Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-24 / 276. szám
1984. november 24. TOLNA ' “NÉPÚJSÁG 5 Ifjúsági parlamentek Felelősségérzet Ve eyes kéPet mutatnak — úgy körülbelül félidőben — az ifjúsági parlamentek. Ez önmagában persze nem minősítés, hiszen természetes dolog, hogy eltérőek a körülmények, ezért eltérőek az ifjúsági parlamentek is. A megyei KISZ-bizottság munkatársai rendszeresen részt vesznek parlamenteken, az ott szerzett tapasztalataikról írásos beszámolók készülnek, a megyei ifjúsági titkárnál is gyűlnek az információk, amelyek sok izgalmas következtetés levonására is alkalmasak. Következtetni lehet egy-egy ifjúsági parlament hangulatából, az aktivitás mértékéből egy-egy munkahely közérzetére, de még gazdasági helyzetére is, ugyanakkor igen érzékeny képet rajzol az ifjúsági parlament a munkahelyi demokrácia állapotáról, és természetesen, nem utolsósorban a fiatalok felelősségérzetéről, úgynevezett „hozzáállásáról” is. Leginkább az az általánosítható tapasztalat, amit az újságot olvasó is észrevehet a rendelkezésére álló információkból, hogy azokon a munkahelyeken, ahol jól megy a termelés, jó a párt, a szakszervezet munkája, ahol számítanak a fiatalokra, odafigyelnek a véleményükre, ott az ifjúsági fórumok is izgalmasak. A fiatalok elmondják ötleteiket, javaslataikat, tudván, hogy azok megvalósításában is szerepük van. Tudják, hogy dolgozniuk kell, ha valamit el akarnak érni és azzal is tisztában vannak, hogy a munkahely számít rájuk. Érdemes beszélni, mert részt vehetnek a tervezésben, a végrehajtásban és az értékelésben is. A parlamentek többségére a jó, kiegyensúlyozott politikai légkör, az őszinteség volt a jellemző. Ami nem azt jelenti, hogy nem volt sok jogos kifogás, kritika és a hiányosságok felsorolása. Ezek azonban nem kívánságlista, vagy „panasznap” jelleggel hangzottak el, hanem a továbblépés, a segítő szándék, és a tenniakarás jegyében. Persze ellenpélda is van, amikor a fiatalok csak mástól várják az ifjúsági klub létrehozását és azt hiszik, ha még többet kapnak, például az ifjúsági alap megemelésével, akkor már a KISZ-munka is jól fog menni. Negyven részletes feljegyzést néztem át, negyven munkahelyről, ezek között egy volt, ahol — ahogy mondani szokták — „botrányosan sikerült a dolog”, mert második nekifutásra sem tudtak szót érteni a munkahelyi vezetők a fiatalokkal. Az előzőén meghirdetett parlament elmaradt, mert nem volt határozatképes. Nyilvánvaló, hogy a problémák sokkal mélyebbek annál az adott munkahelyen, mint hogy egy ifjúsági parlamenten elintézhetőek lennének. A negyvenből egy helyen fordult elő, hogy a munkahelyi vezető a beszámolót egyúttal vádbeszédként is felhasználta, általában a fiatalok ellen. A légkör merevsége okozta, hogy három „protokoll” — felszólaláson kívül más nem hangzott el, azokat sem a fiatalok mondták el. Ezen esetekben is gyanítható, hogy a dolgok összefüggnek, a munka is azért gyengébb, mert a kapcsolat nem jó a fiatalokkal. Az eddi? megtartott parlamentek mintegy felénél nem 6 volt hozzászólás, ami azért figyelmeztető. Az egyik ok persze az is lehet, hogy minden rendben van, a beszámoló teljes és jó volt, a fiatalok elfogadták, az intézkedési tervvel egyetértenek. Ehhez kapcsolódik az, amit több helyen is megfogalmaztak. Az üzemi demokrácia fórumain a fiatalok mindig és mindenről elmondhatják a véleményüket „menet közben is”. A KISZ-szervezetben, a pártszervezetben, szakszervezetben szintén, a brigádgyűléseken, a különböző szintű munkahelyi fórumokon, rendezvényeken egyaránt hallhatják hangjukat, képviselik érdekeiket vagy ők maguk, vagy a választott vezetők. Szinte nem marad kérdés a parlamentre, mert amit rövid távon lehetett, azt megoldották, amihez idő és pénz kell, arra tudnak várni, mert tudják, hogyan is áll egy-egy feladat megoldása. Éppen a fentebb elmodottak miatt az idén kevés helyen vált termelési tanácskozássá az ifjúsági parlament. Éppen azért viszont sok helyen ünnepi összegezéssé, ahol már csak összefoglalni kellett a megtett intézkedéseket és tudomásul venni az újakat. Ezzel együtt arra is volt példa, hogy a parlament formális volt mindkét fél részéről. Ahol viszont nem volt az, és ez a többség, ott szinte minden olyan kérdésről szó esett, ami a mai fiatalokat érdekli, és ez sok szempontból teljesen egybeesik a gazdaság és a társadalom fontos problémáival. Sokan szóltak az anyagellátás gondjairól, az energiatakarékosság, a hatékonyság kérdéseiről, a munkaidőről és annak kihasználásáról és a gmk-ról. Több helyen felvetették az áttérést a negyvenórás munkahétre, sok szó esett a bérezés, pontosabban a munkával arányos bérezés feszültségeiről. A mezőgazdaságban szóltak a munkaidőről, illetve a szabadnapok kiadásának gondjairól. Érdekes, hogy a legtöbb hozzászólás az áfészek parlamentjein hangzott el, aminek az az ésszerű magyarázata lehet, hogy a községben, szétszórt egységekben dolgozók most, hogy összejöhettek, jól kibeszélgették magukat. Nem tudom, hogyan csinálják az áfészek, de a hozzászólásokból kiderül, hogy a fiatalok ismerik a munkahelyük általános helyzetét, problémáit és keresik a megoldás lehetőségeit. Amiről mindenütt szó volt, az a lakáskérdés. Nyilván senkit nem lep meg, hogy a pályakezdés gondjaival és szépségeivel együtt a legtöbb szó a lakáskérdésről esett. Konkrétan a munkahelyi támogatások fajtáiról, mértékéről azzal az igénnyel, hogy a támogatás a jövőben, a lehetőségek szerint növekedjen. Kapjanak többet és többen a munkahelyi kölcsönökből. A fiatalok részvétele a parlamenteken szintén nagyon változó volt, ez is összhangban van a munkahely általános helyzetével, ahol jól mennek a dolgok, ott a fiatalok kíváncsiak a munkahely gondjaira és magukra is „adnak annyit”, hogy megjelenjenek a róluk szóló tanácskozásokon. A munkahelyek a lakóterületek párt, állami és . - — . társadalmi vezetői pontosan érzik az ifjúsági parlamentek jelentőségét és ezt jelenlétükkel is mindenütt kifejezték. A feladattervek tartalmilag természetesen igen különbözőek, hiszen mindenütt mások a feltételek és a tennivalók, de összességében jó alapot adnak a következő évek ifjúságpolitikai tennivalóihoz. IHÄROSI ibolya Városiasodó Bátaszék Nemcsak az újságíró, hanem minden ember szeret oda visszamenni, átutazta ban ott meg-megállni, ahol szívesen fogadják, és az ismételt találkozás első perceiben sorozatosan új eredményekről értesül. Bátaszék ilyen nagyközség. Itt egyre-másra születnek az új dolgok — november 28-án a tornacsarnokot követő másik nagy beruházást, a páratlan társadalmi összefogással felújított művelődési házat adják át. Ezek pedig a felelős előre-, és a munka közben együttgondolkodást bizonyító tények. Ahogy a kétszeresen elnyert nemzeti zászló birtoklása mögött is ott húzódik a tanács, a helyi gazdálkodó széniek, a pártbizottság, a tanácstagok és a lakosság gondja, öröme, szeretete. Egy városiasodó nagyközséget semmi más nem minősítheti, csak azok az eredmények, amelyek egészséges vita után, közösen születtek. Sottvald Károly képriportja Bátaszék hétköznapjaiba enged bepillantani. A tsz tagjai a művelődési ház udvarát betonozzák Dízelmozdony a vasútállomáson Befejező munkák a ház utcai frontján
