, ami most különösen fontos. A tudományos-műszaki haladás ütemének meggyorsításáról olyan ösztönzőket állítanak be, amelyek jobb minőségű termékeket eredményeznek és az exportot is segítik. A dolgozó kollektívák kiterjedt jogait és nagy felelősségét szervesen összekapcsolva a kísérlet növeli erejüket, segíti beszabályozni azt a gazdasági mechanizmust, amellyel az ország megkezdi majd a tizenkettedik ötéves tervet. (APN—KS) Prágai képeslapok 1. Vencel tér és Tesla Prága, Vencel tér . . . Talán egy kilométernyi hosszú lehet, vagy még annyi sincs egészen, s a szélessége sem sokkal több, mint a Nép- köztársaság útjáé Budapesten ... De aki ideér, s elvegyül az úttesten hullámzó ezrek, tízezrek tömegében, az megérzi, hogy Prága szívében van. Sok funkciója van ennek a térnek. Korzó, ahol — még ilyenkor télelőn is — fagylaltot nyalogatva sétál, nézelődik a prágai átlagember. Bevásárló-központ, ahol megannyi világvárosi színvonalú, csábos kirakat vonzza a látogatót: lépj bel... A fiatal szerelmesek találkozóhelye, akik — immár nemzedékek óta — többnyire a Vencel szobornál randevúznak, mert ott biztosan egymásra találnak, ott nem veszhetnek el a tömegben... A politikai demonstrációk, a történelmi sorsfordulók színtere. Egyszóval, aki prágai levegőt akar szívni, s benyomásokat akar szerezni arról, hogy él a prágai, sőt csehszlovák átlagember, az ne kerülje el a Vencel teret! A megújulás hagyománya Tesla ... Tesla ... Tesla ... — olvashatjuk a Vencel téri kirakatokban is lépten-nyo- mon a rádió- és tv-készülé- keken, az ilyen-olyan elektronikus berendezéseken a feliratot, jelezve: a Tesla ipari óriás lehet Csehszlovákiában. — Valóban az, hiszen 33 ezer embert foglalkoztat ez az elektronikai konszern — bólint Jaroslav Hrouda, az Elektrotechnikai Minisztérium osztályvezetője. — Tíz vállalata van az országban, amelyek a szórakoztató elektrotechnikai termékeken túl szinte mindent előállítanak, amit a világ elektronikai ipara produkál ma: telefonközpont kiegészítőket, rádió- és tv-adókat, illetve stúdiókat mérőműszereket, számítógépeket és persze alkatrészeket. A tíz vállalat között is talán a strasnicei a legnevesebb — folytatja az osztály- vezető mérnök. — Nincs innen messze, ajánlom, látogassák meg! Ez az 1920- ban alapított gyár készítette el az ország első telefon- központját, rádió-, majd pedig tévékészülékét, vagyis tradícióvá vált náluk a megújulási készség. Most — a többi között — hordozható színes tv-készülék előállításán szorgoskodnak, és — amint mondják — Januárban már ott lesz az új termék a Vencel téri üzletek kirakatában is. Minthogy a szocialista országok közül napjainkban csak a Szovjetunió gyárt - ilyen készülékeket, tehát hiánycikknek számítanak, mi, itt a minisztériumban elégedetten mondjuk: no lám, a stras- niceiek megint kitesznek magukért ! ..'. Karel Pilmann, a strasnicei vállalat kereskedelmi igazgatója örömmel nyugtázta, hogy ilyen jól vélekednek róluk a minisztériumban. Aztán bemutatott Stanislav Mlázovskynak, a hordozható színes tv-készülék atyjának. Az ő vezérletével alkották meg ugyanis ezt a várva-várt új közszükségleti cikket. Hordozható tv — egy év alatt Stanislav Mlázovsky valóban korelnöknek számít fiatal munkatársai körében. Már a szülei is réges-régi prágaiak voltak, s ő is a patinás óváros egyik házában él napjainkban. Ügy ismer minden girbe-gurba utcácskát, mint a saját tenyeret. Minthogy immár 57 esztendős, átélte a német megszállás nehéz éveit. — Harmincöt éve dolgozom a gyárban — csak három év választ el a nyugdíjkorhatártól — mondja cigarettaszippantás közben. — mivel az elektronika világszerte nagyon gyorsan fejlődik, tudtam, hogy az utolsó aktív évek sem telnek el nyugalomban. Nem mondom, meglepett, hogy éppen hordozható színes tv- készüléket kértek tőlünk, de ha azt kértek, mindent megteszünk, ami rajtunk múlik. Nem egészen egy év alatt megszerkesztettük, előállítottuk az első mintadarabot: 32 centiméter a képernyő átmérője, és amire valamennyien büszkék vagyunk — mindössze 60 wattot fogyaszt. Színes és fekete-fehér vételre egyaránt alkalmas, s fogni lehet vele mind a kelet-, mind a nyugat-európai adásokat. Hogy mennyi lesz az ára, azt egyelőre még nem tudjuk. Még az év végén megkezdjük a gyártását, remélem, elégedettek lesznek vele az emberek. Karel Pilmann igazgató- helyettes megjegyzi: ez neki is meggyőződése. Aztán hozzáteszi: a hordozható színes tv-készülék csak mellékprofiljuk lesz, amit hazai szükségletre gyártanak. A főprofiljuk ugyanis változatlan: különböző telekommunikációs, telefongyári berendezések. A Szovjetuniótól kezdve Egyiptomig sok országba szállítottak és szállítanak belőlük, ennek korszerűsítésére szentelik fő figyelmüket. Mikulás Sladek meg a többiek Az utóbbiak korszerűsítésében már Mikulás Sladek 31 éves elktronikai mérnök szerzett kiemelkedő érdemeket. A fiatal férfi szabad idejében német nyelvű képes szakfolyóiratokat olvas, hogy figyelemmel kísérhesse, hol tart a világ hasonló berendezések gyártásával? Mennyi anyagot, energiát fordítanak ott egy hasonló készülék előállítására, hány munkaórára van szükségük hozzá stb? A fiatal mérnök úgy találta, hogy ők, prágiak kissé lassúbbak a kelleténél, aztán — hosszas töprengés, számítgatás után — újítást adott be, amellyel száz óra időt lehet megtakarítani minden telefonközpont előállításánál. Ez bizony tetemes időnyereség, ami igencsak hozzájárult termékük nemzetközi versenyképességének javításához. S minthogy az újítás immár csaknem egy éve kitűnően vizsgázik, Mikulás Sladek hamarosan tetemes újítási díjra számíthat. — Én 3 600—3 700 koronát keresek havonta, a feleségem pedig — aki az egyik prágai kereskedelmi vállalatnál dolgozik — 2 800-at — mondja a fiatal mérnök. — Mint a legtöbb csehszlovák családnak, nekünk is van kocsink, mi is szeretünk külföldre utazni, szóval lesz mire költeni a pénzünket... Három munkással, illetve mérnökkel beszélgettünk még a gyárban: Antonin Hopf technikussal, Greta Toupalová raktári dolgozóval és Frantisek Houdek brigádvezetővel. Valameny- nyiüknek van kocsija, mindnyájan szeretnek külföldre járni, egyszóval ez a röpke felmérés is arra mutatott, hogy nem él rosszul a prágai, a csehszlovák átlagpolgár. (Jövő szombaton: Kenyér és ipar) Magyar László Lengyel népgazdaság Mi jut fogyasztónak a • •• rr % jovore? A varsói lakásom közelében lévő élelmiszerüzlet pénztáránál gyakran több percre is megáll a sor: a pénztárosnő és a vásárló közös erőfeszítéssel válogatja ki a megvett lisztre, vajra, rizsre esetleg csokoládéra vonatkozó jegyet. S mivel sokan vannak, akik népes család, esetleg a szomszédok számára is vásárolnak, a különböző számokkal ellátott színes négyzetek kiválogatása meglehetősen időigényes. Három és fél éve, hogy az alapvető élelmiszerek egy része csak jegyre vásárolható. A kenyér és a tej mindig „szabad áru” volt, s több közszükségleti cikk (cigaretta, kávé, alkohol,' cukorka) jegyet már korábban megszüntettek. Három éve jó eredményekről számolhat be a lengyel növénytermesztés: van gabona, cukor, az idén rekordtermést takarítottak be a legfontosabb olajosnövényből, a repcéből is. Jogosan kérdezik a lengyel fogyasztók: szükség van-e továbbra is a jegyekre? Tény, s ezt sokat emlegetik itt, hogy a jegyrendszert könnyű bevezetni, de nehéz felszámolni. Különösen azért, mert a sorozatos áremelések ellenére (1982: 100 százalék, 1983: 20 százalék) az idén még mindig sok milliárdos állami támogatás terheli az élelmiszereket. Az idén júliusban emelkedtek a felvásárlási árak — ezt még nem hárították át részben sem a lakosságra. A jegyrendszer felszámolása tehát minden bizonnyal áremeléssel jár majd. Ezt megelőzően azonban a kereskedelemnek a szokásosnál nagyobb tartalékokat kell felhalmoznia, mert számítani kell az igényeket meghaladó felvásárlással. Sokan vannak, akik félnek az áruk felszabadításától: az áruhiány, az üres polcok visszatérésétől tartanak. Különösen a legrosz- szabb anyagi helyzetben lévők — sokgyerekesek, kisnyugdíjasok — tartanak attól, hogy az élelmiszer-áremelés nagyon megterheli majd szűkös költségvetésüket. Lengyelországban a bérből, fizetésből élők átlagos havi keresete ma valamivel több mint 17 ezer zloty. Az átlagnyugdíj 8400 zloty körül van. Az 1985-ös népgazdasági terv azzal számol, hogy a piacra mintegy 2 százalékkal több élelmiszer jut. Várhatóan jobb lesz a húsellátás is, arra azonban nem lehet számítani, hogy a jelenlegi évi 54 kilós fogyasztás lényegesen emelkedhetne. A húsjegyek jövőre sem szüntethetők meg. A terv ugyanakkor az iparcikkek termelésének több mint 5 százalékos növekedésével számol. Ez különösen fontos, mert ma a legbántóbb a piaci hiány éppen ezekből az árukból: fehérneműből, pamuttextíliából, ágyneműkből, elektromos háztartási eszközökből. A jobb áruellátás csökkentheti a hatalmas inflációs pénztömeget, s egyben ésszerűbbé teheti az élelmiszer-igényt is. A másik alapvető gond a lakáshiány. Az évtized végéig érvényes kormányprogram szerint legalább 300 ezer lakást kellene átadni minden esztendőben. Jövőre azonban még csak 190 ezer készülhet el — ebből 130 ezret az állami építőipar épít fel. A lakásépítés fellendülése aligha várható az ipar teljes egészének helyreállítása előtt: a lakások azért készülnek olyan lassan, mert nincs elegendő építőanyag, szerelvény, csempe, fürdőszobaberendezés, radiátor... A most elfogadott irányelvek egy realista terv számait tartalmazzák. A lengyel gazdasági tervezők nem engedhetik meg maguknak, hogy az erőforrásokat meghaladó módon tervezzenek. A nemzeti jövedelem 3—3,5 százalékos emelkedése reálisnak látszik. Ezt azonban a népesség nem nagyon érzékelheti, hiszen az 1 százaléknyi emelkedést „felveszi” a lakosság gyors ütemű növekedése: (majdnem 2 százalék), s fizetni kell a hetvenes években felgyülemlett 26 milliárd dolláros adósság részleteit, kamatait is. A feldolgozó iparnak még vannak tartalékai: 4—4,5 százalékos növekedése várható. A nyersanyag- és energiatermelés viszont már-már elérte a lehetőségek határát, az újabb növekedéshez jelentős összegű beruházásra lenne szükség. Ezek az invesztíciók azonban általában lassan valósulnak meg, gyors visszatérülésre nem nagyon lehet számítani. Így aztán előfordulhat, hogyha keményebbre fordul az időjárás, ismét lesznek energiahiány miatti leállások a lengyel nagyiparban. A gazdasági helyreállítás hároméves tervének utolsó esztendeje lesz 1985. Az eredeti elképzelések szerint a válság előtti termelés és életszínvonal szintjét kell megközelíteni ezalatt a három év alatt. A majd egyharmados visszaesés megszüntetése nem könnyű feladat. A hetvenes években az életszínvonal, a lakossági és kollektív fogyasztás jórészt a mértéktelen hitelvételen alapult. Most viszont a kölcsönöket vissza kell téríteni. Miklós Gábor Jugoszlávia Jugoszláv robotgépek Az idei zágrábi nemzetközi vásáron, a BIAM-on több jugoszláv gyár mutatta be legújabb robotjait. Szerepelt a kiállítók között a velen- jei Gorenje, a zágrábi Prvomajszka, a trsteniki Prva Petoletka, a belgrádi Ovo Lola Ribar és a Mihailo Pupin Intézet. A Ribar gyár termékeit felvették az ipari robotok japán katalógusába is. A Gorenje az ország egyik jól ismert nagyvállalata. A több mint 16 ezer dolgozót foglalkoztató háztartási gépgyárban háromszáz emberrel dolgozó részleget hoztak létre, robot-termelési programok készítésére. A gyárban egyébként egyre több területen alkalmaznak robotokat. így — az első ütemben — már mintegy ezer munkás kapott könnyebb munkát. Az Ivó Lola Ribar gyár készíti a több célú ILRO — 80S nevű robotot, amely jól alkalmazható az autógyártásban és a gépiparban: hegesztési, festési, fényezési és alkatrész összeszerelési feladatokat egyaránt és gyorsan végez. A Prvomajszka gyár a zágrábi kiállításon mutatta be a nehézgép kategóriába tartozó 250 tonna súlyú robotját, amely mikroprocesz- szorral működik. Az indítás után a gép „egymaga” lát el minden munkafolyamatot, figyelmeztet a tévedésekre is. A Prva Petoletka gyár robotjai már az ország határain túl is ismertek. A Szovjetunió négy korszerű gépet vásárolt, melyeket autógyárakban és elektronikai üzemekben használnak. (BUDAPRESS—TANJUG)
