Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-10 / 264. szám
1 (IMI nn\/om hí»r 1 H KÉPÚJSÁG 7 Műszergyári lépésváltás Harmadik generációs műszercsalád Mórföidkő a gyár történetében vő olajkutakból ennek a berendezésnek a segítségével „hajtják” ki az olajat. A műszer pedig azért jelent előrelépést mert, míg a hőmérsékletszabályozó család mechanikus berendezés, addig a Minitran a mechanikai mozgást elektromos jellé alakítja. Ehhez pedig már komoly elektronika szükséges. Megjelent a gyárban az IC, vagyis az integrált áramkör. A továbblépés eshetőségei... A műszer telepítése Szek- szárdra példás gyorsasággal történt meg. Szinte napok Tolna megye iparának fej. lődésében jelentős lépés volt a hatvanas évek elején, amikor Szekszárdra telepítették a műszergyárat. A műszeripar megjelenése a műszaki színvonal emelkedését jelenti, nemcsak Tolna megyében, hanem bárhol az országban. A kezdetben egy-egy gyár telepítésével általában az alkatrészgyártás bázisának megteremtéséért történt. A szekszárdi gyár is az első években kiszolgálója volt a budapesti központnak, de hamarosan önálló gyártmány- struktúrával rendelkezett. Természetesen ez annak is köszönhető, hogy a szakmunkásképzést időben elkezdték, tehát a műszergyártás letelepítése nem volt annyira nehéz, mint sok más esetben a vidéki ipartelepítés során. Az előbbi rövid bevezető feltétlenül szükséges volt ahhoz, hogy érzékelni tudjuk: a szekszárdi gyárban most lépésváltás előtt állnak, vagyis már javában tart az átrendeződés. Természetesen ez nem megy máról holnapra. Szerencsére — és az itt dolgozók becsülésére — a szekszárdi gyár termékei sikeresek, vannak megrendelőik ... De, azért az 1983-as évet mégis vízválasztónak számíthatjuk. A gyáriak közkedvelt és jól fizető berendezése, a hegesztőkészülékek iránt az igény megcsappant, vagyis telítődött a piac. Feltétlenül olyan új gyártmányt kellett keresni, amelyik pótolni tudja a közel 70 millió forintos kiesést. Mondhatjuk azt is: szerencsések a szekszárdiak, mert közben Budapesten néhány termék iránt olyan magas igények jelentkeztek, melyet teljesíteni, az ottani munkaerőhelyzet miatt lehetetlennek látszott. A szerencse pedig azt jelentette, hogy megszületett a döntés: az év őszétől kezdve Szekszárdon gyártják a villamos nyomástávadó családot. Ez a berendezés egy csapásra olyan műszaki fejlődést jelenthetett, amely egyenrangúnak mondható a telepítéssel, vagyis az 1960-as évekkel. Olyan lépésváltás ez, amely mérföldkő a gyár történetében. A most — példás gyorsasággal — letelepített műszer már harmalik generációs, ami azt jelenti, hogy megjelent Szekszárdon az elektronika. A szakmunkás szakmunkát végez Számba venni is sok, hogy mi mindent kellett változtatni a gyár életében ahhoz, hogy fennakadás nélkül gyártható legyen a műszer. Először is ki kellett alakítani egy 200 négyzetméteres üzemcsarnokot, amelyben a gyártás megkezdhető. A gyár dolgozói közül többeket ki kellett képeztetni — Budapesten — elektronika gyártására. Az alkatrészgyártásban dolgozóknak meg kellett oldani a különleges acélok forgácsolását. A technológusoknak, üzemmérnököknek rendelkezniük kellett olyan ismeretekkel, ami a gyártásban ma már alapvető... A legfontosabb, ami a Vé- ner Lajos főmérnökkel folytatott beszélgetésből kitűnik: ezzel a munkával elértek oda a műszergyárban, hogy a szakmunkás szakmunkát végez és nem betanítható szériamunkát, amihez csak gyakorlat kell és kevés szakismeret. „Most a mechanikai műszerész tényleg műszerész”, mondotta a főmérnök. Ez utóbbi mondat sok-sok embernek jelent előrelépést a szakmában. Természetesen ez így túl egyoldalú kijelentés, mert aki folyamatosan figyelemmel kíséri a szekszárdi műszergyár életét, az tudja, hogy ma már százával vannak olyan szakemberek a megyében, akik a szekszárdi gyárban szerezték szaktudásukat. Tehát a mostani előrelépés a gyárban jelent óriási lépést, közvetve természetesen a megyében is, mert ezután feltehetően keresettebbek lesznek a műszergyárból kikerülő szakemberek. Aminek egyébként a gyár vezetői nem örülnek. A minitrannak becézett műszer a gázliftekhez készül. A gázliftek arra szolgálnak, hogy a már kimerülőben léA mérési értékek beállítása Nagy figyelmet igényel a robbanásbiztos műszerházak összeállítása alatt rendelkeztek kész gyártmánnyal. Szeptemberben 400 darabot készítettek, októberben 600-at és novemberben 800-at fognak. „Már mot olyan feladatat kaptak mérnökeink, aminek megvalósítása jelentős előrelépést jelent”, - mondotta Véner Lajos. A gyárban már megkezdődöttit a műszakiak között egy olytan szakmai munkát igénylő feladatvállalás, amely már a jövőt körvonalazza. Szeretnék a későbbiekben a műszer bemérését, beállítását számítógéppel végezni, olyan kiíró szerkezetet konstruálni, amely egyszerűbbé iteszi az ellenőrzésit. A lecke — az új iránti igény — azt jelentheti, hogy a szakembereknek az új műszercsalád diktál: tudásigényt ébreszt, amit érdemes kielégíteni, mert a szakembernek 10—15—20 év múlva is „porondon” kell maradnia és ez csak akkor valósítható meg, ha a ltudás „karban van tartva”, vagyis folyamatosan továbbképzi magát minden olyan szakember, aki ad magára. Természetesen ez a továbblépés a karbantartóktól kezdve az itt dolgozó műszerészekig mindenkit érint. Előrelépést jelent a technikusoknak, a technológusoknak, a mérnököknek és itemésze- itesen az összeállításban résztvevő műszerészeknek. Az előbbiek pedig a továbblépés lehetőségét növelik. . . H. J.—G. K. A műszer lelke az integrált áramkör A befejező művelet: a műszereket előkészítik a szállításra Néhány gondolat a munkafegyelemről Az elmúlt hónapban több üzemben jártam. Nem mulasztottam el megkérdezni: — és önöknél miyen a munkafegyelem? A válaszok többségükben eltérőek voltak, egyben azonban azonosak. Ezzel kezdeném A vezetők kérték, lehetőség szerint ne közöljük a neveket. Nem azért, mintha az emúlt időszakban ne lett volna javulás, de még mindig van elég gond. A munkaviszonnyal összefüggő kötelezettséget megszegő dolgozóval szemben kiszabható fegyelmi büntetéseket a Munka Törvénykönyve tartalmazza, amely az elkövetett vétség mértékétől függően a következő fokozatokat tartalmazza: ,,a) megrovás, b) szigorú megrovás, c) meghatározott kedvezmények és juttatások csökkentése, illetőleg megvonása, d) személyi alapbér csökkentése, e) áthelyezés, f) elbocsátás”. A felsoroltakat a vállalatok, üzemek a kollektív szerződésben rögzítve, a helyi sajátosságoknak megfelelően kiegészítik, lehet szóbeli, írásbeli figyelmeztetés is. Természetesen a munkafegyelem szilárdításához járulhat hozzá egy-egy soronkívüli fizetesemelés is. Mi okozhatja a legnagyobb gondokat? Vegyük sorra. A hiányszakmákban dolgozók közül — az egyik vállalatnál — az asztalosoknál nehéz fegyelmet tartani, mert két-három kilépő dolgozó már az éves terv megvalósítását veszélyeztetheti, és ezt ők is tudják. Az üzemeken kívüli munkáknál — mert országszerte végez szerelést a vállalat — szinte lehetetlen az ellenőrzés, ebben az esetben a brigádok felkészültsége, megbízhatósága a garancia. Valamennyi munkahelyen végeznek alkoholszondás vizsgálatokat, s az esetek többségében hamar kiszűrik az ittasan érkező, vagy szeszes italt fogyasztókat. Alkalmaztak már elbocsájtást is. Azt is megtudtam, hogy a kisvállalkozások tagjai nem tűrik az italozó, kisebb teljesítményt nyújtó társakat. A bejáró dolgozóknál — a járatok késése miatt — sok óra elveszik, ami termelés- kieséshez vezet. További problémákat okozhat például az építőiparban az elégtelen anyagbiztosítás és a munkaidő munkával való teljes kitöltése. Van-e, vagy lehet-e egyáltalán megoldás? Igen, van, mondja az igazgató, de egészen másra kell gondolnunk mint a már alkalmazott módszerekre. Nehéz elképzelni —, de miért ne lehetne eljutni egy olyan szintre —, hogy nem kell foglalkoznia a fegyelmivel. Azt gondolom, hogy nem az a jó, ha a munkás azért dolgozik jól, pontosan, mert tart a fegyelmitől, hanem azért, mert az elismert munka saját belső igénye is. Rendkívül nagy szerepe van a kollektíva nevelő szerepének és helyes értékítéletének. Hosszan tartó folyamatról van szó, de azt is látnunk kell, hogy eredményt csak körültekintő, alapos munkával érhetünk él. SZARVAS ANTAL Masinaszemlélet A gyár udvarán már hónapok óta áll a targonca. A segédmunkások izmaik megfeszítésével dolgoznak, pedig könnyebb munkát ígértek nekik: a raktár korszerű, búcsút lehet végre inteni a kézi anyagmozgatásnak. Csakhogy egyre-másra romlanak el a modern targoncák, az anyagbeszerzők szinte már találomra böknek ki egy helyet a tétképen, ahol alkatrész után érdeklődnek — minden hiába, s még szerencse, hogy az izmokhoz kevesebb pótalkatrész szükségeltetik. De téved, aki azt hiszi, hogy most szemrehányó hangnemben a karbantartás renyhesé- gét, a szervizelés megannyi hibáját, valamint az anyag- ellátást fogom szapulni. Téved, mint ahogy én is tévedtem, amikor a gyár igazgatójától vártam ugyanezt. 0 azonban egészen másról kezdett beszélni. És amit. mondott, az talán még fontosabb, mint az unos-untig ismert panaszok, amelyek természetesen ettől függetlenül mielőbbi orvoslásra várnak. A masinaszemlélet éllen lépett fel — azt firtatta, hogyan használjuk, kezeljük a ránk bízott gépeket. A közelmúltban még jobbára masinákkal dolgozhatott az a munkás, aki most számjegyvezérlésű berendezés mellett dolgozik. A masina keveset tudott, de sok mindent kibírt. Néhány kulcsműveletre szakosodott, hangosan dolgozott, még kezelése is fizikai erőt igényelt, de erős volt, s szinte elronthatatlan. Ma már egyre több a készülék. Bár a két szó rdkonértelmű, az igazgató mégis különbséget tesz közöttük. A masinákhoz értők képzése egyszerűbb — működtetésük durva, állandóan ismétlődő, betanított mozdulatokat igényel. A készülék már finomabb jószág, így a véle szemen alkalmazott bánásmódnak is másmilyennek kell lennie. Körültekintőbbnek, átgon- doltabbnak, mesteribbnek. Vége az „üsd, vágd, nem apád” korszaknak, mert a technikai haladás a tulajdonságok közül elsősorban az érzékenységet emelte a fejlesztés pódiumára; a berendezések egyre érzékenyebbek, egyre precízebbek — minél többre képesek, annál köny- nyebb elrontani őket. A gépeket használók azonban még masináikhoz szokott kézzel és képzettséggel dolgoznak. Visszatérve a targoncákhoz, az igazgató biztos abban, hogy masinákként kezelik őket, holott ezék már finom műszerek, egyszerre több funkció ellátására képesek, viszont nem tűrik a durva mozdulatokat, a lustaságot. Tudniillik, sokszor dodzsemest játszanak velük, a koccanások alkalmával harsány a röhej, a raktár nyílegyenes útján gyakori a verseny, s az a targoncás is elismerést arat, aki úgy kapcsol előre-hátra, hogy még lendületében akasztja meg a targoncát, hallani a fogaskerekek esi- korgását. Egy mérnöktől hallottam, hogy nálunk sokkalta több pótalkatrész fogy el, mint a fejlett ipari államokban. Nemcsak azért, mert a még javítható darabok is az enyészet sorsára jutnak. A nem megfelelő használat is gyorsabban koptatja a gépeket. No meg az ápolás hiánya. Gyakorta látok építkezéseken olyan berendezéseket, amelyek piszkosak, elhanyagoltak, úgy néznek ki, mintha az ócskapiacról szállították volna oda őket, holott csak néhány éve szolgálnak. Azt írtam, hogy a gépeket használók még mindig masinákhoz szokott kézzel és képzettséggel dolgoznak. Bizonyára igaz a feltételezés, de akad más baj is. Tudniillik, az a targoncás, aki vidáman dodzsemet játszik a sok százezer forintot érő járművel, munkaidő után oly óvatosan ül be trabantjába, mintha a kocsi ülése porcelánból volna. * TAMÁS ERVIN
