Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-03 / 259. szám

1984. november 3. NÉPÚJSÁG 3 Kurd és társközségei Beszélgetés a pártszervezet munkájáról Szokatlan napirendet vá- --------------------lasztott leg­utóbbi ülésére a három köz­ség — Kurd, Gyulaj és Csib- rá'k — alapszervezeteinek munkáját összefogó, irányító pártvezötőség. Kötetlen be­szélgetés az elmúlt öt év munkájáról és a jövőbeni fel­adatokról. A cél: felkészülés az összevont taggyűlésre. O tt voltak a pártvezetőség tagjain kívül az alapszervi titkárok, képviseltette magát a Dombóvári városi pártbi­zottság párt- és tömegszerve­zetek osztálya. Szinte kivétel nélkül min­denki elmondta véleményét, volt aki többször is. A sum- mázat, amiben Kiss János pártvezetőségi titkár össze­gezte a vitát, az, hogy so­kat fejlődött a pártélet az el­múlt öt esztendőben, de nem minden feladatot sikerült megoldani. Ebből következ­nek a tennivalók is. A három község a város- környék ama része, ahol nincs látványos fejlődés, nin­csenek kiugró gazdasági ered­mények, ám mégis, visszate­kintve az öt év előtti álla­potokra, van mit számbaven- ni. Végbement a csibráki fa- feldolgozó üzem rekonstruk­ciója, az üzem mintegy húzó­ereje a kisközség fejlődésé­nek, megnőtt az építési kedv, erősödött a falu népesség- megtartó képessége. Gyulajon varroda kezdte meg a terme­lést, munkát biztosítva vagy harminc téesz-tag asszony­nak, leánynak. A kurdi téesz tavaly tízmillió forintos nye­reséget ért el (az idei év gyengébb llesz, főként a ked­vezőtlen időjárás miatt). Ügy tűnik, a gyulaji téeszben si­került túljutni az évek óta tartó válságon, a korábbi veszteséggel szemben az idén hét-nyolcmillió forint nyere­séggel számolnak. Ez utóbbi községben ismét önálló lett az általános iskola, öt évvel ez­előtt csak Kurdon volt víz­vezeték, most már Gyulajon is van és elkészült a csibrá­ki törpevízmű is — főként az erdő- és vadgazdaság segítsé­gével. .. Tények, adatok cáfolják azt a korábbi félelmet, hogy a társközségek hátrányban lesznek. Az elmúlt öt év alatt többet kaptak, mint a székhelyközség. Számok — s százezer forintok — felso­rolásával bizonyította ezt a tanácselnökasszony. Több- mililió forintos társadalmi munkával segítették elő a falvak gyarapodását lakóik. Mint az egyik hozzászóló el­mondta, ma nem az a gya­koribb, hogy a tanácstól kö­vetelik, csinálják meg ezt, vagy aat, hanem „Kérünk ide öt köbméter kavicsot és hozzávaló cementet, a többi a mi dolgunk...” Nem volt könnyű az el­múlt években a kommunis­ták munkája. Gyuláján — amikor 'kihelyezett ülésen vizsgálta a szövetkezet hely­zetét és határozta meg a ten­nivalókat a pártvezetőség — az alapszervezet tagsága nem volt egységes, csakhogy- nem kettészakadt, akadtak olyanok, akiknek személye­sen előnyösek voltak a ko­rábbi állapotok. Szívós meg­győző munkával sikerült mégis kialakítani az egységes állásfoglalást: a változásra — beleértve annak személyi vonatkozásait is — szükség van. És ezután már minden párttag a tennivalók ered­ményes megvalósításáért dol­gozott, agitált. A pártéletben megie­........ . ........... hetősen v áltozatos a kép. Van alap­szervezet, ahol 1979-ben volt az utolsó tagfelvétel. — Pe­dig ma már vannak arra al­kalmas tagjaink, főleg fiata­lok, akiknek a pártban lenne a helyük, csak többet kell foglalkoznunk velük — mondta a titkár. Van vi­szont olyan pártszervezet is, ahol három itagot vettek föl, sőt az egyikben nyolcat, és további kettőnek a felvéte­le folyamatban van. Csaknem általános gond, hogy gyengék a KlSZ-szer- vezetek — egy, a csibráki ki­vételével. Egyik-másik alap­szervezet próbálkozott az if­júság körében a mozgalmi tevékenység felélénkítésé­vel, eredmény nélkül. Le­het-e, vagy sem, ekörül folyt a vita. Kurdon például a téeszben 130 KISZ-es korú fiatal van, ám közülük mindössze öt a tagja az ifjú­sági szervezetnek. A 130 kö­zül is mindössze harminc van, aki nőtlen, vagy még nem ment férjhez. Az egyik KISZ-szervezet élére talál­tak megfelelő képességű tit­kárt, csakhogy az illető férj­hez ment és lemondott. Töb­ben elmondták, és általános tapasztalatként is felfogható, hogy ha sikerül megfelelő vezetőt találni — példa erre a kurdi Vöröskereszt szerve­zet — fellendülhet a mozgal­mi élet. Persze, nemcsak er­re korlátozódhat a pártszer­vezet tevékenysége, rendsze­res segítséget kell nyújtania a tömegszervezeteknek. Az alapszervezeti kádermunká­ban vigyázni kell arra. ne­hogy ismételten megtörtén­jen, ami előfordult: a jól dolgozó KISZ-titkárt meg­bízták az MHSZ-klub vezeté­sével. Azután egyiket sem tudta jól ellátni. Tehát, „ne aggassunk mindent arra, aki jól dolgozik...” A párttaggyűlések többnyi­re betöltik funkciójukat. Ám van alapszervezet, ahol nem­igen fordul elő vita, hozzá­szólás. Az alapszervezet ve­zetőségének itt — de az öt alapszervezetet irányító pártvezetőségnek is — meg kell vizsgálni, feltárni az okokat. Ugyanis a pártszer­vezetek többségére éppen a mozgalmas taggyűlések a jellemzők. Különösen, ami­kor közérdekű problémák­ról esik szó. Amikor tapasz­talja a tagság, hogy amit ki­fogásol. abban történik in­tézkedés. Taggyűléseken ve­tették fel az alapellátás gond­jait, a pártvezetőség intézke­dett. Meg kell jegyezni, hogy nem minden esetben sikerrel. A hót végi kenyér- és tejel­látással már nincs gond, ám többszöri utánjárással sem sikerült elérni, hogy javul­jon a Gyulaj és Kurd közötti buszközlekedés. Hasonlókép­pen pusztába kiáltott szó volt a Kapos szennyezettsé­gének kifogásolása. Ami egyébként a környezetvédel­met illeti, a pártszervezetek­nek sikerült kialákítani a tagság körében azt az állás­pontot, hogy „A környezet tisztasága elsősorban rajtunk, párttagokon és természete­sen a pártonkívülieken is múlik.” Szóba kerültek az idős, be­teg párttagok is. Az eddigi­nél többet kell törődni ve­lük, rendszeresen felkeresni azokat, akik egészségi álla­potuk miatt fel vannak mentve a pártrendezvények látogatása alól, segíteni gondjaik megoldását. Nosztalgiával emléke­-------------2----------- zett az e gyik idős pártvezetőségi tag a negyvenötös időkre, mond­ván: akkor lehetett látvá­nyos dolgokat produkálni. Mint többen elmondták — ezzel aztán ő is egyet értett — ha a mai tennivalóink nem is olyan látványosak, mint a földosztás, a koalíciós viták , a téesz-áfcszervezés, nagyon fontosak. Hiszen az elmúlt öt esztendő „felméré­se” is bizonyítja, Kurdon és társközségeiben is történt egy és más. nem lebecsülendő fejlődés az elmúlt öt évben. J. J. üzembe helyezték Szolnokon az ország legnagyobb teljesítményű olajipari számítógé­pét. A komputer lehetővé teszi a teljes és mindenperees információcserét az Alföld valamennyi kőolaj- és gázmezeje között. HÉTRŐL Sok volt a héten a tanácskozás, ülés és megbeszélés. Van néha az embernek olyan érzése, hogy túlságosan is sok van belőlük, esetenként még az is eszünkbe juthat, hogy érdemi munka helyett tanácskoznak, az in­tézkedési terveket csak kidolgozzák, és az­tán a következő tanácskozásig nem törté­nik semmi. Biztosan erre is van példa, ezen a héten a sok tanácskozás igen fon­tos kérdésekről folyt és mindahányon na­gyon fontos, sőt „életbevágó” kérdésekről esett szó, az eredményeket, a már elvégzett munkát is számba vették az új feladatok kijelölése mellett. A legfontosabbakra ér­demes egy-egy mondatban emlékeztetni is­mét a kedves olvasót. Kedden számoltunk be a X. országos békekonferencia zárásá­ról, tárgyalt a megyei tanács végrehajtó bizottsága, szó volt szociális gondozásról, a nőpolitika megvalósulásáról, és a télre való felkészülésről. Mivel röviden tudtunk csak beszámolni róla, kiemelést érdemel az alkoholizmus eLleni megyei bizottság ülése. Ez is olyan téma volt, ami gyakran, és sajnos „életbevágó”. A jövőnkért 6a a fövő nevében A Tolna megyei fiatalok is elküldték üze­neteiket a békestafétával Abban a szerencsében lehetett része az újságírónak, hogy jelen volt az országos békekonferencián. Az ott elhangzott fel­szólalások annyi izgalmas kérdést, témát vetettek fel, hogy majd mindegyik megér­ne egy külön írást. Az egészen biztos, hogy a jövőnkről van szó, a kevésbé átélhető ebben a kérdésben az emberiség jövője, sokkal könnyebb megérteni a kérdés je­lentőségét, ha mindenki saját céljaival, egyéni életével és a családja biztonságos jövőjével kapcsolja össze a világ sorsát. És akkor már nem szólam, hogy a béke ügye személyes ügyünk. Személy szerint is tenni kell érte. Mindenkinek azt, amit ő maga megtehet. A mozgalom megújulóban van, amit ki- kényszerített egyrészt a világpolitika ala­kulása, másrészt az a tény, hogy a mozga­lom maga is megfiatalodott. Az ifjúság is helyet kért a békeharcból, elég csak a KISZ nagy sikerű akcióira gondolni. Kép­viselőik már küldöttként részt is vettek a konferencián és elmondták véleményüket a maguk sajátos nézőpontjából, hiszen ők — mi — nem éltünk háborúban, nekünk eddig a béke természetes állapot, amit megőrizni akarunk. Jó volna, egyszer el­jutni addig, hogy ne kelljen számolni hány éve van béke Európában. A fiatalok jelen­léte a konferencián egyúttal a hazai béke­mozgalom jövőjét is jelenti. Tettek az ifjúságért A jövőnkért már a jelenben tenni kell. Van ifjúságpolitikai párthatározat, Állami Ifjúsági Bizottság, ifjúsági törvény, éppen ennek előírásai szerint most folynak az ifjúsági parlamentek. Divat vitatkozni az oktatás jelenéről és jövőjéről, még a béke- konferencián is felvetődött, hogy békére nevelés kerüljön be az oktatásba. Magam nehezen tudom elképzelni, hogy ez miként lehetséges, de a szakemberek biztosan megoldják. A sok határozat és döntés mö­gött szerencsére nem vész el a gyerek. Mert bárki is szervezi a munkát, nemcsak beszélünk, hanem teszünk is a gyereke­kért, a fiatalokért. A felnőtt társadalom igényli és bevonja az ifjúságot az őket érintő kérdések meg­vitatásába, az irányok meghatározásába. Ezt a közfigyelmet nem is kell mással vi­szonozni „csak” azzal, hogy az ifjúság is kiveszi a részét a határozatok végrehajtá­sából, a munkából'. A tények bizonyítják, hogy ezzel nincs is baj. Nézzük sorba, hogy csak ezen a héten Tolna megyében mit tettünk a gyerekekért, a fiatalokért: isko­labővítés Várdombon, az iskolavilágítás korszerűsítése kapcsán szó esett Dunaköm­HÍRRE lód, Tolna és Dunaföldvár oktatási intéz­ményeinek korszerűsítéséről. A cikkben nem szerepelt, de tény, hogy rengeteg tár­sadalmi munkát végeztek szülők és fiata­lok együtt. Játszótér épült Szekszárdon a Bródy utcában. A sok jó közül' szóltunk egy szülői munkaközösségről, amelynek tagjai — többek között — járdát építettek az iskola előtt. Hogy tisztán lássunk Megjelent egy írás arról, hogy a volt ol­vasókör helyén korszerű kisüzem létesült. Az épület korábban iskola volt, így is kap­csolódik témánkhoz, az ifjúság nevelésé­hez. Az olvasókörről jutott eszünkbe, hogy pár szót szóljunk az olvasás örömeiről, és fontosságáról. Szerencsére a valóságban nem arról van szó, hogy az ipar kiszorítja a faluról az olvasást. Kis könyvtárak, mű­velődési házak gondoskodnak a falun élők mindennapi olvasnivalóiról. Sokan állítják, hogy nem olvasunk, sőt egyre kevesebben olvasunk. Egy ideális állapothoz képest ez lehet, hogy így is van. Még átmeneti csökkenést is el tudok hinni, de hogy ebben az országban, a megyében kevesen és keveset olvasnak azt nem hi­szem. Ennek ellentmond a könyvtári és a könyvesbolti forgalom is. Annak ellenére, hogy a könyvek ára nem lefelé ment az utóbbi időben. Inkább arra kellene felfigyelni, hogy mit is olvasnak az emberek? Már olvastam kesergő írást arról, hogy a falusi olvasó­közönség még mindig „ott tart”, hogy Jó­kai és Mikszáth a legkeresettebb író. A moderneket meg észre sem veszik, a maiak közül nem átallják Berkesi és Szilvási La­jos műveit olvasni. Fel sem merül, hogy Jókai és Mikszáth esetében talán az (is) lehet a népszerűség oka, hogy jó írók vol­tak, annak ellenére, hogy történeteiknek volt eleje és vége, helyenként még közepe is. Dehogy a modernség ellen beszélek, csak amiatt aggódom, hogy az utóbbi idő­ben tömegesen lepik el már nemcsak a könyvesboltokat, hanem a Skála áruházi rendszert és az újságárusokat a „műfajta­lan” krimik. Még a végén ők győznek! Nem is a krimik ellen szólok, mert amit író ír, tehát profi munka, azt magam is szívesen olvasom, de ezek a kötetek egy­szerűen ponyvák, rosszul megírva... Világosabban Világosabban látnak a gyerekek az is­kolákban, már csak azért is, mert korsze­rűsítették a lámpákat. Megyénkben is sok iskola kérte és kapta meg az állami támo­gatást, hogy a fűtés mellett a világítást is korszerűsíthessék. Az országos és azon belül a megyei népi ellenőrzési vizsgálat kimutatta, hogy nem elég a fény a tanter­mekben. A legsötétebb hely éppen a ka­tedra, mértek annak közelében 90 lux fénymennyiséget is, amikor a minimum­nak 200-nak kellene lenni. Érdemes lenne egyszer megnézni a szemüveges tanárok arányát. Sok-sok társadalmi munkával, kis­iparosok, szülők közreműködésével kor­szerűsítették az iskolák világítását. A pá­lyázat útján kapott állami támogatás a társadalmi munkával együtt csodákat mű­velt. Egy akadálya mégis volt a még jobb eredménynek. Létezik ugyanis az úgyneve­zett „M” mutató, e szerint a korszerűsí­tésnek — meghatározott és bonyolult szá­mítások alapján — gazdaságosnak kell len­nie. Emiatt éppen a legrosszabb helyzetben lévőik nem pályázhattak, mert két, százas égőnél biztosan többe kerül és többet is fogyaszt egy akármilyen korszerű fénycső­rendszer. A megoldást azért igyekeztek megtalálni — helyben —, de a központi intézkedés hibáját szóvá tette a népi el­lenőrzés is. IHAROSI ibolya Olvasóvá nevelés a dombóvári művelődési központban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents