Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-17 / 270. szám
1984. november 17. “NÉPÚJSÁG 5 Egy területen - több művelet A mezőgazdasági munkák, a földművelők, a szántó-vető ember igazi erőpróbája az ősz, hisz a tavaszi vetés, s aztán a nyári aratás valójában csak tíz, tizenkét napig tart. Az elmúlt hetekben, hónapokban kellett és kell most is betakarítani a termés javát a szántóföldön, a szőlőbejn és a gyümölcsösben. Munkacsúcsnak nevezzük ezt az időszakot, mikor is nemcsak a termés betakarítása, szállítása, szárítása és raktározása jelent gondot, de a jövő évi jó termés előkészítése is sok munkát ad. Tolna megye élelmiszer-termelése kedvező alapokkal rendelkezett az ez évi termelés és gazdálkodás megalapozásához, a mezőgazdasági nagyüzemek múlt évi nyeresége lehetővé tette a termelés anyagi-technikai feltételeinek biztosítását. Az ősziek közül a kukorica vetésterülete két százalékkal, a burgonyáé 7,8 százalékkal, a zöldségféléké 19,6 százalékkal nőtt, csökkent viszont a cukkorépa és a burgonyaterület. Bár tavasszal és nyáron szélsőséges volt a hőmérsékletingadozás, jég és szélvihar pusztított, csapadékból sem annyi jutott, amennyi kedvező lett volna — szép eredmények, jó átlagok születtek az őszi betakarítású növényeknél. Ez pedig semmi mást nem bizonyít, mint a szakszerű, gondos munkavégzést, és a technológiai fegyelem pontos betartását. Idén a termények beérése átlagosan három hetet késett, ami nem csupán a betakarításban, hanem a vetéselőkészítésben, s a vetésnél is éreztette hatását. A kukorica- betakarítást követően például több gépnek is meg kell járnia a földet, mire olyan magágyat kapnak, amibe nyugodt lelkiismerettel el lehet vetni a kalászosok vetőmagját. A kukoricakombájn után a szárzúzó következik, aztán műtrágyáznak, tárcsáznak, szántanak — ezzel egyidejűleg gyű- rűshengereznek —, ismét tárcsa következik, majd megint gyűrűshenger, amit a kombinátor követ Tehát ugyanazon a földdarabon, táblán nyolcféle művelet előzi meg a vetést, s ezeket a munkákat úgy kell szervezni, hogy egymás után, folyamatosan dolgozzanak a gépek, hisz a vetés optimális idejétől való eltérést a jövő évi termés sínyli meg, aminek kockázatát egyetlen mezőgazdasági üzem sem vállalhatja. A gazdaságok szakembereinek ebben az időpontban nemigen akadt egy percnyi pihenőjük sem. Az őszi vetések alá például megyénkben 72 484 hektáron kellett több munkaművelettel előkészíteni a talajt, közben 74 534 hektárról leszedni a kukoricát, a gyár diktálta ütemben felszedni a cukorrépát, aratni a szóját, a silókukoricát, gondoskodni gyümölcs és szőlőszüretről, szórni a szerves és műtrágyát, s 127 730 hektárt megszántani — a tavaszi vetések alá. Késésben vagyunk hát, s még mindig akad jócskán munka a földeken. Az őszi betakarítású növények közül a cukorrépa szedését a 14 termelőből a pálfai, a bogyiszlói, a dombóvári, a faddi, a gerjeni, a tolnanémedi és a naki té- eszekben befejezték. Azokban a gazdaságokban, amelyekben ezt a növényt nagy területen termelik, még folyik a munka. A kukorica betakarításának üteme valamelyest felgyorsult, a hét közepéig több téesz, így az attalai, a faddi, a kajdacsi, a kölesdi, a nagydorogi és a zombai gazdaságok már végeztek ezzel a munkával. A megye kukoricaterületének 80 százalékáról takarították be eddig a termést. Ezt a munkát, főleg a jégverte területeken szokatlanul nagy veszteséggel végzik. Több gazdaságban törekednek az energiatakarékosságra és ezért átalakították a szárítókat. Ez az átalakítás, az energiaracionalizálás azonban a szárítók teljesítményének csökkenésével jár együtt. Az őszi mélyszántás a tervezett terület több mint felén készült el eddig. A műszakilag megfelelő, nagy teljesítményű gépeken, a lelkiismeretes munkát végző szakembereken kívül most már csupán egy dolog nélkülözhetetlen: a jó idő. Idősebb traktorosok, kombájnosok a megmondhatói, hogy szeles, csapadékos időben, sáros talajon milyen kínkeservvel halad ilyenkor ősszel minden munka a földeken. A zavartalan munkához ezen kívül elengedhetetlen, hogy azok, akik a földeken, a szállítójárműveken, a szárítókban és a gépműhelyekben helytállnak, a folyamatos munkavégzéshez szükséges technikai eszközök biztosításán kívül törődésben, emberségben is részesüljenek. D. Varga Márta Jutalom Ugye ismerős az a fajta kijelentés, hogy — a jutalom adható, de nem kötelező! Ez az eset leginkább a kiskato- nákra jellemző, hiszen a kimaradás, a szabadság, vagy eltávozás tényleg adható, de ... Mégis sántít így a tézis, mert még a katonának is van szabadsága, ami megilleti, ami jár neki. Más kérdés, hogy a kötelezőn felül már mennyi pluszhoz jut. Az is köztudott, hogy az elvégzett munka után járó juttatás, — a fizetés — mindenkit megillet. Sőt szerencsére szép számmal vannak olyanok is, akik ezen felül is anyagi javakhoz jutnak, mégpedig jutalom formájában. Ez már ismét az a terület, ahol a jobban dolgozónak, a többet teljesítőnek több kell, hogy a borítékába kerüljön. Ennek a teljesítménynek a megítélése is emberekre van bízva. És ezeknek az embereknek az értékítélete, véleménye osztja szét a rendelkezésre álló összeget. Kérem, ne irigyelje őket senki! Nincsenek egyszerű helyzetben. De itt is két szempontot érdemes vizsgálgatni. Az egyik az, amikor annyi a jól dolgozó, jó munkát végző ember, hogy ugyancsak van min gondolkodni a borítékolásoknál. Ez a jobbik eset. A másik igazán kevésbé szerencsés, mert természetesen az az ellenpélda. Amikor azt kell keresni, vajon kinek szabad és lehet nyugodt lelkiismerettel jutalmat adni. A felelősség egyik esetben sem elhanyagolható. Mert mindenkinek a kedvére tenni, ugye ismerős .., Nem is kell! Viszont kell tudni különbséget tenni. A jutalom egyben ösztönző is kell, hogy legyen. Sőt arra is kell vigyázni, — de legalábbis figyelni —, hogy a jutalom nehogy ellenkező oldalra állítsa azt, aki jó munkát végzett. Ennek az elbírálása a nehéz, de mégis nagyon fontos. Aztán amikor a szétosztás megtörtént, ne átalljuk kimondani, netán kifüggeszteni is, ahogy sok helyen meg is teszik. Felejtsük már el azt a módszert, amikor a jutalmat mindenkinek adjuk — még ha keveset is —, a borítékokat egyenként kézbeosztva adjuk, és igyekszünk kivédeni, hogy a másikéról lehetőleg ne szerezzenek tudomást. Tegyük azt nyíltan, okkal és céllal, mi több, meg is indokolva. Sok bosszúságot, susmust húzunk ki így a jutalomosztás utáni időszak feketelistájáról. Mert lassan meg kell már tanulnunk, kinek, miért, mi és mennyi jár. A nyílt, őszinte munkahelyi légkör megteremtésének egyik oldala ez. A másik pedig az, hogy megtanuljuk elismerni azt is, ha netán a másik többet kap — mert többet is érdemel — így rövid úton tudjuk egyensúlyba hozni a mérleg nyelvét, meg a magunk lelkét egyaránt.----------------'/---------------A z ifjú király A Mohácstól délre fekvő település két dologról is nevezetes. Itt található a mohácsi csata emlékére épített park. A Bólyi Állami Gazdaság legnagyobb, legdinamikusabban fejlődő kerülete pedig a legfiatalabb községünk, január 1-től viseli ezt a címet. Az új községben kétszázan laknak, de ez a szám állandóan emelkedik. A gazdaság segítségével különböző építési formákban, évente 50-^-60 család jut otthonhoz. Képriportunk a múltra emlékeztető csatamezön és a gyarapodó községben készült. Fotó: GOTTVALD KAROLY —szs—
