Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-21 / 273. szám

2^ÉPÜJSÁG 1981. nnvcmhcr 21. A belga kormányfő befejezte budapesti látogatását (Folytatás az 1. oldalról.) val, Trautmann Rezsővel, az Elnöki Tainács helyettes el­nökével, valamint vendéglá­tójával, Lázár Györggyel folytatott megbeszéléseit. El­mondotta azt is, hogy tolmá­csolta Kádár Jánosnak a bel­ga király meghívását. A tárgyalások témaköréről kifejtette: sok szó esett a kétoldalú kapcsolatokról; megvonták e kontaktusok mérlegét és megvizsgálták jövőbeni fejlesztésük lehető­ségeit. — Politikai kapcsola­tainkról megállapítottuk, hogy azok jók, probléma- mentesek; tehát megvan a megfelelő keret a kedvező továbbfejlődéshez — mondot­ta. Gazdasági kapcsolatainkat kielégítőnek ítélte Wilfried Martens, azonban hozzátet­te : azok továbbfejlődhetnek és kiegyensúlyozottabbá vál­hatnak. A belga külügymi­niszter tavaly novemberi bu­dapesti tárgyalásain ugyan­csak lehetőség nyílott a gaz­dasági kapcsolatok tovább­fejlesztését, kiegyensúlyozot­tabbá tételét célzó konkrét feladatok egyeztetésére. Ki­tért arra is, hogy kulturális kapcsolataink további fej­lesztését körvonalazza az idén szeptemberben Buda­pesten aláírt, az 1985—87-es évekre szóló magyar—belga csereegyezmény. Mint mon­dotta, Belgiumban nagy vá­rakozás előzi meg az 1985. őszén Budapesten sorra ke­rülő európai kulturális fóru­mot, amely remélhetőleg hozzájárul majd a kelet— nyugati kapcsolatok megja­vításához is. — Tárgyalásainkon a leg­több szó a kelet—nyugati kapcsolatokról esett, külö­nösképpen arról, hogy újra kezdődjenek a tárgyalások a lefegyverzésről és a fegyver­zetek csökkentéséről — hang­súlyozta Wilfried Martens, utalva arra, hogy a legutóbbi időben pozitív jelek mutat­koznak a két nagyhatalom közötti párbeszéd folytató­dásának. Befejezésül arról szólt, hogy megítélése szerint láto­gatása új szakaszt nyitott a kétoldalú kapcsolatokban. A belga miniszterelnök ez­után válaszolt az újságírók kérdéseire. Az enyhülési fo­lyamat esélyeiről szólva hangsúlyozta, 'hogy annak napjainkban „bátorító és po­zitív jeleit” tapasztalja. Ez­zel kapcsolatban ismételten kiemelte: Magyarország és Belgium, amely egyaránt megbízható tagja saját szö­vetségi rendszerének, érde­kelt abban, hogy oldódjék a jelenlegi fagyos nemzetközi légkör. A két ország folya­matos diplomáciai érintke­zésein túl rendszeressé vál­tak a vezetők közötti magas szintű találkozók — állapí­totta meg, a párbeszéd fon­tosságát hangsúlyozva. Tin- demams külügyminiszter ta­valyi magyarországi útját kö­vette a miniszterelnöki láto­gatás, amely — fejtette ki a belga kormányfő —, nemcsak a kétoldalú kapcsolatok fej­lesztéséhez, hanem a Kelet és Nyugat közötti viszony javításához is hozzájárulhat. Martens a magyar—belga gazdasági kapcsolatok erősí­téséről szólva elmondta, hogy a szakemberek nemrég 200 témakört tartalmazó lis­tát állítottak össze, a javas­latokat a közeljövőben kor­mányszervek kölcsönösen elemzik majd, hogy mihama­rabb konkretizálni lehessen azokat. Két területet jelölt meg, ahol jelentős előrelépé- si lehetőségek kínálkoznak: közös vállalatok létesítését és a harmadik piaci együtt­működést. A délutánt városnézéssel töltötte a belga kormányfő és felesége. A várbeli prog­ramon részt vett Gérnyi Kál­mán, a Fővárosi Tanács el­nökhelyettese, valamint Lő­rinc Tamás. A magas rangú vendéget a Mátyás-templom bejáratánál Fábián János kanonok fogadta, s tájékoz­tatta a templom történetéről, restaurálási munkáiról. Ezt követően a vendégek megte­kintették a Hilton Szállót. Ezután a vendégek a Feri­hegyi repülőtérre hajtattak, ahol ünnepélyesen búcsúz­tatták Wilfried Martenst, fe­leségét, valamint a kíséret tagjait. A búcsúztatáson megjelent Lázár György és felesége, Várkonyi Péter külügyminiszter, továbbá po­litikai és gazdasági életünk több más vezető személyisé­ge, valamint Lőrinc Tamás és Willy Tilemans, a Belga Királyság budapesti nagykö­vete. A magyar és belga zászlók­kal díszített légikikötő be­tonján csapatzászlóval felso­rakozott a néphadsereg dísz­százada. Parancsnoka jelen­tést tett a belga kormányfő­nek, majd felcsendültek a két ország himnuszának hangjai. A magyar és a bel­ga vezetők, a vendégek és a házigazdák elköszöntek egy­mástól: úttörők virágcsokrot nvújtottak át a belga kor­mányfőnek és feleségének. A külön repülőgép a késő dél­utáni órákban elindult Buda­pestről. Magyar kiállítás nyílik ma Pekingben A kínai sajtó képviselőivel találkoztak kedden a Pe­kingben ma nvíló magyar kereskedelmi kiállítás veze­tői. A megjelenteket Beck Tamás, a Magyar Kereske­delmi Kamara elnöke üdvö­zölte és elmondta, hogy a kiállításon kívül körülbelül harminc előadás is elhangzik majd a magyar gazdasági életről. A hosszú távú együttműködésben és a hosz- szú távú üzleti kapcsolatok­ban vagyunk érdekeltek Kí­nával — jelentette ki a ka­mara elnöke. ’ Az első önálló magyar ki­állításon Kínában 34 ma­gyar vállalat, közel 1200 négyzetméter területen ad ízelítőt egy hétig a magyar ipar termékeiből. Kiállíta­nak egyebek között gyógyá­szati eszközöket, mezőgazda- sági és élelmiszeripari gépe­ket, berendezéseket, szállító eszközöket, számítógépeket. Szuszky Ervin, a pekingi magyar kereskedelmi kiren­deltség vezetője tájékoztató­jában elmondotta, hogy Kína és Magyarország között a gazdasági együttműködés fő formája eddig az árucsere­forgalom volt. Mindkét fél közös óhaja az együttműkö­dés területeinek további szé­lesítése. A kínai gazdaság- irányítás reformja ehhez újabb lehetőségeket bizto­sít. Magyarország kész részt venni kínai üzemek, gyárak rekonstrukciójában és ter­melési kooperációkban, tár­gyal a kínai tartományokkal kialakítandó közvetlen kap­csolatokról, újabb formák­kal kívánja gazdagítani az együttműködést. Kína és Magyarország az idén körülbelül 270 millió svájci frank értékben keres­kedik egymással. PANORÁMA Koalíciós csatározások Hosszú idő után ma ismét általános sztrájk bénítja meg Olaszországot. Mindhárom szakszervezeti szövetség: a kom­munista irányítású CGIL, a kereszténydemokrata CISL és a s z oc iali sta - repu b 1ikánus befolyás alatt álló UIL vezetői egyet­értettek abban, hogy Visentini pénzügyminiszter úgynevezett csamagtervével szemben — amely az adórendszer reformjával egyidejűleg a bérből és fizetésből élők kereseti viszonyait is kedvezőtlenül érinti — a m'árta hirdetett négy órás általános muniklaibeszüntetés az egyetlen hatékony fegyver. A republikánus párti miniszter kétségkívül rendkívül szi­gorú programot dolgozott ki. Tulajdonképpen sok tekintetben egyetértettek vele a szakszervezetek, hiszen Itáliában az ál­lamháztartás krónikus, ezer milliárd lírákban kifejezhető deficitje nem utolsó sorban az eltitkolt, illetve be nem fizetett adókból keletkezik. Visentini és a szakértők nem kímélték ugyan a magasabb keresetű főhivatalnokokat és a vállalko­zókat, valamint az egyéb, csillagászati összegeket harácsoló rétegeket, de az adóreform a viszonylag alacsony fizetésű dolgozókat is sújtja. Ugyanakkor a Confindustria, az olasz gyáriparosok és munkáltatók szövetsége a legutóbbi hónapra nem hajlandó kifizetni az inflációs bérkiegészítést, ami ugyancsak kivívta a szakszervezetek fölháborodását. Itáliában máskor is volt már általános sztrájk. Ez a mos­tani azonban bizonyos mértékben különbözik az előzőektől. A Visentimi-terv ugyanis az ötpárti koalícióban is súlyos ellentéteket szült. Jellemző, hogy a törvényhozásban egyes részkérdéseinek szavazásakor Craxi kabinettje többször is kisebbségben maradt, s az ellenzék sok módosító indítványát kénytelenek voltak figyelembe venni. Tlyen körülmények között érthető, hogy Alessandro Natta, az OKP főtitkára az Uniténak adott nyilatkozatában annak a véleményének adott hangot, hogy a jelenlegi kormány „dlyan többséget képvisel, amelynek tagjai között nincs komoly egyetértés, nem tudnak megegyezni semmiféle, az ország szükségleteinek megfelelő programban, mivel nem az általános érdekeket, hanem a kö­zeledő választások szempontjait tartják szem előtt”. Kétségtelen, hogy az olasz Kereszténydemokrata Párt belső válsága a hatalimii-pblütikai rendszerben is érezteti hatását. A mind gyakoribb politikái botrányok — maffia, korrupció, P—2 szabadkőműves páholy — középpontjában nem ritka a vezető kereszténydemokrata személyiség. Legutóbb Andreotti külügyminisztert érték súlyos vádak, amelyek alól tisztázta ugyan magát, de aligha mindenki számára meggyőzően. Valószínű, hogy a kereszténydemokrádia — noha az Europa­parlaments választásokon a korábbiakhoz képest is jelentősen Visszaesett — elérkezettnek látja az időt, hogy elhódítsa a rrtiniszterelnöki pozíciót a szocialistáktól. Arról is nyíltan beszélnek Rómában, hogy az ugyancsak szocialista Pertini államfő helyére jövőre a kereszténydemokraták valamely politikusa pályáznék. Olyan tétek ezek, amelyek súlyosan esnek a latba, éppen ezért az egykori hegemónia visszaállí­tása érdekében a kereszténydemokráoia ima mindenre kénes. Még arra is. hogy az ország ügyeit elhanyagolva, a háttérből manőverezve, megbénítsa a 'kormányzati munkát, s végül — az összekuszált helyzetből kiutat kínálva — rákényszerítse akaratát partnereire. GYAPAY DÉNES Hazaérkezett Közép-Amerikából a népfront küldöttsége PHENJAN A Koreai NDK és Dél-Ko- rea Vöröskereszt szerveze­teinek képviselői tizenegy évi szünet után felújítják rendszeres plenáris ülései­ket. A felújított plenáris ta­nácskozásra a dél-koreai Szöulban kerül sor, s azon a családegyesítésről tárgyal­nak majd. VARSÓ Előzetes letartóztatásba helyezték Kazimierz Mijalt, aki illegálisan lépte át a lengyel határt. Mijal az öt­venes években a kormány és a LEMP Központi Bizott­ságának tagja volt. 1966-ban» Albániába távozott és ott „Lengyel Kommunista Párt” néven szervezetet alapított, amelynek vezetője volt. Éve­ken át aktív propagandate­vékenységet fejtett ki a Len­gyel Népköztársaság és a LEMP politikája ellen. ADDISZ ABEBA Mengisztu Hailé Mariam államfővel folytatott megbe­szélésen Abe Sintaro japán külügyminiszter közölte, hogy Etiópia további 4,4 millió dollár értékű japán segélyt kap az eredetileg er­re az évre szánt 3,8 millió dolláros összegen felül. MEXIKÓVÁROS Mexikóvárosban legalább négyszáz ember halt meg a hétfői nagy erejű gázrobba­nások és a környező lakott területekre átterjedő tűzvész következtében. A sebesültek száma több mint 1500. Egy gázelosztó-telepen fölrobbant egy folyékony gázt tartalma­zó tartálykocsi, majd ennek hatására négy nagy tartály. Még öt kilométerre is abla­kok törtek be és tűz támadt. A városrész lakóit, mintegy 350 ezer embert ki kellett telepíteni. PEKING Kína november 15-én le­tétbe helyezte az Egyesült Államoknál, a Szovjetunió­nál és Nagy-Britanniánál a baktérium (biológiai) és a vegyi fegyverek fejlesztésé­nek, gyártásának és raktá­rozásának eltiltásáról, illet­ve a készletek megsemmisí­téséről rendelkező nemzet­közi egyezmény ratifikációs okmányát, s ezzel kötelező­nek ismerte el magára néz­ve az egyezmény rendelke­zéseit — jelentették be Pe­kingben. Kedd esti kommentárunk. Kedden hazaérkezett a Hazafias Népfront küldöttsé­ge, amely Pozsgay Imre fő­titkár vezetésével november 4—19. között Venezuelában, Kubában, Nicaraguában és Mexikóban tett látogatást. A delegáció tanulmányoz­ta a felkeresett országok po­litikai és társadalmi életét, bővítette a népfrontmozga­lom kapcsolatait az egyes pártokkal, partnerszerveze­tekkel. A négy ország veze­tő politikusaival folytatott megbeszéléseken tájékozta­tást adott hazánk helyzeté­ről, a Hazafias Népfront te­vékenységéről. Magyar partizánok Szlovákiában (II.) Trí Dubytól Ipolytarnócig A Kommunisták Magyar- országi Pártja moszkvai ve­zetősége a Szlovák Nemzeti Felkelés segítésére, és a ma­gyar partizánmozgalom szer­vezésére Nógrádi Sándort in­dította útnak. „A Moszkvában, 1944. ok­tóber első napjaiban kapott utasítások végrehajtása cél­jából október 8-án Kijevből szlovák területre repültem. Kíséretemben voltak: Pap Béla, Molnár János és Ke­rekes Lajos, volt hadifog­lyok — mint összekötők, Jó­sé Sandóval és Szamszo- nyenko Tanya — mint rá­diósok. A megérkezés esté­jén Voljanszkij százados, partizán dandárparancsnok törzséhez csatlakoztam, amelynek székhelye Beszter­cebánya volt” — írja jelen­tésében Nógrádi Sándor. Voljanszkij törzse egyéb­ként fontos feladatot kapott Horthy kiugrási szándéká­nak előkészítésében és meg­valósításában. A partizánok segítették át a fronton a fegyverszüneti megbízatással Moszkvába induló magyar küldöttséget, amely 1944. szeptember 27-én a Losonc melletti Stara-Halic község­nél lépte át az arcvonalat. A dandárparancsnok a magyar partizánmozgalom szervezé­sében is közreműködött. Ha­dinaplójában írta: „A ma­gyarországi partizánmozga­lom fejlesztéséről szóló pa­rancs értelmében magyar és szlovák partizánokból oszta­got szerveztünk...”, majd je­lentette, hogy Olchova kör­zetében százfős magyar cso­port, Losonc körzetében negyvenfős csoport áll — szlovákok, magyarok, oro­szok — készenlétben. Ezek­ből a napokból érdekes do­kumentum került elő. A 2. csehszlovák partizánbrigád „Karéi” fedőnevű felderítő­je Budapestről küldte jelen­tését. A felderítő Pavel Ba- borják pártizánkapitány volt. „A várostól (Zólyomtól — a szerk. megj.) északra volt a partizánok repülőtere. Nagy volt a forgalom, ko­rábban a németek is hasz­nálták, aztán mi vettük bir­tokunkba. A Szlovák Nem­zeti Felkelésnek is szüksége volt jó repülőtérre, bár ak­kor még kevés volt a gé­pünk. Inkább a szovjet lé­gierő gépei jöttek hozzánk. A németek még a közelben voltak és erősen zavarták a repülőtér forgalmát. Tri Du- by (Három Tölgy) repülőté­ren 1944. október 8-án este landolt egy Douglas típusú szállítógép. Ezzel érkezett meg Nógrádi Sándor cso­portjával.” Nógrádi Sándor és törzse a szlovák felkelés parancs­nokságának épületében ka­pott helyet. Itt tették le az esküt és innen indultak be­vetésre a szlovák, orosz és francia partizánokkal egvütt. Igyekeztek összeköttetést te­remteni a magyar kommu­nistákkal és egységbe szer­vezni soraikat. Október 13- án Divenybe tette át a pa­rancsnokságot, érintkezésbe lépett a losonci, az ipolysági elvtársakkal. A Nógrádi-par­tizáncsoport tevékenységét is a szlovák és a masvsr anti­fasiszták szoros egvüttműkö- dése jellemezte. A Szlovák Nemzeti Felkelés területére érkezett maroknyi csooort gvorsan egységgé szervező­dött. Elsősorban a front arc­vonalán átszökött magvar katonákból. Nógrádi Sándo. rék hamarosan megkapták az utasítást a moszkvai párt­vezetőségtől, hogy tevékeny­ségüket a továbbiakban ma- evar területen fejtsék ki. Ekkorra a felkelést elfoitot- ta a német túlerő, a Tátra hegyeiben népi partizánmoz­galom bontakozott ki. A Nógrádi-csoport is a Dono- valy környéki erdőkbe vo­nult vissza, majd a Tátra hegyein keresztül elindult Magyarországra, és Ipolytar- nócnál átlépte a határt. A magyar partizánpa­rancsnok visszaemlékezésé­ben meleg szavakkal emlék­szik meg azokról a szlovák partizánokról, akik vele együtt tartottak, mondván: a szlovák földön is ugyan­azért a célért harcoltak, amiért a határ túloldalán. „Én, aki szabad elhatáro­zásomból, önként léptem be a magyar szabadságharco­sok soraiba, esküszöm, hogy minden erőmmel és tudá­sommal harcolni fogok a magyar nép felszabadításá­ért, ősi ellenségünk, a né­metek és a hazaáruló Horthy és követői ellen. Mint a nemzeti függetlenség kato­nája, hűségesküt teszek a szabad, független és demok­ratikus Magyarországra, tör­ténelmünk, nagy szabadság- harcosaink e szent eszméjé­re. E cél elérése érdekében kész vagyok a harccal já­ró minden viszontagságot és veszélyt fegyelmezetten vállalni, és ha kell, életemet is feláldozni. Fogadom, hogy a szabadságharcosok csoportjában ingadozás nél­kül végrehajtom feljebbva­lóim parancsait, hogy társa­im mellett a végsőkig kitar­tok, és szigorúan megőrzőm a szabadságharcos népmoz­galom minden titkát. Ha ne­tán mégis, bármilyen oknál fogva árulóvá vetemednék szent ügyünkkel, s baj társa­immal szemben, úgy kérlel­hetetlenül sújtson le rám a szabadságharcos népmozga­lom szigorú törvénye” — hangzott a partizáneskü, amelyet nemcsak a magyar, hanem a szlovák, orosz és Jósé Sandovál személyében a spanyol nemzet tagjai le­tettek. A tátrai utak a csoporttól olykor emberfeletti erőt kö­veteltek, nemegyszer harcba bocsátkoztak német járőrök­kel. A szlovákok rokonszen- vét egész útjuk során élvez­hették. Élelmiszert kaptak, segítséget a folyókon törté­nő átkelésekhez, információt az ellenség elhelyezkedésé­ről, erejéről. A csoport út­közben sok katonaszöke­vénnyel találkozott, akik egy része csatlakozott Nógrádi Sándorékhoz, másokat a Ma- gas-Tátra hegyeiben harcoló szlovák és orosz partizán­egységekhez irányítottak. (Folytatjuk) (Következik: „A gyűrű sza­ros...”)

Next

/
Thumbnails
Contents