Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-01 / 257. szám
1984. november 1. tíÉPÜJSÁG 3 A KERMI vizsgálatai Huszonöt éves a felsőfokú tanítóképzés A főiskola hallgatója voltán A jubiláló főiskola utcai képe A vásárlók jogosan várják el, hogy pénzűként mindenkor kifogástalan minőségű árut kapjanak. Ha ez mégsem így ttörténik, a reklamációt a vásárlás helyén, vagy a kijelölt szervizekben kell megnyugtatóan orvosolni. Gyakran előfordul azonban, hogy a kereskedő és a vevő között vita támad, ilyenkor a forgalmazó vállalat köteles a vevő által hibásnak találit termékről! a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet szakvéleményéit kérni. A KERMI a vásánlók panaszai miatt évenlte — s várhatóan ez év végéig is — 35—40 ezer itermék minőségét vizsgálja meg. Ezek nagyobb része — 75—80 százaléka — ruházati áru, a többi különféle iparcikk, főkénit házitaritási gépek és berendezések, híradástechnikai gyártmányok, járművek, bútorok. A tapasztalatok szerinlt a reklamációk túlnyomó többsége megalapozott, az idén is a jogos panaszok tették ki a bejelentések csaknem 80 százalékát. Az adatok tanúsága szerint a megalapozott reklamációk aránya évről évre növekszik. A tapasztalatok szerint a panaszok dönitő többsége technológiai mulasztásokra vezethető vissza, s a hibák gyakran ismétlődnek. A ruházati áruknál például gyakori probléma, hogy nem tartják a színükéit, s mosáskor mérdtük nagymértékben megváltozik. A cipőknél változatlanul az ad a legtöbb panaszra okot, hogy a talp, vagy a sarok leválik, illetve a lábbeli deformálódik. A műszaki cikkek hibáit többnyire már eredetileg rossz alkatrészek beépítése okozza, s gyakori panasz a szervizekben végzett javítások nem megfelelő minőségére is. A kárpitozott bútoroknál a vevők leggyakrabban a bútorszövet; megnyúlására, a habanyag összeesésére, a faszerkezet gyenge szilárdságára hivatkozva kérnek kártérítést. Az építőanyagok közül főként a palák repedezetttsé- gét, a színes palák mész-ki- virágzását, a tetőcserepek mész-zárványait, repedéseit, a csempék színeltéréseit és felületi hibáit, valamint a mázas padlólapok esztétikai hibáit kifogásolják a vásárlók. Sok bosszúságot okoz, s éppen ezért sok panasz forrása — bármilyen árucikkről van is szó —, hogy hibásak, vagy hiányosak a használlaiti útmutatók. Olykor nem a kereskedelem vizsgáltatja meg a kifogásolt árut, hanem a vásárlók közvetlenül a KERMI- hez fordulnak sérelmeikkel. Ezek a panaszok az utóbbi időben főleg azt jelzik, hogy a szervizek nem tartják magukat a megszabott javítási időkhöz. A jótállási kötelezettségek elmulasztása miatt gyakoriak a panaszok a bútoripari vállalatokra is. A legtöbb bútorgyártó a szervizmunkát is vállalja, a garanciális javítások elhúzódásán kívül azonban egyre inkább arra is panaszkodnak a vásárlók, hogy a hiánycikkeknek számító termékek javításától a bútoripari vállalatok — visszaélve a vevő kiszolgáltatottságával — elzárkóznak, s a kártalanítást a vételár visszafizetésével' próbálják elintézni. A * •• rr JOVO Ikarusa Űj autóbuszcsalád gyártására készül az Ikarus. A budapesti gyár már bemutatta az első 12 méter hosszú alaptípust, a székesfehérvári üzemben pedig ezekben a napokban készült el az IK 365-ös jelű 11 méter hosszú kísérleti típus. A következő években ezt gyártják majd nagy sorozatban. A 200-as típust felváltó háromszázasokba nagyobb teljesítményű Rába—Man motort építenek be, 6 fokozatú szinkron se- bességváltójú lesz, hátsó futóművükben egyfokozatú áttételt alkalmaztak, s ezzel csökkentik az Ikarus-autó- buszok jellegzetes morgó hangját. A 300-as csalód formájában is különbözik elődjétől. Vezetőülésének homlokzatfala domborított, az egész jármű falának belső terét poliuretánhabbal borítják, s ezzel ütközés esetére is minimálisra csökkentik az utasok sérülésveszélyét. Formatervezett ülései karcsúbbak, kényelmesebbek, mint a kétszázas típusúaké. Jövőre újabb két IK 365-ös készül. Ezeket legnagyobb vevőivel próbáltatja ki a gyár. A terv az, hogy a ma még korszerű 200-as autóbuszokról fokozatosan térnek át az új 300-as csalód gyártására, így tehát egy ideig még párhuzamosan készül a két típus. A cím után akár felkiáltójelet is tehetnék, hiszen büszke vagyok és lehetek arra. hogy a fennállásának negyedszázadát most ünneplő Kaposvári Tanítóképző Főiskolának hallgatója voltam. A saját korosztályom, illetve képzős elődeim és most már — tíz esztendő múltán — az utódaim is hasonlóan vélekedhetnek, de bízom abban, hogy vélekednek is. A miértre egyszerűnek tűnő a a válasz, de a teljes kibontás több gondolatot is igényéi, • Ha ismereteim nem csalnák — miért is csalnának? —, úgy tudom, hogy az 1958. év 26. számú tvr, alapján jöttek létre a felsőfokú tanítóképző intézetek 1959-ben, és a köztük a dombóvári középfokú tanítóképzést váltó Kaposvári Tanítóképző Főiskola is. A cél, a feladat egyértelmű volt: „olyan kommunista világnézetű és erkölcsű, hivatásukat értő és szerető általános iskolai tanítók képzése, akik eredményesen alkalmazható szaktudományi és pedagógiai műveltséggel és az állandóan növekvő ismeretek megszerzésének képességével rendelkeznek.” A lámpás szerepét, ami nemcsak — Gárdonyi meghatározása szerint — a fejekbe, hanem — Váci Mihály megfogalmazása szerint — a láb elé is világít, vállaltuk. Igaz, nem a pénzért, a nagy jövedelem miatt, inkább a gyermekek szeretete vonzott, mivel a kezdet kezdetén még nem beszélhettünk hivatásszere- tetrő'l. Tudom, hogy a múltat megszépíti az emlékek felidézése, elfelejtődnek a komoly napok — alkalmassági vizsga, felvételi, aztán a kollokviumok, szigorlatok, majd az államvizsga — és csupán a sztorik jutnak az emberek eszébe. Talán így is van mindez rendjén. De... nem feledkezhetünk el arról sem, mit kaptunk mindazért, hogy egy-egy vizsga illetőleg „jogosítvány” megszerzése sikerüljön. Vallom, hogy annyi gyerek-, illetve emberszeretetet, művészetszeretetet, kitartást, szakmai, pedagógiai tapasztalatot, emberséget, hitet a munkához és az élethez nem kaptunk azelőtt, de azután is csak ritkán. A szakmához szükséges apró fogások, az alapok lerakása az állandó megújuláshoz, a továbbtanuláshoz, mint az önképzés egyik formájához, is ia három év alatt tudatosultak bennünk. A jubileum kapcsán az ember szívesen emlékezik azokra, akiktől a legtöbbet kapta, akiknek egy-egy tulajdonsága, vagy akár személyiségének több vonása is meghatározó, vagy éppen példa vdlf az útravaló mellé. Fő a fejem, kiket is említsék meg, hiszen mindenkire szívesen emlékszem. Talán kezdhetném a sort Merő László igazgatóval, aki a matematika „professzora”, vagy Várkonyi Imrével, a későbbi főigazgatóval, aki a demokratikus vezetés megtestesítője volt. Folytathatnám a sort a nagy tudású Betlyei, Harsányi, Deli, To- mory, Gadányi, Ozsváth, Sasvári, Szirmay, Heisz. Szabó, Druzsin, Szeléndi, Király és Molnár tanár urakkal, vagy éppen a hasonló kvalitású és mindig kedves Szirmayné Bayer Erzsébettel, Bódinéval, Vermesnével, Fiolánéval. Talán Erfalvy, dr. Kovács László és Já- vorszky tanáraimat is említenem kéne, akik filozófiát Oktatva nemcsak a világ dolgaiban segítettek eligazodni, hanem világnézetünket is alakították. De a rengeteg tapasztalatot átadó gyakorló iskolai nevelőkre, többek között a Giesz házaspárra, Molnár Józsefnére, a Tolna megyei származású Richter Sándornéra, valamint Szabó Margitra is szívesen emlékezünk. Lehet, hogy nem teljes a névsor, de mentségül szolgáljon a tíz év távlata. Volt kollégám, Deák Istvánná, a tamási II. számú Általános Iskola igazgatóhelyettese egy régebbi beszélgetésünk alkalmával azt állította, hogy meglátszik egy tanáron az, ha a tanárképző főiskola előtt tanítóképzőt végzett, hiszen didaktikából, apró pedagógiai fogásokból, egyszóval mindenből megfelelően felkészített. A vélemény igazságtartalmát sokan, de talán minden pedagógiában jártas ember elfogadja. Ez a vélemény jellemzi a tanítóképzést. És még valami. Ismerőseim között sokan „megmaradtak” mindig megújulni képes tanítónak. az elvetett mag tehát jó termőtalajra talált, de sokan építve a kapott alapokra, főiskolát, egyetemet végeztek. Vannak közöttünk kutatók, népművelők, oktatásügyet irányítók — szakfelügyelők — festőművészek, költők, zenészek, újságírók, ám ha eltérő is a pálya, egy azonban közös, mindenki a saját beosztásában, munkakörében azért nevel, oktat és tanító tudott maradni. * A bevezető miértjére eny- nyi a válasz és remélhetőleg ebből, illetve ennyiből is kitűnik, hogy jogos a büszkeség. A 25. születésnapját ünneplő somogyi tanítóképző ünnepe a miénk, Tolna megyeieké is, hiszen tanítóink zömét itt képezték. Ezért is kívánunk a jubileumát ünneplő intézmény munkájához sok sikert. ÉKES LÁSZLÓ Hidraulika exportra Hidraulikát gyártanak KGST-együttműködés keretében a Danuvia nagyatádi gyárában. A termékek szovjet, finn és NSZK-exportra kerülnek. Napirenden a könyvterjesztés és a sportegyesületek utánpótlása A' Tolna megyei Tanács mellett működő művelődési és ifjúsági bizottság két fontos kérdést tárgyalt meg keddi ülésén. A megyei tanács elnökhelyettese, István József vezetésével tanácskozó bizottság elsőként a könyvterjesztés helyzetéről kapott tájékoztatást. Kovács József, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat Baranya—Tolna megyei boltcsopontjának vezetője kedvezően szólt a Tolna megyei helyzetről. Jól értékelte a két szekszárdi, a dombóvári és a paksi boltok könyvforgalmát. Mindezt alátámasztja az .a tény, hogy a mezőgazdasági jellegű megyék között első helyen állunk a szellemi táplálék „tálalásában”. Gondot jelenít azonban — országosan — a könyvkiadás és a könyvlter- jesztés érdekazonosságának hiányai, így az ebből adódó nehézségeket — tárolás, hiánykönyvek beszerzése — helyileg igyekeznek megoldani. „A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat előretörése mellett ugyanakkor visszalépett a szövetkezeti terjesztés” — mondta Szoboszlai Jenő, a Fogyasztási Szövetkezetek Tolna megyei Szövetségének szövetségi titkára. A bizományosi hálózat megfelelő, a bolti forgalmat és a kistelepülések ellátását azonban javítani kell. Ezután a spontegyesületek káderhelyzete kerüllt napirendre. Herczig Gábor, a megyei Testnevelési és Sporthivatal elnöke elmondta, hogy bár az edzők száma stagnál, szakedzői szinten előrelépés tapasztalható. A minőségi fejlődés azonban a nagy fluktuáció miatt csak a szinten tartáshoz elegendő, s hasonló a helyzeti a sportvezetőknél is. Ülést tartott a MÉSZÖV elnöksége Tegnap dr. Kálmán Gyula elnökletével tartotta október havi ülését a Fogyasztási Szövetkezetek Tolna megyei Szövetségének Elnöksége. Első napirendként az elnök jelentést tettt a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról és a két elnökségi ülés közötti időben tett főbb intézkedésekről, majd az áfészek piaci pozíciója és ennek erősítésében jelentkező feladatokat tárgyalta meg az áfész-titkárság előterjesztésében. A napirendhez Bertus Ferenc, a dombóvári áfész elnöke készített kiegészítő jelentést. Az előterjesztők részletes elemzést adtak az árubeszerzés helyzetéről. Rámutattak a ma még kihasználatlan lehetőségekre is, .a készletgazdálkodás tapasztalatairól, gondjairól, az ármunka kérdéseiről, az értékesítés szervezéséről és a belső mechanizmus kérdéseiről. A két előterjesztés és jelentős vita alapján határozta meg a vezető testület a tennivalókat. Felkérte az áfészek igazgatóságait, hogy a vitában elhangzottakkal kiegészített előterjesztés ismeretében határozzák meg saját tennivalójukat. A szaktitkárságot pedig arra utasította, hogy a szervezésben a szövetkezeteknek nyújtson folyamatos segítséget. Utolsó napirendként az elnökség jóváhagyta az áfészek I—III. negyedévi készletgazdálkodásáról készített tájékoztatót, majd döntött a megyei küldöttközgyűlés ösz- szehívásáról. SZ. J. Jubilál a kaposvári főiskola Székhelyén — de a szekszárdi kihelyezett tagozat részvételével — ünnepli Kaposváron a felsőfokú tanító- képzés 25. évfordulóját november 1-én, 2-án. A jubileumi program ma este fél hétkor kezdődik a Kaposvári Tanítóképző Főiskola és az intézmény szekszárdi tagozata művész tanárainak kiállításával. A tárlatot az ifjúsági házban Horváth Sándor, az MSZMP Somogy megyei Bizottságának osztályvezetője nyitja meg. November 2-án pedig Hajdú Tibor tanszékvezető tanár nyitja meg délelőtt tízkor azt az emlékülést, melyen dr. Deli István tanszékvezető itart előadást, A felsőfokú tanítóképzés 25 éve Kaposváron címmel. Az emlékülés vendégelőadója Jan Sikora, az Olstyni Pedagógiai Főiskola rektora a lengyel tanítóképzés rendszerének fejlődéséről tant előadást. Ezt követően értékeli dr. Kovács László kandidátus, tanszékvezető főiskolai tanár, az intézmény tudományos bizottságának elnöke azt a pályázatot, melyet a jubileum méltó megünneplése jegyében hirdetitek meg. A pályázat jutalmazottait köszönti dr. Bernáth János kandidátus, főiskolai tanár és Biró Lajos a főiskolai KlSZ-szerve- zeit titkára. A zárszóit megelőzően a jubiláló intézményit a párt és állami szervek nevében Tóth János, az MSZMP Somogy megyei Bizottságának első titkára üdvözli, majd emléklapok átadására kerül sor. Este, ugyancsak az ifjúsági házban hát órakor kezdődik az a művészeti est, melyen az anyaiskolia és a szekszárdi tagozat művész tanárai, hallgatói adnak színvonalasnak és emlékezetesnek ígérkező műsort.
