Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-11 / 265. szám
1984. november 11. IRfÉPÚJSÁG 3 A lakásgazdálkodás eredményei és feladatai A Minisztertanács áttekintette az MSZMP Központi Bizottságának és a Minisztertanácsnak 1982. április 7-én a lakásépítés és -fenntartás, valamint a lakáselosztás és -gazdálkodás fejlesztéséről hozott együttes határozatával kapcsolatban két év alatt szerzett tapasztalatokat. Megállapította, hogy a határozatban foglalt feladatok végrehajtása megkezdődött, a lakásfejlesztés és -gazdálkodás gyakorlata az új kívánalmaknak megfelelően kedvező irányban változott. Az egyre nehezebbé váló gazdasági föltételek ellenére a lakásellátás fejlesztésében pozitív folyamatok bontakoztak ki, mennyiségileg és minőségileg tovább javultak társadalmunk lakásviszonyai, mérséklődött az önálló lakás nélküli családok aránya, s minőségileg jobb és nagyobb lakások épültek. A családok változó lakásigényeinek kielégítésében számottevően nagyobb lett a lakáscserék szerepe. A lakásszerzés és -felújítás új pénzügyi föltételei fokozták a lakosság aktivitását a saját kezdeményezésű lakásépítésben és lakáskorszerűsítésben, mérsékelték azokat az indokolatlan különbségeket, amelyek — a lakásépítés különféle formáiban és a lakásfenntartási kiadásokban — a lakosság különböző csoportjainak teherviselése között mutatkoznak. A lakásellátás módozatainak és fejlesztési céljainak meghatározásában az eddiginél nagyobb a tanácsok önállósága, lakásgazdálkodási gyakorlatuk tervszerűbbé vált, jobban figyelembe veszik a helyi adottságokat. A tanácsok bővítették a személyi tulajdonú lakások építésének és vásárlásának helyi támogatását, s a fiatal házasok és a gyermekes családok lakáshelyzetének javítására az 1984—1986. közötti évekre külön helyi programokat dolgoztak ki. A lakásgazdálkodási rendszer korszerűsítésének hatására a VI. ötéves terv időszakára előirányzott lakás- építési és -felújítási feladatok teljesülnek: felépül 375 ezer lakás, s csaknem 100 ezer állami lakást felújítanak, 70—80 ezret korszerűsítenek. Miközben a lakásellátást pozitív folyamatok jellemzik, a lakásszerzés és -fenntartás bizonyos föltételeiben az előrehaladás üteme elmarad a kívánatostól, sőt _ az elmúlt két évben újabb feszültségek is keletkeztek. Nem rövidült számottevően a tanácsi lakáshoz juttatás várakozási ideje, a saját kezdeményezésű építkezéseket pedig a magas lakásárak nagyon megnehezítik. A fiatal házasok és a több- gyermekes családok önálló otthonhoz való jutásának időtartama — jóllehet az előző évekkel nagyjában azonos mennyiségű lakás juttatásban részesültek — hosz- szabb az indokoltnál. A pályakezdő, elsősorban a városokban élő fiatal családok saját jövedelmük és megtakarítási lehetőségeik alapján nagymérvű támogatás nélkül még ma sem képesek önálló otthont teremteni. Az úgynevezett első lakáshoz való juttatás rendszere lassan bontakozott ki, mert egyrészt csekély az ilyen célra felhasználható kis alapterületű lakásoknak a száma, másrészt még mindig nem megfelelő a továbblépés biztosítéka, s emiatt a fiatalok idegenkednek ettől a megoldástól. Az elmúlt évben------------------------ gátolta a lakossági építkezéseket az, hogy fontos építési anyagokból (falazóanyagokból, égetett tetőcserépből, vasbeton födémgerendából, faajtókból és ablakokból, s bizonyos szerelvényekből) tartós hiány mutatkozott. Az építőanyagipar és a háttéripar nem tudta kielégíteni az ugrásszerűen megnövekedett keresletet. Az építőanyag-ellátás javítására hozott központi intézkedések ellenére csak részben enyhült a hiány. Az építőanyag-ellátás okozta gondokat az építőanyag-kereskedelem fogyatékosságai is fokozták, ezért az ellátásban kialakult feszültségek jogos elégedetlenséget szültek. Igen nagy gondokat okozott az, hogy a lakásépítési költségek a számítottat meghaladóan növekedtek. Az elmúlt két évben a lakásépítés költségei több mint 10 százalékkal felszöktek, így a lakáshoz jutó családok terhei indokolatlanul nagyok, ez elsősorban a fiatal családokat érinti hátrányosan, mert az ő jövedelmük az átlagosnál kisebb mértékben nőtt, megtakarításra sincsenek számottevő lehetőségeik. A lakbérek emelése miatt, valamint azért, mert a lakáson belüli felújítások terheinek nagyobb részét a bérlőkre hárították át, a lakosság jogosan egyre többet vár az ingatlankezelő szervezetek tevékenységétől. Csakhogy e szervezetek tevékenysége nem javult a kívánatos mértékben, a kezelői és a szolgáltatói feladatok ellátása nem megfelelő, a munkák elvégzésének időtartama és minőségi színvonala elmarad a bérlők várakozásától, s emiatt annak lakossági megítélése egyre kedvezőtlenebb. A Minisztertanács — azért, hogy e gondokat leküzdhes- sük és a feszültségeket feloldhassuk — intézkedési tervet fogadott el, amelyben kijelölte azokat a területeket, ahol a lakásellátás korszerűsítését, az építés, fenntartás anyagi-műszaki feltételeinek javítását meg kell gyorsítani. Indokoltnak tartja, hogy a lakáshoz jutásban az elkövetkező években érzékelhetőbb módon javuljanak a fiatalok lehetőségei, s a kis jövedelmű és a többgyermekes családok kedvezőtlen _la- káskörülményei miatt a szociális lakásigényeket az eddiginél gyorsabban elégítsék ki. Felhívta a tanácsok figyelmét arra, hogy az 1984 —1986. közötti évekre kidolgozott programok végrehajtását anyagi eszközeikből kiemelten támogassák, s annak meggyorístására mozgósítsák a társadalmi szervezeteket és a lakosságot. Gazdasági lehetőségeikkel összehangoltan a tanácsok már 1985-ben építsenek több bérlakást. A kormány annak érdekében, hogy mérséklődjenek a családoknak a lakáshoz való " jutásból eredő kiadásai, a három- és többgyermekes családoknak adandó szociálpolitikai kedvezmény összegét 1985. január 1-étől 40 ezer forinttal fölemeli. A rászoruló családok — főként a városokban élő fiatalok — nagyobb arányú segítése érdekében, a tanácsok, a központi hitelforrások terhére növelhetik a lakásépítő és -vásárló családok támogatására szolgáló eszközeiket. Emelkednek a bérlakások visszaadása esetén fizetendő térítések, hogy ily módon is bővüljön a szociális helyzetük alapján legjobban rászorulóknak elosztható lakások száma. Az intézkedési terv előírja, hogy a lakásépítés anyag- ellátásának további javítására a gazdaságirányító szervezeteknek milyen, a kínálatot bővítő termelési, fejlesztési és importnövelő intézkedéseket kell tenniük. A lakásépítési árak és költségek indokolatlan növekedése mér- séklendő, ezért javítani kell az érdekelt szervezetek ár- és költségelemző és -ellenőrző munkáját, s meg kell erősíteni az ellenőrzést végző szervek együttműködését. A Minisztertanács szükségesnek tartja, hogy javuljon a lakásépítők és -vásárlók érdekvédelme, ajánlja a Fogyasztók Országos Tanácsának, 'hogy fokozza a lakás- vásárlók és -építtetők jogos érdekeinek védelmét. Ezenkívül több olyan----------------------módosítást fogadtak el, amely tovább ésszerűsíti a lakásgazdálkodást, javítja a hitelezési feltételeket. Az ezeket tartalmazó jogszabályok rövidesen megjelennek. Az 1985-ben elvégzendő közvetlen teendőkre a Minisztertanács intézkedési programot fogadott el. Megújult a papírgyár Szolnokon Településfejlesztés Hatmilliárd forintos költséggel rekonstruálták a szolnoki papírgyárat. Üzembe helyeztek többek között egy évi ötvenezer tonna gyártókapacitású gépsort, amelynek a termelése kizárólag dollárimportot helyettesít. A Hazafias Népfront Országos Titkársága vitára bocsátja a terület- és településfejlesztés hosszú távú koncepcióját. Ezekben a na- pokban-hetekben valameny- nyi megyében és Budapesten egy-egy összevont vitát szerveznek; ezeken az eszmecseréken a megyei irányítószervek, a társadalmi testületek és a megyei tanács tagjai fejthetik ki észrevételeiket és tehetnek javaslatokat a tervezettel kapcsolatban. A véleményeket a népfrontmozgalom szakmai testületé ösz- szegzi, s a későbbiekben eljuttatja az illetékeseknek. A terület- és településfejlesztés hosszú távú feladatait az országgyűlés 1985. tavaszán határozza meg. Az előterjesztés tervezete a kormányzati szervek, a tanácsok, a társadalmi és a tudományos szervek együttműködésével készült el. A segítésre Bátaszéken I millió forint Akik a karácsonyi lapokat írják O A tanácsi lakás konyhájában tisztaság. A rádió most néma a hűtőszekrény tetején, pedig egyetlen „társként” ez jelenti a kapcsolatot a külvilággal. A konyhaszekrény üvege elé tűzve nem is egy, hanem két órarend. Pirossal a páros hét, más színnel a páratlan hét iskolai tennivalói. Katzenberger Mária Bátaszéken, a Budai utca 70. szám alatti ház egyik tanácsi laká sának — maradjunk a hivatalos megnevezésnél: főbérlője — kedves. Mondja, hogy őszinteségre csak őszinteség lehet a válasz és nem tartja „magánlaksértésnek” sem, amiért életéről és egy olyan témáról kérdezem, amiről sokan nem szívesen beszélnek. Katzenberger Mária rendkí- vülii szociális segélyt kért a bátaszéki Nagyközségi Közös Tanácstól. — „Rokkant vagyok — idézem a tanácsnál 1045-3 szám alatt iktatott kérvényét — így kiadásaim az átlagosnál magasabbak. Gyógycipőm javítása is igen sok pénzbe kerül.” — Valóban ezt írtam — néz a szemembe, érdeklődésem célját kutatva a lefegyverző- en tiszta mosolyú asszony. — És higgye el, volt idő, amikor bizony az ilyen levelet, az ilyen kérést az embernek szégyellnie kellett. — Kibeszélte érte a falu? — Nem, csak susmorgott. Éreztem, hogy az ismerősök, az itt élők hangosan nem mondják ki. De a hetvenes években még azt tartották az emberek, ha valaki szociális segélyért folyamodik a tanácshoz, hogy kunyerál, koldul. Voltak olyan időszakok, amikor nem mertem kimenni se az utcára. Ma ez már nincs. Hogy miért? Kevés pénzből kell az idősebbeknek megélniük, ha pedig gyerekük vagy járandóságuk nincs, akkor még nehezebb. Vendéglátóm egyik kezét zsebébe rejti, pedig sem előttem, sem másvalaki előtt nem kell szégyellnie. Beteg a keze és az egyik lába is. Ám ő is tudja, hogy milyen tapasztalatok alapján kell mérni és tisztelni az embert. A kályha fölött képeket látok gyerekekről. — Kik ők? — kérdezem. Katzenberger Mária szeme mintha párásodna. — Gyerekeim — mosolyo- di'k el. — A testvérem gyerekei. Énhozzám jönnek az iskola • után, én foglalkozom velük délután négy óráig, amíg a szüleik haza nem jönnek. Nálam tanulnak, láthatja az órarendet, és szigorú is vagyok. — És a gyerekek szülei? — Őket is én neveltem, most pedig ők pártfogolnak engem. Segítenek mindenben. Nem is jutnék nagyon dűlőre, ha ők meg a más rokonaim nem segítenének. Meg persze a tanács is. Mindig önmagámra voltam utalva. De ezt nem panaszolom fel senkinek. o A bátaszéki Nagyközségi Közös Tanács V. B. apparátusának csak ikét dolgozója van most itt. A többiek? A többiek társadalmi munkában a helyi Búzakalász Termelőszövetkezet egyik szőlejében dolgoznak. A megkeresett pénzt — mint megtudtam — közös kalapba dobják —, amiből finanszírozzák egy kirándulás költségeit, hogy megismerkedhessenek Erdély szépségeivel. Ám, akit én keresek, az itt van. Bodony Lajosné igazgatási főelőadó, igazgatási csoportvezető-helyettes, aki legalább egy tucat különböző ügyfajtán felül ia rendkívüli szociális segélyezést is intézi. Július 16-án múlott húsz éve, hogy Bodony Lajosné átlépte ennek a háznak a kapuját. Ö sem volt kivétel — egyetlen tanácsi dolgozó sem az —, így végiggyalogolta a tanácsi hierarchia nehézkes grádicsait. A szociálpolitikai ügyintézés kiegyensúlyozottságát és folyamatosságát a bátaszékiek és a társközségbeliek neki és a szakigazgatási szervnek köszönhetik. — Mennyi volt régen a szociális segítésre juttatható pénz ? — kérdezem. — Régen, úgy a hetvenes évek elején — mondja —, ha huszonötezer forint volt. Most pedig kereken egymillió. Ezt az összeget fordíthatjuk a több formájú segélyezésre, a rendszeresre, a rendkívülire, a többiekre. — Elég a pénz? — Ha csak azt mondom, hogy korábban öt-ötszáz forintot tudtunk juttatni a rászorulóknak, most pedig közel kétezret, akkor láthatja, hogy igen* Tapasztaltam is. Ütjaim során beszéltem más segélyezettekkel is. És egyik sem panaszkodott. Nem azért, mert harmadik ember előtt az nem szokás, hanem azért, mert rászorulók lévén juttatott nekik annyit a helyi tanács, hogy nincs veszélyeztetve a megélhetésük. — Előfordult-e, hogy olyan emberek próbáltak segélyt kérni, akik nem szorultak rá? — Sajnos, igen — mondja Bodony Lajosné. — Szerencsére egy-vagy kettő. Őket meg kellett győzni, hogy nézzenek körül gyerekeik között. Mert létezik ilyen a jogszabályban, hogy tartásra kötelezés. Az ügyintéző bal kezénél sorakoznak a kérvények. Tőle tudom, hogy mind jogos, mind olyan ember levele, akik napjainkban — ugye, most ezt így mondjuk — anyagi szükségben élnek. — Van pénzünk — zárja beszélgetésünket a szociálpolitikai ügyintéző — így a környezettanulmány és az elbírálás után mindőjüknek tudunk pénzt kiutalni. — A gondoskodást nem kell megköszönni önöknek. Ez a munkájuk, erre esküdtek föl. Mégis, van-e valaki, egy segélyezett, aki mégis ezt teszi? Bodony Lajosné széttárja a kezét: — Van. Nem is tudom, hogy miért viszem haza azokat a képeslapokat. — Milyen képeslapokat? — Azokat, amelyeket karácsony előtt kapunk néhány segélyezettől. — És mi áll rajta? — Szép írással, hogy minden jót és egészséget kívánnak. A tanácsnak, nekünk. Irta és fényképezte: SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS Magyar tanműhelyek A Technoimpex Külkereskedelmi Vállalat több mint 25 millió dollár értékű szerződést írt alá a napokban a Nigériai Szövetségi Oktatási Minisztériummal szakiskolák felszerelésére. A megállapodás alapján több mint 1000 szakoktatás; tanműhelyt szállít, épít fel és rendez be a vállalat a következő két évben a távoli országban. Egy-egy tanműhelyben négy szakmában — a fémipariban, a faiparban, az elektromos szerelő és a forgácsoló ipariban — képeznek majd ki szakembereket. Az újabb szerződést a Technoimpex eddigi nigériai üzleti sikerei alapozták meg. Jelenleg már több mint 100 ilyen oktatóműhely működik Nigériában, valamennyi maNigériába gyár közreműködéssel készült el. A magyar szakemberek számos további komplett szakmunkásképző és középfokú műszaki iskolát építenek most is. Nigériában gyors ütemben bővítik és korszerűsítik a műszaki oktatóhálózatot, s a Technoimpex kezdettől fogva bekapcsolódott ebbe a programba. (MTI).
