Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1984-12-15 / 294. szám

Mai számunkból A jövő évi tervről tanácskozott a SZOT nyugdíjban EGY FIATAL BANYASZ (4. old.) BÁLINT ENDRE ÉLETMŰVE (11. old.) LÁNY, SÖTÉTSZÜRKÉBEN (10. old.) CSAPJUNK AZ ASZTALRA! (10. old.) 1 — A könnyűipart bemutató sarok (Pénteken ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsa, amely az 1985. évi népgazdaságii tervet és az aizzal kapcsolatos szakszer­vezeti feladatokat vitatta meg. A tanácskozáson részt vett Paíluvégi Lajos, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se, az Országos Tervhivatal elnöké is. Bukta László, a SZOT tit­kára, a napirendi pont elő­adója az 1979. óta folytatott gazdaságpolitika eredménye­ként értékelte a gazdasági életben tapasztalható élénkü­lést, a gazdaságiejlesz tés 1984-re tervezett fő előirány- zatain'alk sikeres teljesítését. Szólt a dolgozók helytállásá­ról', versenyvállalásairól, amelyek hedyl és országos célokat egyaránt szolgálnak. Bérpolitikai kérdésekről szól­va emlékeztetett arra, hogy a szakszervezetek és a kor­mányzati szervek megállapo­dása alapján az év során végrehajtott központi bér- politikai intézkedések nagy­részt az anyagi termelés te­rületeit érintették. 350 ezer három és tölbb műszakban dolgozó műszakpótléka emel­kedett, az idén több mint 40 ezer dolgozó számára vezet­ték be a melegüzemi pótlé­kot, körülbelül 85 ezer élel­miszerkereskedelmi dolgozót érintett a július ,1-i béreme­lés, szeptember Intól több mint 160 ezer pedagógus ré­szesült béremelésben. Bér­emelések voltak a ruhaipar­ban és az egészségügyi intéz­ményekben is. Az új bértari- farendlszfiirlben a korábbiak­nál kedvezőbb helyzetbe ke­rültek a nehéz és egészségre ártalmas munkakörülmények között dolgozók, és javultak a kiemelkedő munkát végzők bérezési feltételei is. A j-övő évi feladatokról szólva a gazdaságirányítás továbbfejlesztésének nagy je­lentőségét hangsúlyozta az előadó. E folyamaton belül a legtöbb teendőt a vállalat- vezetés új kollektív formái­nak bevezetése jelenti a szakszervezetek számára. A különböző szintű szakszerve­(Folytatás a 2. oldalon.) Ülést tartott a megyei pártbizottság A Magyar Szocialista Mun­káspárt Tollna megyei Bi­zottsága pénteken ülést tar­tott. IK. Papp József első titkár adott tájékozitattót a Közpon­ti Bizottság 1984. december 4rt üléséről és előterjesztette a végrehajtó bizottság beszá­molóját az 1984. évi megyei gazdasági munkáród, továbbá az 1985. évi gazdaságpoliti­kai feladatokba tett javasla­tát. SZOMBATON SZAKOSON (7. old.) PRÁGÁI KÉPESLAPOK (8. old.) ÉPÜLETHÖMÉRÖ (9. old.) HAZAI TÁJAKON (11. old.) HÖDlTÖ VEGYI SZÁLAK (12. old.) Százéves a bonyhádi szakmunkásképzés MAMMUTFANK (13. old.) MIÉRT UGRÁLNÁK A DELFINEK? (13. old.) MANCHESTER UNITED— VIDEOTON (14. old.) Ezekben a napokban egyre több általános iskolásnak kell komoly vátoszt adnia a „Mi leszel, ha ...” kérdésre. Pályaválasztás előtt állnak, amit a munkássá válás fo­lyamatában az első, talán légfontosabb lépésnek te­kinthetünk. A nehéz feladat megoldásához évről évre több segítséget kapnak a fel­nőttektől. A pályaválasztás időszakát általában a hetedik, nyolca­dik osztálytól1 kezdve szá­mítjuk, majd a középiskolá­ban a harmadaktól, negye­diktől. Valójában azonban — és enrői1 többször is szóltunk már — jóval korábban kez­dődik. A szülői igények, el­képzelések és a gyermek fi­zikai, szellemi képességei, érdeklődési köre és az isko­la véleménye kerül most az érdekeltek beszélgetéseinek középpontjába. Az 504. szá­mú Ipari Szakmunkásképző Intézetben Bonyhádion, egy évtizede hagyománnyá vált a pályaválasztási kiállítás. A tegnap megnyílt bemutató­nak az ad különös jelentő­séget, hogy ebben az évben emlékeznek meg a bonyhá­di szakmunkásképzés 100. évforduló járói. A kiállított tárgyak, anyagok, makett gé­pek, eszközök egy réhze a gyakorlati oktatás szemlélte­tését szolgálja. A kiállítást az intézet igazgatója, Ma­gyar Péter nyitotta meg. Ezt követően dr. Szenozi László, a Tolna megyei Levéltár tu­dományos munkatársa tar- mutatta be a tanulók szafc- tott előadást az elmúlt száz munkássá válásának helyze- év történetét áttekintve, tét a különböző történelmi Visszaemlékezésében az 1872- ■ kórokiban, társadalmi rend­es ipartörVénytől kezdődően szerekben. t __ / A Z MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIV. évfolyam, 294. szám ARA: 1,80 Ft 1984. december 15., szombat Egyszerűbb eszközökkel A közelmúltban láttak napvilágot a gazdaságirányítási rendszer korszerűsítéséről szóló minisztertanácsi ren­deletek. Érthető módon a bér- és keresetszabályozás mellett az árrendszer 1985-itől érvényes szabályait kí­séri megkülönböztetett figyelem. Hiszen az árak nem­csak mindennapi életünkben játszanak fontos szere­pet, hanem alapvetően meghatározzák a vállalatok gazdálkodását. A január elseje után érvénybe lépő változásokat csak akkor értékelhetjük reálisan, ha ismerjük a hosszú távú elképzeléseket. A mostani változás nem forduló- napos reform, hanem egy éveken keresztül húzódó fo­lyamat kezdeti szakasza, ennek hatásait lemérve hoz újabb intézkedéseket a kormány. Hosszú távon a cél már egyértelműen megfogalmazódott. A piac, a ver­seny erősítése a gazdasági hatékonyság emelésének eszköze, s ehhez olyan ármechanizmust kell kialakíta­ni, amely összeméri az itthon eladott árut a külföldivel, s lehetetlenné teszi, hogy versenyképtelen, túlságosan drága árut is lehessen adni. Am az árrendszer másik funkciója, hogy gátat szab­jon a'túlságosan gyors ütemű árnövekedésnek — ma­gyarán, érvényt kell szerezni a kormány antiinflációs politikájának is. Éppen ezért érvényben maradnak még a korábbi években bevezetett stabilizáló eszközök, pél­dául a hatósági árak aránya egyelőre nem csökken. (Ebbe a kategóriába tartoznak az ipari alapanyagok, alapvető fogyasztási cikkek stb.) Az áremelést féke­ző tényezők közé tartozik a tisztességtelen árról szóló minisztertanácsi rendelet is, amely csak kiegészí­ti a tisztességtelen gazdasági tevékenység tilalmát rög­zítő törvényt. Az árellenőrzés szigorodása, a súlyos szankciók alkalmazása — a szabályok megsértőivel szemben — arra készteti majd a gazdálkodókat, hogy ne a költségek automatikus áthidalásával, monopol­helyzetük kihasználásával, hanem jobb, hatékonyabb munkával próbálják bevételeiket növelni. Az egyik legfontosabb módosulás a kompetitiv, a külkereskedelmi árakhoz igazodó mechanizmusban kö­vetkezett be. Ebben a körben a korábbi években számtalan adminisztratív korlát gátolta az árak moz­gását, amely nem a valós piaci viszonyokat, hanem egy imitált piac mozgását tükrözte. Már ebben az évben feloldották ezeket a korlátokat a gazdálkodók 15 száza­lékánál, jövőre újabb 20—25 százalék kerül át a ver­senyár kategóriába. Ennek viszont feltétele, hogy itt­hon már működő piac értékelje az adott gazdálko­dók teljesítményét, s a kereslet-kínálati viszonyok is viszonylag kiegyensúlyozottak legyenek. A vállalatok pályázat útján kérhetik az „átminősítésüket”. Az árak a vámmal növelt import és az exportban elért árak kettős korlátja között mozoghatnak majd szabadon. Az építőiparban megmaradt a hatósági árak viszony­lag tág köre, de egyre nagyobb teret kell kapnia a ver­senytárgyalási rendszernek, ahol a vállalatok közvet­lenül mérhetik össze teljesítményüket, s a megren­delő a számára legkedvezőbb árat ajánlónak adhatja a megrendelést. Természetesen a piaci verseny ebben az ágazatban is csak akkor erősödhet meg, ha sikerül visszaszorítani szervezeti intézkedésekkel a nagy cé­gek monopolihelyzetét. Az ipari ágazatok mellett a mezőgazdaságban sem marad változatlanul az árak képzése. Ahogy az egész népgazdaságban, úgy itt is elsőrendű feladat a támo­gatások arányának csökkentése. A következő évek­ben ennek megfelelően fokozatosan megszűnik a holt munka ráfordításához adott állami támogatás — ma­gyarán a műtrágya és egyéb kemikáliák vásárlása az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek költségve­tését terheli majd teljes egészében. Ezzel párhuza­mosan leépítik, illetve a minimálisra csökkentik az élelmiszeripari és mezőgazdasági termékek vásárlásá­hoz nyújtott állami támogatást, s csak néhány alap­vető cikk árához járul majd hozzá a költségvetés. A harmadik lényeges eleme az új szabályozásnak, hogy egyre nagyobb teret kapnak a hatósági árak rová­sára a szabad árak. Ám éppen a már említett fontos gazdaságpolitikai cél. az életszínvonal védelme miatt e koncepció maradéktalan megvalósítása jó néhány évet vesz majd igénybe. A termelői ármechanizmus változása csak akkor hoz­hatja meg a kívánt hatást, ha a fogyasztói árképzés nem marad változatlanul. E két árnak együtt kell mozognia, hiszen csak így érzékelhetjük a valós ráfordítások nö­vekedését vagy éppen csökkenését. Az utóbbi évek­ben végbement változások kedvező alapot teremtenek arra, hogy ez megvalósuljon. De ehhez szükség lesz arra is, hogy a két ár közé beépült támogatási mecha­nizmus mind kisebb területre szoruljon vissza. A ter­vek szerint néhány év alatt a mostani szint felére csökken majd az ily módon adott állami támogatás. A preferencia eszöze pedig a két ár között lévő forgalmi adó lesz. A korábbi bonyolult szisztémát egy egysze­rűbb, mindössze négy adókulccsal számoló rendszer váltja föl. Az első O-százalékos körbe tartoznak majd az alapvető élelmiszerek, a gyermekáruk, az iskolasze­rek, egyes kulturális szolgáltatások, termékek stb, vagyis a fogyasztás szempontjából fontos cikkek. A következő 11 százalékos csoportba többek között a felnőttruházati cikkek kerülnek, s 22 százalékot — ez a harmadik kulcs — fizetnek majd az iparcikkek vá­sárlói. A legmagasabb adókulcs a luxuscikkeknek mi­nősülő termékekre vonatkozik, például a külföldi koz­metikumokra, autókra. LAKATOS MÁRIA ISKOLAKÖSTOLGATÚ (3. old.) HÉTRŐL — HÉTRE HÍRRŐL — HÍRRE (3. old.) Hetedik osztályosok az egyik makettnél RESTAURÁTOROK (5. old.) h£t végi beszélgetés (6. old.) MÚLTÚNKBÓL (6. old.)

Next

/
Thumbnails
Contents