Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-13 / 266. szám

1984. november 13. 'rlÉPÜJSÁG 3 Iskola kóstolgató A mi sulink: az ötötös „Vásárija" a nagy vásárban Tenyészállat-bemutató és -vásár Szekszárdin A Hungahib Sertéstermelési Rendszer hatvannapos mala­cai — Az első nap, amikor be­léptem a kapun, elcsodál­koztam, mekkora ez az isko­la — mondja a harmadikos, nőiruha-készítő szakmát ta­nuló Nagy Piroska. — Gyün­kön jártam általános iskolá­ba, jó négyes átlaggal jelent­keztem erre a divatszakmá­ra. Akkor is többszörös volt, és gondolom, hogy ezután is többszörös lesz a túljelentke­zés. Igaz, én akkor nem gon­doltam erre, csak azt tud­tam, hogy varrónő szeretnék lenni. Most már az is leszek, pár hónap múlva szakmun­kásvizsgázom és elbúcsúzom ettől az iskalától is. — Ügy hívjuk: az ötötös. Azért mert 505-ös Ady Endre Szakmunkásképző Intézet. És az ötszázötös helyett mondjuk az ötötöst, ez jobban is hang­zik, meg hát milyenek a di­ákok ; mindent szeretnek be­cézni. — Azt természetesen csak később tudtam meg, hogy ide Szekszárdra töb mint 1900-an járnak tanulni és általában harminc szakmában képez­nek itt fiatalokat, adnak szakmát, talán hivatást is. Ezt a sok gyereket 143 peda­gógus próbálja eligazítani a tanulnivaló' és az élet dolgai­ban. A tanműhelyben hat- száz gyerek — főleg elsősök — tanulják a szakma alapja­it, a kollégiumban, amely 450 személyes, most kicsit zsú­A szakmai fejlesztés gyor­sítására, a tudományos ered­mények mielőbbi bevezeté­sének segítésére a MÉM-ben megalakult a kutatási-fej­lesztési tanács. Feladata a mezőgazdasági és az élelme­zésügyi ágazat kutatási és fejlesztési koncepciójának megalapozása, továbbá az ágazatok kiemelt fejlesztési céljainak támogatása. A ta­nács egyúttal javaslatot tesz a műszaki fejlesztési alap felhasználósára, és figyelem­mel kíséri az elért eredmé­nyeket. A MÉM egyre több tudo­mányos és fejlesztő program megvalósítását ösztönzi pá­lyázati úton. A meghatározott összegek és támogatási fel­tételek elnyeréséért verse­nyeztetik a kutatóhelyeket, foltság van, mert ide is elért a demográfiai hullám, és 510- en vagyunk. — A mi sulink jó közös­ség. Nemcsak a szakmatanu­lás, hanem ezernyi más is köti ide az embert. Ha jól meggondoljuk, akkor itt a városözpantban van egy di­ákváros, egy kulturális köz­pont. Nem akarok dicsekedni, de a 25 ezres könyvtárunkat megirigyelhetné sok iskola. — Aki akarja, megtalálhat­ja itt a hobbiűzés minden fajtáját. Én rádióriporterked- tem. Van stúdiónk, aktu­ális kérdésekről készítünk ri­portokat. olyanokat, ami a fiataloknak szól, az ő problé­májukat feszegeti. Van aki számítógéppel ismerkedik, van aki sportol... — Miért szeretem az öt­ötöst? Nem is tudom igazán megmondani. Olyan jó meg­védeni. Ezt úgy értem, hogy a diákok között van cikizés: na, ti ötötösök, mondják a többiek. Persze mi sem ma­radunk adósok, megvédjük az iskolát. — Diáknak lenni nem könnyű. Sajnos nálunk is sok a lemorzsolódás. Tavaly több mint öt százalék volt. Azt gondolták, hogy itt nem kell tanulni. Tévedtek, sokan tévednek. A legtöbb gond a közismereti tantárgyakkal van: a történelemmel, a ma­gyar irodalommal. Lehet, illetve a felhasználó gazda­ságokat, vállalatokat. A kö­vetkező években az eddigiinéi nagyobb számú pályázatot írnak ki, és ezek elbírálásá­ban is szerepet vállal az újonnan alakult tanács. Az első ilyen pályázat köz­ponti forrásból összesen száz­millió'forint támogatást he­lyezett kilátásba az úgyneve­zett biomassza-fejlesztésben résztvevők, illetve a mező- gazdasági kisgép-fejlesztők számára. A beérkezett pályá­zatok alapján a tanács jelöl­te ki az arra legérdemesebb­nek ítélt kutatóhelyeket, fej­lesztő és termelő vállalatokat. A teljes összeget az Agrár In­novációs Társaság bevonásá­val osztották szét, A program keretében megkezdődött az átfogó szakmai munka. hogy a közvélemény a hibás: azt mondják, hogy a mun­kásember csak a szakmáját tanulja meg. Lehet belőle jó esztergályos, ha nem tudja mikor volt a mohácsi vész, vagy ki volt Radnóti Miklós. — A többiek félelőssége is, hogy minél előbb rájöjjenek az idejáró fiatalok: minden tantárgy fontos. Nemcsak a szakmai, hanem azok is, ame­lyek az általános műveltsé­get adják. Az osztályközössé­gek — van ilyen, ha nem is hi­szik — tehetnek sokat. Azt kel. lene mindenkivel megértetni, hogy a szakmunkásvizsgával nem fejeződött be az élet, utána is kell tanulni. A te­hetséges embernek feltétle­nül tovább kell tanulnia, ké­peznie magát... —Most olyan jó harmadi­kosként visszagondolni ezek­re az évekre. Mert ebben az iskolában váltunk felnőtté. Itt értek bennünket az első ku­darcok és a sikerek is. Gon­dolom — én így vagyok vele — mindenkinek, aki ide járt három évig, egy életre meg­határozó élményt nyújtott az ötötös. — Mit mondjak még? Ne-, kém ez az iskola sok önálló­ságot adott, felnőtté váltam, ezért az én iskolám az öt­ötös. Büszke vagyok rá... H. J. — G. K. A Kőolajkutató Vállalat szegedi bányászati üzemének dolgozói a párt közelgő kongresszusa és hazánk fel- szabadulásának tiszteletére indított munkaversenyben 92 százalékra teljesítették éves tervüket az év első tíz hó­napjában. Ezzel megszerzett időelőnyük lehetővé teszi, hogy a tanácsok megrende­lésére még az idén Hódme­zővásárhelyen és a tervek szerint másutt is új termál- kutakat mélyítsenek. Fellen­dült az újítómozgalom: a dolgozók- ésszerűsítései eddig 3 millió forint hasznot ered­ményeztek. Az újítások többségével importot takarí­tottak meg. A Vosztok elnevezésű, 30 ta­gú fúróbrigád országos csúcs megdöntését vállalta. Céljuk, hogy 1984. április 4. és 1985. április 4. között összesen 40 000 métert fúrjanak le a föld mélyébe. Ennyit még egy fúróbrigád sem teljesí­tett egy év alatt hazánkban. Vállalásukat jó szervező munkával Időarányosan tel­jesítik. A szokásosnál rövi- debb idő alatt telepítik át berendezéseiket az egyik fú­rási pontról a másikra. Leg­utóbb két 2000 méter mély­ségű kutat az előirányzott 31 nap helyett 23 nap alatt ké­szítettek el Algyő térségé­ben. (MTI) Novembert meghazudtoló vasárnap reggel volt, és a szekszárdi vásártérre egyre- másra érkeztek a lovas kocsik, teher- és személyautók, a gyalogosok. Reggel hét óra után már kialakultak a stan­dok, kipakolták kínálásra és eladásra szánt áruikat a vá­sározók. Milyen vásár az, ahol tem terjeng pecsenye- és Ikol- bászíillat, ahol nem forralják a bort, és nem sivalkodnak a malacok?! A korai nyüzsgésre itt alig győzte az ember kap­kodni a fejét, mert ezen az országos állat- és kirakodó- vásáron volt mit figyelni és észrevenni. Eladók járták a sorokat a vevők közé vegyül­ve, — igazodni akartak egy­más áraihoz —, nézelődők és ismerősök álltak meg egy- egy szóra időnként. Szekerekhez kötött lovak, szekereken szállított állatok, óvatosan tülkölő autók érkez­tek szépen sorban. Kis vásár, kis forgatag, nagy vásár, nagy forgatag ... A mostani, nyolc óra körül valahol a kettő kö­zött kapna helyet, de a gya­korlott vásárlátogatók szerint csak később jön még a sűrű­je. De már így is vagyunk szép számmal. Mindenki kör­bejár, ismerkedik a kínálat­tal, keresi a neki leginkább megfelelő árut, árban és mi­nőségben egyaránt. Jókedvű árus rikkancsko- dik, — toliseprűt ajánl anyós- csiklandozásra, mellette ka­bátokat válogatnak, följebb a bútoroknák akad szemlélője. A büfék és sütödék körül nagy a zsongás, — máris igazi a vásárhangulat. Árul­nak itt hordót és használt ru­hát, malacot és Zsigulit, lánc­fűrészt és kékfestőt, lószer­számot és nyalókát, és ki tud­ja. mi mindent. Ennék a vásárnak mégis van egy igazi érdekessége, újdonsága. Amire eddig még nem volt példa, közvetlenül az autóvásár mögötti terüle­ten egy lakókocsi áll, és mel­lette sorban, szép rendben felállított kerítéssor hívja fel magára a figyelmet. Szép­számú érdeklődő álldogál, sé­tál és beszélget körülötte, szemléli és mustrálgatja azt a sertésállományt, amelyet a tenyészállat-bemutatóra és -vásárra hoztak. A Szekszár­di Húsipari Vállalat, a Hun- gahib Sertéstermelési Rend­szer, az Állattenyésztő Válla­lat és az ISV közösen szer­vezte a bemutatót és vásárt. Tolna megyében a hízóser­tés-állomány már elérte azt a mennyiséget, ami a húsipar vágókapacitását leköti, így gondot lehet — és kell is — fordítani a minőség javításá­ra lis. A cél az. hogy a ház­táji gazdaságokban mielőbb elterjedjen, kialakuljon egy olyan állomány, amely meg­felelő húsminőséget, export­képes árut ad. Évek óta jól működik a tenyészkoca-kihe- lyezési akció, mely a kister­melők tetszését is megnyerte. Emellett egy új próbálkozás is mutatja eredményeit, mely a meglévő zugkanok leváltá­sát célozza. (A közelmúltban hírt adtunk róla.) A mai te­nyészállat-bemutatóra és -vá­sárra a húsipari vállalat, a rendszergazdák, és azok a szövetkezetek hozták el iva­dékvizsgált, köztenyésztésre alkalmas, származási lappal ellátott sertéseiket, melyek tenyésztéssel foglalkoznak, így a három sertéstenyésztési rendszer és partnergazdasá­gaik összesen több múlt hat­van tenyészállatot mutattak be és kínáltak eladásra, a Hungahib Sertéstenyésztési Rendszer képviseletében a Szentlőrinci Űttörő Téesz, a Püspökhatvani Galga Völgye téesz. a Hosszúhegyi Mező- gazdasági Kombinát, vala­mint a Városföldi Állami Gazdaság jött el Szekszárdra. Az Állattenyésztési Vállalat részéről a tamási Béke ter­melőszövetkezet, a Szentlőrin­ci Állami Gazdaság és a Dal- mandi Mezőgazdasági Kombi­nát képviseltette magát. Az ISV decsi, jánossamorjai és nagybaj omi tenyésztői is be­mutatkoztak. Délelőtt fél tízkor az állo­mánynak több mint 60 száza­léka már gazdára talált. Nagy volt az érdeklődés, és a papír­munkára berendezett la­kókocsiban alig győzték a vállalatok képviselői a szer­ződéseket írni. Sokan kinn­rekedtek, de addig is néze­lődtek, hiszen volt mit. A Herceghalmi Kísérleti Gaz­daság önetetőket, orrfogót, takarmánykiegészítőket, fiaz- tató és malacnevelő kutricá- kat állított ki. Igyekeztek a régi berendezések hibáit ki­küszöbölni, így a kétféle állí­tási lehetőséggel rendelkező kocaszorító és a műanyag- padozatos — jó hőérzetet kel­tő, a kocát is elbíró — ter­mékek sikeresek voltak. Az árakról már megoszlottak a vélemények. A fiaztató 12 600. a malacnevelő pedig 8800 forintba került. Prospektusok és a vállalatok szakemberei segítették az eligazodást. A kistermelő az egyik legjobb közgazdász az országban, — hangzott el a vélemény —, így állítják, hogy nem kell őket félteni, tudják, mi a jó nekik. Ami pedig nekik jó, az jó a népgazdaságnak is. Bátai János kajdacsi kis­termelő már nyugdíjas, de nem tudja elvisélni, hogy az ól üres legyen, így vett egy tenyészállatot. — „Itt mind­nek gazdája lesz. mert jó ál­lomány. A lapály fajtám el- korcsosult, tisztát akarok te­nyészteni. Az ára reális. Ha fiatalabb lennék, most neki­látnék nagyban gazdálkodni” — mondja, kezében a szerző­déssel. Lélegzetvételnyi szünetet tart Eördögh Attila, a húsipa­ri vállalat termelésfejlesztési csoportvezetője, és a követ­kezőket mondja: — Ezt az akciót negyedévenként kíván­juk megismételni, és tervez­zük, hogy Tamásiban is tar­tunk bemutatót, vásárt. Olyat akarunk produkálni közösen, amire a kistermelő is fel­kapja a fejét. Már intézkedé­sek történtek, hogy egész évre kiterjedően kifizessék az egy forint felárat, a pigmentmen­tes és megfelelő hibridkonst­rukciójú sertésekre. A to­vábbiakban is szeretnénk el­látni tenyészsüldőkkel és ka­nokkal a kistermelőket. Továbbra is nagy az érdek­lődés: német lapály süldőhöz választottak kant. próbálgat­ják az orrfogót, nézik a mala­cokat is. Csopák Mihály szed- íresi kistermelő tíz anyával dolgozik, a kanja elneheze­dett, így egy észt lapály kant vásárolt. így nyilatkozott: — Jó malacokat, piaci malacokat akarok tenyészteni. Mindenki húzódozik a tarka malacok­tól, csak a kese kell, de ez nem így lesz, — egyelőre — mert a húsipar átveszi a tarkát is, de a fehér előnyei már mutatkoznak. A tarkán, úgy látom, jobban fog a ta­karmány, de ha drágább lesz a takarmány, biztos sokan abbahagyják. Fantázia min­denesetre van benne. Jó ez a próbálkozás, csak idő kell, mire kifutja magát. Azt mondják az emberek, első próbálkozásnak jó ez a mostani bemutató és kiállí­tás, de több is kell (lesz is) meg nagyobb is. A húsipari vállalat és a termelési rend­szerek és partnergazdaságaik közös akciója az első alka­lommal mégis igazi „vásár­fiával” szolgált az érdeklő­dőknek és vevőknek. A mi­nőségi hústermelésé a jövő, — és ehhez adtak a szakem­berek segítséget, amit a kis­termelők el is fogadtak. SZABÓ SÁNDOR Fotó: KAPFINGER ANDRÁS Ifi eljárás Nagy mennyiségű kemény­fémhulladék újbóli haszno­sítására dolgoztak ki eljárást a Vasipari Kutató és Fejlesz­tő Vállalat és a Villamosipari Kutatóintézet szakemberei. A különleges eljárással a ke­ményfémből készült, elhasz­nálódott szerszámokat, alkat­részeket — amelyeket eddig igen gyenge hatásfokkal öt­vöző anyagként hasznosítot­tak — tökéletesen porítható- vá, törhetővé tehetik. Az így nyert apró, szemcsés anya­gokat újabb szerszámok gyártásához használhatják föl, emellett — úgynevezett szóróporként — gyorsan ko­pó hengereket, alkatrészeket vonhatnak be vele, jelentő­sen megnövelve azok élettar­tamát. A süldők hátán a csíkok és keresztek már az új gazdát jelentik A szekszárdi 505-ös szakmunkásképző Kutatási-fejlesztési tanács alakult a MÉM-ben Olajbányászok munkasikerei

Next

/
Thumbnails
Contents