Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1984-12-01 / 282. szám
1984. december 1. Képújság ii Szovjet portrék a Műcsarnokban A művészek magukról és egymásról Sokéves hagyomány, hogy november 7-e tiszteletére szovjet képzőművészeti kiállítás nyílik hazánkban. Az idén a Műcsarnokban és Szekszárdon láthatunk érdekes válogatást szovjet művekből. A Műcsarnokban Művészek magukról és egymásról címmel a 40. velencei biennálé szovjet anyagából, Szekszárdon — mint arról korábban beszámoltunk — fiatal szovjet festők alkotásaiból rendeztek kiállítást. A műcsarnokbeli bemutatón — mint a cím is ígéri — portrék, önarcképek sorakoznak a falakon. Művészek vallanak önmagukról, kollégáikról, családjukról, barátaikról. De a vásznak ennél sokkal többet árulnak el. Hiszen ezek a portrék nemcsak az ábrázolt személyek pontos művészi megjelenítései. Emberábrázolások — mély őszinteséggel feltárt személyiség-jegyekkel, emberi dilemmák ábrázolásával, gondok és örömök kifejezésével. Túl is lépnek az egyéni jellegzetességeken, társadalmi méretűvé válnak a művészi alkotások. „A képek alkotóival együtt feltesszük a kérdést — írja előszavában Vlagyimir Gor- jainov, a Szovjet Képzőművészek Szövetségének titkára, a 40. velencei biennálé szovjet pavilonjának kormánybiztosa —, milyen is a mai művészet! Hol a helye a társadalomban, milyen szerepet játszik a társadalmi folyamatokban? A kérdésre adott felelet meghatározza végsősoron a vizuális kultúra további útját is. Természetesen elsősorban a művészeknek kell megadniuk a választ. A feleletet maguk a művek rejtik, amelyek feltárják előttünk a társadalom és az egyén kapcsolatát. Talán az önarckép az a műfaj, amely a legjobban megfelel a témának, mert ez tárja fel legmélyebben és legőszintébben a művész belső világát, az alkotás lényegéről vallott nézeteit. Az önarckép a legalkalmasabb az egyéni és egyúttal közösségi problémákat feltáró képi kifejezésre. Ez a feladat határozta meg a kiállítás jellegét: önarcképeket és művészportrékat mutat be; más szóval olyan kollektív „önarcképet”, amely a művészeknek mind alkotói, mind erkölcsi-társadalmi törekvéseit kifejezi”. A negyvenhárom műalkotás, amelyet itt kiállítottak, a 60-as, 70-es években fellépő fiatal nemzedék vallomása. Stílusban, megformálásban sokszínű, változatos módon. Vannak klasszikusan értelmezett portrék és önarcképek, mint Pavel Blud- nov, Vaszilij Sulzsenko, Ba- ruzsan Vardanj an és Robert Elibekjan artisztikus festményei. A realista hagyományokat, a fotorealista megjelenítést választják: Tatjana Nazarenko, Tatjana Ci- galj, Jelena Romanova, Mihail Gurvics és mások. Az ikonok világát idézik Gen- nagyij Muznyikov vagy Olga Bulgakova átszellemült, átlényegült képei. Expresszív hatásúak az örmény Alexandr Grigorján vásznai, a szürrealizmus stílusjegyeit véljük felfedezni Natalja Pasükova és Alexandr Szit- nyikov művein. (Kádár) Alekszandr Szltpylkov: Női arckép (O. Bulgakova portréja) Tatjana Nazarenko: Fiatal művészek lemutatjuk a Balázs Bála Stúdiót Jelenet Schiffer Pál Hosszú futásodra... című filmjéből A Balázs Béla Stúdió legújabb filmje a Jégkrém balett A Balázs Béla Stúdió 1964 óta tartja nyitva kapuját a pályakezdő, fiatal filmes nemzedék előtt. Valójában, már évekkel korábban is működött egy félhivatalos klub, ahol az ifjú alkotók megvitathatták a frissiben elkészült filmjeiket. Az ötletet is ez a klub sugallta: hozzák létre a fiatalok szárnypróbálgatásait elősegítő, lehetőséget kínáló állandó stúdiót. Így született meg a Balázs Béla Stúdió. Alapító tagjai voltak Máriássy Judit, Elek Judit, Gábor Pál, Gyöm- gyössy Imre, Rózsa János, Huszárik Zoltán, Kardos Ferenc, Kézdy Kovács Sándor, Tóth János, Novák Márk és Gál István. Ma már jól csengő nevek a filmszakmában. — A fiatal rendezők, vagy operatőrök nem, vagy csak nehezen kapták meg az első megbízatásaikat. A mi stúdiónk viszont lehetőséget kínált az önálló munkához — mondja a Balázs Béla Stúdió titkára, Pintér Judit, akit a Pasaréten lévő filmgyárban kerestünk meg, hogy képet kapjunk az elmúlt évek munkájáról és a jelen lehetőségeiről. A Lumumba utcai filmgyárban alakult meg, és indult útjára az első csoport. — Már az indulás is felkeltette a szakma figyelmét — folytatja Pintér Judit. — Hiszen Szabó István Te és én, Sára Sándor Cigányok című filmje San Franciscóban, illetve Lipcsében fesztiváldíjat nyertek. A Te és én később még egy nagydíjat kapott Franciaországban. Ezek voltak ez első nemzedék kiemelkedő alkotásai. A csoport akkoriban még nem rendelkezett közös programmal, csupán az együttműködés szükségessége, a közös alkotóműhely inspirálta őket. Huszonhat fiatalember szövetkezett egy közös gondolat jegyében. Hős korszak volt! Lírai hangvételű filmeket vagy dokumentumfilmeket készítettek. — Azóta bizonyára többen tartoznak a stúdióhoz. — Ez jelentette a legnagyobb problémát. A főiskoláról kikerülők automatikusan nálunk keresték lehetőségeiket, tagok lettek, de jöttek hozzánk idősebb filmesek is. Az útkeresés ideje volt! A stúdió létszáma felduzzadt ötven főre. Az volt a baj, hogy évente mindössze 5—6 film elkészítésére vállalkozhattunk. — Jött a következő „ba- lázsbélás” nemzedék. — Igen, de öt-hat év múltán már jobb helyzetben volt az új nemzedék (Szomjas György, Gazdag Gyula vagy Kosa Ferenc). Az ő nevükhöz már újabb korszak kapcsolódik: tudományosan megalapozott szociológiai iskola, ök már konkrét program szerint dolgoztak. A cinema verite módszereivel az élet közvetlen fényképezésére vállalkoztak. Legérdekesebb alkotásaik között olyan filmek találhatók, mint Schiffer Pál Hosszú futásodra mindig számíthatunk vagy Huszárik Zoltán Elégia című munkája. — Az akkori fiatal filmesek több irányba próbáltak kitörni. A legjellemzőbb vonulatuk a doku- mentarista irányzat. Ez folytatódik ma is Dárday, Sza- lay, Vitézy. dokumentum- filmjeiben. — Milyen filmeket forgatnak ma? — A hetvenes évektől dokumentumfilmeket, kisjátékfilmeket és egyre inkább kísérleti jellegű filmeket készítenek munkatársaink. — Kik lehetnek a stúdió tagjai? — A Színház és Filmművészeti Főiskola valameny- nyi hallgatója már negyedéves korában dolgozhat a stúdióban. Azok is csatlakozhatnak hozzánk, akiknek nincs főiskolai végzettségük, persze, ha már előzőleg valahol bizonyították rátermettségüket. Jelenleg nyolcvan tagunk van, köztük 58 hivatásos rendező vagy opeMŰVÉSZET rátör. A többiek más pályákról, területekről érkeztek. — Hány filmet készítenek évente ? — Sajnos, ma sem jobb a helyzet, mint induláskor. Évi 6—8 film forgatására vállalkozhatunk legfeljebb. Az idei pénzkeretünket már szétosztottuk, körülbelül nyolc kisfilmre volt elég. — Minden elkészült film bemutatásra kerül? — A leforgatott munkákat levetítik a tagság előtt, és közösen megvitatják. Persze vannak filmek, amelyeket nem fejeznek be, főleg mert forgatás közben elfogy a pénz. Megpróbálunk ilyenkor segíteni, de ez nem minden esetben sikerül. Filmrendezőink többnyire elnézőek egymás munkáival szemben, ez a vitákon derül ki. Ami a bemutatást illeti, sajnos ma sincs kapcsolatunk a MOKÉP-pel, s a fiatal rendezők munkáit legfeljebb a filmklubokban vetítik. — A „balázsbélások” olykor külföldön is sikereket aratnak. — Ez igaz. Gyakran látogatnak el hozzánk külföldi filmesek is, hogy megnézzék legújabb termésünket. Stúdiósaink szép számmal hoznak haza díjakat a különböző rövidfilm-fesztiválokról is. Az utóbbi esztendőkben nyolc-tíz kisfilmünket vetítették, illetve vetítik jelenleg is Londonban, Birminghamben, Belgrádban. — Hogyan fogalmazhatnánk meg ennyi év fennállása és működése után a Balázs Béla Stúdió helyzetét? — Általában gazdasági nehézségek jellemzik helyzetünket, de ennek ellenére minden évben születik egykét jó film. Nincsenek nálunk nagy törések, hullámhegyek vagy hullámvölgyek. Hogy segítsünk magunkon, mi is kooperációs lehetőségek után kutatunk, és úgy tűnik, erre nyílik is mód. SZÉMANN BÉLA Gyöngyös új látnivalója A városi rangját idén immár 650 esztendeje viselő Gyöngyös új helytörténeti kiállítással gazdagodott a nemzetközi hírű Mátra Múzeumiban. A múzeum földszinti épületszárnyának helyiségeiben az érdeklődők mindenekelőtt megismerkedhetnek a legrégebbi emlékekkel, a vén sírokból előkerült különféle tárgyakkal, a legendás Bene- várban az utóbbi időkben végzett ásatások leleteivel. A régi, klasszicista kastélyépület teljesen felújított és a gyűjteményhez illően berendezett helyiségeiben élményt jelent a -történelmi borvidéken kialakult sajátos életforma megjelenítése is. Nem kevésbé maradandó a látogatók számára a céhrendszer igen szemléletes visszaidézése, vagy az egykoron messze földön híres fazekasság szerszámainak, remekeinek megtekintése sem. Féltett kincse a bemutatónak a néhány éve előkerült Kossuth drép, amelyet a hajdani kormányzó idős korában készített egy elfelejtett mester, SzObolya Mihály. Tiszteletet parancsotok a város változatos történelmének 1918—19-es fejezeteit elénk táró részletek. Gyón! Gyula Az ezredik előadás Ezredik előadását tartotta vagy másfél hete a Budapesti Multimedea Stúdió, a kontinens eddig egyetlen kizárólag lézerhatásra teremtett színháza. — Mit jelent ez az ezer előadás? A kérdés nem a nézőtömegre vonatkozik, — mellesleg a nézőtábor sem lekicsinylendő, hiszen mintegy háromszázezer ember látta a lézerszínház előadásait. De mit jelent ez az ezer előadás a művészek időszámítása szerint, az istenség- fantomok helyett már a görögök óta -emberközpontú színi játék történetében? A lézerszínházban a fények és hangok újféle találkozásában hogyan lelünk embervol- tunknak valamilyen tükrére? A "Válasz talán a szemiotika, a jeltudomány segítségével fogalma zható meg. Hiszen a gondolat ember és művészet között jelekben áramlik. A művészetben jelek hozzák él az a-lkot-ó üzenetét a közönségnek, olvasónak, nézőnek, hallgatónak, a-hogy a mindennapok sodrában is azok hozzák. Fekete szalagot tűzünk a kaíbát- g-allérra, és a mindennapok sodrában Európa legtöbb országának járókelői tudják: gyászolunk. A művészetek jelrendszere finomabb húrokon szól belső világunkhoz. Leütünk egy hangot a zongorán, visszhangzik valami bennünk, egy hang emléke talán. Mindjárt utána leütünk egy másik hangot és melléjük, érzékeljük -a két hang távolságát, a második dimenziót. A hangok a művészeti hatásílélektan áttételes, finom útjain úgy haladnak, hogy találkozzanak belső képalkotó tehetségünkkel, s a zene így kelt nemcsak hlangot — hanem képet is. Minden jó jelrendszer belső látásunk felé nyúlik. Ezt a nagy varázslatot a tudomány csak leírni képes, de érzékletesen visszaadni — nem! A -művészet után a szemiotika, a jeltudomány i-s csak jó hátul ballag. Mivel a művészet a maga érzékletes gondolataival, jelrendszerével néha évezredekkel előbb fogai,miazlta meg azt, amit a tudomány csak egy vagy fél évszázada öntött szavakba, ödipüsz király drámája és a Freud leírta ödipusz-komplexum közötti kétezer év, — csak egy példa a -sok közül. A technika, a lézer azonban sokat emelhet a művészeti hatáson, különösen a színházban. Hiszen jobb színházi társulatok világszerte próbálkoznak azzal, hogy szavak helyett, vagy mellett másféle jelrendszerrel is éljen, hasson a dráma. Ebbe a törekvésbe hozta el a technika a multimedeá-t, a lézert, amit színházművészeti a-l-apforrásként a kontinensen egyedül a Budapesti Planetárium Multimedea Stúdiója valósított meg, immár tizenkét műnek összesen ezer előadásával. A magyar színházi közönség nagyobbik tömege persze még nem látta, csak ezután barátkozik meg majd vele, s ezután érzi meg a lézer művészeti erejét. De a Lézernek ez a képessége szinte végtelennek tűnik, mint az álom. A sugarak találkozásai, visz- szaverödései végesincs játékokra képesek, következésül érzésfelkeltő erejük, attól ■ped-ig gondolathordozó képességük is nagy erejű. Kifejezők lesznek majd veretes gondolatoknak, és lesz maj-d multimedea-hac-acáré is. Amilyen a bóvli és az igazgyöngy örök párharca. De van. Vele a technika ismét gondolathordozó lehet, mint a rádió, magnó, tévé, hanglemez lett. Magyarországon sok művészeti intézmény, vagy társulás többféle színházi előadásban igyekszik alkalmazni. Mert a Multimedea Stúdió merész vállalkozása, Beethoven III. szimfóniájának előadása november 22-én este, meg a korábbi háromszázezer néző — mind a technika és a művészet újabb szerencsés találkozását jelzi. Földessy Dénes
