Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-11 / 265. szám

1984. november 11. 'ÍIÉPÜJSÁG 5 Életveszélyes tévedések A gomba ősidők ófcai ked­velt eledelünk. Nem is csoda, hiszen jó ízű és tápláló. Ha kedvező az időjárás, hazánk­ban is nagy mennyiségben terem. Különösen esőzések uitán tömegével lepi el az er­dők talaját. A gombaszedők örömére szezonja is hosszú. Ez van a mérleg egyik serpenyőjében. Ám a másikait — értelmetle­nül kioltott emberéletek ter­helik ! Értelmetlenül? Inkább — felelőtlenül! Mert a gyilkos galóca is értelmetlen, ha nem szedjük le, nem fogyasztjuk el. Általában mindig az a hi­bás, aki túlságosan bízik a szakértelmében ... Nagyon sokan áttétükkel, — vagy éppen szeretteik életé­vel — fizettek, amiént mel­lőzték a szakértői vizsgála­tolt! Vannak, akik — még ma is — régi, többnyire tévhiten alapuló „vizsgálati módsze­rekkel” igyekeznek fölismer­ni a mérges gombákat. Hisz­nek benne, hogy a mérges fajták rossz szagúak, vagy ia szánük riasztó. Hisznek ab­ban, hogyha eltörik, a tö­rés helyén megfeketedik, vagy megkékül. Vannak, akik arra esküsznek, hogy a mér­ges gomba főzőlevében az ezüst megfeketedik. Nos, mindez — babona! Méghozzá — annak is a leg­veszélyesebb fajtái közül va­ló. Ugyanígy életveszélyes az „állatpróbában” megbízni! Eszerint, ha a háziállat nem pusztul el tőle, az ember is nyugodtan megeheti. Továb­bá az sem igaz, hogy — akár többszöri — forrázás után mindenféle gomba veszély nélkül fogyasztható. Bizonyos gombák, gomba­csoportok esetében némely régi felismerés valóban meg­állja a helyét. A bökkenő ott van, hogy épp legveszélye­sebb ellenségünkre, a gyilkos galócára nem érvényes egyik sem! Méreganyagát nem old­ja ki a forró víz, nem feke­títi meg az ezüst kantat és ha meggondoljuk, hogy az állatok emésztőrendszere je­lentősen eltér az emberétől!, — az állatpróba eredményé­ben sem bízhatunk. Mit tegyünk tehát? A mér­gezés megelőzése érdekében: csak ellenőrzött gombát sza­bad vásárolni! Ez egyébként nem különösebben nehéz fel­adat, hiszen iaz ország min­den nagyobb piacán, vásár- csarnokában hivatásos gom­bavizsgáló ellenőrzi az áru­sítandó tételeket. Házalótól, zugárüstól ne vásároljunk! Saját szedésű gombát pedig — kizárólag — vizsgázott szakértő véleménye alapján fogyasszunk. Gombás ételit, miután könnyen romlik, még hűtő­ben se tároljunk. Legjobb, — egyben legbiztosabb —, ha frissen fogyasztjuk el! Ilyes­fajta étel után pedig, ha va­laki rosszullétet, fefájást, gyomorgörcsöket észlel, gya­núsítsa a gombát! És biztos, ami bizitos, azonnal orvost kell hívni. Az ilyenkor rendkívüli fon­tos, gyors laboratóriumi diag­nózis felállítását elősegíti, ha iá fogyasztott gomba maradé­kát az orvos rendelkezésére tudjuk bocsátani. Az ismertetett tanácsokat saját érdekünkben érdemes megfogadni. A legbiztosabb „ellenméreg” ugyanis: a, meg­előzés. Albrecht Gyula Együtt játszani A gyermekek megajándé­kozásának a legkönnyebb ré­sze a vásárlás. Az ajándék átadásakor számos szülő nyomban learatja a sikert, s aztán úgy gondoltja, több tennivalója nincs is. Pedig csak ezután következne az igazi ajándék: a játékszer felavatásai, az első közös já­ték a gyerekkel! Csakhogy az utóbbi nem mindig követi az ajándék átadásának ünnepé­lyes aktusát. Vagy azért, mert ez már időigényes és fáradságos volna, vagy azért, mert a szülők többsége meg van győződve arról, hogy a gyerek — lévén „főfoglalko­zású játszó” — feltehetően tudja, miként kell használni a játékokat. Olykor képesek még megsértődni is, ha lát­ják, hogy gyermekük ott tét­lenkedik, unatkozik az új­donsült!, pompás játékok mel­lett. Talán fel sem merül bennük ia gondolat, hogy kis­gyermekük nem tud mit kez­deni az ajándékkal és nem gondolnak arra sem, hogy reájuk vár ia feladat, erre megtanítani őket. Különösen egy-egy bonyolultabb játék­szer átnyújltása után nem ár­tana, ha lleülnének a gyerek mellé és segítenének neki. A szabályoknak, ia játék­szer használatának az elma- gyarázása azonban nem je­lentheti a kisgyermek kiok­tatását! Ha pedig tanácsta­lansága láttán netán még ügyetlennek is nézik őt szü­lei, csupán azt érhetik el, hogy megutáltatják vele a szép ajándék ót. Ha a gyerekeket afelől kérdezzük, hogyan játszanak velük otthon, bizony elég si­vár kép tárul elénk. A szü­lők egy része még a közös játékot is kizárólagosan ne­velői célra használja fel, s noha jószándékkal, de ráerő­szakolja a gyerekre saját el­képzeléseit, meggátolva ezzel .a gyermek spontaneitását, letöri alkotó kedvét. Nem a gyerek helyett, hanem vele kell játszaniuk — ezt kéne megérezniük. A „nonstop ne­velő” szülő örökösen magya­ráz, minden játékot ő akar kézbefogni, mindenit ő akar kipróbálni, ám ezzel akarat­lanul is kedvét szegi a gye­reknek. Nem beszélve arról, hogy egy idő után az ilyen mindentudó, sőt mindent jobban tudó szülő terhessé válik aj gyerek számára, akar dáüjyává felszabadult, öröm­teli játékának. A másik véglet a „testben közel — lélekben távol” szü­lőtípus. Ö az, aki gyermeke minden kérdésére válaszol, mindig vet egy futó pillan­tást a „műalkotásra”, ám gondolatai máshol járnak, igazából nem is érdekli, mi­vel foglalkozik kisfia, kis­lányai. A gyermek természe­tesen mindig csalhatatlanul megérzi a felszínes érdeklő­dést; bizalma, amellyel mint­egy visszaajándékozni kíván­ta ia szülőt, megcsappan, vé­gül lemond a közös élmény édességéről, s hátat fordít a felnőtteknek. De mindez még mindig job annál, mint amikor a szülő tehernek, zaklatásnak érzi gyermeke kérdéseit, ab­beli igyekezetét, hogy bevon­ja őt a közös játékba. A szü­lők nagy része ugyanis saj­nálatos módon, egészen egy­szerűen elzavarja magától a gyereket, munkájára, elfog­laltságára, gondjaira hivatko­zik. Nem csoda, ha a gye­rek ilyenkor elkedvetlenedik, szomorúan eloldailog és hozzá sem nyúl többé az undokká vált játékhoz, amelyben már semmi örömét nem leli. Nem árt erre is gondolniuk azok­nak a szülőknek, akik foly­vást amiatt panaszkodnak, hogy a gyereknek otthon tenger játéka van, nem saj­nálnak tőle semmit, mégis örökösen nyakog, unatkozik, körülöttük lebzsel, s nem ér­tik, mi kellene még neki. ök kellenének neki, pontosan ők: anyu és apu! És csak azután a játékok tengere. Sok gyermek elbeszélése alapján már-már azt hihet­nénk, hogy maguk a felnőt­tek sem tudnak játszani. Szá­mos kisfiúnak és kislánynak az az egyetlen közös játék­élménye, hogy birkóznak egyet apuval, aki megdögö- nyözi őket, majd lihegve visszaküldi őkelt — játszani. Vagy talán méltóságukon alulinak érzik ezek az akro­bata hajlandóságú „apuk”, hogy leüljenek kisgyerekük­kel a szőnyegre? És még néhány megszívle­lendő dolog! A gyereknek a játék örömteli tevékenység — éppen ez a játék lényege.. Játszani nem kötelesség! Ne ültessük le hát játékai közé, felszólítva őt, hogy most játsszék, s ha elmélyülten szorgoskodik, ne dicsérjük, hogy „szépen játszottál”, „jó gyerek voltál”. A gyerek nem azért játszik, hogy laddig is békében hagyja a szüleit. Ellenben nem szabad szó nél­kül hagyniuk a gyermek al­kotásait, meg kell dicsérniük, ha örvendezve mutatja, mi­lyen magas tornyot épített, milyen szépen megfésülte a babáját. Gyakori, hogy a felnőttek nem értik, sőt megsértődnek amiatt, ha egy-egy ünnepi alkalomra adott ajándékot a gyerek az öröm első meg­nyilvánulásai után félreteszi és visszatér megszokott ked­venceihez. Tartsuk tisztelet­ben a gyermek saját élmé­nyeitől megszépített, megko­pott, régi társait. Hozzájuk fűződő hűséges ragaszkodása legalább olyan értékes tu­lajdonsága, mint az újdoság iránti lelkesedése. Nem biztos, hogy a ieg- mutatósabb játék a legked­vesebb a gyermek számára! Még kevesebb örömeit szerez és még kevésbé töltheti be feladatát a polcon díszelgő játékszér! Ne féltsük a játé­kot a gyermektől még akkor sem, ha dobálja, szétszedi, ki­belezi. A játéknak éppen az az egyik célja, hogy kielégít­se a kisgyerek kíváncsiságát, módot nyújtson kitapasztal­nia, mi mindent lehet csinál­ni a tárgyakkal, hogyan le­het szétszedni, összerakni, újat alkotni belőlük. Kétség­telen: szétszedni könnyebb — de csak ez az út visz el odáig, hogy egyszer majd ő maga találjon ki valamit, amit ed­dig még soha senki nem ta­lált ki. Flamm Zsuzsa Kötött játékbaba A gyermekektől tanultam, hogy fonalakból, egyszerű csomózással is lehet minden­hová magunkkal cipelhető játékbabát formázni. Nos, most bemutatom. Hozzávalók: sima sodrású, középvastag, vagy vastag fo­nalból ai legmegfelelőbb. (Vé­nusz, Apolló, Kalocsa stb.), 2 dkg fehér, néhány méter kék, rózsaszín, sárga piros, 3-ias kötőtű, 3 cm-es pom- ponkarikiai, merkelőtű, ttiabda, Munkamenet: Babatest: a fehér színű fonalát, 20 cm széles kartonpapírra tekerjük. Az egyik (fejítető) végződé­sen a fonalszálakat összefog­juk, átltekerjük, összekötjük. A fonalköteget lehúzzuk a kartonlapról. Egy pingpong- labdát vagy keményre gyúrt papírlabdát helyezünk a fo­nalszálak központjába és alatta, a nyakvonailban is­méit összefogjuk, összekötjük, fejet készítettünk. A megma­radó fonalvégződést eloszt­juk: 1/4 = kar, 1/2 = itörzs, 1/4 = kar. A kar-részeket 6 cm távolságban (csuklónál) összekötjük, megcsomózzuk, majd a fonalvégződést uj­jainkkal összefogjuk, s azo­nos magasságban kb. 2—3 cm (távolságra egyenesre vág­juk. Ha a fonalat az ujjaink közül kiengedjük, a szabadon maradó szálak szétesnek, la­za pomponformát, kézfejet alkotnak. Test: a középen megmaradó 1/2 fonalköteg- ből testrészt, lábakat for­mázunk kb. 4 cm távokság- ra (derék) összekötözzzük, majd a fonalköteget meg­osztva, lábakat formázunk. A lábvégződéseken a szálakat összefogjuk, és 2 cm magas­ságban (bokánál) összekötöz­zük. Nadrág: mindkét lábra azonos szem- és sorszámmal 1 sima, 1 fordított patent­mintával (ha többféle színű fonalunk van, csíkozással) kötjük. A munkáit 18 szem­re kezdjük, 22 sort kötünk, munkadarabban folytaltjuk, 36 szemmel; 10 sort kötünk, végül a szemeket egyenként az alapszemnek megfelelően lefogyasztjuk. A nadrágszá­lak oldal szélszemeit, miaijd a hátközép szélszemeit ösz- szeiliesztjük és sortalálkozás szerint összevarrjuk. 30 cm hosszú sodrott zsinórt ké­szítünk és a derékszél min­den 2. szemén átbujtatva be­fűzzük, az elejeközépen mas­nira! kötjük. Sapka: 23 szemre kezdjük, 1 sima, 1 fordított váltako­zásával, patentmintával 8 sorit kötünk. Végül iá szeme­ket lefogyasztás nélkül mer- kelőtűvel összefogjuk, majd folyamatosan a sapka oldal- széüein összevarrjuk. A befe­jező tetőrészre 3. cm nagysá­gú pompont készítünk. összeállítás: a sapkát a fejre húzzuk és a szélrészen apró öltésekkel rögzítjük. A szemekeit fekete vagy sötét­kék, a szájat piros színű fo­nallal varrjuk az arcközép­re. Az összeállított nadrágot a lábakra húzzuk és a de­rékrészen, a zsinór segítségé­vel rögzítjük. PV. Főzőcske Holland póréleves Hozzávalók: 1 vastag szál póréhagyma, 4 darab bur­gonya, 4 kisebb paradicsom, 2 fej vöröshagyma, 5 dkg Ráma margarin, 2 gerezd fokhagyma, só, őrölt bors, 10 dkg sajt és margarinban ro­pogósra sütött zsemlekockák. Fedő aílatt üvegesre párol­juk a reszelt hagymát, hozzá­adjuk az egyik gerezd zúzott fokhagymát és felengedjük 2 dl vízzeli. Ízesítjük sóval, borssal és 15 percig forral­juk. Beletesszük a meghá­mozott, kockára vágott bur­gonyát, a négyfelé szelt pa­radicsomot és az ujjnyi sze­letekre vágott póréhagymát Puhára főzzük és mikor tá­nyérba porciózzuk, a tetejét meghintjük reszelt sajttal. (A levest a fokhagymával be­dörzsölt, pirított zsemlekoc­kára merjük.) Sajtos zöldbab 1 kg vajbabot (konzerv is lehet) összevágunk és sós vízben puhára főzzük. Le­csurgatjuk, majd kivajazott tűzálló tálba rakjuk. 2 dl tejfölt elkeverünk 2 egész tojással, 5 dkg reszelt sajttal, sózzuk, borsozzuk, ráöntjük a babra, hogy egészen befedje a tetejét. Még ráreszelünk 5 dkg vajat és a sütőben arany­sárgára sütjük. A minap egy társaságban vitakoztunk: hány gyerekes család tekinthető sokgyerekesnek. Volt, aki azt mondta, a háromgyerekes, mások a négy-, öt mellett szavaztak. Folyik ezen meditálás a családon belül, és társadalmi méretekben is. A valóság azt jelzi, hogy a fiatalok általában egy-két gyerekre vállalkoznak, a harmadik gyerekre már ritkábban, és bizony „meg is ítélik azt”, aki négy-öt gyereket szül. Téves ez a társadalmi szemlélet? Mechanikusan biztosan az, hiszen lehet egy-két gye­reket is felelőtlenül a világra hozni, és lehet négyet- ötöt is becsülettel felnevelni — igaz, sokkal nehezebben, mint a kettőt, vagy az egykét. A házasuló fiatalok általában — ha megkérdezik őket — két-három gyerekről álmodoznak. Később — ez a valóság — egy vagy két gyermeket szülnek. Az okok kétfélék: a reális okok sorában első a lakáshoz jutás nehézsége, a második az, hogy felmérik, mit jelent életszínvonalukban, ha kettőjük keresete négy- vagy öt­felé oszlik. A személyes okok között pedig sokszor el­hangzik, hogy az anya úgy véli, túl fárasztó a sok gye­rek, úgy véli, hogy kiesik a munkából. És a másik oldalon: ott vannak, akik ugyan számolnak, fontolnak, de azt mondják: nem jó a gyereknek egyedül, jó, ha ketten, ha hárman nőnek jel egyszerre, és olyan öröm a gyerek, hogy érdemes miatta egyéb, más örömökről lemondani, vagy tervezett dolgokat (utazás, kocsi...) későbbre ha­lasztani. A családok joga és az asszonyok lehetősége, hogy maguk döntsenek arról, hány gyereket vállalnak. A társadalomnak (értem ezen az államot egészében, de a közvetlen környezetet, a társadalmi szervezeteket, a gyermekintézményeket, a rokonságot, a barátokat) pedig kötelessége, hogy segítsen azoknak a szülőknek, akik felelősséggel, a nehézségek nagy részét is vállalva, tisztességgel a több gyerekre is vállalkoznak. Hogy mennyi ez a több — kettő, három, négy vagy öt? —, ezt mindenkinek magának kell eldönteni. Eldönteni és vállalni. — Sárái — Tartókeret kádra Apróbb holmik kimosása­kor elegendő a lavór haszná­lata ott is, ahol fürdőszoba és benne kád áll a háziak rendelkezésére. Indokolt ez annál is inkább, mert így kevesebb vizet kell elpocsé­kolni és az energiával is job­ban takarékoskodhatunk. Ha akiad a családban bar­kácsoló kedvű férfi, fiú, ér­demes a rajzon látható mó­don, kádra illeszthető kere­tet készíteni (A ábra). Ha ebbe a keretbe berakjuk a mosdótálat, nem fogjuk az egész helyiséget telefröcs- kölni és derekunkat is meg­kíméljük, mert nem kell a kád aljáig görnyedni. A ke­retnek ezenkívül a fürdő­kádba beállva; kisebb mosa­kodásnál is hasznát vehet­jük. Erre a keretre biztonságo­san rátehetj ük szükség ese­tén a mosóteknőt is. (De rá­tehetünk egy tálcát, ha pél­dául befőzéshez üvegeket kell kimosni stb). Ahol pedig pi­ci gyermek van, ott a für­detőkádat is erre helyezhet­jük (D ábra). A méreteket ia kádhoz és a mosdótálhoz kell igazítani (C ábra). A keretet 2X2 centiméteres fenyőlécből csa­polással célszerű összeállíta­ni (B ábra). Csehszlovák import faház Családi háznak is alkalmas csehszlovák „KAMILLA”-típusú hétvégi házakat ajánlunk. Alapterület: földszint: 50,1 négyzetméter, tetőtér: 31,8 négyzetméter. Irányár: 159 000 forint. OTP-kölcsönre is kapható. Szállítás még ebben az évben lehetséges. Megrendelhető: UNIVERZUM Szövetkezeti Közös Vállalat, 7634 Pécs, Magyarürögi út 12. Pf. 224. Telefon: 11-418. Ügyintézők: Urbánné, Bódis (321)

Next

/
Thumbnails
Contents