Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1984-12-15 / 294. szám

e népújság

1984. december IS.

Lakatos Csabával, a KSZE állami dijas igazgatójával

I

— Szeret szerepelni? Elég gyakran hallom a rádióban és látom a tévében, sokszor nyilatkozik.

— Nem szeretek. Csak- hát olyan munkakörben dolgozom, amellyel a közszereplés együtt jár, hangot kell adni azoknak a nézeteknek, amelyeket a mi szervezetünk képvisel, a jó eljárásokat reklámozni kell, tehát szerepelni vagyok kénytelen.

— A hét elején verseny- tárgyaláson járt. Erről sokat hallunk, de keveset tudunk róla. Hogy néz ki egy ilyen versenytárgyalás — belülről?

— A mezőgazdaság elég sók külföldi eredetű géppel dolgozik, és sajnos, ezeknek a gépeknek az ára egyre magasabb. A versenytárgyalás — ahol a cégek az árban versenyeznek, és kedvezőbb feltételeket igyekeznek adni — az utóbbi időben a külkereskedelem részéről elég gyakori. A végső értékelés során dől el, hogy melyik gép nyer a versenytárgyaláson. Az ilyen tárgyaláson ott vannak az ipari, a külkereskedelmi, a mezőgazdasági minisztérium, a bank, az Agrotek, az egyetemek, a kutatóintézetek képviselői és a termelési rendszerek vezetői.

Amelyik gép árban és műszakilag jobb, az nyer. De az a helyzet, hogy sok hasonló , tulajdonságú gép van, s ilyenkor nehéz eldönteni, hogy közülük melyik az első. Valójában arról van szó, hogy a mezőgazdaság gépeinek tőkés importból történő beszerzésénél a versenytárgyalás általános kereskedelmi gyakorlat kezd lenni, körülbelül két éve. Ez igen jó dolog, ennek a módszernek a következménye, hogy ugyanaz a gép most jóval olcsóbb, mint három évvel ezelőtt volt.

— A KSZE szimbiózisban vagy teljes testi-lelki egyetértésben él a Szekszárdi Állami Gazdasággal? Nem próbáltak meg leszakadni a gazdaságról?

— A rendszer 1972-ben alakult, akkoriban az ilyen típusú integrációk üzemi kezdeményezésre jöttek létre. Többnyire az új iránt fogékony állami gazdaság vagy termelőszövetkezet hozott létre rendszert. A célkitűzések ma is változatlanok: hogyan lehet felgyorsítani a növény, termelésben a termésnövekedést. A szekszárdi gazdaságnak hallatlanul nagy érdeme volt abban, hogy a mi rendszerünk létrejött, s a gazdaság pénzeszközeinek felhasználásával fejlődött. Időközben a rendszer megnőtt, hisz több mint 260 part- nergazdaságunk van, 600 000 hektárt meghaladó a területünk, s jelentős szellemi tőke koncentrálódott a rendszer operatív apparátusában. A rendszer növekedése miatt

1983. január 1-vel egyszerű gazdasági társasággá alakultunk, melynek a közös képviselője továbbra is a szekszárdi gazdaság. Ezentúl tőkés társunk is, hisz a vagyoni betétben elfoglalt részaránya 80 százalék körüli. Jó a kapcsolatunk a gazdasággal. A gazdasági társasági forma jónak bizonyult, hisz lehetővé tette az igazgató- tanács létrehozását, aztán van igazgatóság, és vannak szakmai bizottságok, így minden véleményt és kritikát hasznosítani tudunk. Ez a bizottság, illetve team a partnergazdaságok neves, jó

szakembereiből álló együttes, ők segítenek a mi embereinknek. Ez a forma mindenképpen fejlődési lehetőséget biztosít, s ha a pénzügyi eszközök rendelkezésünkre állnak, nem érzem szükségét annak, hogy a jelenlegi forma megváltozzék.

— Ügy vélem, ez a beszélgetés nem arra alkalom, hogy a KSZE munkájának a részleteit ismertessük, hisz ezt már számtalan alkalommal megtettük. Itt velem szemben a falon viszont egy Magyarország-térkép függ, „telepüttyözve” KSZE-emblé- mával, s úgy látom, hogy a partnergazdaságok zöme itt a Dunántúlon van.

— A termelőüzemeken kívül partnerünk két Agroker Vállalat, a Mezőgép Tröszt, a Ndtrokémda, a MÉM Műszaki Intézet is például. Ez a szervezet a területi széttagoltság miatt képtelen lenne a munkáját egyetlen központtal ellátni. A rendszerközpont Szekszárdon van ugyan, de Budapesten, Győrben, Vépen, Székesfehérváron, Kaposváron és Mohácson van úgynevezett termelésszervezési egység, amely egy afféle alközpontnak felel meg. Itt dolgoznak a körzeti agrármérnökök, a szerviztechnikusok és üzemgazdászok. A KSZE létszáma 400, közülük 200-an dolgoznak a területi egységeknél, s módjuk van naponta kapcsolatot tartani a partnergazdaságokkal.

A termelési rendszer integrációjának jelentős előnye és értéke a gyorsaság, a gyakori találkozás azokkal, akik a termelést valamiképp szolgálják. A rendszer centrumában van az ágazati fejlesztés központja, a különböző növénykultúrák technológiai fejlesztésével fog. lalkozó munka is itt folyik. Itt van a műszaki központ, a speciális javítóműhely, a központi raktár, amelynek a forgalma ez évben meghaladja a 700 millió forintot.

1

— A termelési rendszer rendkívül alapos tudással rendelkező speciális szakembereket kíván. Könnyen talál ilyen embereket?

— Bizony nem lehet egyik napról a másikra leakasztani a szögről megfelelő felkészültségű szakembereket, különösen specialistákat. Nem mintha arról lenne szó, hogy egy KSZE-agronómus okosabb, mint az, aki üzemben dolgozik. Csupán az a helyzet, hogy a mi embereinknek szűk területet kell nagyon mélyen ismerniük, míg egy üzemi szakembernek nagyobb a gyakorlati tapasztalata, többféle üggyel foglalkozik. Én mindig azt mondom, hogy az ilyen típusú termelési rendszernek akkor van értelme, ha nem alá- meg fölérendeltségi, hanem nagyon szoros mellérendeltségi viszonyban dolgozunk a gazdaságokkal. Mi a saját eszközeinkkel csak segíteni tudjuk az üzemben folyó munkát, de nem mi termeljük az „eredményt”. Nagyon örülünk, ha a partnergazdaságaink úgy vélekednek, hogy a mi munkánk hozzájárult az eredményességükhöz.

— Nem felelt a kérdésemre. Tudni szeretném, hogy nehéz vagy könnyű találni olyan szakembereket, akik egy életre elkötelezik magukat egy teljesen speciális feladatra, mondjuk arra, hogy csak és kizárólag a kukoricával foglalkozzanak. Aki ezt vállalja, annak nehezebb például állást változtatnia.

Különösen mióta a rendszer területe és a munka hatékonysága is megnőtt, nem nehéz olyan munkatársakat találni, akik szívesen jönnek ide. Az aztán már nehezebb kérdés, hogy hogyan fognak eredményesen dolgozni. Ügy érzem, a jelenlegi agronó- musgárdánk elkötelezett amellett, amit csinál, szívvel lélekkel dolgozik. Az ireg- szemcsei kísérleti területen például az agronómusok vetnek, vegyszereznek, végzik a betakarítást, pedig talán mondhatnánk, hogy ehhez a munkához nem kell a diploma. De ez jellemző a műszaki területre is: amikor megérkezik 160 kombájn a vasútra, a mérnökeink, technikusaink fölülnek a gépekre és hazahozzák. Szóval jól együtt van ez a társaság, és sok-sok lelkes emberünk van.

I

— Hány mérnök dolgozik itt a rendszernél?

— A 400 dolgozóból közel 200 a felsőfokú végzettségűek száma: agrármérnökök, gépészmérnökök, közgazdászok, jogászok és matematikusok.

— Mikor beszélgetett utoljára kétkezi dolgozóval? Egyáltalán szüksége van a rendszer igazgatójának arra, hogy fizikai dolgozókkal rendszeres kapcsolata legyen?

— Én nem nagyon értek egyet az úgynevezett „hierarchikus” szemlélettel, ezért a kérdés is furcsán hangzik. Azt, hogy egy traktor jó vagy nem jó, hogy mennyi hiba van a géppel, legjobban a traktoros tudja. Tehát, ha nekem valami nagyon konkrét információ kell egy traktorról, akkor azt a traktorostól tudhatom meg, senki mástól. Az alkatrészellátás problémáit a raktár dolgozói tudják legjobban. A partnergazdaságoknál gyakran megfordulok, hisz ez is a dolgom, ilyenkor mindig módot találok arra, hogy ne csak a ve. zetővel az irodában tárgyaljak, hanem a szántóföldön dolgozó emberekkel is. S ezt nem azért csinálom így, mert ez a sikk. Hanem azért, mert csapatmunkát végzünk, s a csapat minden tagja egyformán fontos.

— Van-e verseny a termelési rendszerek között, és a KSZE hogyan menedzseli ma- gát?

Lényeges kérdés. Ha nincs verseny, akkor jön a pangás, a középszerű munkavégzés, ennek a következményeit mindenki tudja. Állítom, hogy a termelési rendszerek egyik lényeges motorja az volt, hogy nem határolták el területileg, hogy ki melyik tájegységen dolgozhat. Úgy alakultak ki a rendező elvek, hogyha egy gazdaság úgy határozott, hogy rendszerhez csatlakozik, szabadon választhatott. Nyilvánvaló, hogy azt a rendszert választották, amely a legjobb ered. ményeket hozta, magas volt a szolgáltatások színvonala, a végzett munka minősége, és a rendszer által kért összeg arányban állt az eredményekkel. Ez ma is így van, s ha egy partner elégedetlen a szolgáltatásokkal, s úgy ítéli meg, hogy egy másik rendszerrel eredményesebben tud dolgozni, nyugodtan kiléphet.

| — Akadt már erre példa?

— Természetesen, szerencsére nem sok. És ez kedvező, de mi is versenyzőnk a partnerért.

I

— Ebben a szoros, szigorú versenyben hol áll a KSZE?

— A legutóbbi statisztikai felmérés szerint — ami a hozamokat, jövedelmezőségöt, költségeket veszi figyelembe — hároméves átlagban búzánál, kukoricánál, napraforgónál az eredményeink igen szépek.

— Az egyes növényféleségeknél az összehasonlítás szerint — ahogy ebben a MEM- kladványban látom — az első a KSZE.

— Ne haragudjon, korrigálni kell. Nem a KSZE az első, hanem a KSZE-ben dolgozó taggazdaságok ered. ményei a legjobbak.

— Mondhatják persze, hogy könnyű a KSZE-nek, mert a Dunántúlon jó mezőgazdasági adottságúak az üzéfflek.

— Ez igaz. De ha az átlagos aranykorona-értéket nézzük, akkor az azonos az IKR-rel, a KITÉ-vel dolgozó gazdaságokéval. Tehát, ha elfogadjuk, mint értékmérőt az aranykoronát, az eredmény az összehasonlításban is jó. Az is igaz, hogy bennünket nem sújtott az aszály, így az eredménybe némiképp a szerencse is beletartozik. De ha a hosszú távú összehasonlításokat vizsgáljuk, akkor is az élen állunk, hozamban is, jövedelmezőségben is. Mi ezt a tendenciát igyekszünk erősíteni.

Í

— Miben Jobb a KSZE, mint a többi termelési rendszer?

— Ezt nem tőlem, hanem másoktól kellene megkérdezni.

I

— A rendszerek közül több exportálja magát, illetőleg a technológiát. Ez itt is gyakorlat?

— Algériában kezdtünk korábban kukoricatermesztési vállalkozásba közösen a Komplex Külkereskedelmi Vállalattal. Ez jó anyagi eredményt hozott, de sajnos, csak két évig tartott a program. Jelenleg Algériában szaktanácsadóink működnek. Az Agroienvest-tel kötött szerződés alapján kerültek ki szakembereink Mexikóba, s igen szép eredményeket értek el. Az egyik kolléga pél. dául a körzetében termelt kukorica termésátlagának kétszeresét érte el — a kukorica őshazájában.

— Mi pillanatnyilag a legnagyobb gondjuk?

— Nem tudjuk kivonni magunkat az ország gondjai alól. A beruházások visszafogása — aminek nyilván közgazdasági okai vannak — nem mindig szerencsés a növénytermesztésben, hisz termelni csak gépekkel lehet. A gépek drágák, s amikor az üzemek forrásai kisebb mértékben állnak rendelkezésre, a fejlődés jövőbeni forrásait illetően bizony gondok jelentkeznek. Az eredményességhez több tőke kell, s a növénytermesztésben talán nem annyira indokolt, hogy a fejlődés visszafogott legyen.

— Legközelebb hova látogat el, mit néz meg?

— Ausztriában a Pioneer cég hibridüzemét fogjuk megnézni, s tárgyalásokat folytatunk a vetőmagtermelő céggel.

I

— Jó utat, és eredményes tárgyalást kívánok.

JX VARGA MARTA

Múltunkból

I

Pári községben a felszabadulás előtti utolsó dobolási szöveg a következő volt:

„Közhírré teszi az elöljáróság azt, hogy a községbe székely telepesek érkeztek, akiknek élelmezéséről a lakosságnak kell gondoskodnia. Az élelem felajánlással történik, s lehet liszt, gabona, krumpli, zsír, hús stb. Az elöljáróság az élelem összeírása és összegyűjtése végett bizottságot küld ki. A bizottság házról házra járva írja össze az élelmiszereket, és értékeli s az átvett élelmiszerekről hivatalos írást ad, amelynek alapján a felajánlott élelmiszerek a pontbeszolgáltatásba betudatnak. Az élelmiszerek árának megtérítését és annak módját az elöljáróság kellő időben a lakosság tudomására fogja hozni.” (nov. 12.)

Ezt követően csupán a rögtönbíráskodás kiterjesztéséről szóló miniszteri rendelkezést dobolták ki a községben a felszabadulás előtt.

Viszonylag hamar volt mondanivaló a felszabadulás után. Az első bejegyzés december 15-én kelt és a járási főszolgabíró intézkedését ismertette. Idézzük:

„A tamási járási orosz katonai parancsnok a tamási járás főszolgabírájával egyetértve, f. évi december 11-én kelt megbízása alapján Lendvay Endre helyettes jegyző ilyen megbízását visz- szavonva, Siklósi Ernő vezetőjegyzőt bízta meg a jegyzői hivatal vezetésével. Felhívjuk ezzel kapcsolatban a lakosságot, hogy munkáját mindenki kezdje meg, és az elöljáróság intézkedését szigorúan és pontosan hajtsa végre, mert az ellene vétők a megszálló csapatok (egykori szóhasználat — a szerk. megj.) parancsnokságának megtorló büntetésében részesülnek. Lendvay Endre hivatali működése megszűnt.”

Ezt kővetően felhívták a lakosságot az elsötétítési parancs pontos végrehajtására.

Ezen a napon (dec. 15-én) még további három közleményt ismertetett Kőmíves János dobos, a község lakóival. Ezek a következők:

„Ismételten figyelmeztetjük azokat, akiknél idegen, lopott holmi van birtokukban, 24 órán belül szolgáltassák be az elöljáróságnál, mert a legszigorúbb büntetést nyernek a rejtege- tők.”

„A kereskedőknél még meglévő só csakis étkezésre használható fel, melynek szétosztása a napokban megtörténik. Vágás céljából senki se igényeljen sót, mert a főzéshez szükséges sót kell elsősorban biztosítani.”

„Párbér-hátralékát mindenki keddi nap folyamán fizesse be. A bor-járandóságot természetben is be lehet fizetni a plébános részére. Hétfőn mise után a Hangyában zománc edények el lesznek árverezve.”

December 17-én a következő hirdetményt tette közzé a dobos:

„A tamási járás főszolga- bírájának rendelkezése értelmében minden ló, szamár és ökörfogattal rendelkező pári lakos köteles f. évi december 18-án d. e. 8 órára a szemesei hídnál, a puszta alatt fogatával megjelenni, mert a gonozdi csárdához kell követ, kavicsot, törmelékkövet fuvarozni. A szamárfogattal bírók fogjanak össze, úgy, hogy 4 szamárból álljon egy fogat és a törmelékkő kifuvarozásához deszkát is tegyenek a kocsikra, szükséghez mérten. Egy napi élelmet vigyenek magukkal.”

Hasonló tartalmú hirdetmény hangzott el december 18-án, 19-én és 20-án is, megjelölve, hogy a 13—60 év közötti férfiak és a 18—45 év közötti nők valamennyien kötelesek a közmunka végzésére. Más alkalommal csak a német ajkúakra vonatkozott a fenti rendelkezés.

Január 2-án pári lakosságával szinte békebeli hangzású hírt közölt a dobszó. Idézzük:

„Holnap délelőtt népszámlálás kezdődik a községben. Figyelmeztetünk mindenkit, hogy minden családban szedjék össze a családtagok születési adatait, pontosan, hogy a megjelenő összeíró közeg gyorsan végezhessen. Minden házban legyenek otthon az emberek.”

Ezt a nem hivatalos nép- számlálást a megyei szovjet katonai parancsnokság rendeletére, alispáni utasításra tartották meg. Szerte a megyében elvégezték ezt a munkát. Erről összesítés is készült. Lényegében a lakosság létszámát kívánták megállapítani, eltekintettek az iskolai végzettségtől, a szak- képzettségtől, és más adatok összeírásától.

Január 5-én ugyancsak „békebeli” hírt hozott a dobos:

„Holnap reggel a tejszövetkezet megkezdi a tej beszedését. A tej naponta egyszer, reggel lesz beszedve. Akinek felesleges teje van, köteles a felesleges tejet beszolgáltatni. A helyi szükséglet kielégítése után fennmaradt felesleges tejet kell csak beszolgáltatni. Akik háznál vettek eddig tejet, azoknak továbbra is ki kell adni a mindennapi tejet.

Akinek még búza utalványa van, a búzát kedden feltétlenül vegyék át a gazdakörben mert azután már kiadás nem lesz.”

Január 21-én új dobos ment végig a községen: Hargitai László. Iskolai ügyekben adta meg a felvilágosítást a község lakóinak. Idéz. zük a dobolási szöveget:

„Értesítjük a szülőket, hogy a mindennapi iskola, mivel a padok kijavítása nem történt meg, nem kezdődik meg holnap. Az iskola megkezdéséről külön dobszó útján értesítjük a szülőket. Aki iskolaköteles és még nem iratkozott be, valamint az, aki polgári iskolai magántanuló, köteles beiratkozni az itteni iskolába és itt tartozik járni iskolába. Azok a polgáristák és gimnazisták, akik rendesen beiratkoztak, mint rendes tanulók, nem tartoznak beiratkozni itt. A beiratkozás holnapután, vagyis kedden reggel 8 órakor kezdődik az iskolában.”

Ettől kezdve heteken át a hirdetés jórészt abból állt, hogy felszólították a lakosságot, ragadjon lapátot, menjen ki a tamási—nagykónyi útra és lapátolja a havat.

Február 6-án történt meg először, hogy a közmunkánál megkülönböztetést tettek. — Újra a régi dobos adta hírül:

„Minden 16-tól 65 éves munkaképes (férfi) és minden 18—45 éves munkaképes nő 10 napi élelemmel, meleg ruházattal, lapáttal, csákánnyal és vermelővei tartozik a mai napon délután fél 1 óráig Pári községházánál közmunkára jelentkezni.

Azon anyák, akiknek 3 éven aluli gyermekük van, továbbá azok a nők, akik férj nélkül, egyedül vannak, valamint a szellemi munkások, nem tartoznak megjelenni.”

A főispán intézkedett munkaügyi kérdésekben. A hozott intézkedéseket megküldte minden főszolgabírónak, onnan a községekhez jutott. A pári dobos február 18-án adta hírül a községnek:

„Közhírré tesszük, hogy mindazok a gazdasági éves cselédek, akik korábban le voltak szerződtetve, szerződésük továbbra is fennáll, fel nem mondhatnak, hanem a szerződés további egy évre megkötöttnek tekintendő.”

A fenti dobolási szövegek természetesen nem adnak hirt a pártok alakulásáról, a nemzeti bizottság megszervezéséről és a községi képviselőtestület megalakulásáról. Nem szólnak arról sem a hírek, hogy az egyes pártok között milyen kérdésekben voltak nézeteltérések. Arra azonban választ kaphatunk, hogy a rendkívüli viszonyok között az egész községet érintő gazdasági, társadalmi kérdéseket miként oldották meg.

K. BALOG JÁNOS