Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1984-12-15 / 294. szám
2 NÉPÚJSÁG 1984. december 15. A jövő évi tervről tanácskozott a SZOT (Folytatás az 1. oldalról.) zetá szervek a válMatok átsorolására vonatkozó előzetes állásfoglalás fcilaliafcításáitól az új vállalati vezetőszervek megalakulásáig a folyamat valamennyi fázisában kezdeményező és szervező szerepet töltenek be. A szakszervezetek segítik az új vállalat vezetés i formák bevezetését^ mert ez növeli a dolgozó kollektívák szerepét a vállalati dönté'sekben, tá- mogattliák a vezető testületekbe megválasztott dolgozókat munkájúik eredményes ellátásában. .Nagyon jelentősnek mondotta az előadó a jövő évi tervnek azt a eéflját, bogy 1985-ben már se a beruházási és műszaki fejlesztési ráfordítások, ,se a reálbérek ne csökkenjenek, ez mintegy bevezetője a következő évek kibontakozó fejlődésének. Ez a folyamat megköveteli gazdasági erőforrásaink teljesebb kihasználását, mindenekelőtt a műszaki fejlesztést, a versenyképesség javítását, a termékszerkezet gyorsabb korszerűsítését, az élőmunka termelékenységének növelését. Részletesebben is szólt az ésszerű munkaerő-gazdálkodásról, amely rendkívül fontos tényezője a gazdasági fejlődésnek. A SZOT titkára a továbbiakban a kibontakozó munkamozgalmakról, a dolgozók önkéntes kezdeményezéseiről szólt, amelyek szorosan kapcsolódnak a gazdaságirányítás új követelményeihez. A SZOT titkárának beszá. mólóját vita követte. A tanácskozáson Faluvági Lajos is felszólalt. Utalt arra, hogy a gazdaságirányítás korszerűsítésének előkészületei során a társadalmi szervezetek is széles körben megvitatták az 1979. óta folytatott gazdaságpolitika tapasztalatait, s egybehangzó a véleményük, hogy ez a gazdaságpolitika eredményesnek bizonyult. Sikerült megőrizni az ország fizetőképességét, és a tervezettnél valamivel előbb elkezdtük az ország adósság- állományának a csökkentését. A gazdasági élet bizonyos területein — mint például az energiagazdálkodásban, a munkaszervezésben — az intenzív fejlődés jegyei kezdenek kibontakozni. Mindezt nagyon nehéz körülmények között sikerült elérni. A miniszterelnök-helyettes azután arról szólt, hogy a jövő évi népgazdasági terv egyik legfontosabb követelménye, hogy tovább javítsuk a népgazdaság külkereskedelmi egyensúlyát, s csökkentsük az adósságállományt. A másik fontos teendő, hogy megállítsuk a reálbérek és a beruházások csökkenését. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha növekednek a népgazdaság teljesítményei, fokozódik a termelés üteme, csökkennek a termelési költségek. Nagyon fontos az irányítási rendszer továbbfejlesztése. Tudatos elgondolás eredménye, hogy a szabályozók valamennyi területen a korábbiaknál nagyobb követelményeket támasztanak. A cél tehát nem az, hogy a vállalatoktól többet vonjanak el. A szabályozórendszer mértékeit úgy határozták meg, hogy ahol dinamikus a fejlődés, ott mérséklődik az elvonás aránya. A szabályozórendszer tehát azoknak kedvez, akik magas jövedelmezőséggel termelnek és erőteljesen tudják növelni nyereségüket. A szabályozórendszer — mondotta — egyben bizo- nyosfiajta hiattékonysiági mércéje Is a vállalatoknak, az ágazatoknak. Az ezzel kapcsolatos tapasztalaitoklat a kormánvzait értékelni fogja, és ezeket az új ötéves terv kidolgozásakor is felhasználja. A továbbiakban a miniszterelnök-helyettes elismerően szólít anrál a munkáról,* amellyel a szakszervezetek hozzájárultak a szabályozó- rendszer továbbfejlesztéséhez, az új vállalati irányítási formák kialakításához, a vállalati szociális és jóléti feladatók irányának meghatározásához. Mint mondotta, a kormány a továbbiakban is számít a szakszervezetek közreműködésére. Ilyen közös feladat egyebek között egy társadalmilag igazságosabb jövedelemelosztási, adózási rendszer kidolgozása, a hosszabb távú 9zooiálpoli.ti- kai koncepció kialakítása, amely igazságosabban, a rászorultság alapján osztja el a szociálpolitikai célokra rendelkezésre álló javakat. A kormány és a szakszervezetek együttműködése a hetedik öté'ves t'erv készítése során új elemekkel is bővül. A kormány a terv készítéséhez a szakszervezetek véleményét két szakaszban kívánja megismerni, vagyis a szakszervezetek álláspontját már az előkészítés szakaszában is kikéri, majd később a tervezés menetében ismét számít a szakszervezetek véleményére. A tanácsok hatáskörének, a vállalatok ön- áffiósáigáinak növekedésével mélységében is bővül a kormányzati szervek és a szak- szervezetek együttműködése. Végül a Minisztertanács elnökhelyettese a kormány nevében sok sikert kívánt a szakszervezetek további miunkő jóhoz. A tanácsülés egyhangúlag elfogadta az 1985. évi népgazdasági tervvel kapcsolatos szakszervezeti feladatokról szóló beszámolót. Ezután személyi kérdésekről tárgyaltak. A Szakszervezetek Országos Tanácsa dr. Csöháik Ju- ditot — érdemei elismerésével — felmentette a Szak- szervezetek Országos Tanácsa, a SZOT elnöksége és titkársága tagjainak sorából és titkári funkciójából, mivel a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Minisztertanács elnökhelyettesévé választotta meg. A tanácsülés dr. Nagy Sándort kooptálta a Szak- szer-vezétek Országos Tanácsának tagjai sorába és megválasztotta a SZOT elnöksége, illetve titkársága tagjának, a SZOT titkárának. Losonczi Pál fogadta Enrique de la Mata-t Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke pénteken a Parlamentben fogadta Enrique de la Mata-t, a Vöröskereszt és Vörös Félhold Társaságok Ligájának elnökét. A szívélyes légkörű találkozón részt vett dr. Hantos János, a Magyar Vöröskereszt Országos Végrehajtó Bizottságának elnöke. (MTI) Véget ért a negyedik forduló A két munkacsoport létrehozása, ami módot ad mind a politikai, mind pedig a katonai természetű bizalomerősítő intézkedések egyenlő alapon való áttekintésére, lehetővé teszi, hogy megkezdődjenek a konkrét tárgyalások Stockholmban — jelentette ki Oleg Grinyevszkij nagykövet, a szovjet küldöttség vezetője a svéd fővárosban, ahol pénteken végétért az európai bizalom- és biztonságerősítő, valamint leszerelési konferencia negyedik fordulója. A jelenlegi forduló eredményeit összegezve Grinyevszkij aláhúzta, hogy a munka középpontjában a Szovjetunió és más szocialista országok nagy jelentőségű javaslatai álltak, amelyek célja az európai politikai légkör egészségesebbé tétele. Ilyen javaslat például az, hogy az államok mondjanak le a nukleáris fegyver elsőként történő alkalmazásáról, és kössenek szerződést a katonai erőszak kiiktatásáról. Hozzáfűzte: az Egyesült Államoknak és más NATO-or- szágoknak nem sikerült háttérbe szorítani e javaslatok megvitatását. Ezek továbbra is a napirenden maradnak, s nagy érdeklődésre tartanak számot mind a konferencia, mind pedig a közvélemény részéről. Franciaország Afrikában PSOE-dilemmák Péntek esti kommentárunk. Nincs könnyű helyzetben a Spanyol Szocialista Munkáspárt, amely most tartja 30. kongresszusát. Több megfigyelő a PSOE válságáról ír, mondván: amikor Spanyolország 1982 májusában csatlakozott a NATO-hoz, a szocialisták ellenzéki pozícióból hevesen ellenezték ezt a lépést. Csakhogy időközben kormánypárttá léptek elő. A mostani kongresszus elé tárt határozattervezet így már abból indult ki, hogy Európa biztonsága közvetlenül érinti Hispániát, hogy tagja maradjon a NATO-nak, csupán a katonai szervezetbe ne integrálódjék. Ügy tűnik, a küldöttek többsége támogatja González kormányfő irányvonalát. Ugyanakkor a párt balszárnya — amely a spanyol közvélemény haladó elemeinek a véleményét is tükrözi — elveti a NATO-tagságot. Egy felmérés szerint a spanyolok hatvan százaléka mögöttük áll. Nemcsak külpolitikai, hanem gazdasági kérdésekben is megoszlik a szocialisták álláspontja. Annál is inkább, mert a munkanélküliség rekordmagasságba szökött: noha a PSOE 1982-es nagyszabású választási győzelme előtt ígéretet tett négy év alatt 800 ezer új munkahely létesítésére, valójában két év alatt az állást keresők száma 2,2 millióról 2,5 millióra emelkedett. A kormányzat szigorú pénzügyi politikáját saját táborában is sdkan élesen bírálják. Nicolas Rolando, az Általános Munkásszövetség főtitkára a kongresszuson hibáztatta a kabinet által diktált ipari korszerűsítési ütemet, amely véleménye szerint „eszeveszett gyorsasága” miatt sem a munkásosztály, sem az ország érdekeit nem szolgálja. Mindez természetesen érinti az ország csatlakozását is a Közös Piachoz. Boyer pénzügyminiszter azzal indokolja a takarékossági intézkedéseket, hogy azok elengedhetetlen feltételei a belépésnek, általuk ugyanis növekedhet a spanyol gazdaság versenyképessége. S az valóban eredmény, hogy csökkent az infláció, s nőtt az ország valutatartaléka. Akik azonban a PSOE tudati válságáról beszélnek, aligha tévednék. González dinamikus politikája kétségkívül sok fontos kérdésben sikeresnék bizonyult, ugyanakkor a párt fokozatosan eltávolodott eredeti irányvonalától. Ez tükröződik a kongresszusi vitákban, s erről folytatódik bizonyára az eszmecsere a spanyol közvéleményben a tanácskozás után is, tekintettel a közös piaci csatlakozás közeledtére, s az 1986 februárjában esedékes népszavazásra, amely a NATO- tagságról hivatott dönteni.- GYAPAY DÉNES Brüsszelben tartotta külügyminiszteri tanácsülését a NATO. Képünkön: Lord Carrington főtitkár (balra) és Genscher nyugatnémet külügyminiszter a kétnapos tanácskozás elnökségében. Burundiban, az egyik legkisebb afrikai országban tartották meg a napokban a 11. francia—afrikai csúosk onfe - renoi'át. iE találkozók intézményesítését még 1973-ban Pompidou elnök kezdeményezte azzal a céllal, hogy a rendszeres magas szintű megbeszélésekkel is erősítsék a Franciaországot volt gyarmataival összefűző szálakat. Az első ilyen találkozón még csak 10 afrikai ország vett részt, az utóbbi években azonban miár nem „frankofon” — vagyis az egykori francia gyarmaitbilrodalomhioz nem tartozó — országokat is meghívtak, így az idíei találkozóra eljöttek például Angola, Egyiptom, Libéria, Mozam- bik, Tanzánia, Ziatmihia és Ziilmbabve képviselői is. A legtöbb öiyan afrikai országban, amely korábban francia gyarmat volt, továbbra iis uralkodó szerepe*, játszik a fra’noi'a tőke, gazdasági életüket szoros szálak fűzik a francia gazdasághoz, valutájuk a frankövezet keretében a francia frankhoz kötődik, s néhány kisebb ország költségvetésében ma is fontos szerepet játszik a Franciaországtól kápott segély: A francia exportnak mintegy harmada ezekbe az országokba irányul, s a francia gazdaságnak is érdeke, hogy minél felvevőképesebb piácolt Jelentsenek a francia áruk számába. E gazdasági érdekeltség nyílván nagy szerepet játszik abban, hogy Mitterrand elnök más nemzetközi fórumokon is általában hangsúlyozni igyekszik a fejlődő országok érdekeit, s olyan nemzetiközi gazdasági rend kialakítását sürgeti (Washington ellenállása miatt mindenesetre eredménytelenül), amely jobban figyelembe veszi a fejlődő országok — s persze Franciaország hozzájlu'k fűződő — érdekeit. Párizs a Közös Piacon belül is ebben az irányban ösztönzi partnereit, ts vezető szerepet játszott a Közös Piac és az afriklái országúk között december 8-án aláírt újabb egyezmény létrejöttében. Ezt Mitterrand elnök a most lezajlott csúcskonferencián külön is .kiemelte. Mindazonáltal 1981-iben néhány konzervatív afrikai kormány még rendkívül ‘bi- zalmiaílanül fogadta Mitterrand győzelmiét. A szocialisták váíasiztálsd programjában olyan jelszavak is szerepeltek, amelyek alapján e konzervatív és sokszor diktatórikus hataillmiaft gyakorló afrikai vezetőik attól1 tartottak, hogy a francia baloldali kormány támogatni fogja országukban az ellenzéki mozgalmiakat, amelyek demokratikus rendszer megteremtésére törekednek. Aggodalmaikat azonban nem igazolta az idő, mert Párizs — némi habozás után — általiában az uralmon lévő kormányok támogatását választotta. Franciaország afrikai politikájában inkább .azon a téren történt változás, hogy igyekezett szorosabb kapcsolatokat kiépíteni néhány haladó afrikai országgal is. így nagyon szoros és termékeny gazdasági együttműködést épített ki Algériával, s évről évre szorosabb kapcsolatokat igyekszik teremteni Angolával, Mozambikkal és a Kongói Népköztársasággal is. A csádi konfliktus ismét feltámasztotta a konzervatív afrikai vezetőik Párizs iránti bizalmatlanságát, s Washington nyomása mellett az ő unszolásának is nagy szerepe volt abban, hogy a francia kormány 1983 nyarán csapatokat küldött Csádba Hisszan .Habré támogatására. Az 1984 szeptemberében kötött francia—líbiai megállapodás után ismét fellángolt a konzervaltív afrikai vezetők bizalmatlansága, s a most tartott csúcskonferencia előtt a francia jobboldali sajtó már előre ujjongva írta: Csád miatt a vádlottak padjára ültetik majd Burundiban Mitterrand-lt. Ez azonban nem következett be. A résztvevők többségét sókkal inkább az égető gazdasági problémák — s elsősorban ,a millióikat sújtó aszály okozta éhínség — foglalkoztatták, semmint a csá- dí .kérdés. .Mitterrand elnök a csúcs- konferencián mondott beszédében szinte cäaik futólag említette meg Osádot s elsősoriban a gazdasági problémákkal foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy Franciaország — .habár szintén .nehéz válsággal küzd — továbbra is jelentősebb segítséget nyújt az afrikai országoknak, mint a legtöbb nyugati ország. Bejelentette, hogy Franciaország máris 500 millió frankot tartalékolt a jövő évi költségvetésben egy megszervezendő nemzetközi alap számiára, melynek az lenne a feladata, hogy sürgős segítséget nyújítson az éhínség által legjobban sújtott országoknak. (MáS kérdés persze, hogy létrejön-e egyáltalán ez a nemzetközi segélyalap.) Csáddail1 kapcsolatban tett kii jelentései több francia kommentátor szerint az eddigi franciá politika módosulására utalnak. így rámutatott 'arra: Franciaországot nem köti mindenre kiterjedő katonai segélynyújtási szerződés Csődhöz, mégis Hisszen Habré segítségére sietett, annak kérésére. Az elnök burkoltán arra utalt, hogy Párizsiban jobban szeretnék, ha csádi védenceik valamiképp megegyeznének az ellenzéki erőkkel, s nél- kiülözhetővé tennék a további francia katonai részvételt. A konferencián világossá váilít, hogy iHiisszen Habré kisebbségben máradt s Mobutu zairei elnök támogatásával sem sikerült elérni . hogy a záróközleményben Csádot is megemlítsék. „Az afrikai országokat elsősorban gazdasági és pénzügyi problémáik foglalkoztatták, nem pedig a®, hogy vannak-e még líbiai kiatonák Fadaban vagy Faya Lalrgeaubain” — írta a Le Matin s hangsúlyozta: az afrikai országok arra számítanak, hogy Franciaország továbbra is fellép érdekükben a nagy bankoknál és nemzetközi szervezeteknél. Mitterrand elnök vállalta is ezt a felelősséget s azt reméli, hogy politikai előnyökhöz jut ennek fejlében. DOBSA JÁNOS BUDAPEST Pénteken a Parlamentben Papp Lajos államtitkárnak, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének vezetésével értekezletet tartottak a fővárosi, a megyei és a megyei városi tanácselnökök. Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter, áttekintve a lakásgazdálkodásra vonatkozó, 1982-ben megjelent határozatok végrehajtásának tapasztalatait, tájékoztatást adott az építési ágazat időszerű kérdéseiről, további feladatairól. MOSZKVA Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke december második felében hivatalos látogatást tesz Törökországban — jelentették be pénteken Moszkvában. ROMA Giulio Andreotti olasz külügyminiszter december 20— 23. között Stefan Olszowski lengyel külügyminiszter meghívására látogatást tesz a Lengyel Népköztársaságban — jelentette be pénteken az olasz külügyminisztérium. * Hosszú betegség után hetvenöt éves korában csütörtök éjjel a római gemelli klinikán elhunyt Amerigo Tot magyar származású szobrász- művész, aki évtizedeken keresztül Olaszországban élt, de mindig magyarnak vallotta magát. Ezt bizonyítja az is, hogy rendszeresen hazalátogatott, ebben betegsége sem akadályozta meg. Budai házában jelenleg grafikai stúdió működik. NEW YORK Pérez de Cuellar ENSZ- főtitkár a ciprusi kérdésről szóló beszámolót terjesztett a Biztonsági Tanács elé. Ebben számot adott a sziget- ország görög és török közösségének vezetőivel folytatott tanácskozásáról és megelégedéssel nyugtázta, hogy a megbeszélések eredményeként megállapodás született a két ciprusi fél magas szín. tű találkozójának megtartásáról. PÁRIZS Megállapodást írtak alá Párizsban a Kubai Nemzeti Bank és a Kubának hitelt nyújtó kilenc kereskedelmi bank koordinációs bizottsága között a kubai adósságok átütemezéséről. A megállapodás értelmében az 1984. január elseje és december 31-e között esedékes középlejáratú kubai adósságokat, amelyek mintegy 100 millió dollárt tesznek ki, kilenc évre átütemezik.
