Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-30 / 281. szám

S^ÉPÜJSÁG 1984. november 30. Közös közlemény a Losonczi Pál vezette magyar küldöttség Laoszi látogatásáról Az elnöki körút Csütörtök esti kommentárunk. Az államfők külföldi látogatásai érthetően mindig különleges figyelmet keltenek. Hiszen ha egy ország legmagasabb rangú vezetője felkeres egy másik orszá­got, az sok mindent elárul a két érintett állam viszo­nyáról. Vagy — többnyire — azt, hogy a kapcsolatok zavartalanok, jók és fejlesztésre érdemesek, vagy ép­penséggel azt, hogy javítani kívánják azokat. A javí­tásnak pedig nincs jobb serkentője, mint a minél ma­gasabb szintű tanácskozás. Az előbbi esetben normális, sőt elvárt az államfők rendszeres találkozása, az utób­biban viszont ez jobbára azt jelzi, hogy a kapcsolatok javulása már olyan szintig jutott, amely lehetővé teszi legmagasabb szintű eszmecserével adni lökést az együttműködésnek. A magyar államfő éppen haza indult egy fontos kőr­útról, amelyben mindkét eshetőségre akadt példa. Lo­sonczi Pál világpolitikai és gazdasági szempontból egyaránt kulcsfontosságú régióba látogatott, s mind­járt első állomása volt az az ország, amellyel — szem­ben a többi állammal — hosszú időn keresztül nem voltak olyan intenzívek, közeliek a kapcsolatok, hogy magas szintű állami tárgyalásokra kerülhetett volna sor. Pedig Indonézia a világ egyik legnépesebb orszá­gaként érthetően fontos partner még a tőle távol eső Európa hozzánk hasonlóan kicsiny államai számára is. Igaz, ez mind politikai. mind gazdasági tekintetben. Volt egy időszak, amikor e távoli, délkelet-ázsiai or­szággal már rendkívül gyümölcsöző, széles körű kap­csolataink épültek ki. Ezek egy időre meggyengültek. Az elmúlt években újra látható lett az élénkülés, oly­annyira, hogy — a társadalmi-politikai különbözősé­gek ellenére — mindkét oldalon érdemesnek találták az elnökök magas szintű megbeszéléseivel serkenteni a folyamatot. A másik kategóriába tartozik a három meglátogatott indokínai ország. A szocializmus útján velünk együtt járó Vietnam, Laosz és Kambodzsa természetes bará­tai és szövetségesei Magyarországnak, így velük a szo­ros kapcsolatok immár hagyományosnak nevezhetők. A magyar államfő látogatása nyilvánvalóan azt céloz­ta, hogy ezáltal is — ahol lehet — tovább fejlődjék, szélesedjék, mélyüljön a politikai-gazdasági, tudomá­nyos, kulturális stb. együttműködés. Különös fontos­sága van itt a politikai kapcsolatoknak, hiszen Indokí­na három baráti állama állandó világpolitikai csatáro­zások közepette, azok káros hatásainak kitéve éli éle­tét, s nem vitás, hogy ezek az események számunkra sem lehetnek közömbösek. Hiszen Délkelet-Azsia bé­kéje és biztonsága mindnyájunk érdeke. Ezért is mi minden fórumon támogatjuk igazságos harcukat és erkölcsi, anyagi segítséget nyújtunk ezeknek a sokat szenvedett népeknek hazájuk szocialista építéséhez. AVAR KÁROLY Az Országos Anyag- ás Arhivatal közleménye az időszaki sajtótermékek áremeléséről párt- és állami A Laoszi Népi Forradal­mi Párt KB és a Szufanu- vong, a Laoszi Népi Forra­dalmi Párt PB tagja, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság elnöke meghí­vására 1984. november 26— 29. között Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke párt- és állami küldöttség élén hivatalos, baráti láto­gatást tett a Laoszi Népi De­mokratikus Köztársaságban. A magyar küldöttség a fő­városban és környékén tör­ténelmi nevezetességeket, va­lamint mezőgazdasági szö­vetkezetét látogatott meg, is­merkedett a laoszi népnek a gazdaság és a társadalom át­alakításában és építésében végzett munkája eredmé­nyeivel. Losonczi Pált szívélyes légkörű találkozón fogadta Kaysone Phomvihane, a Laoszi Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának fő­titkára, a Laoszi Népi De­mokratikus Köztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke. A magyar és a laoszi tár­gyalóküldöttség között a ba­rátság és egyetértés légköré­ben lezajlott találkozón Lo­sonczi Pál és Szufanuvong kölcsönösen tájékoztatták egymást az országaikban fo­lyó építőmunkáról, pártjaik hazai és nemzetközi tevé­kenységéről. Áttekintették a magyar—laoszi kapcsolato­kat, bővítésük lehetőségeit, és véleményt cseréltek a Ri adókészültségbe helyez­ték szerdán a bolíviai fegy­veres erőiket, miután a szak- szervezeti szövetség újból általános sztrájkot 'hirdetett. Az ország gazdasági élete nagyrészt megbénult, több városban tüntetők csaptak össze a rendőrséggel. A főváros, La Paz köz­pontjában több ezer ember tüntetett a kormány gazda­sági megszorító intézkedései és a Bolíviára nehezedő ame­rikai nyomás ellen. Santa Cruz és Cochabamba város­ban szintén voltak megmoz­dulások: a rendőrség könny­gázzal oszlatta szét a töme­get. nemzetközi élet főbb kérdé­seiről, mindenekelőtt az ázsiai kontinens békéjének és biztonságának megszilár­dításával összefüggő problé­mákról. A tárgyalásokon megelé­gedéssel állapították meg, hogy a Magyar Népköztár­saság és a Laoszi Népi De­mokratikus Köztársaság sok­oldalú együttműködése és baráti kapcsolatai a mar­xizmus—leninizmus, vala­mint a szocialista inter­nacionalizmus elvei alapján eredményesen fejlődnek. A magyar párt- és állami küldöttség látogatásával egy időben megtartotta 7. ülés­szakát a Magyar—Laoszi Gazdasági és Műszaki-Tudo­mányos Együttműködési Bi­zottság, amely megvizsgálta a két ország gazdasági együttműködésének helyze­tét, a Tcitűzött feladatok vég­rehajtását, s meghatározta az együttműküdés további feladatait. Az ülésszakról jegyzőkönyvet írtak alá. A nemzetközi helyzetről folytatott megbeszéléseken a felek aggodalommal állapí­tották meg, hogy az imperia­lizmus szélsőséges erőinek politikája következtében fd^ kozódott a nemzetközi fe­szültség. Rámutattak, hogy a jelenlegi helyzetben az em­beriség legfontosabb és leg­sürgetőbb feladata a termo­nukleáris katasztrófa veszé­lyének elhárítása és a visz- szatérés az enyhülés politi­Az Indiai Kommunista Párt felhívást tett közzé a december végére kiírt parla­menti választásokkal kapcso­latban. A dokumentum arra hívja fel a választók figyel­mét, hogy az Egyesült Álla­mok fokozza az Indiára ne­hezedő gazdasági és politikai nyomást, igyekszik destabili­zálni az 'országot. Indira Gandhi meggyilkolása nem pusztán szélsőséges, fanati­kus szikhek bűntette volt, hanem olyan — az amerikai imperializmus által kiprovo­kált — cselekmény, amely egész India ellen irányult — hangoztatja az indiai kom­kájához, amelynek nincs ésszerű alternatívája. Ezért üdvözlik, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok kö­zött tárgyalások kezdődnek a nukleáris és stratégiai fegyverek korlátozásáról. Re­mélik, hogy ez elvezet a fegyverzet csökkentéséhez, a nemzetközi feszültség enyhü­léséhez és a világbéke erősí­téséhez. Nagyra értékelték a Szov­jetuniónak és a többi szo­cialista országnak a béke megőrzése és a nemzetközi feszültség enyhítése érdeké­ben tett erőfeszítéseit, konst­ruktív kezdeményezéseit. Meggyőződésüket fejezték ki, hogy a nemzetközi életben tapasztalható kedvezőtlen fo­lyamatok nem visszafordít- hatatlanok. Az ázsiai térség biztonsá­gával kapcsolatban mindkét fél támogatásáról biztosítot­ta a Szovjetuniónak a tér­ség békéje és biztonsága erő­sítésére irányuló javaslatait, valamint a Mongol Népköztár­saságnak azt a kezdeménye­zését, hogy Ázsia és a Csen­des-óceán térségének álla­mai kössenek megállapodást egymás meg nem támadásá­ról, az erőszakról való köl­csönös lemondásról. Meggyő­ződésüket fejezték ki, hogy e javaslatok megvalósulása nagymértékben hozzájárulna az egész világ békéjének biz­tosításához. sa. Az Indira Gandhi meggyil­kolását kivizsgáló bizottság­nak arra utaló adatok jutot­tak tudomására, amelyek valószínűsítik a „feltevést, hogy nemzetközi összeeskü­vés állt a merénylet hátteré­ben”. A vizsgálócsoport egyik tagja a PTI indiai hírügy­nökséggel közölte: a szikh merénylők egyike a gyilkos­ságot megelőző este London­ba telefonált. További rész­letek nem kerültek nyilvá­nosságra, PANORÁMA BUDAPEST Németh Károly, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára csütörtökön a főváros XIV. kerületébe látogatott. A délelőtti órákban találko­zott a mintegy 200 ezer la­kosú, dinamikusan fejlődő városrész párt-, állami és társadalmi vezetőivel, s tá­jékoztatót tartott részükre aktuális kérdésekről. A Da- nuvia Központi Szerszám- és Készülékgyárban Németh Károly részt vett a négy gyáregységet összefogó nagy- vállalat 1. számú gyára fizi­kai dolgozókból álló alap­szervezetének beszámoló tag­gyűlésén. SZÉKESFEHÉRVÁR Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a SZOT főtitkára csütör­tökön Fejér megyébe látoga­tott. Székesfehérvárott, az MSZP Fejér megyei Bizott­ságának székházában Boór Ferenc, a megyei pártbizott­ság titkára fogadta és szá­molt be a 420 ezer lakosú dunántúli megye társadalmi, politikai, gazdasági életéről, eredményeiről. Ezt követően Méhes Lajos Sárbogárdra lá­togatott. Szabadegyházán, a Szeszipari Vállalatot kereste fö:l, itt a négyimiiMiáird forin­tos költséggel felépített Izo- cukor és Szeszgyár munkájá­ról Bende Pál igazgató szá­molt be. WASHINGTON Egynapos tárgyalást tart Reagan amerikai elnökkel és Shultz külügyminiszterrel, valamint az amerikai kor­mány más vezető tisztségvi­selőivel Kohl nyugatnémet kancellár. Kohl csütörtök es­te érkezett Washingtonba és ma késő délután már haza is utazik. Amerikai részről a tárgyalás előtt azt hangsú­lyozták, hogy a megbeszélé­seken — a két ország kap­csolatain túlmenően — a ke­let—nyugati viszony kérdései lesznek majd az előtérben és az amerikai vezetés ismer­tetni kívánja elképzeléseit legfontosabb partnereivel a szovjet—amerikai külügymi­niszteri tárgyalások előtt. A lapok és folyóiratok fo­gyasztói ára 1985. január 1- töl átlagosan 25 százalékkal emelkedik. Ezen belül az ár­növekedés eltérő mértékű. A politikai napilapok ára hét­köznap az eddigi 1,40 helyett 1,80; hét végén és ünnepnap 1,80 helyett 2,20 Ft lesz. A képes hetilapok ára átlago­san 1,50 Fit-itall; a tudomá­nyos és szaklapoké, a szóra­koztató lapoké átlagosan 30 százalékkal növekszik. Az előfizetési díjak a fen­tieknek megfelelően változ­nak. (MTI) Sztrájk Bolíviában Az IKP választási felhívása munisták választási felhí.vá­Gibraltár: ott, túl a rácson Ott, túl a rácson már más világ van mint 15 évvel ez­előtt. Annak idején, amikor Franco diktátor 1969-ben — azzal a szándékkal, hogy megbünteti a gibraltáriafoat — lezáratta a határt és rács­csal választotta el a mini- államot Spanyolországtól, lé­nyegében az „ősi föld” vis­szatérésének lehetőségét is elvágta. A döntéssel járó drasztikus intézkedések, mint a telefonkapcsolat megszakí­tása, a légi és tengeri jára­tok megszüntetése átmeneti­leg gondokat okozott a 30 ezer lakosú angol korona- gyarmatnak. Mindez a múlté — mon­dogatják Európa legdélibb csücskén. A gazdaság, a ke­reskedelem, a formálódó szo­kások kezdtek veszíteni spa­nyol színeikből. Az üzletek kirakataiból eltűntek az ára­kat pesetában is megjelölő cédulák. A hiányzó munka­erőt marokkói és portugál bevándorlókkal pótolták. Míg Spanyolországban és Angliában az infláció olykor kétszámjegyűre ugrott, addig Gibraltáron alig haladta meg az évi 3—4 százalékot. A munkanélküliek számát is mindössze 300-ra becsülik. Másfél évtized alatt a gib- raltáriak kétszer szavaztak hovatartozásukról. Mindkét esetben 96 százalékos több­ség Angliát mondta ki anya­országnak, amely több mint 280 éve gyakorolja a fennha­tóságot. De a hovatartozás témája lassan feledésbe me­rül. olyannyira, hogy ez év januárjában, amikor válasz­tások voltak Gibraltáron, a Galambok Pártja már nem is indult, hiszen korábbi fő jelszava — vissza Spanyolor­szághoz — nem igen talált már követőre. A 15 tagú par­lamentben annak a Jossua Hassan ifőm'iniSiZteirnek a pártja maradt többségben, aki — 30 hónap megszakítás­sal — immár 34 éve igazgat­ja a mini államot. Öt pedig úgy ismerik, mint a követ­kezetes angolosítós hívét. Ezért is fogadta vegyes ér­zelmekkel a félsziget lakos­sága az angol és a spanyol kormány megállapodását ar­ról, hogy 1985. február 15-lg megnyitják a határt s hely­reállítják a normális viszo­nyokat. A forgalom jókora növekedésére számító keres­kedők örömmel üdvözölték a döntést. A rács két oldalán élő családtagok, barátok, is­merősök — akik eddig csak Afrika érintésével találkoz­hattak egymással — szintén megnyugodva vették tudo­másul, hogy rövidesen vége szakad a szétszakításnak. Ám vannak ellenvélemé­nyek is. A megállapodás közzététele után egy nappal tiltakozó gyűlés volt a 430 méteres szikla tövében. A szakszervezetek kijelentet­ték, hogyha a spanyol mun­kaerő Visszavándorolna, ak­kor sem küldik el a vendég- munkásokat. Gibraltár lakosai attól is tartanak, hogy a megnyíló határon átsétál majd a terro­rizmus, a bűnözés, a kábító­szerezés is. De, ami „legjob­ban fáj” nekik, hogy a Brüsz- szelben november 27-én lét­rejött megállapodás alapján, az angol kormány beleegye­zett abba, hogy hajlandó tár­gyalni Gibraltár független­ségéről, hovatartozásáról is. Igaz, hogy ezzel kapcsolato­san Howe külügyminiszter többször és nyomatékkal hangsúlyozta, hogy a brit kormány változatlanul tisz­teletben tartja a gibraltári Iákosok akaratát. Vagyis a kérdés ezzel lényegében el­dőlt. Tudják ezt Madridban is. De a Gonizález-ikormánynak nagy szüksége volt arra, hogy a hazai közvéleménynek kül­politikai Sikert mutasson fel, Ez az ágyúóriás több mint fel évszázadon keresztül őriz­te a gibraltári szorost. A ma már inkább látványával ijesztő fegyver a Szikláról egy brit hadimúzeumba ke­rült. s erre, az érzékeny gibraltári kérdés alkalmasnak bizo­nyult. Mert a Szocialista Pár­tot választási ígérete köti, hogy megnyitja a határt, de a lakosság részéről is egyre nagyobb nyomás nehezedett rá ebben az ügyben. Csak­hogy Anglia „jóindulatára” volt szükség ahhoz, hogy a madridi kabinet az enged­mények látszata nélkül tegye meg azt, amit már rég meg szeretett volna tenni, kellett hozzá az a kulcsmondat — amelyet Marán külügymi­niszter „a spanyol történe­lem legnagyobb diplomáciai győzelmének” nevezett —, hogy a jövőben tárgyalnak majd a félsziget hovatarto­zásáról is. A jövő ad választ arra is, mit kell Spanyolor­szágnak áldoznia ezért a „győzelemért”. Egyvalami Gibraltár térképe már csaknem biztos: az első fizetség, a NATO-ban való bentmaradás lesz. KIRÁLY FERENC

Next

/
Thumbnails
Contents