Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-11 / 265. szám
1984. november 11. 'ÍIÉPÜJSÁG 5 Életveszélyes tévedések A gomba ősidők ófcai kedvelt eledelünk. Nem is csoda, hiszen jó ízű és tápláló. Ha kedvező az időjárás, hazánkban is nagy mennyiségben terem. Különösen esőzések uitán tömegével lepi el az erdők talaját. A gombaszedők örömére szezonja is hosszú. Ez van a mérleg egyik serpenyőjében. Ám a másikait — értelmetlenül kioltott emberéletek terhelik ! Értelmetlenül? Inkább — felelőtlenül! Mert a gyilkos galóca is értelmetlen, ha nem szedjük le, nem fogyasztjuk el. Általában mindig az a hibás, aki túlságosan bízik a szakértelmében ... Nagyon sokan áttétükkel, — vagy éppen szeretteik életével — fizettek, amiént mellőzték a szakértői vizsgálatolt! Vannak, akik — még ma is — régi, többnyire tévhiten alapuló „vizsgálati módszerekkel” igyekeznek fölismerni a mérges gombákat. Hisznek benne, hogy a mérges fajták rossz szagúak, vagy ia szánük riasztó. Hisznek abban, hogyha eltörik, a törés helyén megfeketedik, vagy megkékül. Vannak, akik arra esküsznek, hogy a mérges gomba főzőlevében az ezüst megfeketedik. Nos, mindez — babona! Méghozzá — annak is a legveszélyesebb fajtái közül való. Ugyanígy életveszélyes az „állatpróbában” megbízni! Eszerint, ha a háziállat nem pusztul el tőle, az ember is nyugodtan megeheti. Továbbá az sem igaz, hogy — akár többszöri — forrázás után mindenféle gomba veszély nélkül fogyasztható. Bizonyos gombák, gombacsoportok esetében némely régi felismerés valóban megállja a helyét. A bökkenő ott van, hogy épp legveszélyesebb ellenségünkre, a gyilkos galócára nem érvényes egyik sem! Méreganyagát nem oldja ki a forró víz, nem feketíti meg az ezüst kantat és ha meggondoljuk, hogy az állatok emésztőrendszere jelentősen eltér az emberétől!, — az állatpróba eredményében sem bízhatunk. Mit tegyünk tehát? A mérgezés megelőzése érdekében: csak ellenőrzött gombát szabad vásárolni! Ez egyébként nem különösebben nehéz feladat, hiszen iaz ország minden nagyobb piacán, vásár- csarnokában hivatásos gombavizsgáló ellenőrzi az árusítandó tételeket. Házalótól, zugárüstól ne vásároljunk! Saját szedésű gombát pedig — kizárólag — vizsgázott szakértő véleménye alapján fogyasszunk. Gombás ételit, miután könnyen romlik, még hűtőben se tároljunk. Legjobb, — egyben legbiztosabb —, ha frissen fogyasztjuk el! Ilyesfajta étel után pedig, ha valaki rosszullétet, fefájást, gyomorgörcsöket észlel, gyanúsítsa a gombát! És biztos, ami bizitos, azonnal orvost kell hívni. Az ilyenkor rendkívüli fontos, gyors laboratóriumi diagnózis felállítását elősegíti, ha iá fogyasztott gomba maradékát az orvos rendelkezésére tudjuk bocsátani. Az ismertetett tanácsokat saját érdekünkben érdemes megfogadni. A legbiztosabb „ellenméreg” ugyanis: a, megelőzés. Albrecht Gyula Együtt játszani A gyermekek megajándékozásának a legkönnyebb része a vásárlás. Az ajándék átadásakor számos szülő nyomban learatja a sikert, s aztán úgy gondoltja, több tennivalója nincs is. Pedig csak ezután következne az igazi ajándék: a játékszer felavatásai, az első közös játék a gyerekkel! Csakhogy az utóbbi nem mindig követi az ajándék átadásának ünnepélyes aktusát. Vagy azért, mert ez már időigényes és fáradságos volna, vagy azért, mert a szülők többsége meg van győződve arról, hogy a gyerek — lévén „főfoglalkozású játszó” — feltehetően tudja, miként kell használni a játékokat. Olykor képesek még megsértődni is, ha látják, hogy gyermekük ott tétlenkedik, unatkozik az újdonsült!, pompás játékok mellett. Talán fel sem merül bennük ia gondolat, hogy kisgyermekük nem tud mit kezdeni az ajándékkal és nem gondolnak arra sem, hogy reájuk vár ia feladat, erre megtanítani őket. Különösen egy-egy bonyolultabb játékszer átnyújltása után nem ártana, ha lleülnének a gyerek mellé és segítenének neki. A szabályoknak, ia játékszer használatának az elma- gyarázása azonban nem jelentheti a kisgyermek kioktatását! Ha pedig tanácstalansága láttán netán még ügyetlennek is nézik őt szülei, csupán azt érhetik el, hogy megutáltatják vele a szép ajándék ót. Ha a gyerekeket afelől kérdezzük, hogyan játszanak velük otthon, bizony elég sivár kép tárul elénk. A szülők egy része még a közös játékot is kizárólagosan nevelői célra használja fel, s noha jószándékkal, de ráerőszakolja a gyerekre saját elképzeléseit, meggátolva ezzel .a gyermek spontaneitását, letöri alkotó kedvét. Nem a gyerek helyett, hanem vele kell játszaniuk — ezt kéne megérezniük. A „nonstop nevelő” szülő örökösen magyaráz, minden játékot ő akar kézbefogni, mindenit ő akar kipróbálni, ám ezzel akaratlanul is kedvét szegi a gyereknek. Nem beszélve arról, hogy egy idő után az ilyen mindentudó, sőt mindent jobban tudó szülő terhessé válik aj gyerek számára, akar dáüjyává felszabadult, örömteli játékának. A másik véglet a „testben közel — lélekben távol” szülőtípus. Ö az, aki gyermeke minden kérdésére válaszol, mindig vet egy futó pillantást a „műalkotásra”, ám gondolatai máshol járnak, igazából nem is érdekli, mivel foglalkozik kisfia, kislányai. A gyermek természetesen mindig csalhatatlanul megérzi a felszínes érdeklődést; bizalma, amellyel mintegy visszaajándékozni kívánta ia szülőt, megcsappan, végül lemond a közös élmény édességéről, s hátat fordít a felnőtteknek. De mindez még mindig job annál, mint amikor a szülő tehernek, zaklatásnak érzi gyermeke kérdéseit, abbeli igyekezetét, hogy bevonja őt a közös játékba. A szülők nagy része ugyanis sajnálatos módon, egészen egyszerűen elzavarja magától a gyereket, munkájára, elfoglaltságára, gondjaira hivatkozik. Nem csoda, ha a gyerek ilyenkor elkedvetlenedik, szomorúan eloldailog és hozzá sem nyúl többé az undokká vált játékhoz, amelyben már semmi örömét nem leli. Nem árt erre is gondolniuk azoknak a szülőknek, akik folyvást amiatt panaszkodnak, hogy a gyereknek otthon tenger játéka van, nem sajnálnak tőle semmit, mégis örökösen nyakog, unatkozik, körülöttük lebzsel, s nem értik, mi kellene még neki. ök kellenének neki, pontosan ők: anyu és apu! És csak azután a játékok tengere. Sok gyermek elbeszélése alapján már-már azt hihetnénk, hogy maguk a felnőttek sem tudnak játszani. Számos kisfiúnak és kislánynak az az egyetlen közös játékélménye, hogy birkóznak egyet apuval, aki megdögö- nyözi őket, majd lihegve visszaküldi őkelt — játszani. Vagy talán méltóságukon alulinak érzik ezek az akrobata hajlandóságú „apuk”, hogy leüljenek kisgyerekükkel a szőnyegre? És még néhány megszívlelendő dolog! A gyereknek a játék örömteli tevékenység — éppen ez a játék lényege.. Játszani nem kötelesség! Ne ültessük le hát játékai közé, felszólítva őt, hogy most játsszék, s ha elmélyülten szorgoskodik, ne dicsérjük, hogy „szépen játszottál”, „jó gyerek voltál”. A gyerek nem azért játszik, hogy laddig is békében hagyja a szüleit. Ellenben nem szabad szó nélkül hagyniuk a gyermek alkotásait, meg kell dicsérniük, ha örvendezve mutatja, milyen magas tornyot épített, milyen szépen megfésülte a babáját. Gyakori, hogy a felnőttek nem értik, sőt megsértődnek amiatt, ha egy-egy ünnepi alkalomra adott ajándékot a gyerek az öröm első megnyilvánulásai után félreteszi és visszatér megszokott kedvenceihez. Tartsuk tiszteletben a gyermek saját élményeitől megszépített, megkopott, régi társait. Hozzájuk fűződő hűséges ragaszkodása legalább olyan értékes tulajdonsága, mint az újdoság iránti lelkesedése. Nem biztos, hogy a ieg- mutatósabb játék a legkedvesebb a gyermek számára! Még kevesebb örömeit szerez és még kevésbé töltheti be feladatát a polcon díszelgő játékszér! Ne féltsük a játékot a gyermektől még akkor sem, ha dobálja, szétszedi, kibelezi. A játéknak éppen az az egyik célja, hogy kielégítse a kisgyerek kíváncsiságát, módot nyújtson kitapasztalnia, mi mindent lehet csinálni a tárgyakkal, hogyan lehet szétszedni, összerakni, újat alkotni belőlük. Kétségtelen: szétszedni könnyebb — de csak ez az út visz el odáig, hogy egyszer majd ő maga találjon ki valamit, amit eddig még soha senki nem talált ki. Flamm Zsuzsa Kötött játékbaba A gyermekektől tanultam, hogy fonalakból, egyszerű csomózással is lehet mindenhová magunkkal cipelhető játékbabát formázni. Nos, most bemutatom. Hozzávalók: sima sodrású, középvastag, vagy vastag fonalból ai legmegfelelőbb. (Vénusz, Apolló, Kalocsa stb.), 2 dkg fehér, néhány méter kék, rózsaszín, sárga piros, 3-ias kötőtű, 3 cm-es pom- ponkarikiai, merkelőtű, ttiabda, Munkamenet: Babatest: a fehér színű fonalát, 20 cm széles kartonpapírra tekerjük. Az egyik (fejítető) végződésen a fonalszálakat összefogjuk, átltekerjük, összekötjük. A fonalköteget lehúzzuk a kartonlapról. Egy pingpong- labdát vagy keményre gyúrt papírlabdát helyezünk a fonalszálak központjába és alatta, a nyakvonailban isméit összefogjuk, összekötjük, fejet készítettünk. A megmaradó fonalvégződést elosztjuk: 1/4 = kar, 1/2 = itörzs, 1/4 = kar. A kar-részeket 6 cm távolságban (csuklónál) összekötjük, megcsomózzuk, majd a fonalvégződést ujjainkkal összefogjuk, s azonos magasságban kb. 2—3 cm (távolságra egyenesre vágjuk. Ha a fonalat az ujjaink közül kiengedjük, a szabadon maradó szálak szétesnek, laza pomponformát, kézfejet alkotnak. Test: a középen megmaradó 1/2 fonalköteg- ből testrészt, lábakat formázunk kb. 4 cm távokság- ra (derék) összekötözzzük, majd a fonalköteget megosztva, lábakat formázunk. A lábvégződéseken a szálakat összefogjuk, és 2 cm magasságban (bokánál) összekötözzük. Nadrág: mindkét lábra azonos szem- és sorszámmal 1 sima, 1 fordított patentmintával (ha többféle színű fonalunk van, csíkozással) kötjük. A munkáit 18 szemre kezdjük, 22 sort kötünk, munkadarabban folytaltjuk, 36 szemmel; 10 sort kötünk, végül a szemeket egyenként az alapszemnek megfelelően lefogyasztjuk. A nadrágszálak oldal szélszemeit, miaijd a hátközép szélszemeit ösz- szeiliesztjük és sortalálkozás szerint összevarrjuk. 30 cm hosszú sodrott zsinórt készítünk és a derékszél minden 2. szemén átbujtatva befűzzük, az elejeközépen masnira! kötjük. Sapka: 23 szemre kezdjük, 1 sima, 1 fordított váltakozásával, patentmintával 8 sorit kötünk. Végül iá szemeket lefogyasztás nélkül mer- kelőtűvel összefogjuk, majd folyamatosan a sapka oldal- széüein összevarrjuk. A befejező tetőrészre 3. cm nagyságú pompont készítünk. összeállítás: a sapkát a fejre húzzuk és a szélrészen apró öltésekkel rögzítjük. A szemekeit fekete vagy sötétkék, a szájat piros színű fonallal varrjuk az arcközépre. Az összeállított nadrágot a lábakra húzzuk és a derékrészen, a zsinór segítségével rögzítjük. PV. Főzőcske Holland póréleves Hozzávalók: 1 vastag szál póréhagyma, 4 darab burgonya, 4 kisebb paradicsom, 2 fej vöröshagyma, 5 dkg Ráma margarin, 2 gerezd fokhagyma, só, őrölt bors, 10 dkg sajt és margarinban ropogósra sütött zsemlekockák. Fedő aílatt üvegesre pároljuk a reszelt hagymát, hozzáadjuk az egyik gerezd zúzott fokhagymát és felengedjük 2 dl vízzeli. Ízesítjük sóval, borssal és 15 percig forraljuk. Beletesszük a meghámozott, kockára vágott burgonyát, a négyfelé szelt paradicsomot és az ujjnyi szeletekre vágott póréhagymát Puhára főzzük és mikor tányérba porciózzuk, a tetejét meghintjük reszelt sajttal. (A levest a fokhagymával bedörzsölt, pirított zsemlekockára merjük.) Sajtos zöldbab 1 kg vajbabot (konzerv is lehet) összevágunk és sós vízben puhára főzzük. Lecsurgatjuk, majd kivajazott tűzálló tálba rakjuk. 2 dl tejfölt elkeverünk 2 egész tojással, 5 dkg reszelt sajttal, sózzuk, borsozzuk, ráöntjük a babra, hogy egészen befedje a tetejét. Még ráreszelünk 5 dkg vajat és a sütőben aranysárgára sütjük. A minap egy társaságban vitakoztunk: hány gyerekes család tekinthető sokgyerekesnek. Volt, aki azt mondta, a háromgyerekes, mások a négy-, öt mellett szavaztak. Folyik ezen meditálás a családon belül, és társadalmi méretekben is. A valóság azt jelzi, hogy a fiatalok általában egy-két gyerekre vállalkoznak, a harmadik gyerekre már ritkábban, és bizony „meg is ítélik azt”, aki négy-öt gyereket szül. Téves ez a társadalmi szemlélet? Mechanikusan biztosan az, hiszen lehet egy-két gyereket is felelőtlenül a világra hozni, és lehet négyet- ötöt is becsülettel felnevelni — igaz, sokkal nehezebben, mint a kettőt, vagy az egykét. A házasuló fiatalok általában — ha megkérdezik őket — két-három gyerekről álmodoznak. Később — ez a valóság — egy vagy két gyermeket szülnek. Az okok kétfélék: a reális okok sorában első a lakáshoz jutás nehézsége, a második az, hogy felmérik, mit jelent életszínvonalukban, ha kettőjük keresete négy- vagy ötfelé oszlik. A személyes okok között pedig sokszor elhangzik, hogy az anya úgy véli, túl fárasztó a sok gyerek, úgy véli, hogy kiesik a munkából. És a másik oldalon: ott vannak, akik ugyan számolnak, fontolnak, de azt mondják: nem jó a gyereknek egyedül, jó, ha ketten, ha hárman nőnek jel egyszerre, és olyan öröm a gyerek, hogy érdemes miatta egyéb, más örömökről lemondani, vagy tervezett dolgokat (utazás, kocsi...) későbbre halasztani. A családok joga és az asszonyok lehetősége, hogy maguk döntsenek arról, hány gyereket vállalnak. A társadalomnak (értem ezen az államot egészében, de a közvetlen környezetet, a társadalmi szervezeteket, a gyermekintézményeket, a rokonságot, a barátokat) pedig kötelessége, hogy segítsen azoknak a szülőknek, akik felelősséggel, a nehézségek nagy részét is vállalva, tisztességgel a több gyerekre is vállalkoznak. Hogy mennyi ez a több — kettő, három, négy vagy öt? —, ezt mindenkinek magának kell eldönteni. Eldönteni és vállalni. — Sárái — Tartókeret kádra Apróbb holmik kimosásakor elegendő a lavór használata ott is, ahol fürdőszoba és benne kád áll a háziak rendelkezésére. Indokolt ez annál is inkább, mert így kevesebb vizet kell elpocsékolni és az energiával is jobban takarékoskodhatunk. Ha akiad a családban barkácsoló kedvű férfi, fiú, érdemes a rajzon látható módon, kádra illeszthető keretet készíteni (A ábra). Ha ebbe a keretbe berakjuk a mosdótálat, nem fogjuk az egész helyiséget telefröcs- kölni és derekunkat is megkíméljük, mert nem kell a kád aljáig görnyedni. A keretnek ezenkívül a fürdőkádba beállva; kisebb mosakodásnál is hasznát vehetjük. Erre a keretre biztonságosan rátehetj ük szükség esetén a mosóteknőt is. (De rátehetünk egy tálcát, ha például befőzéshez üvegeket kell kimosni stb). Ahol pedig pici gyermek van, ott a fürdetőkádat is erre helyezhetjük (D ábra). A méreteket ia kádhoz és a mosdótálhoz kell igazítani (C ábra). A keretet 2X2 centiméteres fenyőlécből csapolással célszerű összeállítani (B ábra). Csehszlovák import faház Családi háznak is alkalmas csehszlovák „KAMILLA”-típusú hétvégi házakat ajánlunk. Alapterület: földszint: 50,1 négyzetméter, tetőtér: 31,8 négyzetméter. Irányár: 159 000 forint. OTP-kölcsönre is kapható. Szállítás még ebben az évben lehetséges. Megrendelhető: UNIVERZUM Szövetkezeti Közös Vállalat, 7634 Pécs, Magyarürögi út 12. Pf. 224. Telefon: 11-418. Ügyintézők: Urbánné, Bódis (321)
