Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-17 / 270. szám
A^PÜJSÄG 1984. november il Ötvenkét tavon, 224 hektáron befejeződött a lehalászás Harminc kilométeres kttrietben nhalgazdölkodik” a Tamdai AG Kezdjük a feleimmel, bár a beszélgetés során jóval később került arra sor. Békés Ferenc, a Tamási Állami Gazdaság halászati ágazatvezetője ezt mondta: — Kecsegepuszta olyan név, mint Szekszárd vagy Tamási. — Tehát a kecsegéhez semmi köze? — A kecsegehalhoz, tudtommal, semmi. No jó, ennyivel is okosabb lett az újságíró, bár szeretett volna valamiféle kapcsolatot találni a puszta — immáron a halászati ágazat központja — meg vizeink egyik legízletesebb, őshonos vérteshala között. Ha nem, hát nem. Érdekességgel szolgált a halászati ágazat, nem is kevéssel. Hogy még mindig a bevezető magyarázkodásnál maradjak elmondom, ritkán találkozni olyan, annyira a munkáját szerető emberrel, mint Békés Ferenc. Szőlészek-borászok között találkoztam hozzá hasonló megszálottakkal. Tőle nem kérdeztem, szereti-e a bort, az biztos, hogy a halakat nagyon. Amikor megmutatta a mostanában épült, épülő te- leltetőket ott Kecsegén, egyszer így fogalmazott: — Itt majd emberséges körülmények közé kerülnek a halak. Később a beszélgetés során, míg körüljárjuk a most készülő, ugyancsak korszerű telelőrendszert, kiderül, hogy nemcsak a halakról van szó, hanem legelőbb az emberekről, hiszen még azt is tervezik, hogy tetőt húzzanak az új helyen a majdani válogatóasztal fölé, noha vízhatlan öltözék védi a halászokat esőtől, hótól. Hótól? Igen esetleg attól is, mert ha úgy hozza a kiszámíthatatlan időjárás, télen, jég alatt is tudnak halászni. Bár ez csak esetleges lehetőség, a munkát ügy szervezik, hogy normális időjárási körülmények között végezzenek ezzel a nem könnyű munkával. Igen, de tervezni köny- nyebb, mint kiszámítani előre az időjárást. Amikor a kecsegi irodában beszélgetünk, Békés Ferenc egyre gyakrabban megy az ablakhoz és húzza el a függönyt. Köd van, sűrű, szinte már áztató köd. De nem ez lenne a legnagyobb gond, ettől még mehetne a munka, hanem a dér, a fagy, ami most, ebben a helyzetben nagy akadály. A döntés: Ha ilyen marad az idő, ma nem lesz lehalászás. De hogy a fotóriporter ne maradjon munka nélkül, rövidesen kiderül, Barnahátról indítanak egy szállítmányt a boltba. Mert az állami gazdaságnak a városban van egy halboltja, és azt naprakészen el kell látniok áruval. Indul az IFA kisteherautó, indul a fotóriporter, irány Barnahát, jó huszonhat kilométer Kecsegétől. Innen hát a képek. Ez is lehalászás, ha nem is egészen az igazi. Mi maradunk beszélgetni az ágazatvezetővel a kecsegei irodában. De mielőtt elkezdem, elmondom még, hogy egy, a célnak tökéletesen megfelelő melegedő, öltöző, mosdó, étkezőhelyiséget is épített nemrégiben a gazdaság, hogy a halászok kulturált körülmények közé kerülhessenek munkakezdés előtt és munkavégzés után. Térjünk a tárgyra. A Tamási Állami Gazdaságnak 52 halastava van, összenen 224 hektár területen. Harminc- ketten dolgoznak ebben az ágazatban. Ez első látásra nagy létszám, de ha figyelembe vesszük, hogy a több mint félszáz tó harminc kilométeres körzetben található, éppen csak elfogadható. A halászat a születéstől a piaci értékesítésig neveli a halat. Évente, átlag 25—30 vagonnyit értékesítenek. A gazdaság össztermelésében ez ugyancsak nem sok, a teljes árbevételnek mindösz- sze 4—5 százalékát jelenti. De mégis csinálni kell, hiszen van — fogalmaz az ágazatvezető. Azonban többről is szó van itt, mint puszta kényszerről, hiszen az adottságok jelen vannak, halgazdálkodásra olyan területeket használnak, amelyeket más célra nem lehet hasznosítani. Az sem közömbös, milyen célra értékesítik a megtermelt halat. (Azért zárójelben álljunk meg egy szóra ennél a „megtermelt”-nél. Ugyanis itt nem úgy, ahogy a természet adta, nő a hal, hanem ténylegesen termelik, egészen magas színvonalon.) Tte- hát a megtermelt hal egy részét tenyészhalként, más részét piaci halként, hazai fogyasztásra, végül pedig a harmadik részét exportra értékesítik. A tenyészhalakat a társ- gazdaságoknak adják el általában, a piaci halból kap a Halért, de mindenek előtt a saját bolt Tamásiban, az exporthallal pedig a TERIM- PEX gazdálkodik. — A külföldi vevő saját kamionjával jön a halért, azzal szállítja el — mondja az ágazatvezető. — Elégedettek az áruval? — Rendszeresen visszajárnak hozzánk, ez azt mutatja, hogy igen. A főhal a ponty. Ez jellemző táplálkozási szokásainkra, magam nem lepődök meg rajta, bár csodálkozom kissé, mert annyi egyéb íz is van, amely vetekszik a pontyéval. De hát kinek-ki- nek joga megválasztani, mit főz-süt és mit tálal. Jelentős mennyiségű harcsát is eladnak, süllőből ugyancsak, és ami érdekes, innen eladásra kerül jelentős tételben compó és csuka is. Ez utóbbiból tavaly félmá- zsányit exportra is küldtek. Végül távirati stílusban: a halászati ágazat gépesítettsége nagyon jó. Orvhalászok voltak, vannak, lesznek. A horgászokkal a kapcsolat kielégítő. • Legvégül némi ismeretterjesztés az Üj magyar lexikon és a Révai nagylexikon fel- használásával: A halak (Pisces) a gerincesek (vertebra- ta) törzének egyik osztálya. Vízben élnek, alakjuk és szervezetük a vízi életmódhoz alkalmazkodott... B/al- osztály: vértes- és csontos halak 3 csapattal, azokon belül 8 renddel. Ide tartozik például a kecsege, a csontoshalak közé a hering- és lazacfélék, a pontyfélék, a harcsafélék, csukafélék, stb. Ezek után jó étvágyat kíván LETENYEI GYÖRGY Fotó: Czakó Sándor Dohányzás - rágyújtás nélkül A „passzív" dohányzás Az elmúlt évben-évtize- dekben végzett vizsgálatok és felmérések egyértelműen kimutatták, hogy azokban az országokban, amelyekben nagy a cigarettafogyasztás, több ember hal meg tüdőrákban, mint ahol nincs nagy keletje a cigarettának. De a cigarettázás nem vezet gyors halálra, egy-két évtized, esetleg fél évszázad is beletelik, amíg tüdőrákot okozhat, s a dohányzók népes tábora talán éppen ezért nem mond le_ káros szenvedélyéről, mert „belátható időn belül” nem látja veszélyeztetettnek az életét. Azt természetesen senki sem állította, hogy minden cigarettázó ember szükségszerűen tüdőrákban hal meg. cigaretta csak az egyik, de a legveszedelmesebb előidézője a tüdőráknak. Nemzetközi statisztikai becslések szerint a naponta harmincnál több cigarettát szívó embereknek átlagban húszszor-harminc- szor nagyobb „esélyük” van arra, hogy tüdőrákban fognak meghalni, mint a nemdohányzóknak; a húszéves kora óta naponta húsz cigarettát elszívó ember átlagosan öt évvel, a negyvenet elszívó nyolc évvel él kevesebbet, mint a vele azonos korú nemdohányzó. Szomorú, de tény, hogy ha egy családban csak egyvalaki dohányzik, az azt jelenti, hogy az egész család dohányzik. Ha ugyanis valaki dohányfüstöt lélegzik be, őt ugyanúgy sújtják a dohányzás következményei, mint a valóságos dohányosokat. Ha egy helyiségben csupán egyetlenegy cigarettát szívnak el, ennek füstje any- nyira eloszlik, felhígul a levegőben, hogy nem hat számottevően az egészséges szervezetre. Ha azonban sok cigarettát füstölnek ott el, a füst töménysége az elszívott cigaretták arányában növekszik, s szennyezi a levegőt. Az egyik amerikai egyetemen egy dohányzó diákokkal teli szobában méréseket végeztek, s kiderült, hogy a levegőben köbméterenként 3000 mikrogramm- nyi, dohányfüst eredetű, parányi részecske lebegett, s igazolásaképpen, hogy ez milyen erős levegőszennyeződés, tudni kell, hogy az Egyesült Államok levegőminőségi szabványa köbméterenként 75 mikrogrammnyi szeny- nyeződést enged meg, vagyis a szoba levegője negyvenszer volt szennyezettebb, mint ártalmai amilyennek a szabvány engedélyezi. A gyakorlatban azonban nem annyira a levegő lebegő anyagait, hanem inkább szénmonoxid-tartalmát szokták figyelemmel kísérni, mert ez egyrészt viszonylag köny- nyen mérhető, másrészt azt is hamar megállapíthatjuk, hogy a vérben — hemoglobinhoz kötve, karboxi-hemo- globin formájában — menynyi szénmonoxid oldódott. (Ez a gáz az oxigénhez hasonlóan, de nála 210-szer erősebben kötődig a hemoglobinhoz, s megakadályozza, hogy a hemoglobin oxigént kössön meg ezért a szervezet oxigénhiányos állapotba jut, amely enyhe esetben fejfájást, szívdobogást, fáradtságérzést, súlyos esetben izomgyengeség, hányás, hasmenés és értelmi zavarok kíséretében fulladásos halált okozhat.) A dohányzásnak a vér kar- boxi-hemoglobin tartalmára tett hatását angol kutatók az alábbi kíséletben vizsgálták. Egy 43 köbméter légtartalmú szobában egy óra alatt 80 cigarettát és két szivart szívtak el, s ez a levegő szénmonoxid tartalmát literenként 38 milligrammra növelte meg. Ezután húsz nemdohányzó ember ment be a szobába, s 80 percet töltött ott el. A vegyelemzés azt mutatta, hogy vérükben a kar- boxi-hemoglobin mennyisége 1,6-ról 2,6 százalékra növekedett, Minthogy a dohányos emberek vérében egy cigaretta elszívása is csaknem enyivel (pontosan 0,7 százalékkal) növeli a kar- boxi-hemoglobin tartalmat, a kutatók azt a megállapítást tették, hogy a 80 perces pasz- szív dohányzás során a nemdohányzók szervezetébe csaknem ugyanennyi szénmonoxid jutott be, mint amennyi egy cigaretta elszívásakor jut be a tüdőbe. Egy másik kísérletben — ezt az NSZK- ban végezték — gépkocsiban utazók vérének vegyi ösz- szetételét vizsgálták meg. Tíz cigaretta elszívása a nemdohányzó utasok vérének karboxi-hemoglobin tartalmát 2-ről 5 százalékra növelte meg. De nemcsak a szénmonoxid, hanem a nikotin is bejut a nemdohányzók szervezetébe. A mérések azt mutatják, hogy egy erősen dohányfüstös helyiségben eltöltött egy óra alatt a nemdohányzó ember 3—5 milli- grammnyi nikotint lélegez be, s ez megfelel az egy cigaretta elszívásakor a szervezetbe jutó nikotin meny- nyiségének. Ha hosszabb időt kell eltölteni ilyen helyiségben, a belélegezett nikotinmennyiség arányosan megnövekszik. A számítások szerint a dohányzó kollégákkal együtt dolgozó nemdohányzó emberek szervezetébe passzív dohányzással naponta négy-öt cigarettányi nikotin jut be. A dohányfüst nem egyformán hat a dohányzó és a nemdohányzó emberre. Az előbbiek szervezete hozzászokik a nikotinhoz, és a dohányfüst többi égéstermékéhez, s jóllehet nem egynek közülük nem használ a dohányzás, önként vállalják a vele járó következményeket. Nem így a nemdohányzó emberek! Igaz, egy részük elviseli a dohányfüstöt, s nem zúgolódik, a többség azonban kellemetlennek tartja. Különösen áll ez a füstre. És ők nem is kevesen vannak! Egy amerikai allergológus a betegei 16 százalékát találta a dohányfüstre érzékenynek. Angol egészségügyi adatok szerint a lakosság egynegyede szenved valamilyen allergiás betegségben, s ha közülük — az előbbi megállapítást véve alapul — 16 százalék a dohányfüstre allergiás, akkor Angliában kétmillió, Magyarországon mintegy 400 ezer embernek nemcsak kellemetlen, hanem betegségeket is okozhat a dohányzó emberek társasága. Az aktív és passzív dohányzás a leggyakrabban hörghurutot okoz, s ez rövi- debb-hosszabb idő után idültté válik. Az idült hörghurutnak azonban gyakori szövődménye a garat, a gége, a légcső és a gyomornyálkahártya gyulladása, a tüdőtá- gulat, a hörgőrák és több érbetegség. Emellett a dohányfüst megkínozza az asztmás embereket, s megbetegíthe- ti a gyermekeket. Angol és amerikai iskolákban végzett felmérések azt mutatták, hogy az erősen dohányos családokban élő gyermekek körében 50 százalékkal több a légúti megbetegedés, mint a nemdohányzó családok gyermekei között. A nemdohányzók többsége azonban megússza azzal, hogy a dohányfüst csípi a szemét, eldugítja az orrát, kaparja a torkát, köhögésre ingerli, s hogy esetenként fejfájása támad. Felvetődik a kérdés, mi hát a megoldás? Az igazi megoldás az lenne, ha a dohányzó emebrek felhagynának a káros szenvedélyükkel. A józan érvek és az elriasztó tények ellenére azonban az a szomorú tapasztalat, hogy a dohányzóknak csak kis hányada képes teljesen szakítani a dohányzással. Arra kell tehát számítani, hogy továbbra is lesznek dohány- füstös munkahelyek, tárgyalótermek, de azt mindenképpen reális feladatnak tűzhetjük ki célul, hogy a nemdohányzó emberek fokozottabb védelmet kapjanak, lehetőleg minél kevésbé legyenek kitéve a passzív dohányzás kényszerének. H. J.
